"Kelj fel lustaság."

Morogtam anya hangjára, a kispárnát a fejemre nyomtam.

"Vasárnap van." Mondtam anélkül, hogy a szemem kinyitottam volna.

"Apád és én megyünk a farmer boltba és azt akarjuk, hogy te is gyere. Már reggel 11 óra van."

"Pontosan, korán van."

"Jane Alison. Ne legyél ennyire lusta."

Felültem az ágyba, megdörzsöltem a szemem. "Muszáj mennem a farmer boltba?" Kérdeztem undorodó arccal.

"Ez egy helyi zöldség termesztő boltja, ahol az áru frissebb és egészségesebb." Karjait keresztbe fonta mellkasán.

"Anya"

"Húsz perc múlva indulunk." Mondta kedvesen, szélesen vigyorogva, amint elhagyta a szobám.

"Ugghhh." Morogtam, amikor becsukódott az ajtó mögötte.

Kimásztam az ágyból, tudván, hogy az örökkévalóságig fogom hallgatni, ha nem megyek el velük.

Felvettem egy farmert, vállat rándítva egy kockás inget és begomboltam azt, amint visszasétáltam a szobámba.

Hirtelen megugrottam, az ágyamon nyugodtan henyélő Harry látványától.

"Francba,"

Összébb húztam az ingem, szemeimet forgattam öntelt vigyora látványára.

"Még mindig nem szoktál meg engem?" Ugratott.

"Nem, amikor öltözök." Elpirultam és elfordultam, hogy befejezzem az ingem begombolását.

"Nos, erre van a szekrényszoba." Vigyorgott. Amikor az ingem már teljesen eltakart engem, újra felé fordultam és kezeimet karba fontam. Még mindig jó kedvűnek tűnt.

"Mit keresel itt?" A tükör felé fordultam és végigtúrtam a hajam, hogy lófarokba kössem.

Vállat rándított. "Hiányzik ez a szoba, azt hiszem." Az ágyammal szemközti falra mutatott. "A tévé ott volt a falon és alatta a CD-s polcom." Hátradőlt. "És az ágyam itt volt pontosan." Megérintette az ágyneműm és mosolygott féloldalasan.

"Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem. "Anya azt mondta, hogy ezt a házat már pár éve árulták, de ennek semmi értelme."

Harry minden vonásából eltűnt a jó kedv. "A szüleim elköltöztek, miután lezárták a gyilkossági ügyemet. Az ingatlan iroda hazudott az üresen töltött időről, hogy eladhassa könnyebben."

"Hova költöztek?"

"Vancouverbe, British Columbiába. Ez az a hely, ahol a Styles Üzemanya Ipar központja van." Mondta keserűen.

"Ellenségesnek hangzol."

"Ellenséges vagyok."  Felállt az ágyamról. "Elköltöztek, mert azt hitték akkor elfelejthetik, ami itt történt velem."

"Ezt hitték?"

Megfeszült állkapcsa és rám bámult, szemei tele voltak megvetéssel. "Úgy tűnik, biztosak voltak benne."

Kinyitottam a számat, hogy újabb kérdést tegyek fel, de léptek zaja hallatszott az előtérből és szemeim elkerekedtek. 

"Jane! Gyerünk a kocsiba" Hallottam, ahogy apa hív. Az előtérben volt, pár másodperc múlva a szobámba lépett.

A gardróbszoba ajtajára mutattam és Harry csendben átszelte a szobát, majd az ajtót halkan csukta be maga után.

A szobám ajtaja kinyitódott és apa lépett be rajta. 

"Ja...."

"Igen apa." Mondtam, gyorsan a tükör felé fordultam és úgy tettem, mint aki a haját igazgatja. A hangom felszökött és belül átkoztam magam.

Felhúzta egyik szemöldökét. "Minden rendben?"

"Mi?" Ránéztem és egy mosolyt erőltettem magamra. "Rendben vagyok." Csak egy vonzó szellemfiú bujkál a gardróbszobámban. Semmi szokatlan.

Apa pár másodpercig méregetett, majd fejét rázva kisétált a szobámból.

A gardróbszoba ajtaja kinyílt és Harry vigyorgott rám.

"Mész valahova?" Kérdezte.

"A farmer boltba." Mondtam és a szememet forgattam.

"Rosszul hangzik."

Ránéztem.

Mosolygott.

Megragadtam a táskám és sóhajtottam.

"Később eljössz hozzám?" Kérdezte.

"Gondolom." Mondtam. "A tisztáson?"

Bólintott.

Rámosolyogtam egy kicsit.

"Jól néz ki így a hajad." Mondta hirtelen.

Elpirultam, a fejemet forgatva vizsgáltam a lófarkam a tükörbe. "Köszi"

"De jobban szeretem így." Közeledett és kivette a hajgumit a hajamból, sötét loknijaim a vállamra omlottak. Felém tornyosult és egy kis imádni való mosoly jelent meg halvány ajkain.

Kíváncsian néztem rá, ahogy visszaadta a hajgumim.

Mosolygott.

Hallottam, ahogy a szüleim beindították a kocsit. "Jobb, ha megyek." Mondtam és egy hajtincset a fülem mögé tűrtem.

"Természetesen." Mondta Harry. Az ágyam felé mozdult, felemelte a plédet és végigsimított rajta mielőtt leült volna a matracra. Rajta kapott, ahogy bámultam és önelégülten vigyorgott. "Nem bánod, ha itt maradok,ugye?"

Majdnem azt mondtam, hogy menjen el, mert kényelmetlenül éreztem magam a gondolatra, hogy nélkülem legyen itt, de hezitáltam. Elmondta, hogy hiányzik neki a szoba, ha hagyom, hogy itt legyen, amíg a szüleimmel a boltban vagyunk talán úgy érezheti, hogy kevésbé halott, mint valójában.

"Nem," Mondtam. "Maradj ameddig akarsz."

"Beteg."

Visszafeküdt a párnámra és a kezét a feje alatt hagyta. Szélesen rám mosolygott, a gödröcskéi megjelentek az arcán.

Visszamosolyogtam rá.

Vállamra emeltem a táskám és elhagytam a szobám, elköszöntem Harrytől, aki felemelte a kezét, hogy integessen.

Anya kemény pillantással jutalmazott az anyósülésről, amikor végre beszálltam apa autójába.

"Ne nézz így rám." Mondtam. "Korán keltettél. És reggelizni se volt időm."

"Majd veszel valamit, a boltba." Mondta apa és elindultunk. 

"Nem, nem akarok préselt palacsintát szójababsziruppal azoktól a hippi farmeroktól." 

"Ők nem hippik és tudod nem csinálnak ilyet. A szójababszirup nem tőlük származik."

Apára néztem. Igen, az egyetlen probléma az előző állítással, hogy nincs olyan, hogy szójababszirup.

Huszonöt percre volt szükség, két térképre és három eltévedésre, hogy végül megérkezzünk a farmer boltba. A hangok, amiket a gyomrom adott ki kezdtek elviselhetetlenné válni Biztos voltam benne, hogyha nem kap valamit enni magát emészti meg.

"Micsoda, kedves bolt." Mondta anya , amint az üres parkolón át sétáltunk a bolt felé. Sóhajtottam.

"Elmehetnék valamit enni?" Nyígtam.

"Jane, Jane." Apa a zsebébe nyúlt és elővett egy tíz dollárost. "Menj, találj valami egészségeset."

"Persze, apa." Mondtam, de nem tudtam visszatartani a szarkazmusom.

Elsétáltam a  szüleimtől és az egészségtelen lehetőségek felé mentem.

Sajnos, csak édes süteményeket találtam. Az élet tele van csalódásokkal, feltételeztem.

Kifizettem az ételem és lassan visszasétáltam oda, ahol a szüleim mondták, hogy várni fognak. A sütimet rekordidő alatt, 3 perc alatt sikerült megennem.

"Hey!" 

A szívrohamot hozta rám egy magas hang, ahogy megfordultam Jenna szemeibe ütköztem. Szélesen mosolygott és integetett nekem.

"Oh, szia." Mondtam és próbáltam mosolyogni. őszintén reméltem, hogy senki ismerőssel nem találkozok itt, de a város mérete miatt sosem tudhatod, hogy kivel futsz össze.

"Mit csinálsz itt?" Kérdezte és lehetetlenül szélesen mosolygott.

"A szüleim rángattak magukkal." Mondtam.

Bólintott. "Gondoltam. A legtöbb ember a mi korunkban nem jön a farmer boltba vasárnap reggeleként. Gondolom, csak én vagyok fura." Nevetett Jenna.

Vele nevettem.

Rám kapta a fejét. "Milyen csinos nyaklánc." Mondta és kinyújtotta a kezét, hogy elérje. Mielőtt megakadályozhattam volna megfogta az ezüst koponyát. A pulzusom a torkomba dobogott.

"Vicces, úgy néz ki, mint, amit Ava kapott Ha..." Megállt és eldobta a láncot. A mosoly eltűnt arcáról.

"Ava?" Kérdeztem.

"Én.. uh.. " Fejét vakarta. Arca elvörösödött. "Úgy értem..."

Markomba fogtam a nyakláncot, közelebb léptem hozzá. "Kitől kapta Ava?"

"Senkitől." Válaszolta kétségbeesetten. A fejét rázta. "Sajnálom. Nem akartam durva lenni. Én..."

Jenna tudott valamit.

"Rendben." Mondtam. Körbenéztem mielőtt folytattam volna. "Ava.... Harrytől kapta?" Lehalkítottam a hangom.

Jenna álla enyhén leesett. Arca sötétebb rózsaszínné vált és tovább rázta fejét. "Nem tudom ki volt az," Hadarta. Azonnal elfordult és elsietett tőlem.

"Jenna, várj!" Próbáltam követni, de kisietett a boltból mielőtt felfoghattam volna.

Harry azt mondta senki nem tud a nyakláncról őt és a szüleit kivéve. Ava hogy kaphatta meg?

Ajkamba haraptam, ahogy visszamentem a szüleimhez, akik egy nővel beszéltek, aki hatalmas kertészsapkát viselt és egy kosár paradicsomot tartott.

"...Minden bizonyíték ellenére is pár ember zöldségnek hívja. " Mondta a nő keserűen.

"Hihetetlen", mondta apa a fejét rázva. "A paradicsom igazából egy gyümölcs."

"Mehetünk?" Kérdeztem anyát halkan. Haza kellett mennem és beszélnem Harryvel.

"Nem, édesem, még csak most jöttünk.," Korholt le, miközben apa és a paradicsomos nő beszélgetett tovább.

"Haza kell mennem."

"Miért?"

Erősen gondolkoztam egy jó kifogáson. "Um.... női gondok."

Felhúzta a szemöldökét. "Biztos vagy benne?"

"Hogy lehetnék nem biztos?" Hitetlenkedve néztem rá.

Anya sóhajtott. "Ugyan Jane. Ez a legöregebb kifogás a könyvekben."

Visszatartottam egy frusztrált sikítást, amint elfordultam és karba fontam a kezeimet a mellkasomon, mint egy gyerek.

A szüleim még másfél órát töltöttek a boltban. Tele vásárolták magukat "friss" és "egészséges" termékekkel, próbáltak viccelődni, amíg én duzzogtam és a Jennával való találkozásomon töprengtem. Nagyon gyanúsan viselkedett, tudnia kell valamit. Úgy értem, csak a nevét mondta ki, az Isten szerelmére.

Ahogy kinéztem az ablakon az autópályán,  belemerültem abba a gondolatmenetbe, hogy egy gyilkos járkálhat közöttünk a városban. Talán velem járnak iskolába, talán nem. Talán már elhagyták a várost. Nagyon sok lehetőség van, és alig van ötletem, hogy hol is kezdjem.

A markomba zártam a nyakláncot és rájöttem, hogy igazából sosem kérdeztem meg Harryt, hogy miért is adta nekem az első alkalommal.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: