A fal könnyen megtört, és Harryvel a lyuk előtt álltunk, amin beláttunk. Benéztünk, de túl sötét volt.

Lehajoltam, hogy felvegyem a zseblámpát, amit magunkkal hoztam, de Harry megfogta a csuklóm.

"Oké." Mondta, anélkül, hogy levetette volna a szemét a lyukról.

"Áttudsz menni?" Kérdeztem.

"Nézzük meg."

Harry elengedte a kezem, ahogy közelebb ment a lyukhoz, közelebb lépett. Azon kaptam magam, hogy azt kívánom és abban reménykedem, hogy sikerüljön. Át kell mennie.

Néztem, ahogy keze átment a falon, azt követte a keze és hirtelen egyedül voltam az előtérben, a szobába bámulva, hogy lássam, ahogy megfordul és kikerekedett szemekkel néz rám.

"Működik." Mondta, olyan megkönnyebbülten hangzott, hogy majdnem elsírtam magam. Vigyorogni kezdett és én is visszamosolyogtam rá.

"Köszönöm, Istenem." Sóhajtottam a fejemet rázva. "Akarod, hogy felkapcsoljam a lámpát, hogy körülnézz, vagy...?"

"Még ne. Csak hadd... nézzek szét egy kicsit."

Szememmel követtem Harry árnyékát, ahogy körbejárta az apja volt irodáját. A szemem alkalmazkodott a sötét szobához az előcsarnok fényeinek segítségével, régi bútorokat láttam. Egy nagy asztal volt a baloldalra tolva, egy festménnyel a falon mögötte. Nem láttam mi volt a festményen. Az asztallal szemben levő falon több festmény volt, régi fegyverzetekről, mint - kard,lándzsa, kések. Ezek mellett volt egy négyzet alakú üres rész.

"Apa érdeklődött az ősi civilizációk iránt, főleg e fegyverzetük iránt." Mondta Harry közelebb lépve a falhoz. "Gyűjtötte az ilyen fegyvereket évek óta és mindig azt mondta, hogy ne nyúljak hozzájuk. Nézd, ez a fejsze egy ősi kínai fegyver. És ez a kard az ősi Japánból származik. Több ezer évesek."

"Érdekes." Mondtam. Az üres falrész felé biccentettem. "Az ott mi?"

Harry megállt, beharaptam alsó ajkát és a helyet bámulta."Azt hiszem..." Sandított rá. Szemei lassan elkerekedtek és száját elengedte fogai közül. "Azt hiszem, ide volt felakasztva a tükör."

Elnyíltak az ajkaim. "Istenem."

"Ez azt jelenti,hogy.... az ok, amiért nem tudtam átjönni ide a falon keresztül...." Harry rám nézett. "Itt öltek meg."

Szavai gyomorszájon vágtak, ahogy néztem, hogy a falat bámulja, szemeivel végig nézte és végül a földön állapodott meg. Hirtelen lehajolt, leguggolt és valamit nézett a földön.

"Jane." Mondta. "Kapcsolt fel a lámpát."

Megkerestem a lámpát és felkapcsoltam és Harry felé irányítottam. Előrenyúlt, hogy valamit megérintsen a földön.

"Vér van a földön." Mondta.

Véletlenül elejtettem a lámpát a földre és szitkozódtam, lehajoltam és felemeltem és újra a szobába világítottam. Harry most már állt és rám nézett kikerekedett szemekkel és tudtam, hogy pontosan ott állt, ahol meghalt, az ő vére van a földön és ott ölték meg. A gyomrom forogni kezdett és a szívem a mellkasomban erősen dobogott, ahogy egymást néztük.

"Emlékszel valamire?" Suttogtam.

Visszafordult, hogy az üres helyet nézze a falon, ahol a tükör volt majd a földet. "Nem" Mondta és felém fordulva rám nézett, mélyen ráncolta homlokát.  Egy hirtelen mozdulattal visszasétált felém, keresztül a falon az előcsarnokba, elsétált tőlem és egy másik szobán keresztül. Kikapcsoltam a zseblámpát és gyorsan követtem őt, gyengéden a nevén szólítottam.

Végül a fürdőmben találtam meg, kinyújtózva a fürdőkádba, üresen bámulta a plafont.

"Annyira felzaklatott, Jane." Mondta anélkül, hogy rám nézett volna. Leültem a vécére és ránéztem.

"Sajnálom,Harry." Suttogtam, a kezéért nyúltam, megfogta a kezem, összefűzte ujjainkat és kezemet arcához nyomta, de még mindig egyenesen a plafont bámulta.

A kis fürdőszoba hamar hideggé vált Harrytől és kezem hamar jéghideg lett arcától és kezétől, de nem foglalkoztam vele.

"Emlékezni akarok az egészre." Mondta szomorúan. "Segítene."

"Miért nem vittek magukkal pár cuccot a szüleid mikor elköltöztek?"

Vállat rántott. "Ha azt tudnám. Azok a fegyverek egy regiment pénzt érnek. Hülyeség apától, hogy itt hagyta. Tudod mit? Hülyeség volt apától, hogy itt hagyta, és anyától. Hülyeség volt, hogy elköltöztek,hülyeség, hogy a lezárt szobában bent hagyták a cuccokat, és hülyeség. hogy megöltek."

"Nem te választottad, hogy öljenek meg."

"Igen, de valamit tennem kellet, amiért valaki végül megölt. Tudod, hogy egy seggfej voltam, amikor éltem, miért vagy úgy meglepve? Pár héttel ezelőtt te is kiakadtál rám emiatt."

"Ne veszekedjünk megint ezen." Mondtam és megpróbálta elhúzni tőle a kezem.

Szorosabban fogta a kezem, másik kezét is használta, hogy megfogja az alkarom és megakadályozza, hogy elhúzzam. Végül rám nézett a plafon helyett.

"Sajnálom." Mondta. "Sajnálom."

Valami volt abban, ahogy mondta, és olyan érzésem lett volna, mintha nem csak azért kért volna bocsánatot, hogy rám csattant, talán bocsánatot kért, hogy belerángatott ebbe az egészbe, talán bocsánatot kért, hogy szerelmes lettem belé, talán bocsánatot kért, hogy ő belém szeretett, és mindenért.

"Én is sajnálom." Mondtam és elengedte az alkarom, megfogta helyette mindkét kezemet.

Csendben ültünk egy darabig.

Tudom, hogy fel kéne kelnem, hogy visszaakasszam a családi képet a falra, de nem tettem. Libabőrős lettem a szoba hideg levegője miatt, a fürdő köve egyre hidegebb lett.

"Azon gondolkodom miért a kádat választottad?" Kérdeztem Harryt.

"Csak átsétáltam egy falon és a kádban találtam magam." Válaszolt.

Bólintottam és küzdöttem, hogy ne mosolyogjak.

Rám nézett, hüvelykujja gyengéden mozgott a kézfejemen. Úgy nézett rám,mint senki más- halvány színű szeme a nyári fűre emlékeztetett, lágy a bőrödön, ahogy ráfekszel, az ujait között forgatod. Szája halvány rózsaszín volt, lágy és sima mint egy selyem fonat. Olyan imádni való volt, ahogy rám nézett. Azt kívántam bár sosem hagyna el.

-

Kinyitottam a szemem.

Az első érzés, ami átjárt, hogy teljesen egyedül éreztem magam. Egy sötét szobában voltam, tárgyak árnyéka látszott körülöttem, de én a magányba fulladtam.

És azután a lámpák felkapcsolódtak, de inkább reflektorfénynek tűnt. Egy sötét alak háttal állt nekem, és lenézve láttam, hogy valaki a földön volt elterülve. Fehér felső, sötét farmer- Harry volt a földön, feje az ellenkező irányba volt fordulva, tőlem el.

Gombóc volt a torkomban, ahogy a sötét alak megfordult, egyenesen rám nézett. Azonnal felismertem az arcát.

Max

"Te vagy a gyilkos." Mondtam, hangom erős és magabiztos volt.

Max mosolygott.

Pislogtam és az alak hirtelen Ava lett, ajkai cseresznye vörösek voltak a gyér fényben. Ugyanúgy mosolygott, mint Max, sötét szőke haja keresztezte arcát és szemein erős fekete smink volt.

"Várjunk, te voltál." Mondtam szemöldököm ráncolva.

Szemöldökét gúnyosan felhúzta, amikor pislogtam elszörnyedtem.

Az alak most Harry volt, fekete felsője a könyökéig fel volt húzva, ajka mindentudó mosolyra húzódott.

Teljesen szembe fordult velem, hogy a szemembe nézzen, egy másik kiadása a földön volt elterülve, és felém kezdett sétálni, szemei nem halvány zöldek voltak, hanem baljósan sötétek, ami miatt remegés futott végig gerincemen.

Hátrálni kezdtem, de neki mentem a falnak.

Továbbra is felém jött, csak akkor állt meg, amikor centikre volt egymástól arcunk. Nehezen ismertem rá- ez nem az a fiú volt, akit szerettem.

Próbáltam beszélni hozzá, de torkom kiszáradt és nem találtam a hangom. Harry keze lassan nyúlt állam alá, arcomat maga felé fordította, hogy rá nézzek. Mosolya baljós volt, ahogy kezei torkomra kulcsolódtak, a falnak lökött, próbált megfojtani. Próbáltam a csuklóját eltolni,ahogy csak bírtam, de nem használt; szorítása, akár a vas.

"Bármi lehetséges, Jane." Mondta, ahogy a tüdő egyre kevesebb levegőt kapott és ő annál jobban szorított.

Próbáltam elmenekülni tőle, de próbálkozásom felesleges volt.

Lecsuktam szemeimet.

-

Arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólít és szememet kinyitva Harryt találtam mellettem ülve az ágyon, kezei a vállamon voltak. Reflexszerűen elhúzódtam tőle, az ágytámlának dőltem és próbáltam lenyugodni.

Harry zavarodottan és koncentrálva nézett, keze vállamról az ágyra esett.

"Jane?"

Gyorsan pislogtam, hogy kiverjem a fejemből fenyegető mosolyát, amit az álmomban láttam. Ez nem igaz. Csak egy álom. Egy rémálom.

"Jól vagyok." Mondtam. "Jól vagyok."

"Akarsz róla beszélni?"

Az ágytámlának dőlve maradtam, térdeimet mellkasomhoz szorítottam. El kéne neki mondanom. EL kéne mondanom az össze rémálmom.

Szóval az elsővel kezdtem és elmondtam neki mindet, először hezitálva, aztán rázúdítottam őket. Zavartan és homlokr áncolva nézett rám.

Mikor befejeztem odaadta nekem a pohár vizem az éjjeliszekrényemről. Ittam egy kortyot és letettem. Harryre néztem.

A szobába halványan sütött be a hol fénye. Harry a kezemért nyúlt.

"Ezelőtt miért nem mondtál semmit? Beszélhettünk volna róla."

"Sajnálom. Talán el kellett volna mondanom."

"Istenem. Ezek az álmok nagyon valósnak tűnnek." A fejét rázta és én közelebb húzódtam hozzá a fejtámlától, mellé kuporodtam. Átölelt és fejemet vállára hajtottam.

"Mindig olyan más vagy a rémálmaimban." Mondtam. "Tudom, hogy ez nyilvánvaló, de olyan félelmetes is."

"Igen az. Igazán rémisztő." Tartott szünetet. "Tudod, hogy sosem bántanálak, igaz?"

"Igen. Tudom, hogy nem. Csak álmok."

Ásítottam és becsuktam a szemem, pulzusom újra normálisa lett a rémálom után.

"Aludj, Jane." Mondta gyengéden Harry.

Bólintottam és lefeküdtem a kispárnámra, Harry betakart.

"Honnan tudtad, hogy fel kell keltened?" Kérdeztem

"Ott ültem és láttam, hogy vergődsz álmodban.." Biccentett a szoba sarkában lévő kanapé felé.

Bólintottam újabbat ásítva.

"Akarod, hogy visszamenjek oda?"

Rá néztem. "Mi?"

"Akarod, hogy... itt legyek?" Fogalmazta újra kérdését, halványan mosolygott.

Én is mosolyogtam kicsit,ahogy bólintottam és felnéztem rá.

Felállt, a szekrénybe sétált és visszajött egy extra takaróval. Gyengéden betakart és leült mellém az ágyba, cipőit lerúgta és kinyújtózott mellettem. Közelebb húzott magához, fejem a vállán volt, és nem foglalkoztam a hideggel, ami belőle áradt.

"Szeretlek." Mondtam a nyakába. "Igazán szeretlek."

Hüvelykujja gyengéden simított végig arcomon, ajkait gyengéden homlokomnak nyomta mielőtt suttogott volna. "Én is szeretlek."

-

A csengő az ebéd végét jelezte másnap és én felálltam, hogy visszavigyem a tálcám, vállamra vettem a táskám és elköszöntem Jennától és Riától, akikkel ettem. Egész idő alatt próbáltam nem foglalkozni Estella kiolvashatatlan pillantásaival felém. Végig úgy nézett ki, mint aki akar valamit mondani, de addig nem tette, amíg Ava csendben ült mellette, és villájával tésztáját turkálta, de nem evett.

Az udvaron keresztül mentem, hajamat félresepertem arcomból és mélyet szippantottam az esős levegőből. A felhők közeledő felhőszakadást jósoltak, de ez nem újdonság november közepén Washingtonban.

"Hey,Jane."

Felnézve Estella jött felém, Azon gondolkoztam, hogy érhetett ide ilyen hamar, amikor még pár perccel ezelőtt az asztalnál ült? Rájöttem, hogy jeges részen sétálok, így könnyű volt utolérnie és ideges lettem arckifejezését látva.

"Hey." Válaszoltam, éllel a hangomban.

"Beszélhetünk valamiről?"

"Uh, persze."

Rám mosolygott és előttem sétált  kezdett sétálni és nem tudtam mire számítsak, mi fog történni. Követtem őt az udvaron keresztül .

Hirtelen megfordult, kezeit csípőre tette. "Oké, tudnom kell mit hallottál."

"Mikor?"

"Azt hiszem tudod mikor." Szűkítette össze szemeit.

Oh..

"A foci edzésre gondolsz?"

Kemény pillantását megerősítésnek vettem.

"Miért számít mit hallottam?" Kérdeztem.

"Mert sok ember nem tud....." Szünetet tartott Estella és sóhajtott egyet. Hangját lehalkította. "Ava gyerekéről."

MI?

Meg kellett támasztanom magam, hogy megtartsam egyensúlyom., kikerekedett szemekkel néztem Estellára. "Miről beszélsz?"

Estella ledöbbenve nézett rám. Várj, te nem tudtad?"

Lassan megráztam a fejem.

"Nos, azt hiszem innen már nincs visszaút." Mondta az orra alatt, újra rám nézett. "Pár hónappal azelőtt, hogy......Harry meghalt." Mondta óvatosan. "Ava rájött, hogy terhes. Ő és Harry nagyot veszekedtek és Ava nagyon kiakadt- nem akart anya lenni és azt  hiszem Harry sem akart apa lenni. De amit tudok, hogy mindent megoldódott. Nem volt baba és Ava úgy viselkedett, mintha nem történt volna semmi. "

"Hogy érted, hogy nem volt baba? Elvetette?"

Estella vállat rántott. "Vett pár ötletet egy könyvből vagy valami. A szülei megtudták volna, ha elmegy egy klinikára és elveteti, és nem hiszem, hogy valaha is tudták, hogy terhes volt, így nem tette. Csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, a baba elment."

És hirtelen Ava kiabálása "Megöltem,megöltem" értelmet nyert. Ha valahogy elvetette volna a babát, lelkiismeret furdalásának kéne lennie. Úgy érzi megölte a gyereket, azzal, hogy megszabadult tőle.

Estella sóhajtott. "Jobb, ha megyek." Mondta. "Nem mond el senkinek, jó? Semmi nem tud Ava gyerekéről."

Bólintottam. "Oké, ne aggódj."

"Oh, még egy dolog."

"Igen?"

"Ava és én egy plázázást tervezünk jövő hétvégére. Akarsz csatlakozni?"

Ez egy furcs ajánlat tekintve, hogy milyen beszélgetést folytattunk le most, de nincs sok barátom itt Castle Hillbe Harryt kivéve. És talán együtt lógni az exbarátnőjével, akiről megtudtam hogy terhes volt és a legjobb barátnőjével nem a legjobb ötlet, de többet kell tudnom Ava terhességéről. Szóval bólintottam. "Igen, persze."

Estella rám mosolygott és intett, majd szétváltak útjaink.

-

Kisétáltam a szobámból következő hétvégén és láttam, ahogy apa az előtérben állt és a falat bámulta.

"Szia, apa." Mondtam lassan.

"Te tetted fel ezt a képet?" Kérdezte apa a képre mutatva, amin hárman voltunk Disneylandbe és én tíz éves voltam, amit felakasztottunk a falra Harryvel, a szobámban találtam. A lyukat eltakarta teljesen a keret, hála istennek.

"Uh, igen." Mondtam. "Megtaláltam és azt gondoltam fel kéne tenni tudod. Ez egy cuki fénykép."

"Igen, igazad van." Mondta mosolyogva. "Nézz magadra, Miki egérrel és Minnyvel. Boldog voltál, hogy Disneybe vagy, emlékszel?"

Mosolyogtam felületesen apára, aki nem gyanakodott. "Igen, emlékszem." Mondtam.

"Jó, hogy ide tetted. Szeretlek." Borzolta össze a hajam mielőtt lesétált.

Lementem  a lépcsőn és anyának mondtam, hogy ma a plázába megyek mielőtt kimentem az ajtón. Ava autója a járda végén parkolt, Estella az anyósülésen ült.

Beültem a hátsó ülésre, köszöntem Estellának. Ava gyengén mosolygott és elindultunk.

"Megvettem ezt a pólót, de nem jó." Mondta Estella. "Vissza kell vinnem. Csak beszaladok és már jövök is."

"Oké." Mondta Ava. Haja nem volt olyan tökéletesen egyenes, mint általában, helyette kicsit hullámos volt és rendezetlen. Pólót és sötét farmert viselt az általában bűbájos, és néha már vicces ruhái helyett. Sminkje olyan, mintha lefolyt volna szemei körül egész héten, és most sem volt másképp.

Egyikünk sem beszélt sokat a plázázás alatt, és az eső esni kezdett. Estella és én beszélgettünk egy kicsit, amíg beértünk a plázába.

"Az esőtől begöndörödik a hajam," Mondta Estella. "Utálom-oh itt az épület. Csak várjatok itt, pár perc múlva jövök."

Bólintottam és Ava és én csendben álltunk. Szombat volt, a pláza tele volt emberekkel. Ava üresen nézett a semmibe.

"Hey," Mondtam és lassan rám nézett. "Jól vagy?"

Válaszra nyitotta ajkait, de hirtelen tekintete mögém koncentrált. Megfordultam, hogy kövessem nézését.

Egy fiatal pár, alig pár évvel idősebbek, mint mi, egy kis fiúval, aki három évesnek tűnt. Egy padon ültek, a fiú az apja ölében volt, az anyuka egy perecet tartott és aprót törve belőle etette a kicsi fiút. Mindhárman nevettek és mosolyogtak.

Természetesen Avának most kell látnia.

Visszafordultam, hogy ránézzek, szemei könnyben voltak, légzése felgyorsult. A családot nézte és arca lángolt.

"El kell innen tűnnöm." Mondta hadarva.

"Oké" Mondtam, ahogy fejét kezébe temette, légzése felgyorsult. "Ava, rendben, elmenjünk a mosdóba? Jól leszel. Gyere."

Bólintott és átkaroltam, hogy a mosdóba vezessem, ami szerencsére nem volt messze. Amikor beléptünk egy nő épp befejezte a gyereke tisztába rakását.

"Persze." Mondtam hangosan, ahogy Avát elhúztam a nőtől és a gyerektől. Összezavarodtam, az anyuka felkapta a gyereket és kisétált. Sóhajtottam és elengedtem Avát, aki gyakorlatilag összecsuklott és zokogni kezdett.

"Shh, nyugodj meg." Mondtam a földre ültem és átkaroltam, hála istennek ilyenkor nem ok nő érzi úgy, hogy szüksége lenne e mosdóra. "Rendben van, rendben vagy."

"Tudod, nem tudod." Mondta könnyeit letörölve arcáról. 'Tudsz, az én..."

"Igen," Mondtam félbeszakítva. "Estella elmondta."

Újra zokogásban tört ki, és én felálltam és pár papírtörlőt adtam neki. Elfogadta és szemeit törölgette.

"Koncentrálj a légzésre." " Mondtam. "Csak koncentrálj a belégzésre és a kifújásra."

Ava bólintott és vett egy éles levegőt, és lassan tovább lélegzett. Szemeit törölte és fejét a csempének döntötte.

"Rohadtul szétcsúsztam." Mondta.

"Néha mindannyian kikészülünk," Mondta. "De csak az számít, hogy szedd össze magad és lépj tovább."

Rám nézett szeme sarkából. "Azt hittem utálsz."

"Én azt hittem, hogy te utálsz."

Elnevette magát és mély levegőt vett. "Jó vagy az emberek megnyugtatásában, tudod?"Mondta.

"Már sokszor mondták."

Előrehajolt és kezeibe temette arcát. "Gyilkosnak érzem magam, tudod? A baba miatt. Rémálmaim vannak és nem alszom eleget és semmi étvágyam sincs és mindig csak erre tudok gondolni."

"Mikor történt mindez?"

"Kicsivel korábban, mint Harry halála. Megrémültem, amikor rájöttem. Harry nagyon ideges lett. Elveszve éreztem magam. Szóval kutattam és..... és találtam pár vitamint, amiket kombinálva a tested megöli a babát.  Elhatároztam, hogy megteszem, mindenem megvolt, de nem tudtam megtenni. Nem tudtam ezt tenni a babával."

Nyelt egyet. "Szóval az idő telt és én kezdtem megbarátkozni a ténnyel, hogy fiatal anya leszek és azután erőt gyűjtöttem, hogy elmondjam a szüleimnek, én.." Szemeit összeszorította és én adtam neki egy másik kéztörlőt.

"Te mi?" Kérdeztem gyengéden, amikor légzése újra felgyorsult. Kezemet vállára tettem, reméltem megnyugtatom.

Légzése lelassult és rám nézett, sminkel elkenődött arcán. "Elvetéltem. Spontán. Nem vette a vitaminokat vagy bármi. De úgy érzem én öltem meg." Alsó ajka ismét remegni kezdett.

"Nem te voltál." Mondtam. "Nem a te hibád."

"De emlékszem, amikor az első teszt pozitív lett, milyen érzések kavarogtak bennem." Mondta a fejét rázva. "És amikor elmondtam Harrynek, nagyot veszekedtünk és én utáltam a babát, amiért ezt okozta, annyira mérges voltam. És meg akartam ölni, majdnem  meg is öltem, de végül a természet elintézte helyettem." Ismét zokogni kezdett.

"Shh,shh," Mondtam, nem tudtam mit mondhatnék. Egy újabb papírtörlőért nyúltam.

"Láttam a családot kint és arra gondoltam, hogy ha a baba meg maradt volna mi is lehettünk volna. Egy kis boldog család." Kifújta az orrát  a papírtörlőbe és bedobta a kukába, újabbat vett tőlem.

"Ava..."

"Hülyeség, tudom. Tudod, néha csak szükségem lenne Harryre, hogy rám kiabáljon és kirángasson ebből az egészből, de meghalt ő is. Mindenki meghal."

Fogaimat számba mélyesztettem és elnéztem róla, egy újabb zsebit adtam neki. "Sajnálom, Ava."

Pár másodpercig csendben voltunk. Pár lány, akik lehettek vagy tizenkét tizenhárom évesek besétáltak a mosdóba és furcsán néztek ránk, mert a földön ültünk.

"Segíthetek?" Kérdeztem és ők visszamentek a plázába.

Szemeimet forgattam és újabb papírtörlőt adtam Avának.

Élesen vette a levegőt. Újr ránéztem. Bólintott. "Oké, azt hiszem már kisírtam magam." Gyengén mosolygott rám és én fellöktem magam a földről és kezemet nyújtottam neki. Elfogadta és a tükör előtt álltunk.

"Istenem, szörnyen nézek ki." Mondta, közelebb hajolt és nevetett enyhén, letörölte a sminket a szeme alól.

"Csak mintha szellem lennél vagy valami." Mondtam ás vállat rántottam.

Ava sóhajtott. "Jobb lesz, ha megkeressük Estellát."

Bólintottam és egy tartalék papírtörlőt tettem el, ha szükség lenne rá.

"Hey." Mondta, megállt a mosdó előtt. "Megtennéd.... hogy nem említed Estellának? És igazából.... senkinek?"

Bólintottam. "Igen, persze."

Rám mosolygott félig. "Köszi."

-

Becsuktam a szobaajtóm és megfordulva Harryt láttam. "Beszélnem kell veled valamiről."

Harry rám nézett a kanapéról, álla kezében volt. "Ez nem hangzik túl jól."

Karba fonta kezeimet mellkasom előtt, az ablak mellett a falnak dőltem, szemeibe néztem. "Rájöttem Ava gyerekére."

Harry homlokát ráncolta. "Oh."

Várakozóan néztem rá.

Felállt, lassan közeledett felém. "Mire jöttél rá?"

"Megpróbálta elvetetni természetes úton vitaminokkal, de végül nem került rá sor, természetesen elvetélt. Kiakadtál rá. Miért nem mondtad el nekem?"

"Ez nem egy kedvelt téma." Csattant rám. "Hogy mondhattam volna el? 'Oh egyébként, a volt barátnőmet felcsináltam. Fasz voltam vele és ezért talán megölhetett. Jó vicc és meg van oldva a gyilkosságom!"

Lehetett volna kicsit szebben is! Mit rejtegetsz még előlem, Harry?"

Valami megcsillant szemében é elnézett rólam, fejét rázta. "Semmit. Semmit nem rejteget előled. Csak ez volt."

"Igazán, mert eléggé védekezően viselkedsz most is."

"Nem, ígérem. Sajnálom. Szeretlek."

Közelebb lépett hozzám és kezeit vállamra tette, végigsimította kezemen és megfogta a kezem.

"Ezt nem hiszem el." Mondtam. "Mondhatod, hogy szeretsz  bármikor, de ez nem változtat a tényen. Tudod csak most értem haza miután Avát megvigasztaltam a teljes összeomlás szélén."

Harry a lábaira nézett.

Lecsuktam a szemeimet. "Sajnálom. Ez durva volt."

"Rendben van. Tudtam, hogy rá fogsz jönni. Ez az én hibám."

Elhúzódtam tőle és leültem a kanapéra, fejemet kezeimbe temettem. " Alig tudom megérteni.. ez annyira...."

Harry állva maradt. "Akarod, hogy elmenjek? Elmegyek, ha akarod."

A fejemet ráztam, nem néztem fel rá.

"Mérges vagy rám."

"Csak összezavarodtam, mert miután beszéltem Avával, úgy érzem, hogy nem ölt meg. De nem tudom. És felzaklat, hogy végig tudtad a terhességet, de nem mondtad el. Eléggé korábban történt, mert képes vagy rá emlékezni.."

"Mit akarsz mit tegyek,Jane?" Menjek vissza az időbe, amikor találkoztunk és mondjak el mindent? Ha tudnék időutazni, bízz bennem, visszamennék és nagyobb dolgokat pontosítanék, minthogy elmondjak neked egy kis apróságot."

"Kis apróság? Harry, ez mindent megváltoztat! Ez elvehette vagy adhatott Avának motivációt!"

"Hagyd abba a nyomozózsdit öt másodpercre,Jane, az isten szerelmére!"

"Oh, ha jól emlékszem itt én segítek neked, Harry szóval ha nem játszok nyomozót, akkor te a rohadt köztes világba fogsz ragadni!"

Harry elcsendesedett, nem tudott visszavágni semmivel. Rám bámult, halvány zöld szemei dühtől lángoltak. Elfordult tőlem, felhúzta felsője ujját és az ablakpárkánynak dőlt.

Keresztbe fontam karjaimat mellkasomon és elnéztem.  "Szerencsénk, hogy anyáék elmentek a boltba egyig." Mondtam csendesen. "Vagy hallották volna a kiabálást és.."

Harry a fejét rázta lassan. "Ne beszélj, Jane."

Éreztem, hogy dühös könnyekkel telt meg a szemem. Vettem egy mély levegőt és megfordulva kisétáltam a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: