A lélegzetem a torkomban ragadt, amint Harry és én néztünk, ahogy Max csendesen elsétál a sírhelytől, arcát törölgetve, mintha sírt volna.

Régóta nem láttam Maxet mosoly nélkül.

Ő a gyilkos? Harry saját legjobb barátja?

Ez a gondolat lehetetlennek tűnt. De bármi lehetséges.

Még egyszer megbizonyosodtunk róla, hogy a temető üres, csak mi vagyunk ott ketten, Harry kilépett a fa mögül, a sírhelye felé közeledett és én követtem.

"Max..."

"Nem." Szakított félbe, homlokát ráncolta, mialatt lenézett az egyszerű sírkőre előttünk. "Nem."

"Te magad mondtad, hogy bárki lehetett."

"Max nem. Nem lehetett Max."

A fejemet ráztam. Nem volt elég indokunk, hogy bármiféle feltételezést is levonjunk.

A sírkő előtti orchideát bámultam.

"Harry Styles." Olvasta Harry a kőről. "Élt 1995-től 2013-ig. Nyugodj békében."

Egy szimpla feliratnak tűnt egy egyszerűen problémás fiú részére.

"Tényleg végig nézted a temetésed?"

Bólintott."Igen. Csak tudni akartam mit mondanak, tudod?"

A fejemet ráztam. "Istenem, nem tudom elképzelni," Mondtam. "A saját temetésem végig nézni."

Harry vállat rándított. "Nem számít. A szüleim egy héttel később elköltöztek."

Párszor még elolvastam a feliratot.

Nyugodj békében.

"Szóval tényleg igaz, "Mondtam és felnéztem Harryre. "Tényleg halott vagy."

Szája sarka megrándult. "Mást gondoltál?"

Vállat rándítottam és mosolyogtam. "Nem tudom, egy részem végig azt gondolta, hogy viccelsz."

Fejét hátradöntve nevetett, kezeit farmerzsebébe dugta. Vele nevettem és jó érzés volt.

Nevetése megszűnt és csak gyengéden mosolygott, a távolba nézve. Az én mosolyom is eltűnt.

"Harry." Mondtam, fejét felém fordította és a szemembe nézett. Egyik lábamról a másikra álltam. "Gondolod....gondolod, hogy van egy apró esély arra, hogy Max..?"

"Nem ő volt. Őszintén, Jane."

"Elfogult vagy."

"Nincs indokod."

"De neked se."

Ő volt a legjobb barátom. Hogy viselnéd, ha valaki azzal vádolná a legjobb barátodat, hogy megölt téged?"

"Nem tudom." Mondtam. "Sosem voltam megölve, és soha nem volt legjobb barátom." Keresztbe fontam karjaimat mellkasomon.

Harry szemöldöke felszaladt a homlokára. "Soha nem volt legjobb barátod?"

Elpirultam. "Nem. Nos, voltak hamis legjobb barátok, de..."

"Wow." Mondta Harry. "Micsoda csapás."

"Kösz."

"Nem, nem úgy értettem." Mondta félig mosolyogva.

Elfordítottam a fejem és kiengedtem egy nagy sóhajt. Tényleg nem akartam vele ilyen beszélgetést folytatni.

"Lehetek a legjobb barátod, ha akarod."

Visszanéztem rá, felhúztam a szemöldököm. "Te?"

"Igen. Miért ne?" Mosolygott.

Legszívesebben elejtettem volna pár szellemes és szarkasztikus megjegyzést, arról, hogy milyen hideg és halott, de magamban tartottam.

Helyette rámosolyogtam és ő visszamosolygott, és még egy kicsit álltunk egymással szemben, mosolyogva a sírköve előtt az üres temetőben. Úgy tűnt, hogy van értelme.

-

Csendesen ültem hétfőn ebédnél.

Max mellettem ült, valami kosárlabda meccsről beszélt tegnapról. Oliver velünk szembe ült, bólogatott és és beszállt a sportról való beszélgetésbe Maxhez.

Ava és Estella Oliver mellé ült le, velem átlósan. Estella rám mosolygott, de Ava figyelmen kívül hagyott.

Ria normálisan viselkedett, habár a laptopján ügyködött és csendesen evett egy almát. Haja be volt fonva és a vállán pihent. Mosolygott röviden mielőtt visszatért a tevékenységéhez.

Jenna Max mellett ült, kerülte a velem való szemkontaktust.

Egyedül kell vele lennem, hogy Harryről tegyek fel kérdéseket.

"Jól vagy Jen?" Kérdezte Oliver Jennától. "Szokatlanul csendes vagy."

"Jól vagyok." Reagált durván és evett a salátájából.

Oliver felemelte a kezét megadóan és visszafordult Maxhez.

Beszélni akartam Maxel, hogy mit csinált a temetőben, de ez gyanút keltene benne. Most Jennára kell koncentrálnom.

Ava elővett egy rúzst a táskájából és kinyitotta a kis tükrét, kitekerte a rúzst és kifestett ajkait élénk vörösre.

"Hey, Jenna, megnézhetem a töri jegyzeteid?" Kérdezte Max.

Jenna felnézett a salátájáról. "Miért engem kérdezel? Kérd Riáét, ő a legokosabb."

Ria homlok ráncolva nézett fel. "Komolyan, Jenna, jól vagy?"

"Mondtam, hogy jól vagyok." Mondta gúnyosan, felállt az asztaltól a szalvétáját a tálcájára dobta, majd azt megragadva ott hagyott minket felháborodva.

"Ez mi a pokol volt?" Kérdezte Estella.

Beharaptam az ajkam mielőtt felálltam volna és megfogtam volna a tálcám. "Beszélek vele," Mondtam. "Talán csak feszült."

"Vagy meglátogatta a vörös ördög." Mondta Ava, vigyorogva. Estella horkantott, Ria pedig mosolyogva rázta fejét.

Oliver összezavarodottan nézett.

"Ez az jelenti, hogy női gondjai vannak." Mondta Ava szem forgatva Olivernek.

Oliver az orrát ráncolta és Max úgy nézett Avára mintha azt mondta volna neki, hogy nyuszikat főz sportűzésként.

Mondtam nekik, hogy később találkozunk, majd elsétáltam tőlük.

Félretoltam a tálcám és kimentem az udvarra megkeresni Jennát. A szőke haját kerestem, felmértem az udvaron lévő tanulókat.

A szemem sarkából láttam a szőke haját és amint az épület sarka mögé bújt el.

Gyorsítottam lépteimen, gyengéden futva mentem keresztül az udvaron, hogy utolérjem.

"Jenna!"

Hátrafordult és rám nézett, szemei vadul csillogtak. A fejét rázta.

"Menj a közelemből." Mondta. "Nem akarok beszélni veled."

"Jenna." Mondtam, és megálltam vele szemben, majd normális ütemben kezdtem lélegezni. "Én..."

"Nem tudom mit képzelsz magadról, hogy követsz." Mondta karba tett kézzel.

"Látni akartam, hogy jól vagy-e." Mondtam.

"Hülyeség. Nem vagyok hülye."

Sóhajtottam. "Rendben, oké." Mondtam. "Kérdezni akartalak valamiről, de először tudnom kell, hogy jól vagy-e."

Jenna állkapcsa megfeszült. "Miért kéne válaszolnom neked?"

Megnyaltam az ajkam, már kezdett elegem lenni a durvaságából. "Mert tudom, hogy tudsz valamit, és tudod nagyon jól, hogy miről beszélek."

Jenna háta ismét a téglafalnak ütközött, légzése felgyorsult. Valami megvillant a szemében.

"Miért ismerted fel a nyakláncom?" Kérdeztem hangomat lehalkítva. "És miért volt Avának hasonló nyaklánca?"

Jenna nem válaszolt. Szemei tűzként csillogtak.

"Mondd el miért." Erőltettem.

Elfordította a fejét és nagyot lélegzett.

"Ava a barátjától kapta pár hónappal ezelőtt." Válaszolta egyszerűen.

"Ki volt Ava barátja?"

"Nem ismered." Kerülte a szemkontaktust.

Ha tudnád, Jenna.

"Mi volt a neve?"

"Miért számít?"

"Kíváncsi vagyok. Úgy értem, ennek a srácnak jó ízlése lehetett az ékszerek terén, ha ugyanazt adta nekem, mint neki." Felhúztam az egyik szemöldököm, remélve, hogy elhiszi a hülye magyarázatom.

Jenna arca elpirult. "Harry." Mondta, és aztán becsukta száját, mintha csak kicsúszott volna.

"Harry?"

"Ez volt a neve."

Homlokomat ráncoltam. "Hallottam valakiről, akit Harrynek hívtak és öngyilkos lett a nyáron."

Jenna meglepettnek tűnt.

"Talán ez egy másik Harry." Vállat rándítottam és óvatosan néztem rá.

Alsó ajka reszketett.

"Ha csaj ez lenne a helyzet." Suttogta, és meglepetésemre a kezeibe temette arcát és zokogni kezdett.

Átkaroltam és egy közeli padhoz vezettem az udvaron, és próbáltam megvigasztalni. Kaptunk pár furcsálló pillantást, de a leggyilkosabb nézésemmel válaszoltam és a legtöbb ítélkező ember folytatta az útját.

Jenna pár percig sírt, fekete sminkje végig folyt arcán. Zsebkendőt kerestem a táskámban, halkan megköszönte, majd lassan kifújta orrát.

Mikor végleg lenyugodott, vett egy nagy levegőt és rám nézett.

"Akarsz róla beszélni?" Kérdeztem gyengéden.

Szipogott é egyenesen előre bámult. Aprót bólintott, és nekem csak ennyire volt szükségem.

"Mi történt Harryvel?" Suttogtam.

"A nyáron" Mondta, hangja halk és rekedt volt a sírástól. "Valaminek történnie kellett Harryvel, de nem öngyilkosság." Lenézett az ölébe és a körmét kezdte piszkálni.

Csendben maradtam.

Ajkába harapott és a zsepi sarkát a szeméhez emelte. "Megölték." Arcán lefolyt egy könnycsepp, amit letörölt.

Kinyitottam a szám. "Hogy?"

Vállat rándított. "Nem tudjuk ki..." A fejét rázta.

"Valaki megölte?"

"Igen."

"És Avának adta a nyakláncot mielőtt...?"

Jenna vállat rándított. "Minden, amit tudok, hogy az ő házában volt mielőtt történt és ezzel kérkedett."

"Úgy nézett ki, mint ez?" Utaltam a nyakláncra a nyakamban.

Végig nézett rajta és bólintott. " Szinte ugyanez."

Kezdtem összezavarodni, de nem foglalkoztam vele.

"Megtalálták valaha a testét?"

Jenna szomorúan rázta a fejét.

Vállára tettem a kezem. "Sajnálom." Mondtam.

Vett egy bizonytalan levegőt. "Sajnálom, hogy olyan ideges voltam veled." Mondta. "Az emberek nem szeretnek beszélni arról, hogy mi történt Harry Stylesal."

"Miért nem?"

Bámult. "Tudsz valamit a családjáról nem?"

Lassan ráztam a fejem.

"Ők záratták le az ügyet." Mondta. "Fizettek a rendőrségnek.. Ez az, amit hallottam."

Harry családja?

A fejemet ráztam, pislogtam egyet. "Wow."

"Tudom."

A csengő megszólalt és ez sokkolt mindkettőnket.

"Mennem kell órára." Mondta Jenna, táskáját vállára dobta és megtörölte szemét még egyszer. "Találkozunk, Jane."

Bólintottam és néztem, ahogy elsétál, az agyam pörgött.

Nem indultam el, mint a legtöbb tanuló az udvarról az óráikra.

Hirtelen felálltam és a másik irányba indultam el, a parkoló felé. A legkevésbé érdekelt, hogy elkések az óráról és gyorsabb tempóra kapcsolva értem el az autóm.

Kinyitottam a kocsit és kinyitottam a hátsó ajtót.

"Tudtam." Mondtam Harrynek. Kiegyenesedett a hátsó ülésen, hogy helyet csináljon nekem.

"Bocsi." Vigyorogva vállat rántott.

"Csak beszéltem Jennával." Mondtam gyorsan a lényegre térve. Beültem mellé a hátsó ülésre és a hajamba túrtam.

Harry bólintott, közelebb hajolt és az állát a markában tartotta. "És?"

Levegőt vettem. "És azt hiszem találkoznom kell a szüleiddel."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: