Másnap reggel Harry felbukkant a kocsimban, amikor iskolába mentem. Újra a hátsó ülésen ült, és  hirtelen feltűnése megijesztett.

"Nem szoktad még meg, hogy bármikor feltűnök?" Kérdezte humorosan.

"Meg kellett volna, de nem." Mondtam. kiállva a kocsiebállóról és az útra fordultam.

Rám mosolygott, látszólag elégedetten, mert élt e meglepetés erejével.

"Érdekes beszélgetés zajlott közted és a szüleid között tegnap vacsoránál." Mondta, előrehajolt  a váltóra. A visszapillantó tükörben néztem őt.

"Milyen beszélgetés?" Elpirultam.

Megköszörülte a torkát. "Nem, apa ne legyél őrült, nincs halott fiúm." Mondta a hangomat utánozva.

A szemeimet forgattam, a váltót fogtam, ahogy bevettem egy kanyart.  Nevetésben tört ki és a hátsó ülésbe hátra dőlt. Kezeit az ülés tetején kinyújtóztatta. vigyorogva.

"Az egész beszélgetés iróniája vicces volt." Mondta, még mindig nevetve. Újra a hangomat utánozta. "A fiúk inkább meghalnak ,minthogy velem randizzanak."

"Nem így mondtam." Mormogtam és a kormányt szorítottam és Harryt néztem a tükörben, próbáltam nem mosolyogni.

Harry jött a szemforgatással. "Bocsi, hogy nem tudom a hangodat élethűen utánozni." Mondta szarkasztikusan.

A fejemet ráztam még mindig mosollyal küzdve.

Harry mosolygott engem ugratva, újra előrehajolt. "Nem vagyok a halott barátod,Jane?"

Szemeim Harry és az út között cikázott. "Autóbalesetem lesz miattad."

Megint nevetett. "Ezt megerősítésnek veszem."

Leparkoltam a sulinál, messze az épülettől, hogy Harryt ne lássák. Leállítottam a motort és felé fordulva ránéztem.

"Jó szórakozást suliba." Mondta.

"Köszi." Mondtam. "Szeretek suliba járni a volt barátaiddal, akik közül bárki megölhetett."

"Szerezz jó jegyeket!" Mondta, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót.

A nap első fele lassan telt, mint mindig, és azon kaptam magam, hogy Harry miatt aggódom. Egész nap a kocsimban fog ülni? Tudom, hogy korábban is csinálta, de mi van, ha valaki meglátja?

A fejemet ráztam és mély levegőt vettem, ahogy az ebédlőbe sétáltam. Abba kell hagynom az aggódást. Harry jól van, mindig jól van.

Miután vártam a sorban a vizemre (mert a sajátomat a konyhapulton hagytam), az asztal felé mentem, aminél mindig ülünk. Már majdnem odaértem a monoton reggel után,amikor valaki megfogta a karom.

"Szia, Jane." Mondta Ian mosolyogva. "Hogy vagy?"

Kicsit hátrébb léptem, ahogy eszembe jutott a tükör javítós incidens: Ian volt-e, aki a véres tükröt elvitte megjavíttatni a Harry halálát követő reggelen. Óvatosan néztem rá, barátságosan mosolyogtam rá.  Vagyis olyan barátságosan, ahogy tudtam, mikor több mint gyanús volt, hogy ő volt a gyilkos.

"Jól vagyok." Mondtam. "Te?"

"Remekül vagyok." Válaszolt és vállat rántott. "Hé, figyelj ma lesz egy foci edzés itt, el akartalak hívni. A szezonunk nem kezdődik el hamarabb, de szoktak lenni más iskolákkal meccsek, ez nem jelent semmit."

"A csapatban vagy?"

"Igen. Az edző azt mondta, minden csapattag hívhat pár embert, szóval, igen." Mosolygott, kezeit zsebre dugta.

"Um.." Haraptam rá ajkamra, próbáltam dönteni.  Kifogások árasztották el a gondolataimat, de elmenni a meccsre belefér? Ha Ian továbbra is barátkozik velem, azt jelenti, hogy el kell nyernem a bizalmát. És ha megszerzem a bizalmát, akkor többet tudhatok meg róla, megbizonyosodhatok vagy elvethetem az ötletet, hogy ő ölte meg Harryt. Az ösztönöm azt súgta, hogy menjek.

"Persze, Ian." Mondtam. "Ott leszek."

"Remek." Mondta mosolyt villantva. "Ötkor kezdődik. Ott találkozunk."

Elváltunk és leültem Jenna mellé a asztalhoz, Aca velem szemben ült. Fáradtnak tűnt; kimerültnek, igazán. Állát kezeiben tartotta, ahogy beleharapott a szendvicsébe, a semmibe révedve.

"Rendben van?" Kérdeztem Estellát, aki mellette ült.

"Igen, rendben van." Válaszolt Estella, biccentett Ava felé. "Női problémák."

Bólintottam és elkezdtem ebédelni.

"Srácok, ma jösztök a meccsre ma, igaz?" Kérdezte Max, letette a tálcáját a másik oldalamon és leült.

"Persze." Mondta Jenna. "Ott vagyunk minden meccsen és edzésen mióta elsősök vagyunk. Miért most hagynánk abba?"

"Jane, mi van veled?"

"Igen." Mondtam. "Ott leszek."

"Király." Mondta Max vigyorogva. "Nekünk van a legjobb csapatunk a kerületben. Jefferson ellen játszunk ma, valószínűleg a legjobb megmérettetés a hamarosan kezdődő szezonra."

"Hülyeség." Mondta Nate Maxel szemben. "Jefferson könnyű. Hawkley a nehéz csapat."

"Nem számít, mindkettőjüket legyőzzük." Mondta Max és mindketten nevettek.

Jenna elkezdte magyarázni, hogy a középsulis csapat, akik ellen játszunk ma egy környező városból valóak, a Castle Hill-i középiskola az egyetlen a városban. "A városok elég közel vannak egymáshoz, a távolságok nem nagyok." Mondta váll rándítva. "Hagyjuk az iskola lelkét, a városnak van lelke.

"Oh és ajánlom, hogy sötét kéket vagy a suli színét viseld." Mondta Max.

"Azt fogok." Mondtam.

Avára néztem, aki még mindig nem szólalt meg. Egy pillanatra a szemembe nézett, mielőtt újra az ételét nézte és arca üressé vált.

-

"Edzés? Istenem, emlékszem, amikor játszottam." Vigyorgott Harry, hátradőlt é súlyát kezeit tartotta, ahogy ágyamon ült. Én a szekrényem előtt álltam és készülődtem.

"Valami azt súgja nekem, hogy sztárjátékos voltál." Mondtam, ahogy leakasztottam a kabátom az ajtóm hátulján lévő fogasról.

"Nos," Mondta. "Középcsatár voltam, és szereztem pár gólt...."

Rá vigyorogtam. "Gyerünk, engedd ki."

"Nagyon hiányzik." Kezdett hadarni, előrehajolt és térdére könyökölt. "Hiányzik az érzés, amikor kisétáltam a pályára, mindenki üdv rivalgott, szemben álltam az ellenség csatárával és kezet ráztunk a kirúgás előtt, tudva, hogy barátságunk nem tart soká. És aztán bam! Kirúgás és Max volt a jobb oldalamon, Nate a bal oldalamon és minden olyan gyorsan történt és az adrenalin gyűlt..." Megállt, szemei elrévedtek. "Azt hiszem, a pályán játszani imádtam...... akkor éreztem, hogy igazán élek."

Nosztalgikusan mosolygott, a távolba meredt pár másodpercig mielőtt a fejét rázta, hogy visszatérjen. Felállt, karjait derekamra helyezte."Jó szórakozást." Mondta, közelebb húzott magához. "Meséld el a csapat milyen szar volt nélkülem."

Csúnyán néztem rá és ő nevetett. "Vicceltem." Mondta. "De csak félig." Lehajolt, hogy megpuszilja az arcom, majd röviden megcsókolt mielőtt elhúzódott és leült az ágyamra.

"Ha itt maradsz, figyelj a szüleimre." Mondtam, kezemet a kilincsre helyeztem. "Anya takarítás mániás."

"Persze, később találkozunk."

Bólintottam és mosolyogtam mielőtt kiléptem a szobámból, becsuktam az ajtót magam mögött.

-

A pályán már mozgás volt, amikor oda értem. A pálya egyik oldala sötét kék volt és a másik oldal sötét zöld. Az edzés még nem kezdődött el; időben vagyok.

A belépés ingyenes és én a lelátó aljánál álltam, bizonytalan voltam, hogy hol ül olyan, aki ismerek. Láttam a csapatot kékben, összeborultak a pálya  felénk eső oldalán. Hirtelen a   nevemet hallottam, és felnézve Riát láttam integetni a lelátó tetejéről.

Odamentem hozzá, Jenna,Ava és Estella ült ott. Ava arca ugyanolyan üres volt, mint ma ebédnél, és Estella ült mellette. Én Jenna mellé ültem.

"Istenem, olyan izgatott vagyok." Mondta Ria vigyorogva. "Imádom nézni a csapatunkat játék közben."

A nap lemenőben volt, a lámpák felkapcsolódtak a pályán. A csapat elfoglalta  a helyét és mielőtt tudatában lettem volna a labda játékba került.

"Max milyen gyors, nézd, hogy megy." Mondta Estella, hogy Max elkezdett futni a labdával.

"Izgatott, hogy középcsatár lehet az éven, nem igaz?" Kérdezte Jenna.

"Igen, Ian a jobb csatár, most." Mondta Ria elég biztosan, ott volt Ian, Maxnek dobta a labdát vissza középre.

Max vette át Harry szerepét és Ian Maxét. A pályán, az ellenséges csapat megragadta a labdát az egyik középpályásuk elment Nate mellett és a pályán futott. A semmiből, Ian ment keresztül a pályán a labdát a középpályás lába között átrúgta a labdát. A mi oldalunk üdvrivalgásban tört ki, ahogy egyik középpályásunk megfogta a labdát és Maxnek rúgta, aki végigment a pályán, a labdát a kapuba rúgta.

A tömeg ordított és Max pacsizott a csapattársaival, ahogy visszafutott hozzájuk és szélesen vigyorgott.

Pislogtam és Harryt láttam Max helyén, ahogy a labdát a kapuba rúgta, világos kék ruhába öltözve, a szél a hajába fúj ahogy fút a pályán, és a labdát a kapuba rúgja és a kapus nem tud ellene mit tenni.  Pislogtam és kijöttem kábulatomból,

A pálya mellett észrevettem Whitmore nyomozót, ahogy az egyik lámpának dőlt a sarkon, nézte a fiát játszani. Apró mosoly ült arcán; büszek mosoly.

Újra akció történt a pályán, ezúttal Natenél volt a labda. Egy ellenséges csatár elvette tőle a labdát, ahogy Nate haladt a pályán lefelé, elvéve Natetől futni kezdett. Az egyik középcsatárunk elvette tőle, felfutott és Iannek passzolta. Ian gólt rúgott, amit eltérítettek gyorsan mielőtt Nate felfutott és visszarúgta neki mielőtt egy ellenséges védőjátékos megszerezhette volna. Az üdvrivalgás újra hangos lett.

A következő pont a másik csapaté volt, és elvesztettem az menetet. Elvesztem a gondolataimban, állam a kezemben volt, ahogy az őrjöngés ismét felhangzott körülöttem. Ria és Jenna izgatott kiabálása kizáródott az elmémből.

"El kell mennem a mosdóba."

Ava felállt, kezei zsebében voltak. Ria, Jenna és én felálltunk, hogy elengedjük, Estella vele ment. Vissza leültünk.

Néztem, ahogy Ava és Estella sétált, Ava érzéketlennek tűnt az egész dolog miatt, arca üres volt.

Min a baj vele?

Mielőtt túlgondoltam volna a dolgokat, felálltam helyemről. "Tudjátok, nekem is mennem kell." Mondtam és Jenna és Ria bólintott, szemeiket a játékon tartották, ahogy felálltak, hogy elengedjenek.

Lementem a lelátóról és a mosdókat kerestem. Egy kis tégla épületben voltak, egyik irányba a női másikba a férfi. Előrenyúltam, hogy kinyissam az ajtót, amikor hangokat hallottam.

"Shh,Shh." Mondta valaki és sírás hangjai hallatszottak.

"Nem tudom lehinni, hogy én.... hogy..." Felismertem Ava hangját.

"Rendben van, nyugodj meg." Estella.

"Megöltem, megöltem! Nem tudom elhinni, hogy én..." A mondat többi része zokogásba fulladt.

"Ava, shh."

"Megöltem őt-"

"Shh, rendben van. Elmegyek a cuccaidért és hazaviszlek. Rendben?"

A sírás szipogássá csökkent és lépéseket hallottam. Arrébb léptem az ajtóból, ahogy Estella kilépett, szemei rajtam landoltak.

Ajkai elnyíltak, de nem szólalt meg. Egymást néztük, pár pillanatig,

Nem mondott semmi, ahogy elfordultam és elsétáltam.

Amikor kikerültem látószögéből elkezdtem futni.

A kocsimig futottam és beültem a kormány mögé, becsuktam az ajtókat és újra átgondoltam, amit Ava mondott.

"Megöltem,megöltem!"

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: