"Hol vagy most?"

"A Flagstaff és a Windsgrove sarkánál."

"Oké, fordulj balra és aztán egyenesen előre. A jobb oldaladon lesz."

"Rendben."

Leraktam a telefonom, elismételtem az irányokat, amiket Jenna mondott nekem. Befordultam és azonnal a fékre tapostam.

Szinte az egész utca tele volt kocsikkal, kígyózó emberekkel a járművek körül, felfelé a ház irányába, ami a lejtő tetején volt. A ház olyan volt, mintha két részből állt volna, egy hatalmas C formájú műút ami két helyen csatlakozott az úthoz. A hatalmas lépcsőház az út felé emelkedett a bejárati ajtó felett, ami ki volt nyitva, hogy egyre több és több ember menjen be. A sok ablak ki volt nyitva, így hallani lehetett a bentről kiszűrődő zenét. Ria és Jenna igazat mondtak - úgy néz ki, mint egy hotel.

Levezettem az utcába és leparkoltam a kocsimat a sarkon, ahol a legtöbb ember bele mehet. Alig volt hat óra, de úgy látszott Castle Hill összes tinédzsere Nate házában van.

Még egyszer leellenőriztem, hogy becsuktam-e a kocsit mielőtt a ház felé vettem az irányt, a idegességem egyre csak fokozódott. Emlékeztettem magam, hogy az egyetlen ok, amiért ott voltam, hogy válaszokat találjak Harrynek, amíg megérdemli. Ha a helyébe lennék én is akarnám, hogy valaki segítsen nekem.

Felsétáltam a meredek utcán és a lépcsőkön is. Candence Manor úgy nézett ki, mint egy babaház ehhez hasonlítva. Csodálkoztam, hogy Nate szülei megengedhetik maguknak, hogy egy ekkora házuk legyen.

Beléptem a hatalmas tölgyfa ajtón keresztül a házba.

Ember tömegek mászkáltak a házon keresztül, itallal és cigivel a kezükben. Hallottam a másik szobából áramló zenét nevetés és kiabálás kíséretében. Ismerős arcokat kerestem, de annyi ember között nehéz volt egyre koncentrálni.

Valaki megragadta a karom é Max mosolygós arcával találtam magam szembe. Zöld kockás pólót és nadrágot viselt, koszos szőke haja fel volt zselézve. Egy piros poharat tartott a kezében.

"Jane Alison, nem számítottam rád!" Ordította túl a többieket.

Gyengéden nevettem, ahogy a középső nevemet használta. "Szia."

"Elragadóan nézel ki." mondta mosolyogva, ahogy enyhe pír jelent meg az arcomon. Lehajolt, hogy letegye a poharát az asztalra. "Gyere, mindenki ott van." Gyengéden megfogta a csuklómat és átvezetett az előcsarnokban lévő embertömegen. 

Felvezetett a lépcsőházba a második emeletre, kinyitott egy ajtót, ami biztos,hogy egy üzlethelyiség lehetett korábban. A padló lazacszínű volt, a tapéta krémszinű, szürke kanapék és egy minibár. Jenna és Ria egy fiúval ültek, akit nem ismertem, és Ava egy fotelben ült a körmét piszkálva. Egy másik fiú állt a minibárba, körbevéve alkoholos üvegekkel, amikből mixerkedett.

"Nézzétek kit találtam." Mondta Max, elengedve a csuklómat.

Egy kórus hello hallatszott, mire kezemet felemelve aprót intettem.

"Ő Adam." Utalt a kanapén lévő fiúra. "És ő Oliver." Bólintott a fiúnak a minibár mögött. Mindketten felemelték a fejüket üdvözlésképpen.

"És te?" Kérdezte Oliver, miközben egy pohárba kevert italt. A hangtónusa barátságos volt a mosolyával együtt. 

"Jane." Mondtam és bólintott miközben jeget tett a poharába.

"Megkeresem Estellát és Natet." Jelentette be May és mindenki bólintott, amint elhagyta a helyiséget. 

Ria megpaskolta a helyet maga mellett a kanapén és én boldogan foglaltam helyet, remélve, hogy a figyelem elterelődik rólam és mindenki elkezd beszélgetni.

"Mi történt a partik nem a te stílusod dumával?" Kötekedett.

Vállat rándítottam, majd leültem a kényelmes kanapéra. Egy tál cseresznye volt előttünk az asztalon, és azt néztem, amint Ava elvett egyet és a szájába tette, a szája élénkszínűvé változott.

Tudatosan emeltem fel a kezemet és simítottam végig a nyakamat és a kulcscsontomat.

Ava a cseresznyét forgatta a fogai között és Olivert nézte, aki kérdezni akart tőle valamit.

Kikapcsoltam a nyakláncot és a zsebembe tettem.

Ava szemei egyből rám villantak. 

Bosszúálló és kíváncsi típus, hallottam újra Harry hangját, amint mondta. És határozottan féltékeny.

Gyorsan elkaptam róla a tekintetem, próbáltam a beszélgetésre koncentrálni, ami Ria és Adam között zajlott.

Elkezdtem gondolkozni, hogy kivel beszélgethetnék Harryről először. Max hosszú menetnek néz ki, mivel Harryvel legjobb barátok voltak. Jenna már eleget ivott, amit bizonyított az előtte lévő két üres pohár, illetve a kezében lévő harmadik. Hangosan kuncogott Adam minden szaván.

És határozottan nem akartam Avával beszélni. Nem, amíg azzal az undorító csillogással nézett rám, gyanúsan kémlelte a koponya nyakláncom.

Ria felé fordultam.

Harry mondta, hogy vasárnaponként korrepetálta, így jó barátok voltak. Ő lesz a kiválasztottam?

"Jane."

Felnéztem Oliverre, aki Avának adott egy italt. Elvette tőle é leült vissza a helyére, egy hosszút kortyolva az átlátszó poharából.

"Csinálhatok neked egy italt?" Kérdezte Oliver.

"Igen, persze." Mondtam és gyengéden mosolyogtam.

"Mit adhatok?"

Szemeim végig futtattam a likőrös üvegeken. "Mit ajánlasz?"

Félig mosolygott. " Csinálok egy jó White Russiant koktélt." Világoskék szemei ellentétben voltak fekete hajával és barátságos mosolyával.

Mosolyogtam. "Jól hangzik."

Gyorsan elkezdte a mixelést, az üvegeket a pult szélére húzta.

Jenna vállon csapta Adamat és elkezdett valamit mondani, amikor Jennáből kitört a részeg kuncogás, hagyta, hogy Adam vele nevessen.

Ria felém fordult.

"Hogy érzed magad?" Kérdezte mosolyogva.

"Elragadó ház." Mondtam.

"Igen. Minden hétvégén itt vagyok; Nate és én együtt tanulunk."

Oliver a kezembe adott egy poharat, megköszöntem mielőtt beleittam. 

Az alkohol ismerősen égette végig a torkomat és arra emlékeztettem magam, hogy Harryről akartam Riát kérdezni, mielőtt túl sokat iszok.

A poharamat a számhoz emeltem, majd végig pásztáztam a szobát gyorsan.

Adam és Jenna még mindig hangosan beszélgettek és szívből nevettek, és Oliver még mindig a minibárban volt. Ava egy újabb cseresznyét vett az asztalról.

Amint visszafordultam Ria felé, az ajtó kinyitódott és besétált rajra Max, Nate és egy platina szőke lány bőr rövidnadrágban és csipke toppban.

A szőke Avához sétált és befészkelődött mellé a fotelbe, elvette a poharát és megitta a tartalmát.

"Estella még nem ivott egész este." Nate nevetett. "Elvesztett egy fogadást."

"Ez nem indok arra, hogy megigya az én italom." Ava vigyorgott és visszavette az üres poharat Estellától.

"Cseszd meg a fogadásod." Mondta Estella Natenak. "Oliver csinálsz nekem valamit?" Festett szőke göndör fürtjeit a vállára dobta és könyökeit térdén hagyta,álla a tenyerében pihent.

Oliver átnézett a válla felett a lányra és elhajította a tévé távirányítót. "Igen,persze," Mondta neki. "Nate gyere keress valami nézésre méltót."

Max és Nate Oliverhez mentek és a szobában egyre csak nőtt a zaj, ahogy mindenki beszélgetni kezdett.

Azon tűnődtem, hogy pontosan azokkal az emberekkel vagyok, akikkel Harry is volt, mikor élt. Úgy látszik mind gazdag családból származnak, jobban mint Harry. Milyen titkaik lehetnek?

Még többet ittam az italomból és letettem az asztalra.

"Ria." Mondtam.

Rám mosolygott és egy sötét tincset eltűrt a szeméből.

Itt az esélyem. Most kell megtennem, vagy cseszhetem. Ravasznak kell lennem és a lehető leggyanútlanabbul kell érdeklődnöm.

"Ismersz valakit, akit Henrynek hívnak?" Kérdeztetem.

Élesen nézett rám és homlokát ráncolta. "Henry?"

"Igen." Mondtam. "Hallottam pár pletykát valakiről akit Henrynek hívtak, de lehet rosszul emlékszem."

"Henry..." Ria az állát fogta. "Nem cseng ismerősen."

"Talán nem Henry volt." Mondtam és a számhoz emeltem a poharamat. "Henry, Harold..." Homlokomat ráncoltam és  a plafont néztem, majd a poharamat letettem és próbáltam úgy tenni, mintha mélyen gondolkodtam volna. Újra Riára néztem. "Harry! Igen, ez az - Harry."

Örültem, hogy a zaj továbbra is elég hangos volt ahhoz, hogy senki ne figyeljen ránk. Ha Harry olyan híres volt, mint állítja, akkor az emberek felismerhetik a nevét.

Ria mosolya megrándult a név hallatán, amit próbáltam nem észrevenni.  A szemében valami vibrálást fedeztem mielőtt visszatért volna a széles mosolygáshoz.

"Oh, Harry." Mondta, kicsivel később. "Ismertem valakit, akit Harrynek hívtak, de már többé nem."

"Oh" Bólintottam. "Miért nem ismered többé?"

Ria nagyor kortyolt az italából. " A dolgok változnak, tudod?"

"Persze."  Bólintottam megint. "Csak érdeklődtem, tudod. Mindenhol az ő nevét hallom."

Még nem láttam Riát ilyen kényelmetlen helyzetbe. Közelebb húzódott hozzám, nagy levegőt vett, majd szemei végig pásztázták a szobát.

Árulkodó jele a hazugságnak.

Szükségem volt pár információra tőle. Ria okos, tudnia kell valamit arról, ami Harryvel történt, ha minden vasárnap találkoztak.

Harryt júnuis 8-án ölték meg. Ez a kulcsfontosságú nap, amiről kérdeztem kell, de először meg kell fejtenem Riát.

"Hey." Mondta egy hang, kizökkentve a gondolataimból. Felnéztem Estellára, aki egy szőle tincset csavargatott az ujjai között. Ava még mindig a fotelbe volt nyomva, könyöke a karfán pihent és az álla a tenyerébe. A szemei engem vizslattak.

"Hey" Mondtam és próbáltam figyelmen kívűl hagyni Avát.

"Imádom a cipőd." Mondta Estella, rágógumi-rózsaszín ajkai vigyorogni kezdtek. 

Lenéztem a fekete lapos talpúmra. "Köszi" Mondtam és mosolyt erőltettem magamra.

"Ismerlek?" Kérdezte.

"Nem, új vagyok." Mondtam.

"Oh." Mosolygott. "Estella."

A mosolya hamiskás volt. Legalább én megtanultam hihetően csinálni.

"Jane" Mutatkoztam be.

"Aranyos név." Mondta.

Mosolyogtam. "Köszi."

Estella visszamosolygott.

Ria elnézést kért és elment a mosdóba.

Ava rágyújtott.

Max és Ria leültek mellém a kanapéra.

"Hogy vagy?" Kérdezte mosolyogva.

"Jól." Válaszoltam mosolyogva.

"Látom már ittál egyet." Mondta, az üres poharamra utalva az asztalon.

"Aha." Mondtam. "Oliver csinált nekem egy gyilkos White Russian koktélt."

Max nevetésben tört ki. "Tényleg csinált?"

Végül belemerültem abba, hogy Harry legjobb barátjával beszélgettem. Max nagyon szabad szellemű és boldog; nem úgy nézett ki, mint akinek a legjobb barátját három hónapja gyilkolták meg. De gondolom van, aki így dolgozza fel a bánatot, habár én teljesen másképp dolgoznám fel.

Maxnek tudnia kell valamit. De ez nem a megfelelő idő, hogy beszéljek vele. Először Riából kell kiszednem információkat. Ő a legkönnyebb út, és biztos vagyok benne, hogy Harry is őt tanácsolta volna.

"Jól vagy, Jane?" Max integetett a szemem előtt és én megráztam a fejem.

"Igen." Mondtam. "Csak gondolkodtam."

Ria után kutakodtam, de nem tért vissza a mosdóból.

"Hol a fürdő?" Kérdeztem Maxet.

"Harmadik ajtó balra." Mondta, mire bólintottam, felálltam és küldtem felé egy mosolyt.

"Köszi. Mindjárt jövök."

Megszédültem, ahogy hirtelen felálltam és elhomályosodott a tekintetem. Tudtam, hogy az alkoholtól van, amit megittam,még ha nem is volt sok. Visszanyertem a higgadtságom é kisétáltam a szobából.

Épphogy leértem az előtérbe és a mosdó felé vettem az irányt, az ajtó kinyílt és Ria lépett ki rajta. Sminkje elmaszatolódott és idegesnek tűnt.

"Ria, jól vagy?" Kérdeztem.

Gyengéden megrázta a kezét. "Jól vagyok." Mondta.

Hátra néztem mielőtt közelebb léptem volna hozzá. "Tudom, hogy többet tudsz erről a Harryről, mint amennyit mondtál." Mondtam halkabban.

"Miből gondolod?"

Karjaimat keresztbe fontam mellkasomon.

Egymást bámultuk pár másodpercig, a másikat kihívva. Ria mézszínű szeme sötét volt és aggodalommal teli. 

Felfogja adni.

Pár pillanattal később igazam lett.

"Rendben." Sziszegte. "De nem itt."

Kinyitotta a mellette lévő szobát és beintett a szobába. Egy hálószoba volt, nem sokkal nagyobb. mint a fenti helyiség. Ria keresztülment a szobán az üvegajtóig, ami a hátsó udvarra nézett, kinyitotta és kilépett a kis teraszra.

Követtem őt és néztem, ahogy bezárta maga mögött az ajtót, felém fordult és rám nézett.

Tudtam, hogy ő a jó választás. Titokzatos akar lenni, de könnyen meggyőzhető és tudom, hogy a legjobb döntés volt, hogy őt közelítettem meg információkért először.

Ria lehet, hogy okos, de nem hazug.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: