Hangokat hallottam magam körül, de nem tudom mit pontosa, ha meg kéne magyaráznom: több hangból összetevő kórus. Nevetés, beszéd, halk zene. A látásom elködösödött, de hamarosan visszatért.

Otthon voltam- de nem úgy nézett ki, mint az én házam. Körülnézve díszed bútorok voltak és ismeretlen emberek álltak körülötte, rájöttem, hogy Harry otthonában vagyok, az előcsarnokban, a csillár alatt. Ez nem az én otthonom- ez Candence Manor.

Miért vagyok itt?

Elkezdtem felmenni a lépcsőn, és úgy éreztem egy láthatatlan erő vezet. A lépcsőn emberek sora mellett haladtam el, meg-megbotlottam saját lábamban, ahogy az első emeletre értem, az előcsarnokba mentem.

És rájöttem mi húzott ide.

Harry sétált felém, egyik karjával Ava körül és másik karjával Max körül. Mindhárman nevettek, Harry fekete pólóban volt és Ava fekete ruhában. Max sötétkék felsőt viselt és ital volt a kezében.

Megálltak, amikor hozzámértek, és a lábaim elnehezedtek, ahogy valami lefelé húzott. Ava és Max üresen néztek át rajtam, de Harry  sötét szemei egyenesen enyémbe néztek. Mindketten eltűntek mellőle és elmenve mellettem lementek az előtérbe.

"Mit csinálsz itt?" Kérdezte Harry.

"Nem tudom." Mondtam.

"El kell innen tűnnöd." Mondta, de hanglejtése nem volt sürgető. Tárgyilagosan mondta.

Kinyitottam számat, hogy válaszoljak, de hirtelen eltűnt, és egyedül voltam. "Harry?" Hívtam, és elindultam. Befordultam az előtér sarkán, de ugyanott találtam magam. Összezavarodtam, újra befordultam, de ugyanaz történt. Futni kezdtem és eluralkodott bennem a szorongás, ahogy Harryt hívtam újra, de semmi válasz.

Mikor még egyszer befordultam a sarkon, megálltam és arra mentem amerről jöttem. Ahelyett, hogy ugyanoda érkeztem volna, egy szobába érkeztem.

Halk hangokat hallottam távolról, de egyre hangosabb kiabálássá vált, összefüggéstelenné és durvává vált. Egy férfi és egy női hang volt, és megalázkodva hallgattam hangjuk brutalitását.

Sötét volt, és aztán a lámpák felkapcsolódtak, és egyenesen a tükör üres keretébe bámultam, vér volt az alaplapján. Egy üvegszilánk állt ki a keretből, elég nagy volt ahhoz, hogy észrevegyem. Magamat láttam Ava fekete ruhájában és amikor lenéztem a kezeimre, véresek voltak.

Nem az én vérem, mint legutóbb.

Elfordítottam a fejem és láttam valamit a földön- nem, nem valamit. - valakit. Harry. Nem láttam az arcát, elfordult tőlem, de felsője újra az ismerős fehér volt, és amikor közelebb léptem testéhez, hogy megnézzem az arcát, szemei üresek voltak. Halott.

Lenéztem a még mindig véráztatta kezeimre és úgy éreztem a szoba egyre kisebb és kisebb, összenyomott engem.

Úgy éreztem sikítok, de  a hangom elveszett mélyen legbelül. Próbáltam levegőt venni, de olyan volt, mintha a szobából kiszippantottak volna minden levegőt és mindössze remegni voltam képes, lecsukott szemekkel.

-

Ébredésre kényszerítettem magam. Ziháltam, ahogy próbáltam levegőt venni és  a szobámban voltam. A lámpa fel volt kapcsolva, és amikor az éjjeliszekrényemen lévő órára néztem láttam, hogy csak tizenegy óra múlt.

Elaludtam, miután hazajöttem a foci edzésről. A szívem hevesen kezdett dobogni, ahogy felidéztem az álmot.

Olyan sok dolog történt. Fejemet kezeimbe temettem és az agyam pörgött, elemeztem és újragondoltam a rémálmom eseményeit:

A vér kezeimen azt jelentette, hogy Harryt megöltem. Habár, ahogy Ava ruhájában voltam, azt is jelentheti, hogy a tudatalattim látta Avát gyilkosként, de én magam véres kezekkel szimbolizálhatta azt is, hogy Avát Harry szerelmeként láttam.

Aztán azt is jelentheti a véres kezem, hogy segítek megtalálni a gyilkosát, segítek Harrynek átlépni a halál egy másik birodalmába- az utóéletbe.

Vagy csak egyszerűen egy álom volt?

A fejem hátulja durván elkezdett fájni, így kikelve az ágyból hoztam magamnak egy aspirint.

Ava kiborulása  a mosdóban színjáték is lehetett. Lehet csak a hirtelen haragját adta ki? Talán. De valahogy, ahogy Estella bámult rám, miután kijött a mosdóból és Ava szavai, ahogy zokogásba fulladtak másra enged következtetni.

Nem beszélve arról, hogy sokat veszekedett Harryvel a halála előtt. De azt állította szerette őt, tehát miért lehetne ő a gyilkos?

Másfelől, Ian is a képbe jön. Ian és Ava tett valamit? Megkérhette Ava Iant, hogy javíttassa meg a tükröt? Szövetségesek voltak.... vagy több?

Lenyeltem egy aspirin tablettát. Semminek semmi értelme.

Visszamentem a szobámba és felvettem a dobozt, ami a szekrényemben volt hagyva, amikor ide költöztünk, leültem az ágyamra és kinyitottam. Benne volt a fénykép és a nyaklánc. A képre néztem. Harry a fehér felsőjét viselte- ami azt jelenti, hogy ez is a halála estéjén készülhetett..

A képet félre tettem. Annyi lehetőség van. Bármi történhetett aznap este és ha Harry emlékezne valamire, őt lehetne kérdezni elsősorban.

De nem emlékszik.

A doboz alját nézve egy darab papírt láttam a sarkán összegyűrve. Kivettem és felismertem a papírt, amit elvettem Max szobájából, azzal a szóval rajta, hogy 'PPD'.

A kíváncsiságomnak hála tudnom kellet, hogy mit jelent a rövidítés.

Bekapcsoltam a laptopom, az agymaban ismételgettem folyamatosan. PPD,PPD,PPD.....

A google először egy mellszobrot adott ki. 'PPD' gyakori rövidítésnek tűnt, és kétlem, hogy Max arra értette, hogy Gyógyszeripari fejlesztések fejlesztése, vagy Protopanaxadiol, egy aktív molekula.  Egyiknek sem volt értelme, ahogy végiggörgettem a találatokat, valami lehetőséget keresve.

És valami megragadta a figyelmem.

Paranoiás Személyiségzavarok.

Nem tudom mért, de rákattintottam a linkre, talán valami ösztönös megérzés miatt. De az oldal tartalmát olvasva az ösztönös megérzésem egyre nőtt:

A Paranoiás Személyiségzavar egy olyan mentális állapotban lévő embernél jelentkezik, aki elkezd hosszútávon bizalmatlanná és gyanakvóvá válni mások iránt, de ez nem olyan teljes értékű pszichológiai betegség, mint a skizofrénia.

Lejjebb tekertem a tünetekhez.

A személyek, akiknél paranoid személyiség zavart diagnosztizáltak nagy valószínűséggel neheztelnek másokra és túlzottan bizalmatlanok és gyanakvóak és gyanúsítanak minden alap nélkül és másoknak okoznak kárt. Az is lefoglalja őket, hogy megkérdőjelezzék a körülöttük lévő emberek hűségét, bizalmát.

A fő jellemzője a betegnek az elkülönülés vagy a folytonos gyanakvás. Ez egy krónikus betegség, leggyakrabban férfiaknál fordul elő. Nincs rá működő kezelés.

Egy sor felhívta a figyelmem.

Ezzel a betegséggel diagnosztizált személyek, gyakran kerülnek szembe a törvénnyel.

Ez semmit nem jelent. Az egész tévedés lehet és talán Max nem erre gondolt. De valami értelme lehet- paranoid személyiség zavar. Gyanakvás. Túlzott bizalmatlanság. Gyakran került szembe a törvénnyel.

Több ember is lehetséges.

Harry gyilkosa ennek a áldozata volt. Ian? Ava?

Max?

Emlékszem, amikor legutóbb felvetettem, hogy Max lehet a gyilkosa és ő rögtön elvetette ezt, érthető, hogy nem akarja elhinni, hogy a legjobb barátja tehette ezt vele. De mi van a barátnőjével? Ava, talán diagnosztizálva lehetett ezzel a betegséggel, megölte Harryt, mert nem szerette őt? És most, hogy az ügy felnyitódott és több minden derült ki Harry haláláról, és bűntudata lenne és tiszta ledöbbenés lenne az oka, hogy magába fordult?

Ez azt jelenti, hogy hazudott nekem az utolsó buliba, amikor elhagytuk Max házát és leültünk a szobájába és elmondta, hogy mire emlékszik a június nyolcadiaki estéről.

"A konyhába maradtam az este többi részére. Nem tudom mi történt, csalódott voltam a vita miatt, és én csak.... nem tudom. Csak nem tudom." Mondta.

'Semmit nem hagytál ki?" Kérdeztem.

Megrázta a fejét. "Nem hiszem."

Hülye voltam, hogy elvetettem a gyanúmat irányába, ha csak egy pillanatra is. Nem tudhatom biztosra, hogy miért sírt a mosdóban ma korábban, és nem tudhatom pontosan, hogy mit jelent a PPD, de úgy érzem egyre közelebb kerülök a megfejtéshez.

-

"Hiányzik Wesley," Mondta Harry, leült a sírhelyére. "Furcsa nélküle. Azon tűnődöm vajon mit csinálhat."

"Jól van, biztos vagyok benne." Mondta Em, leült mellém a fűbe. "Az anyukája házánál voltam. Valaki újjal randizott. Nagyon boldog volt."

"Soha nem kellett volna elköszönnünk." Mondta Harry. "Ez zavar engem."

Próbáltam figyelmen kívül hagyni a gyötrelmet a mellkasomban.

Em előrehajolt, ujjai közé vett egy tincset a hajamból és elkezdte befonni. "Soha nem hittem volna, hogy barátságok alakulhatnak ki az itt ragadtak között."

"Én sem." Harry Em ujjait nézte, ahogy hajamat fonta.

"Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan át fogok kelni." Mondta Em halkan.

"Mi?" Harry szemei rá villantak.

"Elmentem apához. Azt hiszem a nővérem ott volt egy kicsit, mert reggelit csinált nekik. A nővérem nem volt máshol, csak anyánál mióta meghaltam."

"Nem nőttek fel mind?" Kérdeztem Emet.

"Igen, mindketten egyetemre mentek, de egy ideje itthon vannak, azt hiszem. Általában anyánál voltak, de most apánál. Ez egy lépés, azt hiszem."

"Em, mit gondolsz mikor kelsz át?" Kérdezte Harry.

"Nem tudom." Válaszolta, elengedte a hajam a fonat végén. "Miért?"

"Nos, mert jó barátok vagyunk, nem?" Kérdezte Harry. "Hiányozni fogsz."

Em mosolygott.  "Természetesen, jó barátok vagyunk." Mondta. "Te is hamarosan átkelsz, ne aggódj."

Harry rám nézett és én le a fűre.

"Rendben." Mondtam. "Semmi aggódás."

"Haza kéne mennem." Mondtam és felálltam. Harry is ezt tette.

Em lassan felkelt a földről, minket nézett.

"Haza kísérlek." Mondta Harry.

"Rendben."

"Valaki ideges lett?" Kérdezte Em.

"Nem." Mondtuk egyszerre.

"Kísérd haza." Mondta Em és vállon lökte Harryt.

Mindketten csendben voltunk, ahogy sétáltunk.

"Felzaklatott?" Kérdezte.

"Nem."

"Zaklatottnak tűnsz. Mi történt?"

"Hiányozni fogsz, a francba!" Megálltam és felé fordulva a szemébe néztem. "Amikor megfejtettük az egészet és majd elmész, hiányozni fogsz. És tudom, hogy ez hülyeség, mert meg akarom fejteni az ügyet, de tudom, ha elmész majd én szomorú leszek."

Harry csak nézett, szemei enyémet keresték. Közelebb lépett, karját vállamra helyezte. Újra sétálni kezdtünk.

"Figyelj rám," Mondta halkan. "Nem tudom mire számítsak az utóéletben, hogy őszinte legyek. És egy részem kicsit ideges. Amit tudok az a béke. Ennyi. Nem tudom mire fogok emlékezni az itt ragadt időszakomból, ha átkelek, és nem ígérhetem meg, hogy emlékezni fogok rád teljesen."

"Ez miben segít? Ez csak rosszabb."

"Fogd be, jó? Valami szépet és romantikusat akarok kihozni belőle." Mosolygott rám önelégülten. "Amit mondani akartam az az, hogy, "Folytatta Harry, közelebb húzott magához miközben sétáltunk. "Talán már csak meghatározott időm van veled a Földön, de többet jelentesz nekem ebben a kis időben, mint bárki, akit ismertem a tizennyolc évem alatt és azt hiszem az örökkévalóságig."

Az utat néztem.

"Csak tekintsd úgy, hogy elmegyek egy kis időre." Mondta, hangja lehalkult. "Ugyanúgy foglak szeretni, csak egy kicsit távol leszek."

Fejemet vállának döntöttem, szemeimet becsuktam. "Ez már jobban hangzik."

Amikor Candence Manor kapujához értünk, Harry rám mosolygott és megölelt, és azon gondolkoztam, hogy vajon még mennyi ideje lehet addig, hogy kicsit elmegy.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: