Anya a tükörben nézegette magát és igazgatta a frizuráját, mikor apa hazaért.

- Mehetünk? - kérdezte apa

- Igen, de te vezetsz!

- Miért?

- Én már ittam.

Hát persze.

- Baszd meg, nem bírod ki egy nap pia nélkül? Nem fogom mindig a seggedet hurcolászni!

- Nyugodj már meg, nem nagy ügy!

Apám káromkodott még valamit, majd a kioktatásom után mindketten leléptek.

- Hova mentek? - jelent meg Luke

- Leszokhatnál erről. - utaltam a bejelentés nélküli megjelenésére

- Szóval?

- Anyámnak mostanában fáj a mája, és apám elvitte az orvoshoz.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de anyádnak tuti van valami májbetegsége. Ennyi alkoholtól nem csodálom, hogy nem bírja.

Megvontam a vállam.

Nem igazán érdekel, ugyanis valahogyan úgyis megússza. Mint ahogy minden mást. A suliban ha valamit csinált, sosem kapták el érte, ha graffitizett - igaz, hogy egy hajszálon múlt, de - a rendőrök nem találták meg. Plusz volt már egyszer mellrákja, elég fiatalon, amit szintén megúszott.

- Min gondolkozol?

- Ja, semmin.

Hajába túrt, majd megigazította magán a pólót.

- Arra gondoltam, hogy most mivel nincsenek itthon a szüleid, elvihetnélek a házhoz, ahol felnőttem.

- Felőlem.

Összekaptam magam és elindultunk. Egy óráig biztos sétáltunk, mikor meguntam.

- Messze van? Fáj a lábam.

- Ne nyávogj már! New Orleans amúgy is nagy.

- Bocs, hogy én még érzem a lábaim.

Rám pillantott, majd lehajtotta a fejét.

- Nem úgy gondoltam.

- Persze.

Végre megérkeztünk. Egy gyönyörű fehér emeletes ház, fekete kerítéssel és tágas udvarral.

- Laknak itt?

- Szerinted ki akar megvenni egy olyan házat, ahol meghalt egy fiú.?

- Te itt...?

- Igen. - szakított félbe

- De hogy?

- Nem megyünk be?

Ahogyan ezt kimondta, megindult a kapu felé, amit kinyitott nekem és várt, hogy végre mozduljak meg. Az ajtó nem volt nyitva, így hátul a pincén keresztül mentünk be. Belülről még szebb volt. És sokkal nagyobb is.

- Ez nagyon szép ház.

- Kösz. - válaszolt egyszerűen

Leültem a kanapéra, ami kissé poros volt, de ez érthető. Luke is így tett.

- Ne haragudj. - szólaltam meg

- Nem haragszom.

Felállt majd hátra indult.

- Nem jössz? - fordult meg

Kimentünk a kertbe, ahol két hinta volt és egy csúszda.

Elmosolyodtam.

- Mentségemre szóljon, ez csak azért van itt, mert sok a kisgyerek a családban, és apám nekik csinálta, ha meglátogattak minket, hogy legyen min játszaniuk.

- Ez kissé értelmetlen mondat.

- Igen, tudom.

Leültünk a hintába. A nap már kezdett lemenni, és hamar be is sötétedett.

Nem tudtam semmi témát felhozni, mikor Luke megszólalt.

- Valaki leütött. - mondta - Minden elsötétedett, és a garázsunkban találtam magam, ahogyan azokban a klisés filmekben. A lábam össze volt kötve, a kezem pedig hátra volt kötve a székhez. Három napig kínoztak, míg nem bírtam tovább.

- Ohh Luke. Sajnálom.

- Nem kell.

- Ki volt az?

- Nem tudom.

- Hogyhogy?

- Mindvégig maszk volt rajta.

- És a szüleid nem vették észre?

- Nem voltak itthon. Nyaralni mentek mindannyian, én pedig pont összevesztem velük, ezért nem mentem el.

- Durva.

- Kurvára meg fogom találni azt a férget. Elvette tőlem a legfontosabb dolgot az életben!

Nem tudtam mire gondol. Nekem esetleg a brownie lenne a legfontosabb, de aztán leesett.

- Volt barátnőd?

- Volt.