- Luke Hemmings vagyok.

Nyújtotta a kezét, amit nem fogadtam el.

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem újra

Perverz mosoly ült az arcára.

- Nem akarod te azt tudni.

- Akkor mi a büdös francért vagy itt?

- Unatkoztam, gondoltam megleplek. De látom nem örülsz nekem.

- Te örülnél neki, ha egy idióta faszfej képe mindig megjelenne, aztán az iskolában is őt látnád, majd a saját házadba megjelenne, hogy "Hé, Luke Hemmings vagyok, egy perverz állat"? - kiabáltam

- Nyugodj le, édes.

- Ne hívj édesnek!

Sóhajtott egyet, majd leült a kanapéra.

- Tudod, nem kellene ennyit idegeskedned. Árt a csinos kis pofidnak.

- Takarodj innen!

- Még csak most jöttem. - mondta nyugodtam

- És már mész is!

- Látom nem ismered a szabályokat, cica. Szívesen megosztom veled, és a kérdéseidre is válaszolok. - mondta, s már indult is fel, egyenesen a szobámba

Befeküdt az ágyamba.

- Lent is maradhattunk volna. - fontam össze a karom

- De az ágyad kényelmesebb. - kacsintott

Megforgattam a szemeim, majd leültem az asztalom előtt lévő székre.

- Szóval, mit szeretnél tudni?

Utáltam ezt a helyzetet. Megjelenik itt, azt hiszi ő a minden, és befekszik az ágyamba?

- Még mindig az érdekel a legjobban, hogy miért vagy itt.

- Vettél egy keretet, amiben az én képem volt. Megidéztél.

Felnevettem.

- Miért, mi vagy te, egy szellem?

- Pontosan.

Még a szar is meghűlt bennem. Annyira természetesen mondta, mint ahogy lélegzetet veszek.

- Oké, nekem ebből tényleg elegem van! Most azonnal menj innen el!

- Nem tehetem.

- Ugyan miért?

- Sutton, én itt ragadtam.

- Honnan tudod a nevem?

- Több mindent tudok, mint ahogy azt hinnéd.