– Mit is mondtak, mikor jönnek? – kérdeztem Jint, aki az ölemben ücsörgött.

– Nos, ha jól emlékszem – pillantott a bal oldali falon lévő órára –, úgy kettő perc múlva itt lesznek.

– Szóval van még százhúsz másodperc nyugalmunk. Csodás – vigyorodtam el, majd csókot nyomtam gyönyörű, telt ajkaira.

– Igen, valami olyasmi – kuncogott fel, ahogy apró puszikkal leptem el nyakát. – Ne most, Nam, tényleg mindjárt ideérnek – húzódott távolabb.

– És? Úgy mondod ezt, mintha még nem láttak volna minket együtt – túrtam össze sötét haját.

– Hé! Ha összerakjuk Seokjint és Namjoont, akkor az NamJin? – hallottuk meg Taehyung hangos érdeklődését abban a pillanatban, ahogy beléptek az ajtón.

– Asszem', ennyi volt a nyugalmunk – sóhajtottam halkan, majd elengedtem Jint.

– Akkor, ezt a gondolatot folytatva, Jimin és Jungkook például JiKook? – csatlakozott Hoseok is, amire Jiminnek csak egy tágra nyílt szemű tekintet volt a reakciója.

– Lehetne akkor már KookMin is, nem? – adott újabb javaslatot Yoongi.

– Szerintem a JiKook jobban hangzik – szálltam be én is az egyértelműen szerelmes, előre mégsem lépő páros cukkolásába. – És a NamJin sincs ellenemre – vigyorodtam el, ahogy a medence kijárata felé evickéltem barátom után.

Jin ezután köszöntött mindenkit, majd nekik is elmondta, amit én már korábban hallottam, miszerint a szaunák kulcsait karbantartások miatt nem tudta elkérni, de a fent maradó három medencét kedvünkre használhatjuk, és addig maradunk, ameddig csak szeretnénk – egyértelműen ez volt a legnagyobb előnye a ténynek, hogy Seokjin édesapja a fürdő igazgatója. Ha egyszerűen menekültünk volna kicsit az emberek elől, hogy kettesben töltsünk el valamennyi időt, eljöttünk, és néhány órát áztattuk magunkat a hivatalos zárás után, emellett viszont az aznapihoz hasonló baráti összejövetelekre is remek lehetőséget adott.

– Kapcsoljak be valami bugyogó-masszírozó cuccost? Annál a pultnál tudom őket állítani, ha szeretnétek – mutatott a legidősebb a fürdőmester kis szobája mellett található pultra, mikor mindannyian átöltöztek.

– Aha, azt a hanyatt fekvős fújókát imádom – bólogatott Tae, majd azonnal el is foglalt egy helyet a kissé megemelt pihenő részen. Jimin csatlakozott hozzá, együtt szórakoztak a felfelé áramló légbuborékokkal.

Eközben Jin is visszafoglalta helyét az ölemben, majd úgy döntött, minden erejével nevetésre próbálja bírni a társaságot. – Hé! Tudjátok, miért repül a sas a hegy felett?

– Nem, de nem is akarjuk tudni, azt hiszem – sóhajtott nagyot Yoongi.

– Szívem, kérlek, ne, nem akarom, hogy megöld őket – szóltam, hiszen rövid gondolkodás után eszembe jutott a válasz a felett kérdésre, amit én korábban már hallottam tőle.

– Meglepő lesz... de azért, mert alatta nem tud – nevetett fel hangosan saját poénján. A többiek reakciója messze sem volt ilyen kitörően erős. – Jó, de azt azért csak tudjátok, mit csinál a denevér a mikróban?! – hatásszünetet tartott, miután senki nem mondott semmit. A megoldásra magam is kíváncsi voltam, mivel ez még számomra is újnak hatott. – Hát zenét hallgat! – kiáltott fel, majd újfent jól szórakozott saját poénján.

– Azt hiszem, elég lesz – súgtam neki apró puszit nyomva fülcimpájára, mire ő megborzongott.

– Mikor adják ki a zenét, amiben legutoljára producerkedtél, Yoongs? – fordult oda Hobi az említett fiúhoz.

– Talán kettő hét még addig. Kíváncsi vagyok a fogadtatásra, sok munkánk van benne a fiúkkal.

– Biztosan ez is első lesz minden listán – vigyorodott el Taehyung, miközben mellénk úsztak Jiminnel, ahogy lejárt a masszírozó időtartama.

– Te hol dolgozol most, Tae? – kérdezett rá Jin.

– Fotózásokat vállalok el, és épp nagy esély van rá, hogy le is szerződtessen egy cég, hogy állandóan náluk legyek – válaszolt. – Nam, mennyi még az egyetem?

– Ezzel a félévvel együtt... – kezdtem bele, de Jimin ijedt sikkantása szakított félbe.

Mind felé kaptuk a fejünket, és nem tudtam nem kuncogni a látványon, ahogy Jimin a csepegő hajú Taehyung nyakában ült; mindketten hangosan nevettek.

– Te jó ég, nektek mi bajotok? – vonta fel egyik szemöldökét Yoongi teljes közönnyel.

– Tae bebúvárkodott Jimin lábai közé. Szó szerint – kuncogott Hoseok. – Láttam, amint megtörténik.

– Tegyél le, TaeTae! – nyafogott a fent ülő, az őt tartó klóros víztől áztatott tincseit összetúrva.

– Nem! – akadékoskodott.

– Tedd le – utasította a nem sokkal mellettük elhelyezkedő Jungkook, aki bár eddig csendben volt, tekintete most szinte szikrákat szórt, a szőke pedig alig néhány pillanattal később már újra derékig vízben volt.

– Kértek valamit inni? – kelt fel ülő helyzetéből Jin, így megtörve a másodpercek alatt beálló, fagyott csendet.

Hoseok gondolkodás nélkül vágta rá, hogy Sprite-ot, Yoongi bármit, amiben alkohol van, Taehyung gyümölcsös üdítőt, Kook és Jimin pedig egy-egy kólát.

– Nam, segítesz elhozni őket, kérlek? Felét már elfelejtettem – fordult felém ismét a barátom, mire én csak kuncogva bólogattam, majd puszit nyomtam arcára. Lassú léptekkel haladtunk a vízben, magunk mögött hagyva a beszélgető társaságot. – Durva, amit Jungkook csinált most, nem? – kérdezte, amikor hallótávon kívül kerültünk.

– Csak féltékeny – bújtam bele papucsomba a medence partján. – Be kellene ismerniük, amit éreznek, mert ez már nekem fájdalmas.

– Te csak ne dumálj itt, ugyanígy viselkedtél két éve, mielőtt összejöttünk volna – öltötte ki rám nyelvét, miközben emlékeztetett a régi időkre.

– Nem is igaz, a mi helyzetünk teljesen más volt – cáfoltam, ahogy megérkeztünk a bárpulthoz.

– De igen, ugyanígy féltél bevallani, amit érzel, pontosan mint most ők – ment a hűtőhöz, hogy előszedje a kért italokat.

– Nekem is kivehetsz egy kólát – mondtam, miközben tálcára pakoltam az üvegeket. – Mehetünk? – kérdeztem, amikor visszacsukta az ajtót.

Egy könnyed lépéssel termett azonnal előttem, gyors csókot hagyott ajkaimon, majd rögtön el is húzódott. – Most már igen – vigyorgott, és elindult a medence felé.

– Hát ezek hova lettek? – vontam fel értetlenül szemöldököm, ahogy a medence partjára helyeztem az italokkal teli tálcát.

– Hyung, mit is mondtál, hol tudod állítani a masszírozós dolgokat? – úszott sebesen felénk Taehyung hatalmas vigyorral, mielőtt még a vízbe mehettünk volna.

– Ott hátul, de mi kell? – kérdezte Jin.

– Jimin és Jungkook elmentek oda, abba a barlangba vagy mibe – mutogatott. – Nincs bent valami, amivel szívbajt hozhatnánk rájuk?

– Nos, ami azt illeti... – gondolkodott a barátom, majd azonnal sarkon is fordult. Én csak vállat rántva lépcsőztem le lassan.

– Nagyon remélem, kezdenek magukkal végre valamit – forgatta meg Yoongi a szemeit épp, amikor odaértem. – Ha nem, akkor én fogok lépni helyettük is.

– Oké, mit szólsz ahhoz, hogy ha két napon belül nem jönnek össze maguktól, akkor majd mi összehozzuk őket? – ajánlotta fel Hoseok, amire a másik csak egyetértően bólogatott.

– Valaki elmagyarázná, mi történik? – ráncoltam értetlenül a szemöldököm.

– Jungkookie elhívta Jiminie-t, hogy nézze meg vele azt a barlangot – ecsetelte Hobi, amiről lemaradtam.

– Bekapcsoltam nekik egy masszázscsövet néhány percre, csak hogy ne legyenek olyan nyugodtak – kuncogott Jin gonoszul, mire Tae vidáman tapsikolt.

– Ne már, lehet, hogy ezzel épp félbeszakítottad őket – ráztam a fejem.

Elcsendesedtünk, és szép lassan mind a többi fal által enyhén kitakart barlang bejáratát szuggerálva vártuk, hogy végre valaki felbukkanjon ott, miközben italainkat kortyolgatva azt találgattuk, vajon mennyi ideig tart majd ideérniük. Nem telt bele három percbe, amikor észrevettük, hogy felénk közelednek. Hoseok füttyentett egy hatalmasat, mire Jimin arcáról messziről kiszúrható zavar vett át uralmat, Kook szája pedig széles vigyorra húzódott.

– Na, szép az a barlang? – érdeklődött Yoongi szemtelenül.

– Kétség kívül – bólintott a fiatalabb Jiminnel összenézve. Nem kellett semmi több, nem kérdeztünk, hiszen mindenkinek egyértelművé vált egyetlen pillantásból: valami megváltozott közöttük, méghozzá a jó irányba.

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

piscine (fn.): medence

//Ha kíváncsi vagy a történtekre Jungkook szemszögéből, elolvashatod a Csendbe ütköző Kiáltások c. novellagyűjteményemben!//