Szakadó eső – ez minden, ami a látóterembe férkőzik, ahogy megtámaszkodok az ablakpárkányon. Nem törődve az esetleg becsorgó csapadékkal, sarkig tárom a nyílászárót, majd lekönyökölök, belélegezve az esőillatú város zavaros levegőjét. Egy éve és egy napja léptél ki utoljára a tőlem kósza méterekre lévő ajtón – jobb lesz így mindkettőnknek –, hasonlóan zuhogott akkor is, nem volt nálad esernyő, ezért utánad szóltam, hogy várj még egy pillanatra. A tizenkét egyforma közül kihúztam egy fekete cipzáros pulcsit a szekrényemből, majd könnyes szemekkel a kezedbe adtam. Akkor láttam utoljára – a csillogó, lelkemig hatoló pillantásod, a vörösre festett tincseid, a sebesre harapott ajkaid, a távozó, magas alakod és a felsőmet is. Ha megtartottad, most biztosan olyan illata van, mint neked. Kókuszos öblítő és karamellásan édes parfüm; ez minden, ami belengte a szobát, valahányszor itt tartózkodtál.

Aznap viszont kitártam az ablakot, a hűvös minden szegletet átjárt, a tőled származó aromát felváltotta a sűrű cseppektől ázott beton utánozhatatlan, kellemesen kellemetlen szaga. Anya másnap bevásárlásból hazajövet meglátogatva, egy nagy üveg mosószert hagyott itt nekem, kókuszosat. Hetekig porosodott a fürdőszobában, felbontani sem voltam képes, később viszont nem volt más választásom, és emlékszem, csorgó könnyekkel töröltem arcomat a törölközőbe, amit először mostam ki vele. Azóta pedig már számtalan flakonnyit használtam el belőle.

Zsebembe mélyesztem a beáramló hideg levegőtől átfagyott kézfejeim. Balom ujjai közé kicsi, téglatest alakú tárgy keveredik. Egy pillanatra öngyújtónak hiszem, de anyaga hamar elárulja – lassan húzom ki a pulcsim fekete anyagának takarásából. Nem tévedtem; egy fél csomag sárgadinnyés rágóval találom magam szemben. Továbbra sem értem, ki olyan elvetemült rajtad kívül, hogy élvezze ennek az ízét, ha azonban a csókjaidról volt szó, még ez sem állított meg – sőt, szád érintése ettől az édesen savanykás aromától volt egyedien varázslatos.

A mellettem elnyúló kis asztalról elemelem a kék papírdobozt, egy szálat elővéve gyújtok rá, majd keserű mosollyal konstatálom, hogy még a számból lógó mentolos cigi is rád emlékeztet. Az első csókunkra, az első elszívott cigarettádra, amit tőlem kaptál, ami után közvetlenül én érintettem puha ajkaid, azon a fülledt, nyári éjjelen. Ezerszer megfogadtam, hogy erdei gyümölcsösre váltok, erre mégis képtelen vagyok – hiszen bár gyűlölöm a tudatot, mégis görcsösen kapaszkodok mindenbe, ami visszahozhat téged, akár csak egy kósza gondolat erejéig is.

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

cigarette (fn.): cigaretta

//Ez zsinórban a harmadik nap, hogy posztolok ide, emberek(, hangyák, unikornisok), hELP//