A telefonhívás utáni események összemosódtak. A szüleim kérdezték, hogy mi folyik itt, de az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, hogy meg kell találnom Harryt. Semmi kétségem nem volt, hogy az az ő teste. Ha hibát vétettem volna mentálisan kiegyensúlyozatlannak, gyenge idegzetűnek tituláltak volna, de nem hibáztam. Tudtam.

"Jane, hallasz? Mi folyik itt?" Kérdezte anya. "Mit nem mondasz el nekünk?"

Nem válaszoltam, nem tudtam mióta tartott a sokkhatásom.

Elég hamar jelentek meg a rendőrök a ház előtt és én kisétáltam, hogy megtaláljam Detective Whitmoret, kicsaptam az ajtót és megláttam őt, mögötte a villogó autóval. Sötét nadrágot és fehér felsőt viselt, sötét haja a vállára omlott. Arckifejezése ingerült volt.

"Hamarabb is ideértünk volna, ha Lyle nem olyan szar sofőr. Kísértésbe estem, hogy hülyének nevezzem." Csattant fel, keményen nézve Lylera, aki éppen kiszállt az autóból. "Mutasd, hol a test."

Bólintottam és vezettem őket a ház körül, a szüleim kétségbeesetten néztek a hátsó ajtóból.

Whitmore tartotta a gyors tempómat a foltig, mögöttünk egy csapat rendőr jött.

"Ott" Mondtam. "Nézzék, a fű nem olyan hosszú, mint a többi helyen. Elég hosszúnak tűnik, ahhoz, hogy valaki legyen alatta."

Whitmore rám nézett, arckifejezése nehezen olvasható volt. "Honnan tudod, hogy Harry Styles van ott?"

Nem tudtam, hogy magyarázhatnám el neki, nem tudtam, hogy öntsem szavakba az ösztönöm, ami azt súgta. "Bízzon bennem.," Mondtam. "Csak bízzon bennem."

Ismét engem nézett, homlok ráncolva.

Végül, a válla a felett hátranézett a rendőrökre. "Nos, mire várnak még? Ásni."

A szívem ki akart ugrani a mellkasomból, ahogy néztem, hogy Lyle és másik négy rendőr a folthoz sétál és elkezdenek ásni, földet emeltek fel és mellé lökték.

Whitmore elfordult gyengén, a rádióba beszélt. Befejezte és felém fordult. "A rendőrfőnök idetart. Ki kell találnunk valami magyarázatot."

Senki nem figyelt semmire, az ásáson kívül, de az én szemem megakadt egy árnyékon a fák zöld levelei között.

Harry a magas tölgyfa egyik ágán ült, részben takarásban. Ha nem láttam volna rendszeresen az ágon ülni a tisztáson, sosem vettem volna észre.

Homlokát ráncolva nézett rám, a szemei nem voltak a szokásos halványak. Nem, sötétebb zöldek voltak, sötétebbek, mint valaha is láttam őket.

Soha nem láttam ilyen idegesnek.

Elfordultam, ahogy egyre több rendőr jött a tisztásra, még több felszerelést hozva magukkal. Anya és apa velük jött, az oldalamra álltak. Apa egyik kezét vállamra tette és anya megpuszilta homlokomat és az arcomat, még mindig össze voltak zavarodva a helyzettől, de azt hiszem, tudták, hogy akkor nem mondhatom el nekik. Túl sok volt a zűrzavar körülöttünk.

Egy magas rendőr ősz hajjal és barna szemöldökkel sétált a tisztásra és a nyomozó röviden üdvözölte.

"Ő itt Jane Marx, "Mutatott be Whitmore." Ő az, aki bejelentette."

"Örvendek." Mondta és bólintott. "Rice tiszt vagyok, a rendőrkapitány."

Bólintottam üdvözlésként. Ő és Whitmore beszélgetni kezdtek és én lenéztem a földre. Minden idegszálam megfeszült. Mi fog történni ha tényleg  Harry testét emeli ki?

A rendőröknek egy óra kellett, hogy megtalálják, amit kerestek.

"Van itt valami!"

Whitmore zsebébe tette a telefonját és az ásott gödör felé sétált, belevilágított. Besötétedett mialatt ástak és a hideg csípte bőrömet. Hezitáltam, hogy oda menjek-e félve, hogy mit láthatok.

Rövid szünet után Whitmore a gödörbe hunyorított.

Összegyűjtve minden bátorságom, Whitmore mellé sétáltam és lenéztem.

A gödör hat vagy hét láb mély lehetett és koromsötét volt, Whitmore lámpáján kívül. A szeme kutatott az után, amit találtak és megtaláltam.

Egy kéz, fehér és elsorvadt, a gödör alján volt, felfelé állt.

Elszorult a torkom, ahogy bámultam. A testet oldalirányból dobhatták bele, hogy így állt a keze, ilyen kísértetiesen és hátborzongatón.

"Ássanak tovább." Mondta egyenesen Whitmore nyomozó.

Hátrébb mentem, a hangomban nem bízva.

Amikor újra a tölgyfára néztem, Harry még ott ült, bámult és várt.

Néztem, ahogy a rendőrök dolgozta a gödör körül, az egyetlen kép, amit láttam, ha becsuktam a szemem, hogy kitisztítsam a gondolataim, a keze volt. Az a kéz, halott, fehér kéz, ég felé markoló, próbált az életéért küzdeni. Az a kéz, ami egyszer meleg volt és gyengéd és kedves az most már semmi, de egy üres keret, ami valaha élt.

"Harry Stylest megölték három hónappal ezelőtt. "Mondta Whitmore. "Ha ez ő, akkor még nem bomlott le. Felboncolhatjuk. Természetesen, fel kell hívnunk a szüleit, hogy azonosítsák..."

Szavai elhalkultak, ahogy láttam, hogy a rendőrök kiemelnek valamit a gödörből.

Elfordultam, ahogy kiemelték a testét.

Egy pillantást sem tudtam vetni rá, amíg a tisztáson voltam, túl sok rendőr volt ott és riporterek, akik ellepték a tisztást, akadályozva a látásom.

Beszélgetés foszlányokat halottam, amiben az emberek arról beszéltek, hogy ez egy magán tisztás volt. A szélén álltam anyával és apával, néztük, ahogy Castle Hill emlékezni kezd Harryre.

"Ez ő, rendben." Hallottam, ahogy egy aranyhajú riporter mondta. " Ezt senki hagyhatja ki."

"Micsoda szégyen. "Egy másik riporter mondta. "Micsoda sztori lesz,"

Egy leheletnyi szomorúság volt hangjában, de csak egy leheletnyi.

"Jane, be kéne jönnöd az őrsre," Detective Whitmore mondta mellettem, ezzel elterelve a figyelmem a tömegről, ami a tisztásra gyűlt. Bólintottam, követtem a tisztáson kívülre.

Másfél órával később ugyanabban a székben ültem Whitmore irodájában, sírhatnékom volt, de nem tudtam. Whitmore az asztala mögött ült, egy cigarettát szívott és telefonált, arcán egy ránc jelent meg folyamatosan.

Letette a telefont és rám nézett, beleszívott a cigarettájába.

"Lesz egy sajtótájékoztató az őrs előtt, ha azonosítják a testet," Mondta. "Újra felnyitjuk az ügyet."

Bólintottam. "Gondoltam." Ráemeltem tekintetem. "Először elmondhatná, hogy miért zárták le az ügyet."

Közelebb hajolt, beleszívott a cigarettájába és lassan fújta ki a füstöt. "Miért érdekel ennyire?"

"Beköltöztem abba a régi házba, és ismerem a régi barátait." Mondtam. "Eléggé érdekel."

Szólásra nyitotta a száját, amint a telefon hangosan csörögni kezdett. Gyorsan felvette.

Az iroda egyre melegebb és füstösebb lett, minden egyes másodperccel. Felhajtottam a felsőm ujját, próbáltam megnyugodni.

Harry szülei ide jönnek, hogy azonosítsák a testet. Harry teste. Harry tényleg meghalt. Elment. Végig halott volt.

Eddig, a teste nélkül, ez az egész gyilkosság egy álomnak tűnt, pusztán szürreális agyszüleménynek. De most, hideg zuhanyként valósággá vált.

Az iroda ajtaja kinyílt és két ember lépett be, akiket hamar felismertem.

"Jennifer, jó újra látni." Mondta Harry apja, ahogy a nyomozó felállt a székből, hogy kezet fogjon vele és feleségével. Csendben ültem és néztem őket.

"Sajnálom, hogy ilyen.... sajnálatos dolog kapcsán találkozunk." Mondta Whitmore. "Tudom, hogy maguk mögött akarják hagyni az egészet, amennyire csak lehet."

"Igen." Értett egyet Harry apja. "De itt vagyunk."

Minden tekintet rám szegeződött.

"Ő itt Jane Marx." Mondta Whitmore és felálltam, hogy kezet rázzak velük. "Ő telefonált, hogy megtalálta a testet."

"Hello," Mondtam és próbáltam egyenes hangon beszélni, amint Harry anyukája megrázta  kezem, ajkai sarkában mosoly bujkált. A szívem újra őrülten kalapált.

"Marx, ismerem ezt a nevet." Mondta Harry apja, kezeit állára téve. "Lehetséges, hogy te élsz..."

"Candence Manorban, igen." Mondtam és bólintottam. Rájöttem, hogy félbeszakítottam és mentálisan kitéptem az összes hajam olyan frusztrált lettem. Idióta vagyok.

Mindketten lassan bólintottak, arckifejezésük zorddá  vált.

"Nos, essünk túl rajta." Mondta Harry anyja és Whitmorera nézett.

A nyomozó bólintott és azt mondta maradhatok, amíg ők átesnek az azonosításon.

Lassan visszaültem a székembe és néztem, ahogy a füst gomolygott a hamutartóból, ami eloltotta Whitmore a cigarettáját. Csak találkoztam Harry szüleivel, akik lezáratták az ügyet korábban.

Léptek zaját hallottam és a kis ablakra néztem az asztal mellett. Harry átlépett a falon és ugyanazzal az arckifejezéssel bámult rám, mint korábban.

Felpattantam a székemből és hozzá sétáltam, automatikusan karjaiba zuhantam. Karjaimat dereka köré tekertem és arcomat mellkasának döntöttem egy önző ölelés a saját kényelmemért.

Válaszolt, és annak ellenére, hogy nem érzett, viszonozta az ölelésem, mert tudta, hogy nekem szükségem van rá.

"Találkoztam a szüleiddel." Mondtam a felsőjébe.

Megmerevedett. "Már itt vannak?"

Bólintottam. "Elmentek azonosítani a tested." Hátraléptem kicsit, így fel tudtam nézni rá. "Egész végig tudtad, hogy a tested végig a fa alatt volt?"

A fejét rázta. "El kellett volna neked mondanom." Mondta. "Csak sokkolt, mint mindenki mást."

"Fel fognak boncolni." Mondtam. "Még nem bomlottál el." Mellkasom megtelt érzelmekkel. "Meg fogják fejteni, hogyan öltek meg."

Magához húzott, ahogy alsó ajkam remegni kezdett, hideg kezével végig simított hajamon. "Ne legyél szomorú." Mondta csendesen. "A halál nem a vég, emlékszel?"

Felnéztem rá, válaszolni akartam, de hangokat hallottunk az irodán kívülről.

Harry gyorsan ellépett tőlem, kezét vállamon hagyta. "Szerezz annyi információt, amennyit csak tudsz." Mondta, hangja halk volt. "Amikor itt végeztél menj haza és aludj. Találkozzunk a temetőben reggel, mielőtt suliba mész, ha tudunk. A tisztás most már túl publikus." Hideg puszit adott homlokomra. "Köszönöm, hogy segítesz nekem." Suttogta csendesen mielőtt elhúzódott és eltűnt a falon keresztül.

Amint visszaültem a székembe, az ajtó nyílt és Whitmore sétált be Harry szüleivel maga mögött.

Felajánlottam a helyem Harry anyukájának és el is foglalta, erőltetetten mosolygott rám, amint leült mellé férje.

"Rendben." Sóhajtott Whitmore, papírokkal az asztalán. "A testet azonosították, Harry Stylesé. A boncolás során kiderül a halál oka. A sajtótájékoztató holnap reggel lesz tízkor az őrs előtt, és az ügyet újra megnyitjuk." Harry szüleire nézett. "Azt ajánlom keressenek egy szállodát az éjszakára." Mondta. "Biztos vagyok benne, hogy a városban akarnak lenni az elkövetkezendő napokban."

"Természetesen." Mondta Harry apja. "Azonnal foglalunk is. Köszönjük, Jennifer.'

Detective Whitmore bólintott. "Még egyszer részvétem a fiúkért." Mondta mindkettőjüknek.

"Köszönjük." Mondta Harry anyja.

"Nos, találkozunk holnap reggel." Mondta az apja és felállt.

Whitmore bólintott, ahogy elhagyták az irodát.

Gyengéden csukódott be mögöttük az ajtó.

"Tényleg ők záratták le az ügyet először?"

Whitmore fáradtan nézett rám. Sóhajtott.

Együtt érzően néztem rá.

"Ez csak nem nyilvános infor.."

"Megtaláltam a fiúk testét, jobban teszi, ha elmondja nekem." Mondtam és keresztbe tettem a karjaimat.

Whitmore elcsendesedett.

"Honnan tudtad, hogy Harry Styles teste?"

"Én kérdeztem előbb."

"Felnőtt vagyok, Marx."

"Mit akar, a pénzt?"

Whitmore hátradőlt a székében, egy kis mosoly futott át arán szarkasztikus válaszomra. A faliórára nézett.

"Már tíz óra van." Mondta. "Haza kéne menned." Kihúzta a fiókját és elővett egy cukorkát ás a szájába tette.

"Nézze, hasznos vagyok az ügyben," Halkítottam le a hangom. "Gondolkozzon el rajta." Az ajtóhoz sétáltam, a kezem a kilincsen volt. "Én vagyok az, aki miatt újraindul a nyomozás, emlékszik?"

"Van több információd?"

"Nincs." Mondtam. " Amit tudok, hogy nem kezelhet úgy, mint egy alsóbbrendűt és talán még segíthetek."

Whitmore összeharapta a cukrot, ami hallatszott. "Elég fair." Mondta. Egy újabb cigarettáért nyúlt és a gyújtójáért, a cigit a szájába vette. Meggyújtotta a cigarettát, és füstöt fújt a levegőbe. "Jó éjszakát, Jane." Mondta. "És talán eljöhetnél a holnapi sajtótájékoztatóra. Vagy nézd a híreket."

"Fogom." Mondtam. Kinyitottam az ajtót és elkezdtem kisétálni.

"Oh, és Jane."

Visszafordultam, hogy ránézzek.

A cigarettáját az ujjai között tartotta, egyenesen rám nézett. "Köszönöm a mai segítséget."

Bólintottam. "Mindenki megérdemli az igazságot."

A nyomozó beleszívott a cigarettájába. "Egyetértek."

 Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: