Felix valóban az egy óra lejártával visszatér hozzánk kezében még mekis papírpohárral és Raszputyinnal. Addigra mi már visszaöltöztünk és J.D is megette a neki félre tett reggelit.
Egy csöndes délelőtt elteltével pedig elérkezik az ideje, hogy átmenjünk Borisékhoz. A vörös fürdőruhával a ruháim alatt furcsa érzés volt át menni a kis boltba.
Bárcsak valójában medencés partit tartana!
A kasszánál most Boris van amint belépünk felugrik. Ismét a kék parókás énje fekete hosszú ruhában akár egy mesebeli boszorkány. Egy pillanatig csak nézem az arcát azon gondolkodva vajon a barátságunk tényleg csak valami érthetetlen következménye annak, hogy nincs árnyékom. De ekkor rám villant egy kis mosolyt, ami tele van szorongással és aggodalommal és rájövök nem számít az egész. Csak örülök neki, hogy itt van és segít. J.D meglepően jól kezeli Borist. Nem bámulja, nem nevet rajta csak megrázza a kezét és a maga komoly módján megköszöni, hogy segítséget nyújt.
- Ó, még ne köszönj semmit - nevet fel zavarában Boris - de már itt van a koffein addiktív barátnőd. Noir ellátta kávéval.
Nem tűnik magabiztosnak, ami bennünk is kétségeket kelt.
Ma nem szól metál zene Porter szobájából és meglepően minden csöndes. Boris dolgozószobájába belépve megcsap a tüdőt ülő virágillat. Olyan tömény, hogy mellettem Felix prüszkölni kezd. A szoba továbbra is csak félhomályban van, de az ablaknál ott áll Gitta, aki a hátsó kertre néz csak akkor pillant felénk mikor Felix tüsszögni kezd. Noir a szoba közepén van és ekkor megértem honnan jön az illat. A nem túl zsúfolt szobának közepén most egy hatalmas fém kád áll, aminek tartalmát egy méretes fakanállal Noir kevergetett. Közelebb araszolva láttam a kádnak több mint fele tejszínű folyadékkal volt tele, amiben virágok és növények úszkálnak. Boris fehér táblája most a falhoz volt tolva, de elég rápillantanom, hogy lássam új szavak kerültek rá és pár nyomtatott oldalt is hozzátett mágnessel.
- Meg fogjátok főzni? - kérdi mellettem Felix az orrát fogva.
- Látsz alatta tüzet? - vonja fel szemöldökét felpillantva munkájából Noir.
- Lehet ez a bepácolás része - vonogatja vállát Felix - mindenesetre szörnyen büdös.
- Majd hozzászoksz - legyinti le Boris ahogy a kádhoz sétál, hogy ellenőrizze minden rendben van-e vele. Én Gitta felé fordulok, aki tőle szokatlan csöndességgel szemléli az eseményeket. Ismerem elég jól, hogy lássam rajta rosszul érzi magát. Igazán butaság lenne haragudni rá vagy J.D-re. Sőt be kell valljam az, hogy ő is itt van biztonsággal tölt el. Nem mintha meg tudna védeni a büdös fürdővíztől, de azért jobb a semminél. Rámosolygok ő pedig megkönnyebbülten viszonozza. Átszelve a szobát magamhoz ölelem.
- Sajnálom, hogy megkerültünk téged - mondja magához szorítva. A magasságkülönbség miatt feje mellkasomra bukik.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el.
Ezzel pedig minden rendben volt ismét. Boris közben úgy tűnik eldöntötte, hogy meg van elégedve a fürdővel. A sarokban felhúzott paraván felé int, hogy ott levehetem a ruháim. Nem mintha sok értelme lett volna, ha egyszer egy szál fürdőruhában leszek végig. De azért mégiscsak behúzódtam mögé, hogy levetkőzzek. A fürdőruha nem lett mágikusan nagyobb és valahol bánom, hogy J.D-re hallgattam. A mellkasomon összefűzőt karokkal lépek ki rögtönzött öltözőm mögül és meglepődők mikor taláros alakokkal találom szembe magam. Mintha épp kiszöktek volna a Roxfortból. Értetlen arcom láttán Noir nyújt magyarázatot.
- Hangulatteremtés - von vállat - van egy haverom, akinek kosztüm boltja van. Ezek valójában kórista ruhák.
Mielőtt bármit kommentálhatnék rá Felix is megszólal.
- Mi még rendben van, hogy kiöltözünk, de te kinek tetted ki azokat? - mered egyenesen a mellkasomra. Mielőtt még megfoghattam volna a fülét meglepetésemre J.D ragadta meg a fülcimpáját.
- Nem - feleli nemes egyszerűséggel a fiúra nézve Felix pedig csak grimaszolva tűri. Mindig lehengerelt a gyereknevelési képességeivel. Remek apa lesz. J.D rám mosolyog és újra beleesek milliomodszorra is mióta ismerem. Aztán Boris kijelenti itt az ideje, hogy megfürödjek a kétes tejszerű folyadékban. Rá meredek a kádra majd visszafordulok Borishoz.
- Honnan van ez a kád? - kérdem meg végül engedve a kíváncsiságnak. Nem hinném, hogy mindenkinek van egy elfekvőben. Noir és Boris összenéz majd Noir elvörösödik.
- Csak úgy - vágja rá Boris.
- Kitakarítottuk ne félj - teszi hozzá gyorsan Noir. Pont ettől kezdek el félni. De nincs választási lehetőség így odasétálok a kádhoz. Csupasz talpam hangtalan a vastag szőnyegen. Beteszem a jobb lábam és végig fut rajtam a hideg. Legalább egy kis meleg vizet adhattak volna hozzá. Talán mégse bánnám, ha lenne a kád alatt tűz. Visszanézek J.D-re, aki azóta elengedte Felixet. A fiú egészen Gitta mellé menekült az ablakhoz távol bárkitől, aki fülön csíphette volna. Egy bátorító csókra odahajolok hozzá.
- Nahát már megint esik! - szólal fel Gitta mire felé fordul mindenki - oh, már el is állt.
- Biztos nyári zivatar - néz ki az ablakon Felix is - amíg a mekiben ültem akkor is folyton ezt csinálta.
- Februárban nyári zivatar? - Gitta csak ráncolja a szemöldökét ahogy az épp csak esőcseppektől pettyezett aszfaltot tanulmányozza.
- Globális fölmelegedés - von vállat a fiú. Egy pillanatig mindenki csöndben van majd Boris felém rántja fejét. A hirtelen mozdulattól megugrok és meg kell kapaszkodnom a férjem vállában, hogy bele ne zuhanjak a kádba.
- Csókold meg megint! - utasít és mindketten túl döbbentek vagyunk, hogy cselekedjünk - gyerünk már! - tapsol egyet, ami felébreszt mindkettőnket. J.D puhán az ajkamra hajol én pedig engedem bár fogalmam sincs mi történik épp.
- Folytassátok! - mondja Boris ahogy ő is az ablakhoz sétál. Mindketten kinyitjuk a szemünket, hogy lássuk mit csinál a férfi. Megveti két tenyerét az ablakpárkányon úgy bámul ki az egyre nedvesedő földre.
- Elég! - tartja fel kezét hirtelen mire szétválunk - és most megint!
Ezt még párszor eljátsszuk. Rajtunk kívül már mind a négyen az ablaknál állnak. A kínos pózt tartva én félig a kádban állva is rálátunk az esőre, ami a maga folyamatosságával zúdul alá egészen addig míg összeérintjük ajkainkat. Amint teljesen elválik azon nyomban elvágják a zivatart is.
- Mi a franc? - kérdezi a csöndben élesen Noir. Boris leplezetlen aggodalommal fordul vissza felénk. Kapkodva int, hogy merüljek alá.
- Így belegondolva... - kezd bele Felix bizonytalanul - nem a napokban volt telihold?
- Tegnap is az volt... - teszi hozzá J.D arcából kifut a szín ahogy felidézi - emlékszem arra gondoltam mekkora szerencse mert így jobban láttam az utat.
- Aznap este is telihold volt mikor a rémálmom volt - mondom ahogy a másik lábamat is a kádba teszem. Nagy levegőt veszek és leülök. A hideg víztől átfut rajtam a hideg és érzem ahogy az egész testemet beborítja a lúdbőr. A folyadék vészesen hullámzik ahogy a testem belecsapódik és pár csepp és a földön végzi ahogy kicsap a folyadék a peremen. Nem mintha ez lenne épp a legnagyobb gondunk. A növények ütemesen nekem verődnek és a szaguk szinte fojtogat mintha egyre csak erősödne. Nem tudom mi a rosszabb az émelyítő szag, amitől beteg lesz a gyomrom vagy ahogy az egész testemet görcsösen rázza a remegés.
- Sajnálom - mondja Boris ahogy odalép - csak egy kicsit bírd ki.
- Kezdjük - szűröm összekoccanó fogaim között.
Mindenki elhelyezkedik Boris utasításai szerint. Felix a kád fejéhez áll J.D pedig velem szemben a másik végénél. Gitta az ablak felőli oldalon áll és még egy biztató mosolyt is küld felém, de látom ahogy kórista köpenyének ujját markolássza. Senki se tudja mi fog most következni és nem tudjuk mire vértezzük fel magunkat. Szellemek és démonok fognak felbukkanni a vízből?
Boris, aki a másik oldalán áll a kádnak közel a telepakolt polcokhoz int Noirnak. Ő az egyedüli, aki nem állt be a kialakult alakzatba úgy tűnik ő azt a feladatot kapta, hogy minden mást elintézzen. A kapcsolóhoz lép és egészen letekeri a világítást. Már csak az ablakon süt be némi gyér fény, de ahogy közeledünk az estéhez az is rohamosan csökken. Felix a fejemnél hangosan beszívja a levegőt. Ennél több hangulatkeltés már igazán nem kell. Pont olyan az egész, mint egy horrorfilm. Aztán jönnek a gyertyák, amiket Noir oszt ki és kezdem elveszteni a nyugalmam. Idegesen mocorgok a jéghideg lében míg mindenki megkapja a saját hosszú fehér gyertyáját kivéve Borist, akiét Noir tartja mellette. Arcukra most ijesztő árnyak vetülnek és ha lenne valaki a szobában nem látnánk meg. Ennek gondolatát gyorsan elkergetem.
Boris kántálni kezd és bár angolul teszi mert bizonyos szavakat elcsípek olyan gyorsan peregnek a szavai, hogy képtelen vagyok összefüggő mondatokat kihallani. A gyertyák remegnek a szélcsendben is, de remélem csak a lélegzetük mozgatja. Átkarolom térdem próbálván megőrizni a maradék testhőmet ahogy mintha még tovább hűlne a fürdővíz. Boris tovább kántál és érzem, hogy elfog a rosszul lét. Nem tudom a szag vagy a másnaposság, ami ennyire felkavarja a gyomrom, de a szám elé kell kapnom a kezem. Hiába vennék mély lélegzetet, hogy lenyomjam a rosszullétet a szag mindent rosszabbá tesz.
- Bukj le! - szól rám élesen Noir - lepjen el teljesen a víz! Csak akkor gyere fel, ha vége az igének!
Biztos vagyok benne, hogy hányni fogok, de engedelmeskedek. Szerencsére a kád épp elég nagy hogyha oldalra fordítom kissé behajlítva a lábaim és a hátamra dőlök épp elfed. Mély levegőt véve az orrom befogva alámerülök. Olyan észvesztő hideg van mintha meztelenül állnék kint a hóviharban. Boris hangja olyan távolinak érződik akár azt is elhinném, hogy kilométerekre van tőlem. Imádkozom minél előbb vége legyen már az egésznek mielőtt belefulladok ebbe a büdös lébe. Noir hangja ismét felcsendül, azt mondja fújják el a gyertyákat. Ezzel majdnem teljes sötétséget hozva a szobára. Legalábbis gondolom, az én szorosan összezárt szemeimhez nem jut el a másik világnak érződő szoba.
- Sajnálom - hallok meg egy sírós hangot mintha csak valaki a fülemhez hajolna. A könyökömet reflexszerűen hátra húzom, hogy megüssem, de csak a kád kemény aljába verem be. A mellkasomat nyomni kezdi a pánik és pár kósza légbuborék kiszökik belőlem. Alig érzem a hidegben a fájó könyököm.
- Úgy sajnálom - susogja tovább mintha könnyeit nyelné vissza a hang. Olyan ismerős, olyan rém ismerős ez a női hang mégse tudom megmondani honnan. Erősebben szorítom össze szemeimet és próbálok logikusan gondolkodni. Nincs az az isten, hogy még valaki feküdjön a kádban rajtam kívül. De kurvára hallottam ezt a hangot, szólal meg a kétség rögtön a fejemben. Amint elhallatszik Boris utolsó szava szinte kiugrok a víz felszínére. A szoba teljesen sötét még a függönyt is elhúzták és nem tudok menekülni az érzéstől, hogy még mindig itt van a síró nő. A hideg ráz és ahogy köhögésbe fulladva levegőt veszek és majdnem valóban elhányom magam. Noir végre egyszer az életben teljes erővel feltekeri a csillár fényeit és abban a pillanatban rögtön J.D-re nézek.
- Azonnal szedj ki innen! - könyörgőm neki mert még egy pillanat ebben a kádban és elmegy a józan eszem. A férjem odaugrik és ahogy kiemelkedem ő is a hónom alá nyúlva húz kifele. Szorosan fog én pedig belekapaszkodom ahogy vállára bukik fejem. Csak minél messzebb ettől a rémes kádfürdőtől. Mindenhol ott a lé ahogy kivetődők és eláztatom a szőnyeget és J.D-t is. Boris rögtön törülközőt ad, amibe beletekernek ketten.
Gitta feljajdulása az, ami kihoz a ködös tudatból. Arcát eltorzítja a rettenet ahogy két kezével szája elé kap.
- Mi a franc? - szólal fel Felix is és végre rá jövök mire merednek olyan rémülten. A kádvíz, ami az előbb még fehér volt és most szén fekete volt rothadó virágokkal és növényekkel a tetején. De nem volt szaga.
- Valaki volt a vízben - még magam is megdöbbenek a hisztérikusságán a hangomnak - valaki azt mondta sajnálom. Sírt.
Mindannyian szinte egyszerre nézünk le a lábamhoz. A beázott szőnyeg és a csupasz lábaimon túl nem volt ott semmi.
J.D árnyéka elnyúlt hátra fele, de nem volt mellette az enyém.
Nem sikerült.
Belezokogtam J.D ázott ingjébe.

A vigasztalhatatlan sírás elmaradt. Összekapartam azt, ami megmaradt az idegeimből és ugyan könnyezve, de Boris felé fordultam. A férfi arcára festették a bűntudatot még rám se emeli tekintetét amíg vállára nem teszem kezét.
- Meg kell keresnünk azt a szarházit. Megpróbáltuk kedvesen. Most erőszakhoz fogok folyamodni, ha kell.
Boris kábán bólogat. Őt is lesújtotta a sikertelenségünk.
- Ti menjetek haza - fordulok a többiek felé majd valamelyest oldódik a feszültség az államban - nem kell aggódnotok. Leülök Borisszal és tervet kovácsolunk. Mindent elmondok majd. Neked Gitta már úgyis otthon kéne lenned Ernest és Ace aggódni fognak - mondom jóval kedvesebben. Gitta a telefonjára néz majd csüggedten bólint. Valóban itt az ideje, hogy visszatérjen a családja mellé. J.D és Felix már kevésbé adja könnyen magát.
- Menjetek - ismétlem nekik - sietek haza hozzátok.
Így végül ők hárman valóban összeszedelődzködnek, hogy visszainduljanak a lázas világba, amin kívül rekedtünk ebben a kis szobában. Noir felajánlja, hogy zuhanyozzak le amíg ők összekapják egy kicsit a szobát és hálásan belemegyek. Bármi, ami végleg elűzi még a gondolatát is ennek a rettenetes fürdőzésnek.
Ahogy a zuhany alatt állok és a férfi tusfürdők hadát bámulom - titkon reméltem legalább Borisnak van valami, ami nem fenyőillatú - egyre csak a hangon merengek. Mert hallottam ebben nincs kétség és ismerem is, de ez egy női hang volt. Nem lehetett a pultos. Bár ezen a ponton már semmiben se vagyok biztos. Az álom is lehetett csel csupán.
Mikor újra az utcai ruhámban vagyok és a táskámba gyömöszöltem a bezacskózott fürdőruhám visszamegyek a szobában.
Még mindig ott a kád, de már üresen. Rettegtem volna szembe nézni a fekete vízzel ismét. Noir törölközőket terít oda, ahol kifolyt a víz majd biccent felém és kisétál. Vajon mindig ilyen tapintatos Boris munkáját illetően vagy megérti ez valami, ami nagyobb mindannyiunknál?
A hatalmas asztalon most újból tea gőzölög és sütemény. Boris már egy halom könyvet kikészített és most fel se pillant csak int nekem, hogy foglaljak helyet. Mivel ő mélyen elmerült a könyveiben én szolgálom fel a teát. Ahogy helyet foglalok és elveszek egy süteményt felpillant rám.
- Sajnálom, hogy nem sikerült - mondja és hangjára oldalra billentem fejem.
- Nem hallatszol meglepettnek - a kekszbe harapok és alaposan tanulmányozom vonásait - nem, olyan vagy mintha készültél volna erre - húzom össze szemeim. Boris kerüli a tekintetem, de ezzel arra kényszerül, hogy a kád felé nézzen. Inkább engem választ. A függöny továbbra is elhúzva van így csak tippelni tudok, hogy ránk sötétedett már.
- A mágia sose egyszerű. Éppenséggel többször nem jön össze, mint igen. Ez benne van a pakliban - rebbennek meg szempillái - de ilyet, mint ez? Soha se láttam. Rose nem vagyok mindenható, még sámánnak se mehetnék igazán. Lehet jobb lenne, ha... - de nem tudja folytatni mert megfogom kezét. a gyűrűi szikráznak a csillár fényében és ujjpercei vékony csontocskáin átfuttatom hüvelykujjam.
- Tovább próbálkozunk. Mond a következő lépést és én megteszem. Legyen az a túlvilág, a menny vagy a pokol előlem nem bújhat el senki - villantom rá szemeim. Minden szavamnak súlya van. Ha alámerülök a szomorúságban minden kis résen befolyik és belepusztulok. Most ez a harag tart életben és ha ezt a lángot megőrzőm, ami a szemeim mögött, az agyamban, a mellkasomban lobog mindenen átjutok. Boris bólint majd visszafordul a könyvei felé.
- Van B tervem. Csak az időigényesebb. Ezért gondoltam, hogy jó lesz ez elsőnek...
- Megértem - nyugtatom meg.
- Van egy kereső varázslat. Egy térkép egy csésze tea és a legközelebbi rokonaid hajszálai kellenek. Anyuka, apuka, nagyszülők testvérek.
- Unokaöcs és húg?
- Nem - rázza meg fejét visszalapozva - olyanok, akiknek a vére a legjobban a tiedére hasonlít. Ha valaki már elhunyt akkor nem kell.
- Mindenkitől egyetlen hajszál elég? - kérdem aggódva. Valakitől könnyen meg tudnám szerezni, de hogy a rémisztő Marigoldét vagy Violetét, aki Liverpoolban van kaparintanám, hogy kaparintanám meg az már nehéz kérdés. Persze annyi időm még van szerencsére, hogy mindet felkeressem.
- Igen. Van valami akadálya? Ami miatt biztos, hogy nem tudnád megszerezni őket? - Boris nyugtalanul fészkelődik. Ezek szerint nem állt elő C tervvel.
- Menni fog - tépem szám sarkát agyalva - van valami időkorlát?
- Nem, ha minden haj megvan kankalin teába főzzük őket a sikeres vadászatért. Szó szerint le fogjuk vadászni azt a seggfejet. Megiszod a teát és a teáscsészét a hajszálakkal egy térképre borítjuk. Az majd megmutatja az utat - majd kezével könnyedén int - és ettől még csinos is leszel szóval hé, csak jól járunk vele - próbál felvidítani. Gyenge mosolyt küldök felé hálám jeléül. Annyira szeretnék biztos lenni, hogy a barátságunk Borisszal igazi pont az ilyen pillanatainkban. Erre gondolva előveszem táskámból a pénztárcám.
- Mond mennyivel tartozom?
- Semmivel. Nem sikerült a varázslat.
- Nem - vágom rá - engedd, hogy kifizessem - ragaszkodom hozzá. Boris a hajába túr és beszívja ajkait ahogy elgondolkodik az áron.
- Száztizenöt font - mondja mintha szégyellné, az árát. Bólogatok majd némi keresgélés után előkapom a kártyám. Magamban fellélegzek a tudattól, hogy J.D előléptetése bőven finanszírozza az árnyék mizériámat.
- Kártyával tudok fizetni? - tartom fel bank kártyámat mire int, hogy menjünk ki a kasszához.

Visszatérve a lakásba a fiúkat a konyhában találom. Ami maradt a gyümölcskosárban az most mind a konyhaasztalunkon van és abból csemegéznek. A mosogató és a tűzhely üres, vagyis nem főztek semmit. Raszputyin az asztal alatt ropogtat némi zöld levelűt. Legalább őt se hagyták ki a férfi buliból. Szinte levetődők a szabad székre kifújva hosszan a levegőt. Árgus szemekkel figyelnek és tudom nem halogathatom tovább a beszámolót. Előadom a hajas témát és hogy a következő időszakban sorra fel kell keresnem a rokonaimat. Ezt nem tudom igazán másra bízni, de némi segítség lehet elkell majd sose tudhatom. Amilyen őrültségek történnek mostanság. Felix tovább kanalazza a grapefruitját, amitől a lé mindenhova spriccel.
- Fúj - húzza fel orrát - hajas tea bleh - majd feltartja kanalát - de ha ilyen jövedelmező talán nekem is boszorkánynak kéne állnom. Mit szólsz J.D? - fordul férjem felé. Meglepetten szemlélem a történéseket. J.D, aki eddig türelmesen hallgatott és gyümölcsöket kockázott fel egy tálba most a fiú felé fordul elgondolkodva. Végül kissé megrázza a fejét.
- Nem hinném, hogy hozzád illik. Nem vagy eléggé spirituális az ilyen munkához - magyarázza ahogy elém tolja a tele tálat.
- J.D-vel azt beszéltük munkát keresünk nekem - mesélte Felix egészen lelkesen - szóval majd ki tudlak segíteni titeket amíg el nem költözöm innen végleg.
- Meg se lep, hogy nem beszéltél vele ezekről a dolgokról - néz rám szemüvege fölött a férjem - pedig annyi nem elég, hogy fedelet, ruhát és ételt adunk neki. Meg kell állnia a saját lábán egyszer.
Ámultan bámulok hol az egyikre hol a másikra. Hogy én erre nem is gondoltam! Gondoltam, hogy egyszer munka kell Felixnek, de nem tettem semmi igazi lépést az ügy érdekében, még csak fel se hoztam neki a témát. Egyszerűen csak haladtam az árral és fel se vetült bennem Felix nem élhet öregkoráig a kanapénkon. Bekapok pár szőlőszemet magam elé képzelve ahogy mind öregen és aszottan ülünk a kanapén és csak akkor eszmélek rá Felix a „nyakunkon maradt". Nos, ez már nem fog megtörténni.
- Hogy te milyen jó vagy a gyereknevelésben drágám! - mondom végül egy narancsgerezdet kihalászva a tálból.
- Csak te kényeztetsz el mindenkit - nevet fel - ezért ilyen szemtelenek veled a testvéreid.
- Ne csináljatok úgy mintha valami taknyos lennék! - csattan fel Felix, de csak hangos semmi éle nincs a hangjának. Egy ideig még elélünk így hármasban. Talán nem is rossz ötlet ez az egész. Lehet Felix tényleg a gyereknevelés béta verziója, ami mindenkinek előnnyel jár.

Alváshoz készülődve keringünk a hálóban. J.D még egy szál törölközőben sétálgat cégügyeket ellenőrizve míg én kioldom lófarkam, hogy kifésülhessem. A puszta neszezésével végre napok óta először nem félek álomra hajtani a fejem.
Végül ő is pizsamába bújik és mindketten töltőre tesszük a telefonjainkat a saját éjjeliszekrényünkre. A villany leoltása után ő is bekúszik mellém az ágyba fél karjával átfogva vállam közelebb helyezkedve hozzám. Csókot nyom a számra és ahogy kilesek arca mellett az ablakra megint elered az eső. Az előnyünkre kéne fordítani ezt az egészet és megállítani a sivatagosodást. Csak utazgatnánk a sivatagos országok között, mint vízhozó nagykövetek és megmentenénk a bolygót. De vagyok olyan önző, hogy nem akarom a világot megmenteni, ha az a halálommal jár. Én se vagyok szent azért.
- Szerencse, hogy Angliában élünk - mondja lassan J.D mintha a gondolataimban olvasna - így senkinek se tűnik fel az esőzés.
- Holnap meglátogatom anyám - motyogom félig a párnába fúva fejem.
- Jó ötlet - súgja - rég láttad és egy hosszú ölelés alatt simán megszerzel egy hajszálat. Vidd el a kocsit is. Holnap hazahozom az újat. Ezt meg majd meghirdetjük a neten.
Ah az én mindig logikus J.D-m! Tényleg rendszertelen vagyok nélküle.