Nem tudom hova mentem miután Harryt a szobámba hagytam. Valahova, ahol le tudtam nyugodni. Nem szerettem veszekedni vele, de néhány dologról kell beszélnünk.

Például, Ava terhességéről.

Ahogy, Harry védekezően reagált, kikészített. Miket rejteget még előlem? Miért érzi szükségesnek? Ha azt akarja, hogy segítsek neki, miért titkol el dolgokat előlem? Nem bízik bennem?

Világos, hogy bízik bennem, ha engem választott, hogy segítsek neki. A válasz könnyű. Habár, úgy érzem ez az éne, aki eltitkol előlem dolgokat, megmaradt a viselkedéséből, amikor még élt.

"Ne beszélj, Jane." Ha nem lenne érzéketlen pofon vágtam volna.

Végül a lépcső tetején ültem le, államat kezembe pihentettem. Felnéztem a csillárra, próbáltam nem Harryn gondolkozni.

Hallottam, hogy az ajtó csukódott és lépteket, mielőtt Harry jött és leült mellém a lépcsőre.

"Igazad van, elrontottam." Mondta.

"Ez nem újdonság." Mondtam és elnéztem róla.

Enyhén nevetett, előrehajolt és térdére könyökölt. "Sajnálom, igazán." Mondta. " Csak te nem vagy nekem, és nagyon jól teszed a dolgod. Csak ne figyelj arra, amit mondok, mert egy idióta vagyok és ezt mindketten tudjuk."

Elmosolyodtam és Harry nevetett.

"Rendben." Mondtam. "Ha egy csapat vagyunk, akkor van pár dolgom." Elengedtem a kezét és felálltam.

"Hova mész?"

"Beszélni egy gyanúsítottal."

"Kivel?"

-

A Mel's Diner lengőajtaja becsukódott mögöttem és kértem a pincérnőtől egy boxot. Mosolygott, bólintott és egy boxhoz vezetett a sarokba, kezembe adott egy menüt.

Ian sétált be pár perccel később, rám mosolygott kicsit és leült velem szembe.

"Szóval, az ügyről akarsz beszélni?" Kérdezte, levette kabátját és az asztalra támaszkodott. A pincérnő neki is adott egy menüt.

"Igen." Válaszoltam. "Csak lenne még pár kérdésem."

Bólintott. "Ki vele."

Mély levegőt vettem, hátradőltem és keresztbe fontam karomat mellkasom előtt. "Mit csináltál Harry halálának az éjszakáján?"

Felhúzta a szemöldökét. "Az alibimre vagy kíváncsi?"

Vállat rántottam és gyengén bólintottam.

"Nos," Mondta. "Azon a szombaton, nyolcadikán, azt hiszem, akkor jött haza a nővérem az egyetemről a nyárra. Népszerű volt, mielőtt leérettségizett, tehát nagy buli volt nálunk. Egész este ott voltam."

"Melyik egyetemre jár a nővéred?"

"MIT. Mérnök akar lenni."

"Anyukád a bulin volt?"

"Igen. A buli kicsit megnyugtatta."

"Mikor szerzett tudomást Harryről?"

"Kapott egy telefont hétfőn reggel egy eltűnt személyről, tehát ez tizedikén volt, azt hiszem."

"Meddig volt Harry eltűntnek nyilvánítva?"

"Körülbelül másfél hónapig, utána azt feltételezték, hogy halott."

"Miért ilyen hamar?"

"Nos, mielőtt lezárt aktává vált, az ügye eltűnt személyi ügy volt. Egy idő után mindenki azt feltételezte, hogy meghalt, és utána az ügyet lezárták, és egy temetést rendeztek neki, mielőtt a szülei elköltöztek. Aztán megtalálták a testét pár hete... és aktuálissá vált."

"Szóval senki sem tudta biztosan, hogy halott, addig amíg meg nem találták a testét pár hete."

"Igen. Mindenki csak feltételezte. Egy olyan személy, mint Harry nem menekülne el vagy valami. Ott volt a lehetőség, hogy elrabolták, de emberekkel volt körbe véve a halála estéjén és nem látták hihetőnek. A város elkezdte elfogadni, hogy talán meghalt. És utána megtalálták a testét, és ez volt mindennek a teteje."

A pincérnő felvette a rendelésünket. Én egy kávét kértem és Ian sült krumplit.

"Szóval azt mondod, hogy otthon buliztál a nővéreddel egész este nyolcadikán este?" Mondtam.

"Nem hiszel nekem?"

"Nem tudom mit higgyek."

Ian félig mosolygott. "Anya elmondta a tükörjavítós dolgot. Nem én vittem oda a tükröt."

"Akkor ki? És kia használta neved?"

"Honnan tudjam? Nem ismerem Harry egyik barátját sem jól."

"Te vagy a nyomozó fia," Mondtam és közelebb hajoltam.  "Tudod, hogy milyen könnyen letartóztathatnának? Odavitték a tükröt a te neved alatt, ezzel azt sugallva, hogy te vagy a gyilkos, és ha az anyád tisztára mossa neved azt hihetik, hogy csak a fiát védi?"

"Szóval azt hiszed én öltem meg." Mondta. "Azt hiszed én vittem oda a tükröt."

"Világos, hogy nem, mióta megkaptuk a leírást és nem illik rád." Mondtam. "Csak ezt mondom mennyire könnyű rád kenni"

Ian homlokát ráncolta, ahogy a pincérnő kihozta a rendelésünket. Kinyitottam egy cukrot és beletettem a kávémba, óvatosan Ianre néztem.

"Igazad van." Mondta. "Könnyű rám kenni. De ki tette ezt?"

A fejemet ráztam. "Bár meg tudnám mondani. De nem vagyok benne biztos."

Ian a ketchupért nyúlt. "Nem én voltam. Nem öltem meg. Nem volt motivációm."

"Mi van anyukád szoros kapcsolatával vele? Azt mondtad, olyan mintha a másik fia lenne."

"Az volt." Mondta Ian és bólintott. "De nem voltam rá féltékeny. Anya sosem mutatta ki. Ezért nem ölhettem meg."

Ianre bámultam. Hinni akartam neki, de óvatosnak kell lennem.

"Mi a nővéred neve?" Kérdeztem.

"Nellie." Mondtam "Nellie Whitmore."

"Milyen idős?"

"Húsz éves."

Ujjammal az asztalon doboltam. "És mikor látogat haza legközelebb?"

"Hálaadáskor."

Megkevertem a kávémat a kanalammal és belekortyoltam egy nagyot. Ian óvatosan nézett rám.

"Köszi a segítséged." Mondtam, letettem a poharat és felálltam, a zsebembe nyúltam és pénzt tettem az asztalra. "Értékelem,Ian."

Bólintott és hátradőlt. "Én vagyok az összeköttetésed. Ne felejtsd el."

"Köszi." Mondtam mielőtt rá mosolyogtam és kisétáltam.

-

"Szóval," Mondta Harry, a kocsi hátsóülésén ülve, ahogy elhajtottam a parkolóból. "Mire jöttél rá?"

"Ian ártatlan és ő egy összekötő kapocs." Mondtam.

"Igazán."

"A nővére hazajövetelére szervezett bulin volt azon az éjszakán, amikor megöltek."

"És csak így elhiszed neki."

"Nem volt motivációja ellened."

"Mi van, ha mentálisan nem stabil?"

A PPD rövidítés ugrott be. Harryre néztem a visszapillantó tükörben. "Őszintén azt hiszed, hogy megölt téged?"

Harry válaszra nyitotta száját és becsukta. "Nem. Nem igazán."

A hazafelé vezető út csendben telt relatíve. Harry is a gondolataiba merült, mint én.

"Valami baj van." Mondta, ahogy befordultam az utcába.

"Mi?"

"Vezess gyorsabban!"

A pedálra tapostam és gyorsan parkoltam le.

"Mi az?"

"Mi?"

"Nézd a fák tetejét. Mi az a fény?"

A szívem megsajdult.

Harry kiugrott a kocsiból és egyenesen az erdőbe ment, én próbáltam elhinni, amit látok és próbáltam vele haladni.

A tisztásra érkeztünk, a mellkasom szabálytalanul emelkedett, és Harry állkapcsa leesett, egyenesen az látványt néztük előttünk.

Harry kedvelt tisztása lángolt, a fák darabokra estek a lángok miatt. A légkör nehéz volt és füstös, amitől köhögnöm kellett, a sárga lángok felcsaptak és mindent elpusztítottak, ami az útjukba került.

A levegő nehéz volt és égette a tüdőmet, ahogy Harry hátrébb húzott és én nem hittem el azt, amit láttam, ami előttem történt. A magas tölgyfa ága, amin Harry mindig ült a földre esett, égett, és a fűzfa ágán lévő hinták elszenesedtek és a földön egy fény csík égett rajtuk.

"Hívd a 911.et," Mondta Harry. "Menj."

A telefonomért nyúltam és visszafutottam a  ház felé, azon tűnődtem, hogy a szüleim hol lehetnek, a kocsi nem volt a ház előtt. Füstszagot éreztem a házban és próbáltam nem sírni, ahogy a 911 munkatársa felvette, és a szavak nem jöttek elég gyorsan úgy éreztem.

-

"Gyújtogatás" Mondta a nyomozó, ahogy a tűzoltók az utolsó lángokat is eloltották a tisztáson. "Az időjárás túl nedves, ahhoz hogy erdőtűz legyen és tisztán látni a gyufa nyomát a fűzfán. Elképesztő, hogy egy kis gyújtogatás okozta mindezt."

Bólintottam, próbáltam mély levegőt venni és nem sírni.

A nyomozó rám nézett. "Mit mondtál mit kerestél itt, amikor észrevetted a tüzet?"

"Csak vezettem és megláttam a  fényeket a fák tetején." Mondtam.

"Hol vannak a szüleid?"

"Nem tudom. Csak nincsenek itthon."

"Rendben." A nyomozó karba fonta kezeit.

"Nem én tettem." Mondtam. "Ha ezt feltételezné."

"Mindenesetre, be kell jönnöd az őrsre. Te vagy az egyetlen szemtanú, aki tud róla."

"Mi? Ez hülyeség." Mondtam és a nyomozó a homlokát ráncolta.

"A protokoll, bocsánat." Mondta.

Makacsul ültem a járőrautó hátsó ülésén, azon tűnődtem hogy, hogy tudnak mindig letartóztatni ebbe a városba.- gyújtogatás, a nyaklánc. Ahogy elértük az őrsöt, lángoltam a  dühtől.

"Miért gyújtanám fel a tisztást, ami az én tulajdonomhoz tartozik? Tudja milyen hülyén hangzik?"

A nyomozó sóhajtott, a recepcióhoz hajolt.

Whitmore nyomozó szeme kilépett az irodából és kitágult szemekkel és homlok ráncolva nézett rám.

"Mi folyik itt?" Kérdezte.

"Gyújtogatás volt a Candence Manor mögötti tisztásban." Magyarázta a nyomozó. "Miss Marx volt egyedül  a helyszínen, amikor hívtak minket."

"Miért gyújtaná fel a saját tulajdonát?"

"Köszönöm!" Emeltem kezeimet a plafon felé idegességemben.

"Ezenkívül a fiammal volt a Mel's Dinerben." Mondta Whitmore. " Ő mondta. Nem volt ideje haza menni és tüzet gyújtani, ami leégeti a tisztást."

Kiengedtem egy sóhajt, hálásan néztem Whitmorera. Bólintott.

A nyomozó a homlokát ráncolta. "Kötelességből hoztam be." Mondta.

"Ez nem kötelesség, hogy gondolkodás nélkül behozod, Morrison."Mondta Whitmore, szemeit forgatva. Rám nézett. "Gyere az irodámba."

Bólintottam és követtem, leültem a szokásos helyemre, elfogadtam egy cukrot, amikor felajánlotta. Lassan fújta ki a levegőt és lábait az asztalnak támasztotta.

"Gyújtogatás,huh." Mondta.

"A gyilkos tehette." Mondtam. "Közel vagyok, hogy valamit kiderítsek, szóval...."

"Gyújtogatás? Gyújtogatás. A tisztáson. Ennek semmi értelme. Miért ne hagytak fenyegető üzenetet? Vagy váltságdíj? Gyújtogatás?"

"Azt hallottam, hogy a tisztás nagyon fontos volt Harrynek élete során." Mondtam lassan.

"De már meghalt, szóval miért kellett leégetniük?" Körmét rágta és homlokát ráncolta.

Vállat rántottam. "Ennek igazán semmi értelme."

A nyomozó sóhajtott. "Jól van, haza viszlek."

Amint leparkoltunk a ház előtt, a szüleim kirohantak a  a házból, teljesen aggódtak.

"Istenem,Jane, jól vagy." Sóhajtotta anya, megölelt. "Mi történt."

"Gyújtogatás a tisztáson a ház mögött." Mondta Whitmore, kezét nyújtva szüleim felé. "Jennifer Whitmore nyomozó, Castle Hilli rendőrőrs."

"Ki tett ezt?" Kérdezte apa a fejét rázva.

"Nem tudjuk." Mondta Whitmore kezeit zsebre dugva. "De kiderítjük, amilyen hamar csak tudjuk. Sajnáljuk a tulajdonukat,"

"Csak örülünk, hogy senki sem sérült meg." Mondta apa, kezét vállamra téve.

Whitmore bólintott. "Mi is." Nézett rám. "Nagyon jó lányuk van. Legyenek rá büszkék."

"Azok vagyunk." Mondta anya mosolyogva. "Köszönjünk."

Whitmore mosolygott és bólintott mielőtt visszaszállt az autóba és elhajtott.

-

A hold nem volt az égen; helyette sötétség volt. A tisztás felé vezető út sáros volt, és a cipőm halkan cuppogott.

Kiszöktem miután a szüleim elaludtak. Meg kell győződnöm, hogy Harry rendben van. Nos, hogy lehetne jól, így hogy porig égett a számára fontos tisztás.

A tisztásra érkeztem, a szívem elnehezedett. Minden fekete volt a lángoktól, szomorú volt és lehangoló.

Harry egy helyben állva nézte, karjaival keresztbe téve mellkasán.

Mögé álltam.

"Nézd." Mondta. "Vége. Már csak hamu"

"Gondolod, hogy a gyilkos tette?"

Bólintott. "Persze, hogy a gyilkos tette. Ki más? Elvették az életem és most ezt is." Utalt a tisztásra. "Nézd. Alig nézhető fának. És a hinták. Elégtek. Nézz körül. Minden, amit szerettem a tisztásban elveszett, csak így. Más keze által. Mint az életem, igaz? Mint az...." Fejét kezeibe temette és én átöleltem, magamhoz húztam.

"Gyere." Suttogtam. "Ne kínozd magad azzal, hogy itt maradsz."

Bólintott és mindketten lassan sétáltunk.

Együtt ültünk a szobámba, ahogy az eső esni kezdett.

"Tényleg át akarok kelni." Mondta.

Bólintottam. "Át fogsz."

"Utálom ezt a világot."

"Tudom."

"Utálok mindenkit ezen a világon."

"Tudom."

"Kivéve téged."

"Tudom."

Egyik kezét gyengéden arcomra simította.  Közelebb hajolt és megcsókolt, ajka még mindig jéghideg volt és mégis felmelegedett bőröm, ahogy karomat nyaka köré tekertem. Gyengéden visszahúzódott, így ajkaink súrolták egymást, a szemembe nézett.

"Azt akarom, hogy újra képes legyél érezni." Mondtam.

"Tudom."

Gyengéden a fülem mögé simított egy hajtincsemet, ujjai végigsimítottak arcomon.

"Sajnálom a tisztást" Mondtam. "Biztosan felzaklatott."

"Én is." Értett egyet. "A gyerekkori emlékeim és..."

Karomat köré csavartam és fejét vállamra hajtotta. Megint rám tört, hogy mennyire szeretném, ha élhetne; lélegezhetne és érezne.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: