"Új információt kaptunk a Harry Styles ügyről ma délután." Mondta a műsorvezető és az ebédlőben mindenki a falon lévő tévét kezdte el nézni a suliban. "Egy törött tükröt találtak a Styles rezidencián rettenetes vérfolttal a keretén. Kinek a vére lehet? Hogy törhetett el a tükör? Kérdezem a vezető nyomozótól, Jennifer Whitmoretól."

"A műsorvezető Whitmore felé fordult, aki az asztalnál ült és kezeit összefonta. "Szóval, Detective Whitmore," Mondta a műsorvezető. "Tudna többet mondani a tükörről?"

"Egy négyszögletes tükör, ami nagyon idős és díszes." Mondta Whitmore. "Az alaplapján, mint mondta, vérnyomokat találtunk. Azt feltételezzük, hogy Mr.Stylest a tükörnek lökhették. Habár, nem vagyunk benne biztosak."

"Végeztek DNS tesztet a véren?"

"Igen. Megállapítottuk, hogy a vér Harry Stylestől származik."

"Ez mit jelent az ügy további részére?"

"Nem tudjuk biztosan," Mondta Whitmore. "Rengeteg ága van az ügynek és mind másfelé vezet, de semmi perdöntő bizonyíték nincs."

"Köszönöm a rövid interjút, nyomozó."

"Örülök, hogy itt lehettem." Eresztett meg egy félmosolyt Whitmore.

"Időjárás jelentés a reklám után. Berobban a tél?"

Az egész ebédlő elcsendesedett pár másodpercre, ahogy elkezdődött a reklám, ami egy boldog idős embert ábrázolt és egy mosogatószert reklámozott.

Lassa a beszélgetések újra elkezdődtek.

"Nem akarok tudni semmilyen perdöntő részletről." Mondta Ria, a fejét rázta. "Ezt az egészet nem hiszem el."

"Nem tudom elhinni, hogy valaki ezt tette vele." Mondta Jenna.

Ava csendben ült mellettem, állát kezeimben támasztotta.

"Nem voltam a  városba, amikor ez az egész történt." Mondta Ria. "Elmentem, amikor a suli véget ért az apámhoz és amikor visszajöttem valaki azt mondta nekem, hogy öngyilkos lett."

"Öngyilkos." Mondta Jenna, orrát ráncolva. "Ez őrültség. Miért lenne Harry öngyilkos?"

"Világos, hogy semmiért." Csattant fel  hirtelen Ava. "A boncolás során megállapították, hogy fojtogatás volt a halál oka."

"Nem tudhatod" Mondta Jenna.

"De, igen." Válaszolt Ava. "Hallottad a boncolás eredményét?"

"Igen, de..... még.."

"Mi még?"

"Senki sem tudhatja biztosan." Mondta Ria."Harryt és a gyilkost kivéve. És ez valószínűleg egy és ugyanaz a személy."

"Ez egy rakás szarság." Csattant Ava.

Ria és Jenna ezután már semmit sem mondtak.

-

"Figyelj," Mondta Detective Whitmore, hátradőlt székében az asztal másik oldalán. "Gondolkoztam és utálom ezt mondani,de....azt hiszem újabb megoldatlan ügyünk van."

Lelöktem a cukortartót ledöbbenéstől, gyorsan lehajoltam és felvettem és visszatettem az asztalra. "Mi az ördögről beszél? A tükör ma benne volt a hírekben..."

"Tudom, hogy benne volt." Mondta. "De figyelj, rendben? Van egy csomó elvarratlan szálunk. A tükörbolt, a vér a tükrön,a gyújtogatás. És bármi, ami ér valamit- mint a DNS vagy ujjlenyomat a tükrön vagy a testen és a többi- ez mind eltűnt. Sajnálom, Jane. Nem tudom mihez kezdjük innentől kezdve."

"Mi van Maxel? Nem látta milyen furcsán viselkedett, amikor kikérdezte?"

"Nincs bizonyítékunk."

"Akkor találjon ki. Milyen nyomozó maga, hogy most újra feladná?"

Whitmore idegesen nézett rám. "Azt hiszed, te jobb vagy? Ez az ügy sehova sem vezet, már hetek óta. Apró nyomok vannak, amiket követhetünk, de mind elvarratlan szálhoz vezet. Utálom ezt tenni, de ez úgy néz ki,hogy egy megoldatlan döglött akta."

"Miért nem beszél újra Clydeal és Norával? Tudhatnak valami mást——"

Whtimore lassan rázta a fejét.

Élesen vettem a levegőt. "Hihetetlen. Ez hihetetlen."

"Másfelől, ez nem az én döntésem," Mondta, kezeit karba fonta mellkasa előtt. "Nem vagyok a magam főnőke. A főállamügyészé az utolsó szó. És ez nem jó."

Bólintottam. "Oké. Rendben." Felálltam, táskámat vállamra vettem. Whitmore homlok ráncolva nézett, ahogy minden további szó nélkül kisétáltam az irodájából.

Amikor haza értem, leültem az ágyamra és mindent átgondoltam. Ha az ügyet lezárják, mi lesz? Hogyan zárhatják le? Persze, sok az elvarratlan szál most, de valami hiányzik. Mi hiányzik?

A PPD-vel kapcsolatosan kutatásomra gondoltam. Ki volt az? Max? Ava? Vagy Harry?

Amikor végiggondoltam, értelmet nyert. Gyanakvó volt, haragtartó, ingerlékeny- sok tünete volt, mikor élt, abból következtetve, amit láttam, szóval ő lett volna beteg?

Ennek semmi értelmes. Ha ő lett volna PPD-s akkor miért ölte volna meg ahelyett, hogy segített volna neki? Ha Max írta a fényképre a szót, akkor tudnia kell, hogy ki volt beteg. De ha megölte Harryt, miért nem próbált meg segíteni a legjobb barátjának?

Nem, nem Harry volt beteg. A gyilkos lehetett az, bárki is ő.

Arra gondoltam, hogy talán Whitmorenak igaza van. Ott tartunk, mint az elején- lezárt akta.

Lennie kell valaminek, ami hiányzik.

Az este halvány fényei beszűrődtek az ablakon, az ég tiszta volt, így kimásztam a tetőre. Harry már ott volt, állt és a tisztás irányába meredt.

Tisztán látszik, hogy hol volt a tisztás, mert minden szenes volt, szomorú látvány az erdőben. Nehéz volt ránézni.

"Megint lezárják az ügyet, nem igaz."

Rá néztem. "Honnan tudsz erről?"

Vállat rántott. "Ráhibáztam."

"Nem fogadom el." Mondtam. "Úgy érzem annyira közel járunk ahhoz, hogy rájöjjünk ki is a gyilkos, én...."

"Hasztalan. Az igazságszolgáltatás egy szar ebben a városban. Semmi nem lesz az üggyel. Csak tudom."

"Tényleg feladod?"

"Nem." Mondta. "Ők igen. És te?"

"Nem. Rá fogok jönni."

Harry bólintott, karjait keresztbe fonta mellkasán.

"Min gondolkodsz?" Kérdeztem.

"Mindenen. "Mondta, kezét kinyújtotta és derekamra kulcsolta. "Mindenen és semmin."

"Ez igen rejtélyes válasz." Mondtam.

Megeresztett egy félmosolyt. "Most rajtad gondolkozom."

"Ez már kevésbé titokzatos." Mondtam mosolyogva. Mindketten egymásra mosolyogtunk pár másodpercig mielőtt az erdőre néztünk, próbáltuk nem a tisztás hamvas maradványait nézni.

-

Másnap reggel Avával elmentünk reggelizni. Szombaton. Először egyikünk sem beszélt, fáradtak voltunk.

"Hogy vagy?" Kérdeztem.

"Nos, a rémálmaim már kevésbé élénkek." Sóhajtotta.

"Minden  éjjel vannak?"

"Legtöbb éjjel. Nem tudom miért most. A vetélés több hónapja történt." Rántott vállat. "Azt hiszem a bűntudat."

"Milyenek az álmok?"

Homlokát ráncolta. "Szépen kezdődnek, egy baba és én, egy virágos réten vagy egy parton vagy egy gyönyörű helyen - minden alkalommal más- aztán valahogy a baba eltűnik mellőlem, megölik vagy bántják vagy elveszik tőlem. Szörnyű. Soha többé nem akarok aludni."

A pincérnő kijött a vízzel. Felvette a rendelésünket és fáradtan nézett ki.

"Értékelem ezt." Mondta Ava.

"Mit?"

"A barátságod, még ha előtte csúnyán is bántam veled."

Vállat rántottam. "Nehéz megbízható embereket találni, azt hiszem."

Sóhajtott és közelebb hajolt. "Akkor bízhatok benned, valamivel kapcsolatban?"

"Igen, persze."

Lenézett. "Mindenki úgy tudja, hogy a baba Harrytől volt és ő az apja." Mondta. "De nem ő volt."

Élesen vettem a levegőt. "Mi?"

"Kiakadt rám, mert nem az övé volt. Volt egy hibám egy részeg estém, egy korábbi vitánkat követően...."

"Akkor ki az igazi apa?"

Ava a szalvétáját forgatta ujjai között. "Nem mondhatom el."

"Mi? Miért nem?"

Elnézett.

"Ava." Mondtam lassan. "Zaklattak?"

Nyelt egyet. "Azt hiszem őrült." Halkította le hangját. "Azt mondta nekem, hogy most, hogy most már Harry kikerült a képből boldogok lehetünk. De én nem akarok boldog lenni- nem vele."

"Kivel?"A szívem gyorsabban kezdett verni.

A fejét rázta. "Nem mondhatom el, nem mondhatom."

"Ezzel a rendőrségre kell menned." Mondtam. "Ava,nem hagyhatod hogy egy srác zaklasson."

"Hónapok óta nem beszélt velem, de nem akarom megkockáztatni."

"Ne hagyd, hogy valaki így hasson rád." Mondtam a fejemet rázva. "Ava, ez komoly."

"Tudom, tudom. Kérlek ne beszélj róla."

"Nem fogok, de.....ha te nem mész el a rendőrégre hamarosan, én fogok."

Bólintott. "Oké, oké." A fejét rázta, ahogy a pincérnő letette az ételeinket. Haját elseperte arcából és sóhajtott.

"Mivel fenyegetett meg, mi lesz, ha elárulod a személyazonosságát?" Kérdeztem óvatosan.

"Ilyet nem tett, de őrült, valami nincs rendben vele." Mondta. "Itt valami nincs rendben." Mutatott mutató ujjával a halántékára.

"Nagyon gyanakvó ember?"

Bólintott. "Mindig azt hiszi, hogy a világ ellene van."

Ez az. Bárki az apja Ava gyerekének, bárki is zaklatta őt, az a személy paranoid személyiség zavarban szenved.

Csak ki kell találnom ki lehetett az.

-

Amikor a szobámba mentem este, Harry az asztalomnál ült, toll volt a kezében.

"Mit csinálsz?" Kérdeztem és cuccaimat az ágyamra dobtam.

Homlok ráncolva nézett rám. "Beszélnünk kell valamiről." Zsebre tette a papírt, amire írt és felállt.

"Oké, mi az?"

Egyik lábáról a másikra állt és engem bámult. "Gondolkoztam, és azt hiszem... azt hiszem ennek az egésznek most vége." Szomorúan nézett.

"Mi?"

"Ez nem fair veled szemben, és tudom, hogy ezen a beszélgetésen már túl vagyunk, de most komolyan gondolom." Mondta. "Azt hiszem csak véget kell ennek vetni. Ez sehova sem vezet."

"De én.."

"Tudom, hogy azt fogod mondani, hogy valami új dologra jöttél rá, de ennek semmi értelme. És nem is hiszem, hogy valaha lesz. Szóval....elmegyek."

"Harry......"

"Tedd meg ezt értem,Jane. Kérlek."

Feladtam, belefáradtam, hogy beszéljek. Veszekedni akarok vele, azt akarom, hogy maradjon, amíg át nem kel. De boldoggá akarom tenni, és ha el akar most menni, nem fogom megállítani. "Rendben." Mondtam. "Ha ez az, amit akarsz, akkor rendben."

Lassan bólintott.

Lenyeltem a gombócot a torkomban és karjaimat keresztbe fontam. "Én.....elköszönhetek?"

"Persze." Mondta és felém nyújtotta kezét.

Mindketten a temetőbe mentünk, a nap a horizont alá bukott, a hold ezüstösen világított az égen. Egy mosolyt fedeztem fel a csillagok között, de semmi okom nem volt a mosolygásra, mert Harry el akart menni. És nem kel át. Megbuktam. Nem találtam meg a gyilkosát. Cserbenhagytam.

Harry sírjához mentünk, a lábamat néztem séta közben. A levelek ropogtak a talpam alatt és a kezemet érte a hideg. Eső illat volt és nedves talaj szag, a temető halvány ködbe burkolózott.

És hirtelen Harry megállt, egyik kezét elém tartotta, hogy megállítson.

Felnéztem és lefagytam.

Egy sötét alak állt Harry síjánál, háttal nekünk. Nem fordult meg, mozdulatlan maradt, csak állt és nézte a sírt.

"Tudtam, hogy itt leszel." Mondta Harry.

Az alak megfordult és miden összeomlott.

Nem az volt, akire végig gondoltam, nem az, akit gyanúsítottam egy másodpercig is. Nem az, akivel vitatkoztam Harryről, nem az, aki Whitmore vallatott, nem Whitmore fia, nem Harry exbarátnője.

Nem, egyikük sem. Az egyetlen személy, akivel nem foglalkoztam.

Nate

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: