(We are we are forever bulletproof
We are we are together bulletproof)

Azt mondom, megérte. Megérte hajnali négykor kelni, idióta magyarázatot kitalálni a szobatársaimnak az ébresztőről, fáradtságtól szenvedni egész nap. Megéri most, hajnali negyed négykor, sírva írnom.

(We were only seven)

Ismét adtak valami újat. Valami csodálatosat, de fájdalmasan újat. Ami emlékeztet, hogy ismét lezárul egy korszak. A korszak, amikor rabjukká ejtettek, amibe másfél éve váratlanul és hívatlanul csöppentem bele. A korszak, amivel annyit segítettek, mint senki és semmi más a világon. Amiben megtanultam értékelni önmagam.

(But we have you all now)

Hazudnék, ha azt mondanám, felkészültem. Nem, a legkevésbé sem dolgoztam fel, engedtem el a számomra másfél, valójában közel három éve indult történetet. A hosszú útnak egyik leggyönyörűbb részét, amihez annyi könny és megannyi nevetés, de legfőképp emlék kapcsolódik. Furcsa a tudat, hogy ennek végleg vége.

(We are not seven)

Tegnap - pontosabban átgondolva, már igazából tíz hónapja - új korszak kezdődött viszont. Egy új, közös csoda, a nehezen kitaposott ösvény egy másik szakasza. Ismételten olyan, amin együtt megyünk végig, elveszve egy másik, otthonszerű univerzumban. Kézen fogva, egymást a nehéz helyzetben minden erőnkkel támogatva. Hiszen ez a lényeg, mindig is ez volt az igazán fontos - együtt a végéig, a legvégéig, a végtelenig, és tovább.

(With you)

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

pare-balles (mn.): golyóálló