Pár pillanattal később is az ablakot bámultam, amin kiugrott, teljesen meghökkenve.

„Jane, Én- „ Anya belépett a szobába, mikor megfordultam, hogy ránézzek. „Jane, mi a baj? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott."

A kijelentésének iróniája kisebb nevetésre késztetett, megráztam a fejem.

Bámult.

„Bocsi, semmi gond, jól vagyok." Mondtam gyorsan megállítottam a nevetésem. „Rendben vagyok."

„Miért van nyitva az ablak? Nincs meleg itt bent, vagy igen?"

„Nem, csak megnéztem működik-e." Hazudtam.

„Oh." Bólintott anya. „Nos, megyek, elkezdem a vacsorát."

„Oké," Néztem, ahogy kisétált és visszafordultam az ablakhoz, amint az ajtó becsukódott.

Gyengéden kihajoltam, hogy lenézzek a földre, végig pásztáztam a teljes udvart Harry-t keresve. Sehol sem találtam.

Végig néztem az ágyamon, ahol ő feküdt. Az ágynemű sima volt és érintetlennek nézett ki- furcsa, ki tudja mennyit ülhetett rajta.

Leültem az ágyra és gondolkoztam.

Harry halott. Nincs olyan lélegző, élő ember, aki éreztette volna velem azt a furcsa hideg érzést. Igazán, belülről, ellentétbe minden más hideggel, amiről tudtam, hogy létezik.

Mit akar tőlem? Anya hazajött mielőtt megkérdezhettem volna.

Francba, anya.

Annak ellenére, hogy teljesen össze voltam zavarodva és teljesen megsebzett voltam valójában kapcsolatba kerültem a halállal, nem segíthetek, de kíváncsi vagyok. H.S. Harry Styles, a szarkasztikus halott fiú, aki ma az ágyamon volt, akinek biztos, hogy szüksége van valamire, ha ő tette a dobozt, a fényképet és a nyakláncot is a szobámba.

Rájöttem, hogy Harry Styles tud arra válaszolni, hogy milyen az élet a halál után.

Valahogy tudom, hogy meg kell tartanom magamnak, hasonlóképpen, mint a fényképet és a dobozt.

Felkeltem és kinéztem az ablakon, a szemeim végig pásztázták a nagy udvart valami jel után kutatva, ami a különös fiúra utal.

A teljes zavartság és az egész megpróbáltatás által okozott fáradtság ellenére is újra találkozni akartam vele.

„Néhány gyíkfaj képes arra, hogy a vérkeringését visszafordítsa, ez lehetővé teszi számukra, hogy leválasszák a farkukat a testükről, amikor veszély fenyegeti őket, ezzel megijesztve a ragadozókat."

„Csodálatos!" Kiabálta apa izgatottan, amint a tv képernyőn megjelentek a kis hüllők és elszökkentek a nagy madarak elől, apró farkukat maguk mögött hagyva.

Az orromat ráncoltam.

Apa ma úgy döntött változtat a szokásán és az Animal Planetet nézi a Discovery Channel helyett. Megesküdne, hogy ha nem történelem professzor lenne, akkor biológiát tanítana.

Tipikus, hogy az apám minden esetben valami unalmas alternatívát választana.

De hé, ez csak én véleményem.

Az kanapén ültem, felhúzott térdekkel, a nyakláncomon lévő koponyán forgattam ujjaim között, ahogy próbáltam a műsorra figyelni.

„Borzasztóan csendes vagy, Jane." Mondta apa, kicsit elszakítva tekintetét a műsorról.

„Mindig csendes vagyok."

Felhúzta egyik szemöldökét. „Nem, amikor kicsi voltál nem voltál az. Istenem, imádtad az ordibálást, sikítozást. Anyádnak és nekem nehéz dolgunk volt lecsendesíteni téged." Gyengéden nevetett.

Vállat vontam. „Az emberek változnak."

„Igen, de nem alakulnak át."

Felhúztam a szemöldököm, végig néztem rajta. „Ez mit jelent?"

„Természetesen az emberek változnak. Lehetsz kevésbé hangos, mint voltál, de belülről ugyanaz maradsz, Jane mint, amikor lisztet dobtál anyádra, mikor főzni próbált. Apró személyiségi változások lehetnek, de valami ismerős dolog mindig marad bent."

Apára bámultam egy pár pillanatig mielőtt horkantottam. „Ez mély, apa."

„Mély, mint a Marianna árok."

Megforgattam a szemeimet. „Olyan stréber vagy."

„Ez egy logikus állítás. A Marianna árok a legmélyebb árok a világon!"

A fejemet ráztam és visszanéztem a tv-re, ahogy apa nevetett, visszafordította figyelmét a műsorra.

Tíz perccel később elhatároztam, hogy nincs unalmas program az univerzumban, mint egy műsort nézni, aminek a tárgya a vérkeringés visszafordítására képes gyíkok furcsa szokásainak bemutatása és az afrikai ganajtúró bogarak bemutatása. Feltápászkodtam a kanapéról és a szobámba mentem annak ellenére, hogy az apám amellett érvelt, hogy a ganajtúró bogár „ az egyik legérdekesebb és organikusabb bogár a földön!"

Nem igaz. Szart tekernek össze egy labdának és megeszik. Semmi érdekes nincs benne.

Lehúztam a pólómat és ledobtam a földre, majd a szekrényembe mente, hogy felvegyem a pizsamám.

Megfordultam és belenéztem a tükörbe, amit a szekrényembe akasztottam.

Közel nem vagyok annyira bizonytalan, mint voltam. Pár hónappal ezelőtt, ha egy teljes alakos tükörbe néztem, teljesen mértékben undorodtam magamtól. A dolgok már jobbak. Távol költöztem azoktól, akik a rosszba segítettek, de a nap végén a hasamra néztem és a combjaimra és a sebekre a csuklómon és csak sikítani akartam.

Sóhajtottam és kiléptem a szekrényből miután felvettem a pizsamám, és hajam lófarokba fogtam.

Pontosan két napja mutatkozott a szobámba Harry és nem tettem semmit, csak reménykedtem, hogy újra ott lesz. Mit csináltál, amikor meghaltál? Milyen érzés volt? Unalmas volt?

Ez csak pár kérdés azok közül, amik a felmerültek bennem az elmúlt napokban, meg akartam kérdezni Harry-t, ha valaha újra látom még. Úgy éreztem, hogy nyilvánvaló az újra találkozás- mi másért hagyta volna a random fényképet és a nyakláncot a szobámba?

Lehet csak vennem kéne egy Ouija Boardot.

Vicceltem. Teljesen vicceltem.

Kinyitottam az ablakot, hogy vegyek egy mély lélegzetet a friss levegőből. Szombat este volt, és nem voltam elégedett azzal, hogy holnap nem kellett iskolába mennem. A hétvégém, hogy a Friends ismétléseit nézem, mialatt anya próbál rávenni, hogy zöldséget egyek a chips és a gyors kaja helyett és ez így kényelmes nekem. Inkább vagyok egyedül, minthogy egy rakás velem egykorú részeg vegyen körül, akik túl hülyék ahhoz, hogy tudják melyik a jobb és melyik a bal kezük. Irritál.

Léptek zaját hallottam az előcsarnokból. Valószínűleg az apám, azt akarja, hogy menjek le és nézzem vele végig a műsort. A ganajtúró bogarakról szóló műsor már véget ért, fogadok.

„Apa, Nem akarlak..-„ Megálltam kicsit, a szavak a torkomon akadtak.

„Valaki mást kerestél?" Kérdezte Harry, bezárva az ajtót mögöttem. Ugyanúgy nézett ki, mint két napja- fehér póló, fekete farmer és a szeme halványzöld színű, amilyenhez még sosem volt szerencsém.

„Uh, igen." Hebegtem. „Pontosan az apámat."

„Oh, az a srác, aki a kanapén ült?"

Bólintottam. „Ő, uh ő volt bizonyára."

„Láttam." Harry szemei fel-le siklottak rajtam, majd a nyitott ablakra irányultak. „Ki akartál ugrani?"

Megráztam a fejem, megfordultam és bezártam. „Nem. Csak..."

„Engem kerestél." Szája széle megrándult, próbálta megakadályozni a félmosoly előtörését.

„Nos, megjelentél a szobámba, azt mondtad halott vagy, és aztán kiugrottál az ablakon. Ami, egyébként egy nagyon veszélyes és hülye ötlet volt."

Hátravetette a fejét és nevetett. „Veszélyes." Ismételte. Tekintetét rám emelte újra, felhúzta egyik szemöldökét. „Lehet valami veszélyes, ha már meghaltál?"

Összeszűkített szemmel néztem rá. „Mit akarsz tőlem?" Kérdeztem újra, amire nem tudott válaszolni legutóbb, mikor félbe szakítottak.

„Nem számít, mit akarok tőled." Mondta, tett pár lépést felém. „Több, mint amit tennem kell." Mondta háta mögé tett kézzel, nyelvét végig futtatta ajkain.

„Hagyd abba, hogy kódokban beszélsz." Válaszoltam, karjaimat keresztbe tettem a mellkasomon. „Csak mondd el ki az ördög vagy és mit akarsz, így ki tudlak verni a fejemből és tovább tudom élni az életem."

„Bátor." Állapította meg, fejét enyhén oldalra döntötte.

Lefagyva álltam, ahogy újabb lépést tett felém, halvány szemét összeszűkítette, ahogy analizált engem.

„Hogy jutottál be a házamba?" Kérdeztem.

„A hátsó ajtót használtam ezúttal. Apád nem lett volna boldog, ha tévénézés közben zavarom."

„Igen, az biztos." A belőle áramló furcsa hideg a levegőbe került, összeütközött a bőrömmel és végig futott egész testemen a hideg.

„Miért vagy ilyen hideg?"

Megeresztett egy félmosolyt kérdésemre. „ A szerveim nem működnek." Mondta, enyhén vállat vonva. „Ezért, nincs homeosztázisom."

„De furcsa hideg árad belőled." Mondtam. „ Majdnem csontig hatoló."

„A halálnak egy tipikus velejárója."

Pár pillanatra abbahagytuk a beszélgetést. Különlegesen bámult rám, mint mindig amikor végigmért. Miért tanulmányoz ilyen módon?

Nagyon sok kérdésem van hozzá. Nagyon, nagyon sok.

Aggódom magamért, amikor így néz rám, lenyűgözve a selymes, halvány bőrével, és piros faragott ajkával.

„Szeretném, ha valahova eljönnél velem." Mondta végül.

„Nem." Válaszoltam egyszerűen.

„Miért nem?"

„Halott vagy. És alig ismerlek."

„Mi, anti halott vagy vagy valami?"

„Ez egy dolog?"

„Olyan, mintha most találtad volna ki."

„Szégyen."

„Mi ez?"

„A halál egy olyan világ, amit az élők nem értenek."

„Jelentése?"

Egy mosoly keresztezte ajkait. „Sokat kell tanulnod a halál utáni életről, Jane. És én mindent megtanítok neked."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: 

*Ouija board: spirituális tábla, amit szertartásokon használnak