A reggeli rutinom elvégzése után elindultam a pokolba. Vagy hétköznapibb nyelven az iskolába.

17 vagyok, és középiskolába járok, mert még mindig nem döntöttem el, hogy mi szeretnék lenni. Bár szerintem kijárom a középsulit, addigra 18 leszek, elköltözök és majd lesz valami.

Beértem a suliba, és egyből mindenki megbámult. No persze nem azért, mert annyira csodálatra méltó lennék. Hanem, mert utálnak, és undorral néznek rám. Mai napig nem jöttem még rá, hogy miért. Nem ártottam nekik, nem szóltam egy rossz szót sem, de mégis megvetnek.
Elsős korom óta gyűlölnek. Talán a fekete ruha teszi. Nem tudom.

A terem felé mentem, s mikor beértem, leültem szokásosan a helyemre. Hátra.

Matek lesz az első óra. A tanár még nem érkezett meg, de az összes diák már bent van a teremben, beszélgetnek, dobálóznak és nevetnek.

Tudtam, hogy ebből én is kapni fogok. Így is lett.

Valamelyik idióta nekem vágott egy ceruzát.

- Ja, bocs, útban voltál. - mondta Aaron

Ő amolyan alfa hím, mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül, kivéve engem. A barátnője pedig az alfa nőstény, ha lehet ilyet mondani. Ők ketten vannak a trónon, sok a baj velük, és azt hiszik övék a világ. Egyszer nagyot fognak koppanni.

Pedig körülöttem senki sincs.

- Szerintem inkább a célzóképességeddel van baj. Az idióta haverjaid arra vannak, őket dobáld, ne engem. - mutattam a többiek felé

- Ribanc. - mondta majd vissza fordult a vihogó haverjaihoz

Megjött a tanár, és elkezdődött az óra. Nem figyeltem mit mondott, mert a füzetembe firkáltam, és azt érdekesebbnek találtam a logaritmusoknál.

A negyedik órán vagyok túl. A szekrényemhez mentem, amin újra cetliket találtam. Kétnaponta előfordul. Nem hat meg.

Letépkedtem a "kurva", "ribanc", "dögölj meg" és egyéb feliratú mesterműveket, s kidobtam a kukába. Komolyan, ez annyira gyerekes.

Vége lett az óráknak, s a tanulók szinte egy emberként özönlöttek be az ebédlőbe. Én úgy döntöttem, hogy ma nem eszek itt.

Hazaértem, levettem a cipőmet és már mentem is fel a szobámba. Körbenéztem, minden rendben volt.

Várjunk csak.

Úgy emlékszem, hogy annak a fiúnak a képét kivettem, és ki is dobtam. Akkor mit keres újra a keretben?

Lementem megkeresni anyát és apát, de csak apa volt itthon.

- Ti szórakoztatok a képeimmel?

- Miről beszélsz? -nézett fel az újságából

- Voltatok ma a szobámban?

- Mit keresnénk ott?

- Mindegy.

Visszamentem a szobámba, s kicseréltem a képet, a szösziről pedig újra kidobtam.

Tuti apuék szórakoznak velem.

Magamhoz vettem az egyik könyvemet amit éppen olvasok, és leléptem otthonról. Az egyik közeli játszótérre mentem, ahol rajtam kívül nagyon ritkán vannak. Beleültem a zöld hintába, s lassan ringatóztam, közben pedig olvastam.

Csak akkor vettem észre milyen sokáig maradtam, mikor már fájt a szemem, a betűket pedig alig láttam, összefolytak. Összecsuktam a könyvet és hazaindultam.

Már megint. A kép megint ott volt a keretben.

Oké, elegem van. Kivettem a fotót, magamhoz fogtam egy gyufát és kimentem a kertbe.

Felégettem.