De hiszen azt mondtad, az Idegen soha nem fog rólunk szólni... Megígérted ott, a dohos szagú lányöltöző hideg csempefalának dőlve pár éve. Nem szóbeli ígéret volt az... de a szemedbe hirtelen beülő, csillogó könnycseppek egy néma fogadalmat tettek, ahogy kiejtettem számon ezt a szinte meggondolatlan kérdést, miközben átöleltelek.

(Ugye az Idegen soha nem fog rólunk szólni?)

Együtt mindig, mindenhova, mindenkor és tovább, őszintén és bízva, a végéig, a legvégéig. A kezdetektől te voltál nekem a barátnő, bajtárs, nővér és kishúg egyben, talán egy lelki társ, támasz a nehéz pillanatokban és tanácsadó a bizonytalanságban.

(De hiszen...)

Mindig részét képezted az életemnek te, kicsiként, akivel együtt babáztam, aki megtanított szívet rajzolni, akinek segítettem kiválasztani, hogy melyik hátizsákját vigye kirándulni. Akivel együtt sminkeltünk, mikor nagyobbak lettünk, és rángattuk ki egymást a „szerelmi bánatból", akinek segítségével tökéletesre tudtuk csiszolni a számológép hátuljáról puskázást. Akivel mindig visszataláltunk egymáshoz, akár hónapos kihagyások után is. Aki mindig számíthatott volna rám.

(...azt ígérted...)

Mert bevallom, nekem hiányzik. Hiányzik, hogy együtt sírjunk, hiányzik, hogy az értelmetlen mémeken kívül máson is tudjunk nevetni, hiányzik, hogy elmondhassam neked, hogy engem mi bánt, és hogy meghallgassam a te panaszkodásaidat. Hiányoznak az öleléseid, a hülye felvidítós vicceid. Hiányzik a legjobb barátom, a vér szerinti harmadik unokatestvérem, akit édestestvéremként szerettem. Most pedig, bár fizikailag nem sokkal lehetnél közelebb, mégis óceánnyi mélységű, áthidalhatatlan szakadékot érzek tátongani kettőnk között. Van tizenhárom év múltunk. De jelenünk és jövőnk... az talán már rég nincs.

(...mi nem leszünk idegenek.)

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

étrangère (fn.): idegen

//Ilyen és hasonló írásokért keresd a blogom, link a bemutatkozásom alján. A fenti képen látható szöveg a Children Of Distance Idegen c. zenéjéből való részlet.//