Egy kis magyarázat az történet eredeti írónőjétől, drága seasidestyles-tól!  * Harry kézzelfogható, igazi, ami azt jelenti, hogy alapvetően ugyanaz a személy, mint mikor élt, de a teste nem funkcionál úgy, csak a tudata. Nem képes érezni fizikailag, tehát nem tud megérinteni dolgokat, de tudja milyenek. Szinte olyan, mintha érzéketlen lenne. Látható, mindenki számára nem csak Jane számára. 

Nem láttam Harryt már három napja. Nem tudom, hogy miért, de nem bukkant fel a szobámban vagy bárhol, mint szokott, így feltételeztem, hogy elfoglalt.

Ami fura, tekintve, hogy halott.

Péntek van és ma este lesz a parti Nate házában, ahova Ria meghívott. A hét hátralevő részében, Ria és Jenna is elszántan próbált meggyőzni, hogy menjek. Ebédnél, csak erről tudtak beszélni. Mi olyan jó ebben a buliban, egyébként?

Amikor ezt megkérdeztem pénteken ebédnél mindketten kitágult szemekkel néztek rám. 

Jenna az asztal felett közelebb hajolt hozzám, hangját lehalkította. "Láttad már Nate házát? Olyan, mint egy hotel."

Felhúztam az egyik szemöldököm. "Tehát?"

"Tehát, ő tartja a legjobb bulikat. Szó szerint mindenki megy.  Közülünk mindenki megy, Max, Ava. Oh és Zoe, Roy.." Felsorolt még több nevet, akiket nem ismertem.

"Nézd, biztos vagyok benne, hogy jó buli meg minden, de én kihagyom." Felkaptam az ebédemet a tálcámról.

"Meg fogod bánni, " Mondta Ria.

"Biztos vagyok benne, hogy túl teszem magam rajta." Erőltettem magamra egy mosolyt.

Ria és Jenna összenéztek.

Mikor suli után hazamentem, a szüleim még nem értek haza a munkából, így egyedül voltam. 

Arra gondoltam megcsinálom a házimat de azonnal hányingerem lett a gondolatra, így gyorsan elvetettem azt.

Kinéztem az ebédlő ablakon keresztül az udvarra. A nagy füves területen túl felismertem a kis kaput és az ösvényt, ami az erdőbe vezetett.

Mielőtt elhatároztam volna magam, kicsaptam a hátsó ajtót és átsétáltam az udvaron, a hosszú fűszálak csikizték a bokám. Apa szerint le kellett volna vágni a füvet, de én szeretem, ha hosszú.

Kinyitottam a rozsdás kaput és elkezdtem sétálni az ösvényen. Teljesen más érzés volt átsétálni az erdőn napközbe, mint éjszaka. A fák nem tűntek annyiira nagynak és sötétnek és a nap sugarai néhol áthatolnak a lombok között ezzel megvilágítva az ösvényt.

A séta több időnek tűnt, mint mikor Harry hozott ide és gondoltam azért, mert egyedül voltam. Arra jutottam talán rossz úton jöttem, de nemsokára megláttam a fűzfa tetejét nem is olyan messze.

Beléptem a tisztásra, pár percig értékeltem a szépségét, amint  a nap sugarai megvilágították. Néztem, ahogy a fűzfák gyengéden mozogtak a szél hatására, két ág gyengéden mozgott egyszerre. Mozgást láttam a szemem sarkából és láttam, amint két nyúl kiugrott a tisztásra. Egy ezüstös kék lepke szállt le egy fűszállra tőlem nem messze.

Susogást hallottam és felnéztem az egyik fára, ami a tisztás szélén volt. Zöld szemek, amik egyeztek az enyémmel  és Harry mosolygott rám egy ágról, magasan a föld felett.

" 'Délutánt" Üdvözölt. "Láttalak jönni az udvarotokról."

"Aha," Mondtam.

"Akarsz hozzám csatlakozni itt fent?" Kérdezte ravasz mosollyal az arcán.

"Nem köszi." Mondtam.

"Igen." Mondta. " Antiakrobata. Emlékszem."

"Jelentéktelen antiakrobata." Javítottam ki.

"Persze."

A szél a vállamra fújta  a hajam. "Szóval, mit csinálsz ott fent?"

"Nézem a világot a magasból."

"Miért?"

"A fák viccesek."

A kezeimet a hátam mögött tartottam, pár koszt rugdostam az úton. "A barátaid meghívtak egy buliba ma estére."

Felszaladt egyik szemöldöke. " Milyen barátaim?"

"Ria és Jenna."

Elgondolkodott majd egy pillanattal később leugrott a faágról és minden erőfeszítés nélkül ért földet. A talpára esett és felegyenesedett, pár lépést tett felém.

"Hol lesz?" Kérdezte és pár lépésnyire állt tőlem.

"Nate házában."

"Natenél? Menned kell!"

Karba fontam kezeimet a mellkasom előtt. "Miért?"

"Nate tartja a legjobb bulikat."

"Tehát?"

" Miért vagy a bulik ellen?"

Hátráltam. "Nem, csak nem szeretem őket. Ekkora bűn?"

Észrevette a hangulatváltozásom, gyengéden oldalra döntötte a fejét. "Menned kell. Jól fogsz szórakozni."

"Ha ennyire szórakoztató miért nem mész te? Oh igaz is." Megbántam, amint kimondta a szavakat.

Ahelyett, hogy fájt volna neki, csak félig mosolygott. "Ouch." Mondta szinte viccesen.

"Bocsi." Mondtam. "Nem úgy értettem."

Vállat rándított. "Nem sértődtem meg."

Félrenéztem. Örültem, hogy nem sértődött meg.

"Kérdezhetek valamit?" Kérdeztem miközben felnéztem rá.

"Bármit." Mondta és gödröcskés mosolyt küldött felém.

"Hogy segíthetek neked.. tudod... megtalálni a gyilkosod?" Szünetet tartottam. "Úgy értem, miért van rá, szükséged? Miben segíthetek én?"

"Nos, egyszerű." Válaszolt. "Élsz."

Őt bámultam.

"Milyen furcsa lenne, ha valaki akiről azt hitted halott a saját gyilkosát keresi? Vártam valaki olyanra, mint te, hogy ideköltözzön Candence Maniorba. Hosszú ideje vártam."

"Szóval bárki költözött volna ide, csak választottál volna egyet közülük?"

"Választani egyet?" Nevetett. " Természetesen, ha így akarod nézni." Szemei újra rám néztek. "De nem. Nem tudnék bárkiben bízni, aki ide költözött volna."

"Szóval.. miért én?" Arra gondoltam, amikor jeges ujjait végig vezette a halvány hegeimen a kocsiban és megborzongtam.

"Érdekelsz engem, Jane." Mondta. "Másabb vagy, mint a legtöbb ember, aki ebben a városban él."

"Szóval, hogy tudok neked segíteni?" Kérdeztem újra. " Úgy értem, tudsz olyat akit érdekel?"

Nyelvét végig futtatta ajkain, majd az égre nézett. "Nem igazán." Mondta.

"Ez nagy segítség."

"Teljesen."

"Nos," Mondtam, majd vállat rándítottam. "Nem tudom, mit mondjak neked, Harry."

Ahelyett, hogy válaszolt volna, csak bámult.

"Mit?"

"Semmi." Gyengéden mosolygott, elnézett rólam.

"Valami baj van?"

"Nem," Mondta és újra rám nézett. "Csak egy ideje már nem hívott senki a nevemen."

Egy újabb dolog, ami az élő embereknek adatott meg.

"Harry." Mondtam újra és ő szélesebben mosolygott, ezzel egy kis mosolyt előcsalt belőlem is.

Felnézett az égre, a napra majd vissza rám. "Fél hat van." Mondta. "Készülnöd kéne a partira."

"Mi? Nem megyek." Fejemet rázva mondtam." Honnan tudod, hogy fél hat van?"

"A nap elég közel van a horizonthoz, durva becslés." Félig mosolygott. "És igen, elmész a partiba."

Karba tettem a kezeimet a mellkasom előtt.

"Elmész és kérdezgetsz rólam."

"Kérdezek rólad? Nem lesz gyanús?"

"Mindenki félig ittas lesz."

Kiengedtem egy sóhajt. "Rendben. Rendben elmegyek."

Vigyorgott.

"De a szüleim, hogy fognak elengedni?"

"Mond apukádnak, hogy megnézel vele egy dokumentumfilmet a Grand kanyonról szombaton."

"Hogy.."

"Megfigyelés. Jane."

Megforgattam a szemem. "Rendben. Megkérdezem. De ha nemet mondd ez van."

Harry mosolygott. "Találkozzunk itt, ha hazaérsz."

Bólintottam. Még mindig mosolygott rám, ajkaim önkéntelenül mosolyogtak vissza rá.

Félórával később, a szekrényem előtt álltam és gondolkoztam, hogy hogy lehet ennyire rossz a tartalma. Elmehetek farmerbe és pólóba?

Végül a legszebb farmerom mellett döntöttem és egy topp mellett.

Magamat bámultam a tükörben. Kéne valamit csinálnom a hajammal? Kéne feltennem egy kis sminket?"

Megtaláltam a lila tubusú szempillaspirálom és végül egy kicsit tettem a szempilláimra, de a nagy része a szemem köré ment. Sosem volt stabil kezem a sminkeléshez.

Letöröltem a felesleget és sóhajtottam egy nagyot.

Megforgattam a szemem és a táskámat megragadtam. 

Apa valamit kevergetett a gáztűzhelyen, mikor beléptem a konyhába. Anyának tovább kellett maradnia a munkahelyén, így nem volt még otthon.

"Jane, jól nézel ki." Mondta.

"Köszi." Mondtam. "Meghívtak egy partiba."

Felhúzta egyik szemöldökét. "Egy parti?"

"Igen. Éjfélre haza jövök."

Elsétáltam mellette, de megállított.

"Whoa, Ki mondta, hogy mehetsz?"

"Kérlek?"

"Hol lesz?"

"Ennek a srácnak a házába."

"Ismered?"

"Nyilván."

"Jane."

Eszembe jutott a mentség, amit Harry mondott. "Megnézek veled egy dokumentumfilmet a hétvégén. A Grand kanyonról."

Úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna neki, hogy neon narancssárgára festem a hajam. Életem 17 életévében még egyszer sem ajánlottam fel neki, hogy megnézek vele egy dokumentumfilmet.  Azt hiszem, ha a hajam befestéséről számoltam be, is ilyen sokkhatást váltok ki belőle.

"Ne mondd el anyádnak. " sóhajtott és én vigyorogtam, egyik karommal átöleltem.

"Köszi, apa!"

Felvettem a cipőm, majd a kocsimhoz siettem mielőtt meggondolná magát.

Nem lepődtem meg, hogy Harry az anyósülésen várt.

"Mondtam, hogy el fog engedni." Mondta, amikor beszálltam.

Bólintottam és beindítottam az autót. "Velem jössz?"

Horkantott. "Nem, csak látni akartalak mielőtt elmész. És élvezni az érzést, hogy én tudtam, hogy apukád el fog engedni és te kételkedtél bennem." Vigyorgott.

Megforgattam a szemeimet. "Vicces vagy." Mondtam és ő nevetett.

"Jó szórakozást." Mondta, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. Az ablakon keresztül még rám nézett. "És légy óvatos."

"HA megölnek a te hibád."

"Persze, a srác hibája, aki már halott."

"Ki más lenne a hibás?" Visszafojtottam a nevetést.

"Ott a pont." Vigyorgott még egyszer az ablakon keresztül mielőtt felegyenesedett. "Később látlak."

Néztem, ahogy elsétált a ház mellett az erdő irányába.

Beindítottam az autómat és reméltem, hogy nem követek el hibát azzal, hogy elmegyek a partiba." 

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: