18+

- Junghkookh.- sóhajtottam erőtlenül miközben ő nyakamat ostromolta forró csókokkal helyenként megszívva az érzékeny bőrfelületet. Bőröm mintha perzselt volna az érintése alatt olyan hevességgel ért hozzám de nem ellenkeztem. Sokkal intenzívebb volt mint legutóbb és én még jobban élveztem.

Hirtelen fenekem alá nyúlt mire én fogtam a jeleket és lendületet vettem magamon hogy megtudjon emelni. Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam mire ő erősen a fenekembe markolt ezzel elérve hogy egy sóhaj hagyja el ajkaim.
Perceken belül már a szobájában voltunk ahol az ágyra lökött majd felém magasodott.

Fordítva a helyzetünkön ölébe pattantam majd egyik kezemmel arcára fogtam és ajkaira tapadtam. Nyelvével akaratosan tört utat ajkaim között miközben másik kezem lassan a tarkóján keresztül hajához vezettem majd beletúrva néha néha kicsit beletéptem. Bosszúból derekamra fogva billentett csípőjén mire elégedetten felsóhajtottam.
Sietve pólójára fogtam és megszabadítottam tőle de ő se habozott letépni rólam a blúzom.

Éhes szemekkel méregette mellkasom majd nyakamra kapva haladt lefelé egészen az engem takaró anyagig ahol megállt.

- Imádom a csipkét...- csípett foggal az anyagba majd egy mozdulattal kicsatolta a csattom és a szoba másik végébe hajította a fehérneműt.

Egyik kezével mellemre fogott miközben továbbra is nyakamat kényeztette de másik keze se maradt tétlen. Őrjítő lassúsággal vezette végig hideg ujjait hasfalamon majd nadrágom szegélyébe akasztotta ujjait és egy másodperc alatt eltüntette rólam.

Kezeim fejem fölé fogta majd alsóneműm is elhagyva nőiességemre tévedt keze de most koránt sem volt olyan óvatos mint legutóbb. Megérezve ujjait felnyögtem mire elmosolyodott és még durvábban kényeztette érzékeny pontom. Perceken belül hátam ívbefeszült az élvezettől de úgy tűnt Jungkook még koránt sem végzett. Elvette kezét majd visszadőlt a korábbi helyzetéhez képest eltérve mire a lepedőbe martam.
Ha így folytatja meg fogok őrülni.

- Csak nem elgyengültünk?- nyalta végig nedves ajkait közben mélyen a szemembe nézve amitől a hideg is kirázott. A legutóbb még gyengéd Jungkookból most egy éhes oroszlán vált aki lassan bekeríti a prédáját majd szét tépi, és ez a préda most én voltam.

Megszabadulva nadrágjától nyomta férfiasságát hozzám mire vágyakozva felsóhajtottam. Akartam. Ott és azonnal és ezzel ő is tisztában volt mégis tovább húzta az időt. Tagját nőiességemhez nyomva mozgatta de nem hatolt be. Elégedettlenül sóhajtottam és sürgetve néztem rá mire kaján mosoly húzódott ajkaira.

- Ne kínozz tovább.- lihegtem.

- Pedig ez a büntetés lényege nem, igaz?

- Jungkhookh.

- Mondd ki mit akarsz.- suttogta mire kelletlenül ráztam a fejem.- Gyerünk, addig úgy se kapod meg amit akarsz. Halljam Cica.

- Akarlak Jungkook, most!- mondtam mire teljes méretével belémhatolt. Karjával fejem mellett támaszkodott meg egy kicsit se lassítva az erőteljes tempón mire felnyögtem. Jóleső sóhajainktól visszhangzott a szoba de nem álltunk le.
Kezeim Jungkook határa csúsztattam majd végigszántottam körmeimmel bőrén mire felmordult.

Nem bírtam sokáig ezt a fokozott tempót így perceken belül ismét kielégülten terültem el a matracon de Jungkook derekamnál fogva felkapott mire ijedten néztem rá.

- Mit művelsz?- mondtam mire elmosolyodva a fürdőbe vitt és megnyitotta felettünk a zuhanyt.

- Még nem végeztem a büntivel Babe.- súgta fülembe majd ismét eggyé vált testünk mire felnyögtem.
Egyre gyorsabb tempóban ostromolta testem míg én nem győztem hangot adni élvezetemnek.- Olyan szűk vagy.- mordult fel miközben jobb lábam vállára emelve lökött csípőjén mire felsikítottam. Elégedett mosollyal díjazta hangom majd a korábbinál is gyorsabb tempóra váltott miközben fülemhez hajolt.

- Junghkook én, mindjárt...- nyögtem mire fülcimpámba csípett fogaival.

- Ma már harmadszor juttatalak a csúcsra, erre az szaros nem lenne képes csak egy igazi férfi.- lökött egy utolsót mire ívbe feszült a hátam és az ő nevét sikítva ereszkedtem vissza. Pillanatokon belül ő is rám dőlt egy mély morgás kíséretében.
Lihegve néztünk egymás szemébe elterülve a sötét csempén. Ezt a szemkontaktust ő szakította meg azzal hogy felült majd megemelve a kádhoz sétált velem ahol már készen állt a fürdő vizünk.
Sóhajtva döntöttem hátam Jungkook mellkasának mire ő hozzám hajolva egy csókot nyomott ajkaimra majd a szivacsra fogva finom mozdulatokkal elkezdte mosni a hátam.

Utat engedve neki a nyakamhoz eldöntöttem fejemet érezve ahogy két karját összekulcsolja hasamnál.
Állát vállamon pihentette míg én csak hallgattam a lélegzet vételét. Megnyugtatott a közelsége a hevesen dobogó szívem ellenére is.
Lassan végig vezette ajkait nyakamon majd durván bőrömbe mart megpecsételve testem.

- Csak is az enyém vagy megértetted? Rajtam kívül senki más nem érhet hozzád. Senki. - suttogta majd állam alá nyúlva vezette magafelé tekintetem.- Mondd ki.- mondta mire két kezem közé fogtam arcát és úgy ismételtem szavait.

- Csak a tiéd vagyok Jungkook. Hozzád tartozik mindenem.- suttogtam ajkaira mire ő elmosolyodva esett nekik.

- Helyes.

***

Mikor magamhoz tértem egyedül feküdtem az óriási franciaágyban. Elnyújtózva ültem fel mikor kopogtak, én pedig magamra húzva a takarót jeleztem hogy jöhet.

- Jó reggelt, meghoztam a ruháját.- lépett be Hyeol mire én csak mosolyogva ingattam a fejem a magázódáson.

- Hol van Jungkook?

- Az úrfinak még el kell intéznie pár dolgot a mai összejövetellel kapcsolatban. Viszont nincs időnk erre rengeteg dolgunk van.- csapta össze kezeit majd egy köntöst nyújtott át amit én magamra is kaptam.
Mikor a nappaliba értünk vagy tíz egyenruhás nő várt minket akik érkezésünkre egyszerre hajoltak meg. Megilletődve viszonoztam a gesztust majd kérdőn Hyeolhoz fordultam.

- Ők itt a sminkesek, és a fodrászok oh és persze a stylist is rád vár.

- Biztos szükséges ez?- kérdeztem kellemetlenül mire ő bólintott.

- A mai egy nagyon fontos nap kisasszony az egész Jeon csoport ott lesz a támogatókkal együtt. Na de rengeteg a dolgunk egy-két.- tolt a székbe majd intett a csapatnak hogy kezdhetik.

***

Nem túlzok ha azt mondom órákig ültem abban a székben. Kaptam pedikűrt, manikűrt, elkészítették a sminkem és megcsinálták a hajam. Kicsit úgy éreztem magam mint egy porcelán baba akit kiakarnak állítani a vitrinbe hogy mindenki láthassa. Mikor elkészültem meghajolva távoztak majd Hyeol intett hogy kövessem fel a gardrób szobába.

- Itt is lenne a ruhája jöjjön segítek.- mondta mire bólintottam.

- Minjivel mi lesz?

- Ma én vigyázok rá, megcsináljuk az iskolai feladatait aztán arra gondoltam hogy elmegyünk a parkba.

- Köszönöm Hyeol, mindent.

- Ugyan ez a munkám.

- Sokkal többet teszel értünk mint amennyi a kötelességed lenne, neked hála nem érzem egyedül magam ebben az óriási házban.

- Tudja nagyon emlékeztet a kishúgomra lehet ezért kedvelem ennyire és akarok vigyázni magára. Már az első találkozásunkor amikor a szemébe néztem tudtam hogy soha nem tudnék ártani önnek.

- Nem is tudtam hogy van húgod. Milyen ember?

- Nagyon hasonlít magára. Kedves és okos de néha ugyan olyan makacs és önfejű tud lenni ha a szeretteiről van szó.

- Egyszer szívesen megismerném. Biztos jól kijönnénk.- nevettem mire egy szomorkás mosoly húzódott ajkaira.

- Meghalt 4 éve egy balesetben.

- Nagyon sajnálom.

- Szomorú, de inkább ne beszéljünk erről. Kész is van.- húzta fel a cipzárt majd finoman végig simított hátamon.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá mire magához ölelt. Meglepett tette de viszonoztam. Örültem hogy többet megtudhattam róla.

- Vigyázz magadra Naeun, azok az emberek kedvesnek tűnnek de nem azok, veszélyesek.- súgta fülembe mire értetlenül néztem rá. Most először nem magázódott és amit mondott. Legutóbb is figyelmeztetett már erre és ez nyugtalanít már egy ideje.

Szólásra nyitottam a számat mikor kopogtak az ajtón és a sofőr lépett be.

- Kisasszony a kocsi készen áll az indulásra.

- Egy pillanat és megyek.- néztem Hyeolra aki csak mosolyogva ingatta a fejét.

- Menjen nehogy a végén még elkéssen.- tolt az ajtóhoz én pedig értve a szóból indultam a kocsihoz de mindketten tudtuk hogy ennek a beszélgetésnek meg koránt sincs vége.

Lesiettem a kapuhoz az életveszélyes magassarkú cipőben amit a stylist aggatott rám majd beültem a kocsiba.

- Szia Han.- köszöntöttem mosolyogva a sofőrt aki viszonozva a gesztust gázt adott a kocsinak.

- Izgulsz, mi?- nézett rám a visszapillantó tükrön keresztül mire bólintottam. Az egész házban csak Han tegezett engem de nem bántam. A mindennapos reggeli fuvarok alatt összebarátkoztunk és jól kijövünk, ráadásul nem sokkal idősebb csak nálam így könnyebben beszélgetünk.

- Az nem kifejezés. Jó lenne ha Jungkook itt lenne mellettem most.

- Tudom de hidd el hogy mindent érted tesz. Most erősnek kell maradnod Naeun. Bármi történik mosolyogj ne mutass érzelmet. - mondta mire bólintottam.

- Örülök ha nem zakózom el ebben a szörnyetegben.- mutattam sarkaimra mire elnevette magát.

- Jól nézel ki, Hyeol szép munkát végzett veled.- mondta halkan a mondat végét mire kaján mosolyra húztam ajkaim.

- Mikor hívod már randira? Állandóan utána érdeklődsz, gyerünk beszélj vele.

- Mindjárt megérkezünk.- váltott témát de végülis annyiban hagytam a dolgot. Egy nap úgyis összehozom ezt a két jó madarat.

Perceken belül a kocsi megállt és Han leparkolt. Kiszállt majd kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.

- Gyere velem.- mondta én pedig bólintva hagytam hogy vezessen.- Jungkook azt mondta hozzalak ide.- álltunk meg egy függönnyel takart helységben.

- Várj most itt hagysz?- kérdeztem halkan mire vállamra fogott.

- Nem lesz semmi gond, csak ne felejtsd el amit a kocsiban mondtam. Ne mutass érzelmet legyél megfoghatatlan.- mondta mire bólintottam ő pedig magamra hagyott.

Mélylevegőt véve vettem fel az álarcom amit már oly rég hátra hagytam. Még mielőtt megismertem Jungkookot folyton magamra húztam hogy kiöljem az érzéseim. Nem gondoltam volna hogy újra eljön a nap amikor magamra kell öltenem de itt vagyunk.
Tudtam hogy az épület tele van befolyásosabnál befolyásosabb emberekkel akik alig várják hogy fogást találjanak rajtam és széttépjenek de ezt nem engedhetem.

Szembe nézel mindegyikkel Naeun, még Jeon TaeHwannal is ha kell.

Nem fogom hagyni hogy bárki is elvegye tőlem Jungkookot.

Én hozzá tartozom és ezt senki nem tagadhatja meg tőlem még Korea legnagyobb embere se.

Jungkook POV.

Idegesen járkálok fel alá néha néha pár szót váltva a személyzettel és a társcégek elnökeivel. Apám még nem jelent meg de bármelyik pillanatban itt lehet. Hant is láttam elmenni a kocsival így Naeun is készen áll, minden a terv szerint megy.

- Figyelem kérem üdvözöljék Mr. és Mrs. Jeont a Jeon csoporttól.- húzta ki magát az öltönyös férfi mire mindenki a kapu felé fordult és tapssal fogadta a szüleim. Apám lassú tekintélyt parancsoló léptekkel indult az asztalfőhöz anyámmal a nyomában.

- Üdvözlöm minden társunkat barátunkat és támogatónkat a mai napon aki csatlakozott hozzánk hogy együtt ünnepeljünk. Külön köszöntöm a Kim családot is akik mától a Jeon csoport családjába tartoznak. Fiam.- intett mire én egy mosolyt erőltetve magamra mellé léptem. Közben Jennie is előre lépett meghajolva de nem foglalkoztam vele.

- A mai nap..- kezd bele apám mire "urdvariasan,, közbevágok.

- Megtisztelsz a bejelentés jogával apám?- néztem a vendégekre mire ő kelletlenül bólintott egy hamis mosoly kíséretében.- Mint apám korábban elmondta azért vagyunk itt hogy bejelentsünk egy szerelmet és egy szövetséget. Jenniet bizonyára már mindenki ismeri azonban lenne még valaki akit beszeretnék mutatni önöknek.- néztem a vendégekre mire mindenki halk sutyorgásba kezdett.

- Mit művelsz?- szorított kezemre apám de én folytattam.

- Hadd mutassam be az itt lévőknek és a ,,menyasszonyomnak" Lee NaEun-t a barátnőmet.- mondtam mire a vörös bársony függönyök fellibbentek és minden szem az én gyönyörű kincsemre szegeződött. A tömeg sutyorgásba kezdett, és valószínűleg most ástam meg a saját sírom de nem érdekelt.

Most az egyszer boldog akartam lenni.

Lassan haladtam felfelé a lépcsőfokokon miközben csak is őt néztem. Minnél közelebb értem hozzá annál gyönyörűbb volt.
Mikor mellé léptem felé nyújtottam a kezem amibe ő finoman helyezte sajátját.

- Most már nincs visszaút.- mosolyogtam rá mire bólintott majd a bámészkodó tömeg felé fordultunk. Apró törékeny keze szinte eltűnt az enyémben, még sem remegett pedig tisztában voltam vele hogy legbelül fél. Nagyon is.

Tudtam hogy egyikünkben se lesz megbánás. Mindketten arra vágytunk hogy a másikkal legyünk és bármi is az ára készek vagyunk megfizetni.

Szeretem ezt a lányt, az életemnél is jobban és megküzdök érte ha kell akárkivel még ha az egész világ áll ellenünk.

Boldogok leszünk.

Ezúttal boldog leszek, mellette.

By; KimChae_Young