Reggel miután felöltöztem és megfésülködtem, elindultunk az iskolába. Igazából ma sem mentem volna be, de reggel már Luke keltett, hogy el fogok késni. Ráadásul még fel is kísér, nehogy valahova máshova menjek el.

- Miért muszáj, hogy elmenjek az iskolába?

- Éppen eléggé utálnak, ne higgyék már azt, hogy anyád halála miatt mély depresszióba estél, és ezért nem jársz be a suliba.

- Ezen meddig gondolkodtál?

- Miért?

- Mert ennek semmi értelme, és amúgy is leszarom, hogy minek néznek engem.

- De mindjárt jönnek a vizsgák is. Egy hónap, és leérettségizel. Ha összejön. - tette hozzá

- Igenis sikerülni fog!

- Remélem is. Jó sulit, majd találkozunk. - intett, s elment

Még órák előtt írtam egy igazolást apa nevében, nehogy felhívják, hogy nincs igazolva a napom.

Első órám a francia volt. Biztos megint egy tonna házi volt, és kapom a fejmosást, hogy miért nincs kész. De szerencsére a vizsgákra készültünk fel az elkövetkezendő hetekben, ezért a házi feladatnak nem volt nagy jelentősége.

Holnap megyek vizsgázni, és megmondom őszintén, eléggé izgulok már. Igazából csak az érdekel, hogy görbüljön, és átmenjek.
Életemben talán először még a könyvet is kinyitottam, és nekiálltam tanulni. Luke azt mondta, inkább elmegy, tanuljak nyugodtan és zavartalanul. Fogalmam sincs miért törődik velem ennyire.

Másfél óra után úgy gondoltam, hogy elég lesz ennyi tudás, amit ez alatt az idő alatt összeszedtem, és inkább nekiálltam enni. Ekkor Luke is betoppant.

- Ennyi volt? Nem erőltetted meg magad. - nevetett

- Miért érdekel ennyire, hogy átmenjek?

Mély levegőt vett és elém állt.

- Eléggé elbaszott életed volt eddig, ne rontsd el még te is. Te mondtad, ha megvan az érettségid, keresel egy lakást, ahol nyugodtan tudsz lakni.

Nem mondtam semmit, mert úgy éreztem erre sehogy sem tudnék rendes választ adni. Csak bólintottam egy aprót, majd csendben folytattam a vacsorám elfogyasztását.

Később hazaindultam, hogy lezuhanyozzak.

Teljesen átlagosan elővettem a kulcsomat és benyitottam a házba. Akkor jöttem rá mit csinálok, mikor apám állt meg velem szemben. Némán figyeltük egymást. Ő szakította meg a szemkontaktust, mikor a sörrel a kezében leült a tévé elé és mintha semmi sem történt volna, elkezdte nézni. Gondoltam akkor nem lesz baj, ha szépen felmegyek és lezuhanyzom. A biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót, mert ki tudja mire képes. Gyorsan megfürödtem, és a szobámban ülve vártam egy kicsit, hogy felmelegedjek, és ne vizesen menjek ki a hűvös levegőre.

- Mire vársz? - állt meg előttem Luke

- Csak egy kicsit felmelegszem.

- Szerintem akkor gyorsan tedd, mert nem a legbiztonságosabb itt.

- De hát itt lakom!

- Igen, de már nagyon régen voltál itthon, régen láttad az apád is, honnan tudod, hogy nem jön mindjárt fel és kínjába mondjuk megdug?

- Oké, menjünk! - álltam fel dühöngve

Mikor már majdnem kint voltam, visszapillantottam apámra, aki még mindig  a tévé képernyőjét bámulta. Egy pillanatra idefigyelt, de vissza is vezette a tekintetét a hírekre.

- Ne szarozz, gyere már! - rángatott ki Luke

- Nyugodj már le, kint vagyunk.

Csendben visszaindultunk a házhoz, és amint beértünk, lefeküdtem a kanapéra és ki is lőttem magam.

Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Elvégeztem a reggeli teendőimet, és kivételesen elviselhetően néztem ki. Mármint ahhoz képest, hogy ma vizsgázom.

- Jó reggelt! - mosolygott Luke, mikor belépett az ajtón és megpillantott

- Neked is.

- Jól nézel ki. Elkészültél?

- Igen, mehetünk.

Felvettem egy fekete kardigánt a fehér blúzomra, felkaptam a táskámat és elindultunk.
Luke csak az iskola utcájáig kísért, mint mindig, aztán már csak nézte, hogy valójában oda megyek-e.

- Sok sikert! - mondta majd adott egy puszit az arcomra

Egy óra elteltével már a teremben ültünk, és vártuk a feladatlapokat. A tanár elmondta, mit szabad használni és mit nem, majd négy óra múlva végre készen lettem mindennel.

Dühösen jöttem ki a teremből. Igazából nem is tudom kire haragszom. Magamra vagy arra, aki kitalálta ezt a sok hülyeséget. Az angol csakúgy ment, a francia is, de a töri és a matek már nem annyira.

Meglepetésemre Luke az iskola előtt várt, széles mosollyal az arcán. Sajnos én nem tudtam annyira örülni, mint ő. Amint meglátta az elkeseredett arcomat, az övéről is lehervadt a mosoly.

- Sutton, kérlek, mondd, hogy jól ment. - lökte el magát a kaputól és elindultunk

- Azt hittem jól fog sikerülni. De azt hiszem a törit és a matekot elbasztam.

- Biztos az is sikerült.

- Volt olyan, amit megértettem.

- Nincs miért aggódnod, minden rendben lesz.

Elmosolyodtam kedvességén.

Végül hazaértünk, és egész nap kint a kertben hülyéskedtünk.

Ez a srác gyökeresen megváltoztatta az életemet, és engem is. Azt hiszem hálás is vagyok ezért.