Max és én kimeredt szemekkel néztük a képernyőt. Mit tartalmazhat a  videó? Lehet a gyilkosság megoldásához a kulcs?

Elmém megtelt kérdésekkel, de nem tudtam mit csinálni, de a a videóban Ava leült egy fotelbe, ami a kanapé mellett volt, amin Harry Max és Nate ült.

"Mi a pokolnak filmezel most?" Kérdezte Harry Avát, arckifejezése bosszús volt.

"Gyerünk, nem vagyunk többé juniorok. Egy év múlva végzünk!"

Harry a szemét forgatta, feltűrte pulcsija ujját. A látvány remegést küldött végig gerincemen.

"Harry egy évvel később kezdte az iskolát, mint mi többiek." Mondta Max. "Tehát, egy évvel idősebb volt, mint mi, de ugyanabba az osztályba járt. Nem tudom miért kezdte egy évvel később."

Bólintottam. Értelmet adott annak, hogy Harry hogy tölthette be a tizennyolcat a junior évének felénél. Most már világos.

Ahogy a képernyőt tanulmányoztam, láttam a feszültséget Harry és az emberek között, amiről Ian beszélt.Látszott, ahogy Max és Nate beszélgettek, miközben Harry köztük ült egy pohár itallal a kezében. Vagy, hogy Ava egy fotelben ült, cigit szívott, mint mindig, és Harry felé pillantgatott.

Óvatosan Harryt néztem. Az ellenkezője volt annak a Harrynek, akit én ismerek. A látvány, ahogy a kanapén ült mogorván a videóban és a hangsúlya, ahogy egy másik videóban beszélt az anyukájával elérte azt, hogy örülök neki, hogy nem ismertem. Mindig is ilyen volt? Az első videóban, amikor Maxel játszottak és fiatalok voltak, izgatottnak és lelkesnek tűnt. Mi történhetett, hogy ilyen savanyú és bosszús lett?

"Hagyd abba a cigizést." Csattant rá Avára a videóban.

Nagyot szívott a cigijébe. "Nem."

Letette az italát az asztalra, előrehajolva a térdére könyökölt, Avát bámulta. "Azt mondtam, hagyd abba a cigizést."

"És én azt mondtam, nem." Bámult vissza rá.

"Hagyjátok abba, srácok." Mondta Nate, a zsebébe nyúlt és elővett egy pakli kártyát, mint ahogy nem sokkal ezelőtt is tette a mai bulin.  A videóban az asztalra dobta és figyelte, ahogy Harry és Ava egymás szemébe néztek.

A feszültség érezhető volt Harry és Ava között, még a videót nézve is. Harry előrenyúlt és eltette a hamutartót Ava elől és hátradőlt.

"Ha már elloptad a nyakláncom. Azt hiszem a legkevesebb, ha leteszed a cigit."

Elfojtottam egy zihálást. Ellopta a nyakláncát?

Ava szeme lángolt a képernyőn és sértődötten ült közelebb a hamushoz és kioltotta a cigijét. Továbbra is Harryt nézte.

"Milyen nyaklánc?" Kérdezte Max.

"Semmi." Mondta Harry, és italát felemelve belekortyolt egy nagyot..

"Be kéne melegítened Harry. " Csattant Ava. "Ez az első nap a nyárból."

"Nagyon szar ez a nap. " Válaszolt. "Kitaláltad ezt az értelmetlen bulit és az én házamban tartod, és elvárod, hogy ne legyek rád mérges."

"Nyugodj le, Harry." Mondta gyorsan Nate.

"Ez nem egy buli," Mondta Ava a szemét forgatva. "Csak néhány barátunk jött át."

"Akkor is az én házamban van az engedélyem nélkül. A francba, Ava."

Az ő háza? Nem ismertem fel a szobát, amiben voltak. A falak ötét fával voltak fedve és sok dekoráció díszítette a falakat. Lehet, hogy a sok dísz miatt nem ismertem fel a szobát?

Aztán rám tört a felismerés, és nem tudom, hogy nem jöttem rá rögtön. A szobában lehetnek a visszhangzó fal mögött az emeleten Candence Manorban.

Miért zárhatták le?

Nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom a választ. 

"Mondtam, hogy sajnálom," Mondta Ava a képernyőn és félénken nézett Harryre." Én....."

"Nem érdekel. Eléggé kiakasztottál." Mondta Harry és elhessegette az útból. "Kártyázzunk vagy valami. Nate?" Nate bólintott és kezébe vette a paklit. Ava kiegyenesedett.

"Nem." Mondta. "Mindig ezt csinálod,Harry, te mindig..."

"Azt mondtam elég, Ava. Ne beszélj."

"Lehetnél kevésbé fasz is vele Harry." Mondta Max.

"Igen." Mondta Ava, önbizalmas megjött Max kijelentésére. "Mindig ilyen vagy. Ingerlékeny és durva és..."

"Rendben, oké." Mondta Harry szarkasztikusan. "Elkönyvelhetjük, hogy én vagyok a legnagyobb fasz. Még valami?" Nézett mindhármukra.

"Hey." Mondta valaki a kamerába és felismertem Jenna hangját. "Lemegyünk valami kajáért a konyhába."

"Rendben." Mondta Nate és az ajtó csapódása után csend uralkodott a szobába.

A szobában maradtak között egy láthatatlan erő hatására ellenségeskedés érződött.  Harry még mindig dühösen nézett rájuk, állkapcsa összezárult.

"Nos?" Mondta. "Van még valami, amit szeretnéd, ha tudnék magamról? Vagy mind végeztetek?"

Ava halkan motyogott valamit, de Harry rákapta tekintetét. "Mi?" Gúnyolódott vele.

"Utállak." Mondta hangosan és tisztán. "Utálom azt, akivé váltál és akivé fogsz válni. Azt hiszed bárkibe beleköthetsz és azt tehetsz, amit akarsz, mert egy nagy cég vezetője leszel pár év múlva, de nem teheted ezt. Fejezd be, hogy úgy viselkedsz, mintha jobb lennél mindenkinél, pedig nem vagy az!"

A három fiú Avát bámulta kitörése után. Nate és Max sokkolódtak és Harry ideges volt.

"Akkor menj." Mondta kihívóan. "Menj é hagyj itt. Ha annyira utálsz, hagyj itt."

Ava alsó ajka remegni kezdett és táskáját felkapva annak vékony pántját vállára tette. "Mindent visszafogsz kapni egy nap." Mondta, kísérteties hangon. "Meg fogod kapni, amit érdemelsz, amiért így viselkedsz."

"Alig várom." Szűkítette össze szemeit Harry.

Ava őt bámulta még egy pillanatig mad felállt ls az ajtóhoz sétált. A kameához közel érve rájött, hogy még mindig ott van, érte nyúlt és a kép fekete lett.

Max kikapcsolta a vetítőt.

"Mindig kikapcsoltam az utolsó focis videó után." Mondta. "Azt hiszem, sosem vártam eleget, hogy láthassam ezt. Nem tudtam, hogy..... wow."

Max arckifejezését tanulmányoztam. Ledöbbent, felháborodott, még mindig a képernyőt bámulva.

"Emlékszel erre az éjszakára?" Kérdeztem.

Lassan bólintott. "Soha nem fogom elfelejteni. Miután Ava elment és én és Nate veszekedni kezdtünk Harryvel, nagyon dühös lett.."

Egy elkerülhetetlen kérdés akart kitörni belőlem. Átküzdötte magát a hangszalagjaimon és kijött a számon mielőtt megállíthattam volna.

"Tudod, ki ölte meg?"

Max szeme rám villant. Végig mérte arcomat lassan mielőtt válaszolt volna.

"Erre nem tudok válaszolni." Mondta.

"Miért nem?"

"Csak nem. Nem most. Talán soha. De nem tudok."

Újra rám nézett, ahogy felálltam és lenéztem rá.

"Ha tudod, hogy ki volt az, remélem tudod, hogy rosszat teszel azzal, hogy magadban tartod." Mondtam halkan. "Ha Harry tényleg a legjobb barátod volt, akkor felhívnád a rendőrséget. Tudod, ugye?"

"Igen." Mondta. "Tudom."

Megfordultam és kisétáltam a szobából, különböző érzések kavarogtak bennem. Összezavarodtam Max viselkedésén, mérges mert a videónak ott volt vége, ahol és csalódott amiatt, aki Harry volt. Durva volt az anyukájával, utálatos Avával szemben, (még akkor is, ha Ava önmagával az volt) úgy viselkedett a körülötte lévő emberekkel, mintha mit sem értek volna.

Lementem a földszintre anélkül, hogy elköszöntem volna bárkitől a bárszobából átmentem a tömegen egyenesen addig, amíg ki nem értem a házból. Az autóhoz sétáltam, friss levegőt belélegezve.

Hirtelen valaki megragadta a csuklóm és zihálni kezdett, megfordultam és elrántottam a csuklóm. Egyik kezemet mellkasomra tettem és Avával találtam magam szembe, akinek flitteres fekete szoknyáját megvilágította a ház fénye. Szőke haja egyenes volt,de kicsit izzadt amiért engem követett, semmi kétség. Keresztbe fontam karjaimat mellkasomon.

"Mit akarsz?"

"A szalagot nézted Maxel igaz?"

"Mi..."

"Amin Harry van. Harryről néztél egy szalagot." Nézett rám kifulladva, és eltűnt arcáról az ellenséged kifejezés.

"Mi közöd van hozzá?"

"Beszélhetek neked róla." Mondta enyhén rekedten. "Elmondhatom mi történt vele."

Felhúztam egyik szemöldököm, óvakodva szavaitól.

Hajába túrt és észrevettem, hogy fekete festéke elkenődött szeme körül és homloka veretéktől csillogott. "A bérház mögött lakom." Mondta. "Gyerünk" Intett nekem és elkezdett sétálni a járdán, magassarkúja kopogása visszhangzott az utcán.

Vártam egy pillanatig, bizonytalanul. Mi van, ha ez egy csapda? Simán kinézem Avából. Manipulatív és már egyszer áldozatául estem, az egész nyaklánc ügy miatt. De nem félek tőle. És ő mindenkinél jobban ismerheti Harry jó oldalát, amikor élt.

Lassan követtem őt, néhány hosszú lépéssel utolértem, mögötte sétáltam csendben.

Befordultunk a sarkon és egy kétszintes tégla épület elé vezetett, ami akkora volt mint a többi kastély ebben a városban. Nem lepett meg, hogy ilyen helyen lakik. Én meg főleg nem szólalhatok meg, mert  Harry régi palotájában élek.

Követtem őt a bejárathoz és az előcsarnokba, az ajtó gyengéden záródott be mögöttünk. Gyorsan rám nézett mielőtt elkezdett felmenni a második emeletre, cipőink hangja töltötte meg a tágas előcsarnokot.

"A szüleim elutaztak a hétvégére." Mondta. "Elmentek a tengerpartra néhány barátjukkal."

Nem válaszoltam, ahogy elkezdtem utána menni a lépcsőn, lépteink zaja töltötte meg az üres házat.

Amint felértünk a a második emeletre, bevezetett az előcsarnokba és kinyitott egy ajtót.

Ava szobája hatalmas volt, királyi nagyságú ágya a halványlila színű falnak volt tolva és lapos képernyőjű tévé volt a szomszédos falon. Két fotel volt az ablaknál és felkínálta az egyiket, hogy üljek le.

"Tehát," Mondta, leülve a másik fotelbe. Ugyanaz az ideges arckifejezés ült arcán, mint korábban, és kezeit ölébe temette.

"Meglepett, hogy idehoztál, figyelembe véve, hogy utálsz." Mondtam, mert képtelen voltam megtartani magamnak a véleményem.

Ava kihúzott egy cérnát a harisnyájából. "Nem utállak."

"Ez nem a vicc ideje."

"Nem, ígérem." Nézett újra rám.

"Akkor miért vádoltál meg, hogy elloptam a nyakláncot? Miért akartál priuszt nekem? Miért vagy velem rosszindulatú? És még folytathatnám, Ava."

"Sajnálom az egészet. Oké? Sajnálom. Én csak.... Csak mérge voltam rád, mert Candence Manorba költöztél."

"Mi?"

"Ha nem Stylesék, akkor senki sem élhet ott. Ezt éreztem. De nem tehetek semmi az ellen, hogy a családoddal ott élsz...szóval, igen. Ezért voltam olyan...... tudod."

"Igen, azt hiszem."

"Szóval miért vagyok itt?"

Ava élesen vette a levegőt és ujjaival babrált. "Harry és én randiztunk egy évig. És....igazad volt. Soha nem szeretett. De én szerettem. Nagyon," Lehúzott csuklójáról egy hajgumit és copfba fogta haját. "Ott voltam aznap éjszaka, amikor meghalt. De ezt tudod, a szalag alapján. Max mindig elhagyta a szobát mielőtt elkezdődhetett volna. Nagyon megviselte Harry halála."

A gyanúm Max irányába csekéllyé vált, de nem tűnt el teljesen.

"Harrynek és nekem volt egy nagyon rossz vitánk azelőtt pénteken." Ava folytatta és a falat bámulta mögöttem. "Június hetedikén. Átmentem hozzá, a szobájában megtaláltam a nyakláncot. Az éjjeliszekrényén volt. Gyönyörű volt. Akartam. Harry mindig vett nekem ékszereket, de egyik sem volt olyan szép, mint az a nyaklánc."

"Szóval megkérdeztem róla és ideges lett. Azt mondta soha többé ne érintsem meg és elvette tőlem, majd kiküldött a szobájából. Ahogy kimentem láttam, hogy a párnája alá tette."

Ava szemei tágra nyíltak és gyorsan lélegzett, ahogy a történetet mesélte. "Később, aznap éjszaka, miután Harry kicsit ivott, visszasurrantam a szobájába és elvettem. Csak kellett nekem. Tudom olyan....... ugh. Megalázó erre gondolni. " A fejét rázta. "Mindenkinek azt mondtam, hogy Harry adta nekem ajándékba. Mindenki féltékeny volt. Felsőbbrendűnek éreztem magam. De ez nem tartott sokáig." Lesütötte szemét. "Harry rájött másnap délután, hogy elloptam. Max és Nate az előcsarnokban volt, amíg mi veszekedtünk a bárszobában. Nem kétség, hogy hallottak mindent. Sok kiabálás volt. Arra számítottam, hogy Harry szakít velem ott és akkor, de nem tette. Rájöttem, hogy csak azért van velem, mert a szüleink azt akarják. Végig tudnom kellett volna, de álomba ringattam magam.

"Később, még mindig mérges volt rám, mint láttad a felvételen. Miután elmentem, lementem a konyhába, hogy beszéljek a többiekkel."

Ava alsó ajka reszketni kezdett. "Nem lett volna szabad megtörténnie," Mondta, hangja megtört. "Az egész hiba volt, egy baleset...."

"Mi volt az?"

Ava rázni kezdte fejét és a könnyei lecsurogtak arcán. "Max és Nate lejöttek egy kicsit később. Harry nem. Azt mondták le kell nyugodni, mert még mindig mérges rám. Ezután minden homályos."

"Azt mondod, hogy Max és Nate ölte meg Harryt?"

Erősen rázta a fejét. "Nem! Nem. Nem tudom ki ölte meg Harryt. De Max és Nate nem tehette. Tudom."

"De egyedül voltak Harryvel miután te lementél, nem ők voltak? Akkor ki....?

"Nem. Te nem érted. " Mondta. "Harry lejött egy kicsivel később. Haragos volt, de ott volt."

"Szóval, mikor ölték meg?"

"A konyhában voltam az este további részében. Nem tudom mi történt, csalódott voltam a vitánk miatt és én... nem tudom. Csak nem tudom."

"Semmit nem hagytál ki, ugye?" Kérdeztem óvatosan.

A fejét rázta és szemeit törölte. "Nem hiszem."

Bólintottam, próbáltam feldolgozni az információkat. Ava az éjjeliszekrényéhez sétált és elővett egy zsebit, amivel letörölte könnyeit.

"Nem tudom ki ölte meg Harryt." Mondta lassan, hátat fordítva nekem. "De nem érdemelte meg, még akkor sem akkor azt gondoltam. Remélem tudod."

"Ha nem érdemelte meg, akkor miért ölték meg?"

"Valaki azt gondolta, hogy megérdemli."

-

Másnap reggel délig aludtam, és a szüleim hagytak egy üzenetet, hogy a farmer boltba mentek és majd háromkor érnek haza. Szóval kimásztam az ágyból és felöltöztem, szórakozottan fésültem át hajamat ujjaimmal a tükörben.

A tegnapi találkozom óta, egyre kevésbé hiszem azt, hogy Ava ölte meg Harryt. Habár, még lehetséges és van még gyanúsítottam. Tovább, aki Harry volt amikor élt úgy érzem felemészt engem. A kifejezés az arcán, amikor az anyjának mondta, hogy ne beszéljen a gondolataimba égett. Nem tudom elhinni, hogy így beszélt az anyjával.

Végül felnéztem a tükörbe és láttam, hogy Harry mögöttem áll, zsebre dugott kezekkel. Halványan rá mosolyogtam és ő viszonozta.

"Sok mindent tanultam múlt éjjel." Mondtam.

"Igazán."

"Max mutatott nekem pár felvételt, amikor éltél. Azt mondta, úgy érzi, hogy én úgy ismerlek, mint senki más."

"És mit gondolsz?"

Letettem a hajkefém. "Azt gondolom, hogy durva voltál, főleg anyukáddal." Mondtam. "És azt gondolom, hogy egoista arrogáns és igazán kibírhatatlan voltál."

Megfordultam, hogy ránézzek, reakcióját tanulmányoztam. De arckifejezése nem változott.

"Felháborodtam." Mondtam.

"Nem tudom miért." Mondta. "Elmondtam neked, hogy milyen voltam. Mondtam, hogy önző és arrogáns voltam, nem tudom miért másabb felvételen látni."

"Mert úgy ismerlek mint egy törődő és bölcs embert, aki megérint és megcsókol még akkor is, ha nem érezheti, és viccnek tűnik, hogy jobban érzem magam tőle." Mondtam. "Nem akartam elhinni, hogy önző és arrogáns voltál, amikor éltél."

"Nem tudom mit mondhatnék." Mondta és vállat rántott. "Ez voltam. Nem vagyok rá büszke, de én elmondtam, hogy milyen voltam. Nem akartam másnak beállítani magam."

"Volt egy felvétel az éjszakáról, amikor meghaltál." Mondtam. Tekintetem felemeltem, hogy ránézzek. "Te és Ava veszekedtetek."

Óvatosan nézett rám, karjait keresztbe fonta mellkasán.

Nem tudom, mivel írhatnám még le neki a felvételt. Nem tudom miért vált a levegő feszülté köztünk, de nem tetszett.

"És?"

"És Ava azt mondta neked, hogy utál és téged nem érdekelt a felvételen. És miután vége lett a felvételnek, összefutottam Avával és mesélt nekem az estéről, amikor meghaltál és hogy hogyan lopta el a nyakláncot tőled és te dühös voltál."

"Beszéltél Avával?"

"A házában, a szobájában. Másképp viselkedett, mint általában és sokat mesélt arról az estéről."

"Miért viselkedsz így?" Kérdezte, figyelmen kívül hagyva azt, amit mondtam.

"Hogyan?"

"Másképp viselkedsz. Mi a baj?" Közelebb lépett hozzám, de én nem mozdultam.

"Te viselkedsz másképp. Mióta csak elkezdtem tanulmányozni, hogy milyen voltál mikor éltél, másképp viselkedsz."

"Talán csak másképp látsz, hogy tudod milyen voltam."

A fejemet ráztam, nem válaszoltam neki. Az éjjeliszekrényemnek dőltem, ahogy felém magasodott és arckifejezésem nézte.

"Sajnálom, hogy most már másképp látsz." Mondta. "De mondtam neked, hogy megváltoztatott a halál. Nem mondtam, hogy angyal lettem volna, amikor éltem, szóval nem értem miért lepett meg, hogy a saját szemeddel láttad.'

"Talán, mert hinni akartam, hogy senki sem utált annyira, hogy megöljön." Mondtam csendesen és a falat bámultam mögötte.

Ellépett tőlem, elfordult és hajába túrt. Háttal volt nekem. "Itt vége van, igaz?"

"Mi?"

"Nem kell többé segítened nekem. Túl sokká vált."

"Miről beszélsz? Csak mert láttam pár videót és beszéltem a formális barátnőddel?"

"Nem érted." Mondta és visszafordult hozzám. "Nem akarom többé, hogy segíts nekem."

"Miért?" Utáltam, ahogy a hangom megtört.

"Ez nem a te......"

"Viccelsz velem, ugye? Ne tedd ezt velem, ez nem te vagy, hanem én." Túl sok filmet néztem, ami tele volt ilyen szarságokkal."  Szemeim bekönnyeztek és én utáltam.

"Ez nem vezet sehova." Mondta Harry, nem nézett rám. "És nem akarom, hogy az idődet vesztegesd. Nem kellett volna téged terhelnem a problémáimmal. Sajnálom."

"Sokat tanultam, közelebb kerültem az igazsághoz, tudom." Mondtam könnyes szemekkel, de könnyeim még nem folytak le. "Segíteni akarok, Harry..."

"Egyikünk számára sem fog jól végződni a dolog." A földet bámulta.

Kiengedtem egy hatalmas sóhajt kezeimet magam mellé szorítottam és feladtam, hogy visszatartsam a könnyeimet. "Rendben," Mondtam. "Akkor menj."

Találkozott tekintetünk és tudtam, hogy igaza van. Tudom, hogy mindenben igaza volt. Tudom, hogy nem lett volna jó vége, egyikünk számára sem. Világosan elkerülhetetlen, hogy szerelmes legyek belé és megtörtént. Úgy éreztem a betonra zuhantam, ami felkarcolta a bőrömet, a vér fájdalmasan száguldott vénáimba. Mennyi ideig hitegettem magam, hogy szerethetem? Amíg át nem kel és nem láthatom, amíg meg nem halok? Látom mégegyszer valaha? Idióta vagyok, hogy hagytam álomba ringatni saját magam.  Ismét itt a valóság, hogy megmentsen attól, hogy belefulladjak álmaim tengerébe. Harryvel semmi sem tartott volna tovább, annál, amikor átkel mert a halál és az élet nem férnek meg egymás mellett.

Amikor kitörtem ködös gondolataim közül, Harry becsukta maga mögött a hálószobám ablakát.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: