A belső órám köszönhetően a későn való elalvásnak teljesen kiakad és nem is ébredek fel nyolcig. A fejemben a fájdalom gyógyszerért kiált és ahogy felemelem a szoba is megugrik a szemem előtt. A nyelvem száradtan tapad a szájpadlásomhoz és nagyon szeretem a tegnap esti Rose-t, hogy az éjjeliszekrényre tette a vizes palackot. Majdnem ki is iszom az egészet és jobban is vagyok valamelyest. Lepillantva a párnámra látom olyan jól aludtam, hogy még a nyálam is kifolyt, hirdeti a kis nedves folt.
Ha elütöttek volna se érezhetném magam rosszabbul. Hiányzik a húszon éves májam, amit pont az ilyen esték vágtak haza. Vagy csak az öregség. Ennek a gondolatába is beleborzongok. Egy ideig még ülök az ágyban csak hogy összekaparhassam a maradék erőmet és kimenjek a konyhába egy jó kis pirítósért, hogy aztán a délelőtt további részét a kanapén való haldokolással töltsem. Aztán rájövök meg kéne néznem Felix életben van-e még. Ő tegnap nálam is jobban ki volt ütve.
Lassan felkelek egy mély nyögés kíséretében. Az ajtót olyan halkan nyitom ki amennyire tőlem telik hátha még alszik. Könyörgőm csak ne hányja szét a nappalit!
De kint csak az összehajtogatott ágyneműje fogad és Raszputyin azok tetején kényelmesen elterülve. Odalépek hozzá és megvakargatom a hátát. A konyhából a reggeli készülődés jól ismert hangjai szűrödnek ki. Kiváncsian bekukkantok és valóban Felixet találom ahogy valamit a turmixgépből épp pohárba önt.
- Jó reggelt – köszöntöm mire hátrafordul.
- Csak hogy felkeltél! Azt hittem végig alszod az egész napot – mondja némi szemrehányással majd az asztal felé int – ülj le, kész a reggeli.
Annyira meglep a háziassága, hogy kérdés nélkül asztalhoz ülök. Már meg is terített a tea ott gőzölgött a rózsa mintás kiöntőben. Három csészével és három tányérral. A terítő csálén áll talán kapkodva terített meg így azt óvatosan megigazítom. A konyhapulton egy kisebb káosz uralkodik már most pedig még be se fejezte a főzést. Látok gyümölcshéjakat, kenyeret és egyéb maradékokat. Valami serpenyőben sül a tűzhelyen és szívem szerint felállnék ellenőrizni, de Felix olyan lelkiismeretesen dolgozik, hogy inkább ülve maradok. Helyette a terítő ráncait simítgatom türelmesen várva rá. Kíváncsi vagyok vendéget várunk-e vagy előzékenyen J.D-nek is megterített. Ahogy a férjem érkezésére gondolok elönt a melegség. Már el is felejtettem milyen rá várni. Mikor még csak randiztunk vagy mikor megismerkedtünk az egyetemen. Ma már elképzelhetetlennek tűnik nem megosztani vele az otthonom. De a várakozásban is van valami csodás az elkerülhetetlensége annak, hogy végre viszont látom.
Felix sietősen elzárja a gázt és némi motyogó káromkodás kíséretében elkezd tálalni. Kapok két pirítóst vastagon megkent sajtkrémmel és tükörtojást. Semmi bacon vagy bab. Az mind az ő és a rejtélyes harmadik félnek jut. Aztán egy hatalmas pohárnyi zöld turmixot tesz elém és amit végkép nem értek ahelyett, hogy a teába tenne mézet az én kezembe nyom egy kanállal. Miután befejezte leül velem szemben és várakózóan rám néz. Fogalmam sincs mit akar tőlem.
- Miért kaptam ezt? – kérdem feltartva a kanalat tele mézzel – és miért nem kaptam bacont? – imádom a bacont!
- Segít teherbe esni – jelenti ki mintha ezen a vasárnapi reggelen ez lenne a legnormálisabb dolog.
- Mit tettél te ebbe? – kérdem döbbenten. Felix szemforgatva hátra dől székén.
- Kutató munkát végeztem. Szóval, a méz segít a termékenységeden. Mostantól minden reggel megeszel egy kanállal és BUMM baba – tárja szét karjait - jó nem pont bumm, de érted. Aztán mostantól nem ehetsz annyi zsíros kaját a fehérjét és vitaminokat meg kell próbálnunk beléd nyomni zöldségek és gyümölcsök által. A transzzsíroknak is ints búcsút és persze az alkoholnak. Erre van a turmix. Szereznünk kell neked vas tablettát is, elv az is sokat segít. A terhesség alatt úgyis gyakori a vashiány. Reggeli után kapsz egy kis ananászt is. Nem vagyok túl biztos mennyire kéne hallgatni a babonákra de hát árnyékod sincs szóval gondolom rajtad fognak az ilyenek – mutatja be hirtelen szerzett tudását Felix a termékenység témájában. Csak szájtátva hallgatom a magyarázatát.
- És neked ezzel mi is a célod?
- Hogy teherbe ejtselek – majd ahogy ezt kimondja a vörösség lassan felkúszik az arcán, egy kínos pillanatig farkasszemet nézünk döbbenten – na nem én foglak teherbe ejteni! A technikai részét a férjedre hagyom – magyarázza jó pár oktávval magasabb hangon. Zavarában majdnem leveri a teás csészéjét ahogy próbál a villájáért nyúlni, hogy enni kezdjen. Az arcába nyom egy adag babot és némi bacont mire ismét rám mer nézni. Én még mindig kővé dermedve bámulok rá a kanálnyi mézből némi rácsorgott már a tányéromra.
- Ne nézz már így! – kiáltja teli szájjal Felix.
- Nem... nem azért – kapok észbe a számba kapva a kanalat. A méz émelyítően édes íze nem esik a legjobban a másnaposságomra, de azért lenyelem. Bezzeg Felixnek nincs ilyen baja láthatólag. Hiába ilyenkor látszik a korkülönbség igazán.
- Csak meglep ez az egész – veszem ki a kanalat a számból és felé intek – hogyan jött az ötlet?
- Hát... - nyeli le az ételt Felix – tegnap nagyon ki voltál. És azzal a rugdalódzóval aludtál – ennek emlékére már én jövök zavarba – és arra gondoltam... én nem vagyok jó a boszis dolgokkal. Az Boris terepe és nem vagyok jó abban, hogy érzelmi támaszt nyújtsak mert az meg J.D-jé és még Noir is nagyobb segítség volt azzal a dallal tegnap – majd megrántja párszor a vállát – csak ki akarom venni a részem.
Próbálok nem sírni. Átnyúlok az asztalon megfogva a fiú kezét. Törékeny hosszú ujjai most először szorítanak vissza. Nem néz rám, de nem is kell. Rámosolygok de képtelen vagyok a mellkasomban nyíló szomorúságot legyőzni.
- Drága fiú vagy Felix – mondom neki – de ha egy év múlva... akkor nem eshetek teherbe. Nem tehetem ezt meg J.D-vel, hogy megszülök egy gyereket és magára hagyom vele. Semmiképpen se tehetem meg ezt a kisbabámmal se. Ha... ha nem sikerül visszaszerezni az árnyékom és mégis világra hozok egy gyermeket gyűlölném magam. Csak még fájdalmasabb lenne... elmenni.
Felix bólogat a feje majdnem a mellkasára bukik ahogy lehajtja. Vesz pár remegő lélegzetet én pedig szorosan fogom továbbra is nem engedhetem el most, hogy magában rendezi a dolgokat. De végül felemeli a fejét és rám néz. Komolyan, csillogó szemekkel.
- Nem lesz baj Rose – mondja lassan – megoldjuk ezt az egészet. A baba projektet hagyd rám. De nem fogsz egy év múlva eltűnni. Ne... ne csinálj úgy mintha már biztos lenne. Nem biztos! Egyáltalán nem! – a végére kiabál már. Istenem. Bár lenne elég bátorságom ilyen dühösnek lenni. De félek, ha a dühömet szabadjára engedem azokban a dolgokban is kárt teszek, amik közel állnak a szívemhez.

Végül Felix valóban vágott fel nekem egy jó adagnyi ananászt, hogy azt majszoljam amíg a kanapén lazítunk. Ő hősiesen magára vállalta a konyha takarítását majd én feltakarítottam azt, amit ő meghagyott. De a másnaposság végre kezdett csökkenni most, hogy eleget ittam és volt a gyomromban is valami. Egy talkshowt néztünk, vagyis inkább csak én mert Felix továbbra is a baba projekthez való kutatását végezte. Még jegyzetfüzetet is szerzett J.D dolgozóasztaláról. Nem tudtam mit kezdeni azzal mennyi információt is akart megtudni a menstruációmmal kapcsolatban. Nem voltam éppen zavarban, de mégiscsak furcsa volt pont neki elmeséli mikor is szoktam ovulálni. Főleg, hogy ő egy éjszaka alatt többet tudott meg a méh működéséről, mint én egy élet alatt.
- Jó, jó – bólogatott Felix felírva minden kis részletet – könnyű kérdés. Mit szeretnél fiút vagy lányt?
- Egészségeset.
- Kérlek – horkantott fel a fiú – mindenkinek van preferált neme. Az én anyám például lányt akart. Ikreket. Aztán jöttem én.
- De gondolom mindezek ellenére is nagyon szeret – jegyzem meg némi aggódalommal.
- Hát remélem.
- Jó, hát nem is tudom. A családomban túlnyomó többségben lányok születnek. Kivéve az egy szem unokaöcsém. De neki is van két húga. Szóval jól értek a lány gyerekekhez. Azt hiszem.
- Szerintem fiús anyuka vagy. Valami olyan gyerek kéne neked, aki elég hiperaktív, hogy tartsa veled a lépést – hadonászik tollával elgondolkodva a fiú. Ezen felkacagok. Ha valóban a gólya hozná a gyerekeket jó is lenne, ha adnának egy rendelő lap. Milyen gyereket szeretne? Aztán jönne egy több oldalas kitöltendő kérdés. Esetleg néha jönne egy hibaüzenet. Sajnálom az ön rendelése jelenleg nincs raktáron. Értesítjük, ha bejön az új szállítmány.
De azért jól esik a fiú lelkesedése. Egy egészen kicsit segít az aggodalmamon, hogy talán jóval nehezebb lesz teherbe esnem, mint Daliah-nak vagy Gittának, akiknek egy évbe se telt.
Oh a döntések és a következmények, amikkel együtt kell élnünk!
Aztán beérkezett végre J.D üzenete, amiben megírta, hogy tíz perc és megérkezik. Mikor felolvastam Felixnek is az üzenetet az azonnal felpattant.
- Gyerünk vegyél fel valami szexiset! – kiáltott rám ahogy eltűnt Raszputyin szobájában. Néha olyan érzésem van Felix nem sokat gondolkodik mielőtt kinyitja a száját. De igaza volt azért a pizsamámat le kellett váltanom most, hogy végre újra látom a férjem. Így kihagyva a szexis részt valóban átöltöztem. Egy fekete póló és egy farmer elég volt. Nekem legalábbis, nem Felixnek. A fiú épp felbukkant a szobából Raszputyin hordozójával mikor én is kiléptem a hálóból. Egy pillanatra megáll és végig néz rajtam és egy fájdalmas sóhaj kíséretében megrázza fejét. De nem tette szóvá csak elkezdte kergetni a nyulat a lakáson át. Ugyan amióta itt élt valamivel jobban kijött Raszputyinnal nem voltak kebelbarátok. Valahogy csak sikerül elkapnia szegény állatot és beszuszakolja a hordozóba. Én az egész műveletet a kanapéról nézem végig. Ez a reggel leginkább azzal telt, hogy megpróbáltam megérteni Felix logikáját.
Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit is művel meghallottam a bejárati ajtó nyílását. Felugrottam a kanapéról és azonnal futni kezdtem. J.D épp csak belépett az ajtón mikor a nyakába borultam. Meleg dzsekit viselt és a jól megszokott mentol és a dezodorja illata köszöntött. Az illat, amit az egész lakásban felfedezhettem, de ez volt a kedvenc forrásom. J.D körém fonja karjait és megpróbál felemelni valamelyest. Engedékenyen a lábujjaimra állok segítve az illúziót.
- Annyira hiányoztál! – nyögi szorításomtól – hoztam ám szuvenírt.
- Már az is elég, hogy itt vagy – csókolom meg – köszönöm, hogy visszajöttél – engedem el.
- Mindig visszajövök – mosolyog rám majd az eddig földre dobott sporttáskájához és egy papírzacskóhoz hajol. A fehér zacskóból egy cserepes növényt húz elő. Egészen fiatalkát, egy fali kövirózsát. Elmosolyodom, mindig is gyengéim voltak a sziklakerti növények. Gyerekként a szüleim kertészetében folyton felmásztam és beültem a sziklakert közepébe. Remek kis hely volt a napfürdőzéshez. Ahogy a kezembe kerül a cserép Felix is felbukkan magával cipelve a nyúl hordozót, amiben egy paprikás kedvű Raszputyin raboskodik. J.D meglepetten méri végig a fiút, de végül mosolyogva kezet nyújt neki.
- Felix! Örülök, hogy személyesen is találkozunk végre.
- Igen, igen – ráz kezet vele kapkodva Felix majd némi tolakodással máris az ajtóban van – nos, rendkívüli volt a találkozás és még majd beszélünk, de én most megyek beülök egy mekibe, hogy ti... - kezével tétován felénk int vöröses orcával – örülhessetek egymásnak. Egy óra és jövök. Ne feledjétek egy óra! – azzal már kint is van az ajtón. Mindketten csak bámuljuk hűlt helyét. De értem a célzást és remélem mostantól nem fogja a kerítőnőt játszani a saját férjem és köztem.
J.D hamarabb kap észhez és a papírzacskóból mást is előhúz Felix híján felém mutatva.
- Pedig hoztam neki csokit – kezében egy hatalmas zacskónyi Kit Kat van – szereti egyáltalán? – kérdi elgondolkodva.
- Biztos vagyok benne – bólintok rá majd elveszem tőle ahogy bemegyünk a nappaliba. A sporttáskáját behajítja a fürdőbe, hogy majd kimoshassuk a cuccait. A cserepes növényt és Felix csomagját egyelőre a kávézó asztalra teszem. Képtelen vagyok nem mozgolódni ahogy Felix szuggesztív búcsú mondatára gondolok. Milyen nevetséges! Hat évnyi házasság után már nem kéne pironkodnom.
J.D viszont félre értelmezi nyugtalanságom és finoman magához húz. Képtelenségnek tűnik, de még azok után is, hogy látta, hogy tudok K.O-t adni alig pár perc alatt egy meccsen úgy bánt velem mintha csak egy orchidea lennék, ami különös gondoskodást igényel. Azt hiszem J.D-nek volt köszönhető, hogy sose kérdőjeleztem meg a nőiességemet.
- Ne félj – csókolt bele a nyakamba. Az egész hátam lúdbőrzött az érzéstől. Talán mégiscsak ki kéne használni azt az egy órát.
- Én nem félek – jelentem ki felszegve államat mire felnevet. Az egész mellkasa beleremeg érzem ahogy a hátamnak nyomódik.
- Talán hallgatnunk kéne Felixre – mondja ki hangosan a gondolataimat mire somolyogva hátrapillantok rá.
- Szóval értetted a célzást?
- Nem a legjobb a finom célzásokban – nyomja száját a tarkóm puha bőrére. Engedek a késztetésnek és hagyom, hogy kézen fogva a hálóba húzzon. Képtelen vagyok nem kacagni. A boldogság buborékos érzése elnyomja a másnaposságot és az az aggodalmakat.
Ahogy az ágyra esek egy halk „uff" tör fel belőlem de J.D máris fölöttem van. Kapkodva próbálja kigombolni az ingjét, de gonosz félmosollyal végül fogom és széttépem csupán.
- Ez nagyon szexi volt – nevet fel én pedig kezeimmel elkezdem felfedezni újra testét, mint már megannyiszor tettem. Néha még találtam is ezt-azt. Új sebeket mikor nekiment az asztal sarkának, a bőrébe nyomódott ráncokat a ruhájától.
Amikor mindketten meztelenek vagyunk hirtelen megáll és az éjjeliszekrényére néz. Ismerem ezt a tekintetét, ezt a rutinos mozdulatot. Kezemmel finoman visszafordítom arcát felém.
- Nem kell – mondom lassan – elfelejtetted? A kisbaba – persze mindketten tudjuk, hogy nem felejtette el. Arra gondolok, amit reggel mondtam és lehunyom egy pillanatra a szemem. J.D végig rajzolja hüvelykujjával a szemöldököm ívét és csak ekkor jövök rá ráncolom.
- Nem fogok eltűnni – mondom ki végül és próbálok hinni is a szavaimban. J.D lehajol és finoman összeérinti az ajkaink.
- Sose engedném. Ha kell lekaratézom a Kaszást – érzem ahogy az ajkaimon mosolyog. Képtelen vagyok nem felkuncogni. Mint ahogy a partot mossa a tenger olyanok vagyunk mi ketten.
- És ha újra el kell menned egy konferencia miatt? – kérdem.
- Hát mostanában biztos nem kell. Hisz az új projekt vezetőknek mindig sok a dolguk – erre meglepetten nézek rá – bizony. Megkaptam az előléptetést. Senki se tudott ellenállni az új fejlesztési tervemnek. Egy egész szintet kaptam egy csapat fejlesztővel. Saját iroda, új céges kocsi.
Vállon ragadom és átfordítom, hogy én legyek felül. J.D felvigyorog rám.
- Hát ezért mindenképpen jár a jutalom – búgom neki.
- Na, ezt már szeretem.

A bódultság felhőjében úszva kiélvezzük az örömök után maradt fáradtságot. A takaró gubancaiba szorult lábainkkal nem törődve fordulunk egymás felé. J.D ujjai a tövis indákat követik a karomon ahogy felkarjára támaszkodva tenyerében pihenteti arcát. A futkosó ujjak kellemes csiklandósságába néha beleremegek. Ezekben a pillanatokban nem létezik a világ még csak a szoba se egyedül mi ketten meg a csatakos lepedők.
- Hamarosan megérkezik a gyermek – mondja J.D ahogy visszahanyatlik az ágyra. Gondolom Felixre utal és igazat kell neki adnom. Így némi tűnődés után valóban kikelek az ágyból. A férjem kósza sóhaját hallva egyértelmű ő ennek annyira nem örül. A szerkényhez menve eszembe jut ki kéne választanom melyik fürdőruhámban essek át a rituálén. Nem vagyok benne biztos mi is az öltözködési illem ilyen esetekben. Egy bikini túl sokat mutatna? Számít-e egyáltalán mit veszek fel? Lehet feketében kéne mennem az alkalomhoz illően?
- Szerinted melyik fürdőruhámban vegyek részt a rituálén? – osztom meg J.D-vel belső kérdéseim.
- A pirosban, ami olyan Baywatchos. Az jól áll neked. Belzebubot is meg tudnád benne gyengíteni – ül fel az ágyon – durva lehetett az Amandával való meccs. Tele vagy zúzódásokkal – jegyzi meg. Lepillantok a lábaimra, amik valóban tele vannak kék-zöld foltokkal. Valóban nem kíméltük egymást.
De értem miért azt a fürdőruhát ajánlja. Azt tudom, hogy ő miért szereti pont azt, mert majd kiesek a felső részéből. De nem tudom mennyire vagyok komfortos Noir és Boris jelenlétében, pláne Felixében egy ilyen fürdőruhában. Bár Borisékat minden bizonnyal nem pont a női mellek vonzzák. Felix meg Felix.
- Hát remélem Belzebub nem lesz jelen – motyogom a fürdőruha után kutatva. Veszteni nem veszthetek. J.D ahogy hallom fészkelődik mögöttem. Pár pillanat múlva jóval csöndesebben hozzáteszi:
- De Gitta igen.
Olyan élesen fordulok vissza, hogy a reggeli fájdalom ismét belehasít a fejembe. Erről nem volt szó! De mit is vártam a két pletykafészektől, akiknek én voltam a kedvenc témája.
- Nem volt fair, hogy az engedélyem nélkül mondtad el – felelem komolyan. J.D behúzza a nyakát, de igazat adva bólint. Pontosan tudta, hogy nem adnék rá engedélyt ezért egyszerűen csak megkerült és a megfelelő pillanatban tálalta az információt. Ez egy irodában meg is állná a helyét, de nem a háztartásunkban.
- Ne haragudj – mondja őszintén – de ha rajtad múlik akkor csak azután mondanád el neki miután már túl vagyunk rajta. De nagy segítség lehet! Be tud szerezni bármit, ha kell!
- De nem kell! – emelem meg a hangom – ma vége lesz az egésznek! Nem az a baj, hogy elmondtad neki, hanem hogy tudtad én nem akarom.
- Nem az van, hogy nem akarod neki elmondani – mondja higgadtan – hanem hogy nem akarod, hogy el kelljen ezen az egészen gondolkodnod. Mert ő kérdezne, te meg nem tudsz válaszolni. Mind tudjuk mit keres itt a gyerek is. Egyszerűen fogtad az első dolgot, amivel úgy érzed hasznos vagy és leköt és behoztad ide. Iszonyatos szerencse, hogy nem valami tömeggyilkos.
Sose értettem meg, hogy tud ilyen nyugodt lenni még vitatkozás közben is. J.D sose emelte meg a hangját egyszerűen és tényekre alapozva elmondta a dolgokat. Mindig szembe kellett néznem a szavaiban rejlő igazsággal pont azért, mert nem haragból mondta őket.
- Ettől még nem helyes, amit tettél – suttogom elfordulva – és nem bántam meg amit Felixért tettem.
- Tudom és sajnálom – bólint rá – és sose mondanám, hogy rossz, amit tettél. De azt se, hogy meggondolt volt. Őszintén még tőled is túl hirtelen. Pár napig voltam távol csak és te mindenféle dologba belekeveredtél. Mi van veled Rose? Könnyen barátkozol, de nem ennyire. Mintha – bizonytalanul int kezeivel – mintha a karikatúrája lennél önmagadnak. Mintha valaki fogta volna és a személyiséged egy részét felnagyította volna.
Döbbenten hallgatom magyarázatát. Azt hiszem igaza van. Az elmúlt napokban végig azon aggódtam más lettem. De nem éppen más lettem, csak a saját magam eltúlzott verziója. Olyan hamar sikerült összebarátkoznom Borisékkal is. Hiába vagyok extrovertált és alakítok ki ismeretségeket gyorsan ezek az emberek, akiket pár napja ismertem a végletekig elmentek, hogy segítsenek rajtam. Felix és a termékenységem, de még hogy Boris egy pennyt nem kért a munkájáért. Végigfutott a hátamon a hideg. Olyan jól éreztem magam velük, nem akartam, hogy az egész hazugság legyen.
- Szerinted megváltoztam? – kérdezem halkan. A kezembe akad végre a fürdőruha és csak meredek a cseresznye vörös anyagra.
- Nem. Te még mindig az vagy aki mindig is voltál – enyhül meg J.D – csak azt szeretném mondani, hogy a sok stressz miatt elszaladt veled a ló. Én pedig iszonyatosan rettegek mi lesz veled – fejezi be csöndesen.