- Akkor már hisztek nekünk?

- Feltételezzük azt, hogy igen. Szóval Luke-ról szeretnél többet tudni? Miért nem kérdezel tőle? Miért kellett ehhez idáig eljönni? Hol laksz? - bombázott meg kérdéseivel Ashton

- Mi van veled, haver? - kaptam fel a vizet

- Semmi, csak nem értem minek kellett idejönnötök, ha egész végig ott van melletted.

Oké, bevallom, ez így egy baromi nagy hülyeség. Most komolyan. Úgy akartam a srácokat kifaggatni Luke-ról, hogy közben végig ott áll mellettem?

- Luke, lemennél egy kicsit, hogy megbeszéljük ezt?

- Biztos vagy benne, Sutton? - kérdezte

- Igen.

Luke most az egyszer hallgatott rám, és kiment a faházból majd lemászott a fáról s ott várt.

- Figyeljetek. Tudom, hogy ez hülyeség. De annyit mesélt rólatok, hogy szerettelek volna megismerni titeket, és egyben Luke-ról is többet akartam megtudni. Mert eleinte egy igazi paraszt volt velem, bár én sem kíméltem őt. Aztán egyre többet voltunk együtt, és olyan dolgok történtek velem, amikre azt hittem, hogy soha nem fordulhatnak elő.

Megálltam kicsit, hogy ellenőrizzem, tudnak-e követni.

- Ha ő nem lenne, én most nem állnék itt. Bár ez nyilvánvaló. Eddig a legtöbb szó ami egyszerre elhagyta a számat, az annyi volt, mikor elnézést kértem a tanártól a késésemért, mikor visszaszóltam az apámnak, vagy mikor lekurváztam valakit. Most pedig állandóan beszélek és be nem áll a szám, mert csak úgy dőlnek belőlem a szavak. Eléggé nehéz időszakon megyek keresztül, és a gyerekkorom sem volt valami fényes, de ez nem rátok tartozik. Viszont ő segített nekem, és vele könnyebb volt minden.

Újra megálltam, mikor már tényleg kifogytam a szavakból. De úgy láttam inkább néznek degeneráltnak, minthogy elhiggyék amit összehordok.

Elfogadtam a tényt, hogy feleslegesen jöttünk ide, és, hogy ezeknek a srácoknak annyira fáj Luke elvesztése, hogy már semmit nem hisznek el vele kapcsolatban.

- Sajnálom, hogy nem hisztek nekem. Valószínűleg fordított esetben én már rég melegebb éghajlatra küldtem volna azt, aki ideállít és azt mondja, ismeri a halott haverom, és hogy tulajdonképpen itt áll mellette. Nem is hibáztatlak érte titeket, csak fáj, hogy nem is próbáljátok meg elhinni.

- Sajnáljuk. De hallottad magad: te sem hinnéd el. - ismételt meg engem Michael és hallottam a hangján, hogy ez neki is épp annyira elszomorító, mint nekem

- Köszönöm, hogy meghallgattatok. Viszlát, srácok.

Hátat fordítottam nekik és kiléptem a házikóból. Lemásztam Luke mellé, aki kíváncsian, felhúzott szemöldökkel nézett rám. Elindultam abba az irányba, amerre jöttünk, s pár méter után a főút mentén sétáltunk a buszmegálló felé.

- Sutton, mondd már, hogy mi volt! - kérlelt Luke de én nem szólaltam meg - Értem, akkor most az a rész jön, hogy szép csendben hazamegyünk, lefekszünk aludni, aztán én reggel arra ébredek, hogy te sehol sem vagy és csak egy nyamvadt levelet hagytál nekem.

- Te nem is alszol. - mondtam szórakozottan

- Kérlek! - ugrott elém, ezzel megakadályozva, hogy tovább tudjak haladni előre

- Majd a háznál.

Végül megjött a busz, és másfél óra elteltével a kanapén ültünk és én csak bámultam ki a fejemből.

- Azt mondtad itt elmondod.

- Csak annyi volt, hogy dumáltam nekik arról, hogy mennyire megváltoztattál, és hogy ez mennyire jó, de semmit nem hittek el nekem. Eljöttem.

- Pedig annyira bíztam benne, hogy elhiszik. Olyan közel álltunk hozzá.

- Ne haragudj, Luke. Az én hibám.

- Nem, dehogy.

- Dehogynem. Nem kellett volna erőltetnem, hogy látogassuk meg őket. Sajnálom.

Közelebb húzott magához, már szinte az ölében ültem. Átkarolt, s hirtelen végig futott a hideg a hátamon.

Azt hiszem elaludtam,  mert mikor kinyitottam a szemem, Luke nem volt sehol, és már világos is van.

Feltápászkodtam a kanapéról, mikor megkordult a gyomrom. Előkerestem a táskámat és vettem ki belőle pénzt. De nem akartam anélkül elmenni, hogy Luke tudott volna róla. Így körbenéztem a házban is és a ház körül is, de nem találtam. Fél óráig ültem az ebédlő asztalnál, mire megérkezett.

- Hol voltál? - támadtam le

- Megnéztem apádat.

- Apát? Miért?

- Érdekelt az új munkahelye, és hogy mit csinál mostanában. - rántotta meg a vállát

Igazából ez most furcsa, de fogalmam sincs hol dolgozik, ugyanis anya halála előtt pár nappal kapta meg a munkát, de előttem sosem beszéltek róla, így azt sem tudom hova jár munkába.

- Hol dolgozik?

- A házatokhoz közeli építkezésnél.

- Az új irodaháznál?

- Igen. Miért?

- Csak eddig nem tudtam.

Nagyot nézett, de nem kérdezett semmit.

- Elmegyek kajáért.

- Suliba mikor akarsz menni?

- Majd valamikor benézek.

- De Sutton, nemsokára jönnek az érettségi vizsgák. Azokról nem hiányozhatsz!

- Jól van, oké. Majd holnap bemegyek.

Fújtatott egyet, majd a hajába túrt.

- Most mi van? Mindjárt 11 óra, már nem mehetek be az utolsó három órámra.

- Menjünk inkább kaját venni. - legyintett

A McDonald's-nál kötöttünk ki, ahol vettem egy hamburgert, amit egy banánturmix-szal fogyasztottam el, majd elmentünk bevásárolni, hogy tudjak az elkövetkezendő napokban mit enni.

Plusz otthonról is elhoztam minden könyvemet.

- És honnan van a pénzed?

- Egy-két éve a szomszédunk meghalt. Ő kiskorom óta tudta, hogy mi folyik itthon, de a rendőrségtől ő is félt, ezért nem tett feljelentést. Azzal próbált meg kárpótolni, hogy minden héten adott egy kis pénzt. Így elég sok összegyűlt, és ezért van pénzem.

- Ezt a szüleid sosem vették észre?

- Ugyan! - legyintettem

Visszaértünk a házba, és a nap további részét úgy töltöttük el, mintha meg sem történt volna az előző napi dráma.