A péntek hamar elment, Harry koporsóját eltemették, egy kisebb méretű, friss földkupac jelezte ezt. A sírfelirata nem változott, ugyanaz az egyszerű mondat, mint azelőtt: nyugodj békében.

Harry és én a sírkő előtt álltunk, zsebre dugott kezekkel.

"Most már tényleg ott lent van a testem." Mondta. "Ez ijesztő."

Egy madár szállt a sírkövére, elegánsan ült rajta. Ránk meredt, fejét kíváncsian oldalra billentette. Azon tűnődtem vajon mit gondolhat rólunk, hogy egy sírkő előtt állunk, amin egy személytelen és jelentéktelen mondat áll. Kíváncsi voltam, hogy látja-e, hogy én  élek és ő pedig halott és lát-e köztünk valami akadályt. Vagy csak két sima embernek tűnünk, akik egy sírkő előtt állnak.

"Írhattak volna mást sírfeliratnak." Mondtam. "Valami újabbat és jobbat."

"Nem igazán érdekel," Mondta Harry. "Ez csak egy kődarab számomra."

"Engem érdekel." Mondtam.

"Igazán."

"Igen. Nem tudom miért."

"Én tudom." Mindentudóan mosolygott rám.

"Oh, igazán?" Felhúztam egyik szemöldököm. "Miért?"

"Mert tudni akarod, hogy az emberek, mit mondanak rólad, ha már meghaltál, még akkor is, ha csak egy apró mondat egy sírkövön."

"Igen, lehet, hogy ezért." Bólintottam lassan.

"Nézd, ismerlek." Lökött meg enyhén én pedig rámosolyogtam.

A madár elszállt a sírkőről eltűnve a fák között. Harry és én néztük, ahogy elszáll, a tavaszi nap sugarai  sütöttek.

"Elfelejtettem mondani,hogy...." Mondtam és lenéztem a lábaimra." Ma Maxnél lesz egy buli, amire megyek. Vissza kell neki adnom a fényképet, amit elvettem tőle."

"A képet, amin én és ő vagyunk?"

"Igen. Rájött, hogy elloptam, de nem volt ideges. Kíváncsi vagyok, hogy jött rá, hogy én vettem el és honnan tudja, hogy hiányzik. Rengeteg képe van."

"Max nagyon..... erősen érzelgős. Mindig is irigyeltem."

Bólintottam és azt kívántam bár több belátásom lenne Harry és Max barátságába. Csak olyan apróságokat tudok, amiket Harry elmondott nekem és azt érzem többet kéne tudnom, hogy felderíthessem Harry halálnak okát.

Megnéztem az időt a telefonomon. "Nos, már hét óra van." Mondtam. "Mennem kell."

"Rendben. Jó szórakozást."

Felnéztem Harryre. "Mit fogsz csinálni?"

Vállat rántott. "Általában Wesleyvel lógtam, de...."

Homlokomat ráncoltam.

"Ez rendben van. Majd beszélgetek Emmel vagy valami. Talán belógok a hálószobádba és megnézem a fehérneműid."

Szemeim tágra nyíltak, vállon löktem és nevettem. "Szórakozz csak vele." Mondtam szarkasztikusan még mindig nevetve a kapu felé sétálva.

"Ne aggódj, mindent összehajtok, ha végeztem."

Újra nevettem és a fejemet ráztam. "Idióta vagy."

"Hé, te is."

"Nem veszekszek veled itt."

"Menj innen és menj szórakozz jól, Marx."

Szemeimet forgattam és búcsúzóul intettem neki, elpirultam arra  a gondolatra, hogy tényleg megnézheti a fehérneműimet.

A szüleim engedélyt adtak arra, hogy elmenjek bulizni mindenféle kérdezősködés nélkül, ami nagyon meglepett. Azt hittem a mai a dokumentumfilm nap. És ezt követően, az összes.

Felvettem egy szép pólót és egy sötét farmert, óvatosan a zsebembe tettem a fényképet. Hajamat ujjaimmal állítottam be és óvatosan próbáltam feltenni egy kis szempillaspirált mielőtt elvesztem a türelmem és megragadva a cuccaimat, hogy indulhassak.

Hangosan elköszöntem a szüleimtől, akik a kanapén ültek és teljes figyelmüket lekötötte a tévében éppen lejátszott dokumentum film a gonosz hóember legenda eredetéről.

Az ég egészen tiszta volt, és néhány csillag látszott. Az út Max házáig nem volt túl hosszú és mielőtt észrevettem volna idegesen sétáltam a bejárathoz. Bentről hangos zene hallatszott. Bementem a bejárati ajtón és tipikus parti hangulat fogadott.

A bejáratnál álltam újragondolva az egészet. Újra,amit megtanultam a filmekből egy partitól az csak rossz lehet. Főleg, hogy két napja volt Harry temetése. Elhatároztam, hogy nem iszok. Ébernek kell maradnom, ha valamit ki akarok deríteni ma.

Már ismerem a dörgést. Harry régi barátai beszélgetnek a buli alatt a bár szobába. Ez fura, hogy ezt teszik, azt hiszem. Miért hívnak meg ennyi embert, ha mind elbújnak egy privát szobába?

Felmentem az emeletre kikerülve a már ittas embereket. Próbáltam emlékezni, hol is van pontosan a bárszoba Maxnél, ahogy az ajtó kilincsért nyúltam és benyitottam.

Megkönnyebbültem, amikor megláttam Maxet,Natet, Avát és Riát a kanapén ülve, egy cigi volt Ava ujjai között. Felnézett rám, tekintete egyszerre volt leereszkedő és vidám.

"Jane, jó hogy látunk." Üdvözölt Ria mosolyogva.

"Szia." Mondtam és leültem a kanapé melletti fotelbe.

Max rám mosolygott. "Imádni való vagy, mint mindig." Mondta és én viszonoztam mosolyát.

"Köszi." Mondtam és fülem mögé tűrtem egy tincset és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy elpirultam kijelentésére. "Szóval, mi történt?"

"Nem sok minden." Mondta Nate és előhúzott zsebéből egy pakli kártyát. "Kártyázni fogunk. Estella és Oliver még nincsenek itt."

"Király." Néztem Maxre, remélve, hogy emlékszik arra, hogy vissza kell neki adnom a képet. Kerülte a tekintetem.

"Adhatok valamit inni?" Kérdezte és a kérdésem megválaszolódott.  Bólintottam és követtem a szobából ki, és magamon éreztem Ava tekintetét.

Max becsukta maga mögött az ajtót, intett nekem, hogy kövessem. Ahelyett, hogy lementünk volna a lépcsőn, megfordult és elkezdett sétálni a folyosón, ellenkező irányba, mint a szobája, ha jól emlékszem. Kinyitotta az ajtót a folyosós végén és jelezte, hogy lépjek be.

Megálltam egy pillanatra. Homlokát ráncolta.

"Van itt valami, amit látnod kell." Mondtam csendesen.

Még mindig álltam, küzdött bennem a vágy, hogy felderítsem Harry ügyét és, hogy ügyeljek a biztonságomra. Nem hiszem, hogy May bántana, de nem lehetek elég óvatos, amikor tudom, hogy az emberek mire képesek- Harryre halálára gondolva például. Habár, apa nem tudott rávenni, hogy önvédelmet tanuljak.

Követtem Maxet a szobába, az ajtó becsukódott mögöttünk. Felkapcsolódott egy halvány fény és láttam, hogy egy projektorból jön, ami a sötét falra vetít. Max mellette állt, a bőrkanapé felé intett , ami a fallal szembe volt. Leültem nem tudva mire számíthatok.

A szoba mozi szobának tűnt, kevés ablakkal, és egy nagy képernyővel. A tiszta bőr szaga töltötte meg a szobát.

"Visszahoztam a képedet." Mondtam és a zsebembe nyúlva elővettem és széthajtogattam és a kezébe adtam. Elvette, bólintott és a zsebébe rakta.

"Köszönöm." Mondta. Megfogta a távirányítót ls leült velem a kanapéra. Nem tudtam elhelyezni arckifejezését- aggódó és szomorú, talán. Óvatosan néztem őt.

"Néha nagyon összezavarsz engem." Mondta Max és végül találkozott tekintetünk. "Kérdezel Harryről, elveszed a képemet. Tudom, hogy Candence Manorba költöztél meg minden, és ez kicsit kiakaszt. Úgy értem, olyan sokáig élt ott Harry a családjával és hallani, hogy valaki új költözött oda, még jobban érzem a hiányát."

Nem tudom hova akar kilyukadni de izgatottan figyeltem őt.

"Szerdán, a temetésen, ez beugrott." Mondta és szürke szemei enyémet fürkészték. "Biztos sok pletykát hallottál róla meg minden, főleg mióta a házban élsz és újra felnyitották az ügyet. Az emberek mindig beszélnek róla, csakúgy,mint mikor élt. És csak, mint amikor élt, mos sem mondanak róla jó dolgokat."

A képernyő felé fordult és valamit megnyomott a távirányítón. "Meg akarom mutatni, milyen i volt ő valójában." Mondta Max. "Mert valamilyen oknál fogva, úgy érzem, hogy te ismered őt egy olyan módon, ahogy senki más."

Lefagytam. "Hogy érted,hogy én ismerem őt?"

"A házában élsz, a barátaival beszélsz. Olyan mintha lélektanilag ismernéd, érted? Az alapján ismered, amit hátrahagyott."

Megnyugodtam. Max nem tudja, hogy Harry itt ragadt. Nem téved nagyot. Határozottan ismerem Harry lelkét.

Hirtelen a képernyőn mozgás látszott, és láttam Harry eltéveszthetetlen vigyorát a képernyőn, Max mellett állt. Tizenhárom évesek lehettek, és egy zöld páylán álltak, halvány kék focis egyenruhát viselve.

"2007. július 27.-e van, és Harry és Max gyakorolnak, hogy az éven részt vehessenek az iskolai focicsapatban." Mondta egy női hang a kamera mögül és felismertem a hangot, Amelia, Harry anyukája. "Mondjátok, hogy hello, fiúk!"

Mindketten integettek, Max mosolya felfedte fogszabályzóját. Arcaik pirosak voltak az erőfeszítéstől és a nyári melegtől is.

"Megtaláltam.!"

Valaki a kamera elé futott egy futball labdával a karjai alatt és én kitágult szemmel ismertem fel Ava fiatal változatát. Haja halványabb szőke volt és lófarokba volt felfogva, arca kipirult. Oda dobra nekik a labdát és szélesen mosolygott.

"Igen bocsi, hogy kirúgtuk, Aves." Mondta Harry, és a pálya felé futott a labdával. Ava rá mosolygott.

Aves. Volt egy beceneve.

Eluralkodott rajtam a féltékenység. Nem volt rá okom. Soha nem szerette és engem sem szeret. Gyengéden ráztam a fejem, próbáltam kitisztítani a fejem a gondolatoktól.

A képernyőn Max követte Harryt, védőt játszott ellenne. A videó folytatódott közelharccal, végül Harry gólt szerzett és a levegőbe ugrott és győzedelmesen mosolygott Maxre.

"Ezt beszoptad, Williams!" Mondta adrenalinnal feltöltődve, ahogy Max megfogta a labdát,a fejét rázta és mosolygott.

A videó hirtelen megszakadt, és egy másik kezdődött. Ugyanazon a pályán, de határozottan későbbi. A két fiú megérett, jól felépített és sovány volt mindkettejük, foci egyenruhájuk fekete-fehér volt.

Nate is velük volt,  magasabb és izmosabb volt, mint ők, együtt mosolyogtak.

"Max, Nate és én, mint a hármas." Mondta egyszer Harry. Megértettem, hogy gondolta, ahogy egymás mellett álltak, magabiztosan és egymást ismerve, mint három ember, akik igazán ismerik egymás egész életét.

"2012. augusztus 13." Mondta Harry anyja a kamera mögül. "A fiúk az egyetemi focicsapatba próbálnak bekerülni."

Mindhárman integettek, és szemem megakadt Harry karizmatikus önbizalom teli mosolyán, napbarnított bőre kiemelte szeme zöldjét. A szó minden értelmében annyira élő volt, és én azt kívántam bár ott lehettem volna azon a napon, Harry anyukája mellett és tépkedhettem volna a füvet és ujjaim között játszottam volna velük. Hirtelen azt kívántam bárcsak ismertem volna egész életében, azt kívántam bárcsak mellette nőhettem volna fel, mint Ava, Max és Nate. Azt kívántam bárcsak ott lehettem volna, hogy lássam az élő és lélegző kiadását, és talán különleges lehettem volna számára. Sosem tudhatom.

Megfeszült állkapcsom. Örült vagyok. Rohadtul akarom ezt az egészet és utálom.

A videóban, a fiúk egymás felé fordultak és Max a labdát közéjük dobta. Rövid beszélgetést folytattak egymással mielőtt Nate a labdát Harry mögé rúgta és mindhárman akcióba lendültek.

Nem tartott soká, hogy lássam Harry játszott támadót a másik kettő védő ellen. A korábbiaktól eltérően, nem volt boldog mosoly arcukon. Arcuk tiszta elhatározottságot sugárzott.

Dulakodásuk hamar végetért és hajuk nedves lett izaddáguktól és látszott a fáradtság izmaikon, de folytatták a játékot; Max és Nate védekezése brutális volt és Harry töretlenül próbált átjutni rajtuk.

A másodperc töredéke alatt, Max elvette a labdát Harrytől és futni kezdett, Harry a sarkában volt. De Harry nem volt elég gyors, hogy megelőzze Maxet, aki gólt szerzett.

"Igen!" Örvendezett Nate, öklét a levegőbe emelte.

Max izgatottan mosolygott. Harry mellette állt, kezei térdén voltak, ahogy próbált levegőhöz jutni, mellkasa szaporán emelkedett. Rájöttem, hogy most először láttam Harryt lélegezni.

"Gyerünk Max!" Mondta Harry anyja a kamera mögül kiengedett egy kis nevetést.

Harry felegyenesedett és  Max felé fordult.

"Mi az ördög volt ez?" Csattant fel Harry.

A vigyor eltűnt Max arcáról. "Mi?"

"Védekezned kellett volna. Mit gondoltál, mit csinálsz?"

"Nyugodj meg, ember." Mondta Nate és közéjük sétált.

"Igen, amit kellett volna csinálnunk, csak védekezni egész végig, hogy automatikusan te nyerj? Ez nem fair. Nate és én is nyerni akartunk."

Harry mindkettőjükre nézett. "Ha támadni akartatok volna, csak szólnotok kellett volna."

"Sosem engedted volna. Tudod."

Harry mérgesen nézett mindkettőjükre, lélegzete gyors volt a dulakodástól. "Nem számít." Mormogta, elsétált tőlük és a kamera felé ment, gyorsan keresztül a pályán. "Vizet."Csattant az anyjára, és egy kéz nyújtott neki vizet. Nagy kortyot ivott mielőtt a földre dobta volna és leült egy padra valószínűleg az anyja mellé. Még mindig mérgesnek tűnt, állkapcsa megfeszült, ahogy Max és Nate feléjük sétált.

"Lehet rossz napod, Harry." Mondta Harry anyja a kamera mögül.

"Nem." Vágta rá Harry. "Védekezniük kellett volna."

"Hagyhatnál mást is nyerni néha."

Hosszú és mérges sóhajt engedett ki. "Tegyél egy szívességet és ne beszélj." Csattant az anyjára és a kamera kikapcsolt.

Amilyen gyorsan elsötétült a kép, olyan kezdődött egy újabb videó. Egy bulinak tűnt, és Harry egy asztalnál ült, emberek voltak körülötte. Fehér felsőt viselt, ami fel volt tűrve a könyökéig és egy rózsaszín parti sapkát.

'2013. február 1. és Harry tizennyolc éves lett!" Mondta Harry anyja a kamera mögül. Köszöntések hangzottak fel és ő elmosolyodott. Láttam, hogy Max ült az egyik oldalán, a másikon, pedig Ava, Nate mögöttük állt. Mind határtalanul boldognak tűntek és izgatottan nézték az égő gyertyákat.

A szoba kórusba kezdte énekelni a Boldog szülinapot, és több embert is felfedeztem a suliból. Jenna,Ria,Olive,Adam és néhányan az asztal körül álltak és teljes erőbedobással énekeltek.

Ott ülve, emberekkel körülvéve, Harry elégedettnek tűnt.

Az éneklás abbamaradt és Harry előrehajolva elfújta a gyertyákat. Nagy levegőt vett és egyszerre fújta el őket egy levegővel, a szoba őrjöngésben tört ki, ahogy az utolsó gyertya is elaludt.

"Mit kívántál Harry?" Kérdezte valaki a tömegből.

Harry vigyorgott és nyitotta száját, hogy válaszoljon.

"Várj." Mondta Ava. "Ha elmondod, akkor nem válik valóra."

Szemeit forgatta. "Ne legyél ennyire babonás." Mondta neki. A kamerába nézett. "Azt kívántam bárcsak örökre élhetnék!"

Mindenki örült és megölelték Harryt. A zene felhangosodott és a kamera elsötétült.

A szoba csendes volt pár másodpercig.

"Ez ennyi volt" Mondta Max mellettem. "De valójában sokkal több."

Bólintottam. "Wow."

"Sokat gondolok rá. "Mondta. "Ő volt a legjobb barátom, majdnem olyan volt, mint egy tesó. Remélem, hogy rendben van, akárhol is egyen. érted?"

Halványan mosolyogtam. "Biztos vagyok benne,Max."

Sokkal többet mondhatnék neki, hogy Harry itt ragadt, azért ami történt vele és rendben van és én segítek neki, de nem tehetettem. Nem tettem. Megtörtem a szemkontaktust és félre néztem.

"Azt kívánta bárcsak örökre élne, hallottad." Mondta Max a padlót bámulva. "Néha azt hiszem, ha nem mondta volna ki, akkor ez az egész meg sem történt volna."

Tompa fájdalmat éreztem a mellkasomban, ahogy átgondoltam mondatát. Sosem voltam babonás, de Max szavai hatottak rám.

Hirtelen a projektor egy újabb videót kezdett el lejátszani.

"Mi?" Max a távirányítóra nézett és vissza a képernyőre. "Ezután már nincs több videó."

"Akkor ez mi?" Kérdeztem.

A képernyő a bárszobát mutatta, Harry a kanapén ült, mellette Max és Nate. Felismertem Jennát,Adamet és Harry több barátját is a szobában halkan beszélgetve. A kamera be volt állítva, a szobával szemben. Ava felésétált és belemosolygott.

"Június 8.-a és a sulinak vége a nyárra!" Mondta, ajkai izgatott mosolyra húzódtak.

Istenem.

Június 8.

Maxel egymásra néztünk, ahogy rájöttünk.

Ez a felvétel Harry halálának estéjéről van.

 Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: