A karácsony utáni szilveszter is hamar elment. Mindenki ünnepelt, titokban bepiált, csak a szokásos a tinédzserek részéről. 

Nem részletezném mi történt, legyen annyi elég, hogy az egyetlen józan ember is csak én voltam, meg talán még Shoji és Koda. Velük úgy elvoltam, viszont hamar leléptek, és én lettem az osztályunk bébiszittere. Hol sírt az egyik a lábamra csimpaszkodva hogy ő megfog bukni, a másik őrülten rohangált, a harmadik típus tök véletlen mindig engem hányt le, aztán voltak akik coming out-ot toltak nekem mindegyik percben miközben a másikkal beszéltem ki az életét tökre depisen. Összefoglalva kikészítettek, főleg akkor amikor nekem kellett leállítanom egy kettőjüket hogy ne mindenki előtt kezdjenek el baszni, húzzanak el a szobájukba, vagy a klotyóhoz, leszarom csak had ne azt kelljen néznem ahogy megdugjátok egymást, és nyögdöséseket hallgassak! Sajnos voltak akiknél már el is késtem...

Yaomomo ő nem volt vészes, flörtölgetett vagy öt percet full részegen, majd ki is dőlt és úgy cipeltem el a szobájához nehogy valamelyik idióta rá másszon.

Viszont az új év kezdetével az is jött, hogy lassan vizsgák. Mindenki tanult, edzett, sikeresen kellett végeznünk a UA-ben.

- Nem Kyoka, harmadjára mondom, ahhoz teljesen más egyenletet használunk, ugyan ez vagy hetedikes anyag! - nézett rám barátnőm szokottabbnál rémisztőbben. A karácsonyi estét azóta nem említettük, csak úgy elmentünk felette, és ugyanúgy viselkedtünk mint előtte. 

- De hát ki a jó isten emlékszik a hetedikes anyagra? - vágtam a fejemet az asztalhoz. - Miért nem hagyjuk most ezt, és inkább smárolunk, meg ilyenek? - néztem fel barátnőmre kérlelő pillatással.

- Kyoka! - anyukámat megszégyenítő gonosz pillantás ült ki Yaomomo arcára.

- É-értettem sensei! - kezdtem el megoldani újból a feladatot.

- Ha elkapkodod, de nem is ott jár az agyad nem fog menni. - sóhajtott fel, majd húzta el előlem a papírt. - Kérlek szépen csak egy kicsit próbálj meg oda figyelni! Tudom hogy az írásbeli nem nagy cucc, egy évet kihagysz majd meglátod mi lesz, az a lényeg hogy elérd azt a pontszámot amivel  tovább engednek. Viszont engem érdekel milyen eredményt érsz el! - szorította össze kezeimet. - Azt tudom hogy menni fog a vizsga másik része, eleget edzel rá, viszont ezt a legkisebb hibákkal is el lehet rontani!

- Tudom, csak miközben itt vagy mellettem, másmerre járnak a gondolataim... - sóhajtottam fel.

- Mi lenne, ha ma rágyúrnánk erre, és holnap cserébe elmehetnénk suli után randira, benne vagy? - mosolyodott el lágyan.

Erre természetesen én is hasonlóan cselekedtem, arcomon halvány pír mellett boldogan egyeztem bele ebbe az egészbe.

*

- Jirou, ma elmennénk a srácokkal kajálni egyet, te nem jössz? - szólított meg Kaminari. Bevallom észre sem vettem mikor jött ide. - Igaz tanulni kéne, de stressz levezetésnek nem rossz, nincs igazam? - hajolt fülemhez - Hozhatod Yaoyorozu-t is, nehogy elvonási tüneteid legyenek! - súgta mintha nem tudná már majdnem az egész osztály.

- Bolond vagy? - pofoztam fel. - Egyébként is randim lesz ma suli után, bocs.

Mostanság mintha egyre lassabban ment volna minden a suliban. A napok hosszabbnak tűntek mint máskor, az órákon emiatt pedig alig tudtam figyelni. Alapjáraton se szoktam igazán, de azért még is csak most érdemes lenne.

Gondolataimból a csengő hangja ébresztett fel, osztályfőnöki óránkra ahhoz képest Aizawa sensei hamar megérkezett. Lassan csak annyira lettem figyelmes, hogy Iida és Yaomomo kisétálnak a tanár asztalához. Mindenki tudta mi következik, valami bejelentés lesz. Várhatóan a vizsgákról fog Iida pofázni, hogy mennyire fontos.

- Mivel ez az utolsó évünk, valamivel elő kell jönnünk, megmutatnunk kik is vagyunk! - kezdett el egy teljesen más témát a vártnál. Tipikusan kihúzta magát, és mutogatott. Mint mindig.

- Mi arra gondoltunk, hogy előadhatnánk egy színdarabot. - osztotta meg velünk Yaomomo gondolatukat. - Nem kell túl izgulni, valami egyszerűre gondoltunk! A ruhákat majd én megcsinálom. - mosolyodott el. Erre a kijelentésre mindenki sugdolózni kezdett. - Mondd, Hagakure! - a lány jelentkezését észre sem lehetett volna venni, itt nem láthatatlanságára utalva, hisz az egyenruhájából ez látszik mikor mit tesz, hanem a hangzavar miatt.

- Esetleg előadhatnánk a Rómeó és Júliát! - mondta ötletét. - Az ilyenekre a tinik mindig buknak, nem?

- Oh, ez nem is rossz ötlet! - Iida boldogan hallotta a lány ötletét. - Esetleg bármi ellenvetés, vagy ötlet? - erre sokan jelentkezni kezdtek.

- Ki lenne egyáltalán a két főszereplő? - Sero gondolkodva merengett el.

- Én bevallom Yaoyorozu-t és Todoroki-t tudnám elképzelni... - az ötlet tanácsadója újból megszólalt. 

Na várjunk, ez már sok helyről is vérzik. Először is, miért pont ők? Pontosabban miért pont Yaomomo? Az nem érdekel ha Todoroki-t beállítják, de nekem Yaomomo nehogy már egy más ember szerelmét játssza! Mármint persze, ez csak egy színjáték lenne, semmi durva, de akkor is! Lehet ők ketten a legjobb tanulók, példa értékűek, meg minden, de akkor sem!

- Sajnálom, de én nem vállalom így a szerepet! - Yaomomo illedelmesen lépett hátrébb egyet.

- Szerintem maradhatnál Júlia szerepében. - Ashido kezdett neki mondandójának. Mit is mondjak, első szavaival meglepett, és elgondolkoztam hogy mit akar ezzel kihozni, úgy is tudja hogy nekem ez így nem tetszene. - Viszont lenne egy ötletem. Nem marad a történet a szokásos, az már unalmas. Kérek pár napot rá, megoldom az átírását. Egy-két ember segítségét majd innen is kérném. Remélem mindenkinek megfelel! - mosolyodott el, majd különösen felém fordult.

Láttam a szemében. Azért is bele akart írni engem is valahogy, és egy fanfiction-t generálni az egészből.

*

- Itt is vagyunk! - mosolyodott el Yaomomo. Ha már tél van, miért ne jöhetnénk el korcsolyázni egy közeli pályára? Valójában Momo hozta fel az ötletet, én meg csak gondolkozás nélkül beleegyeztem. Ebben egy volt a gond, a jegen még megállni sem voltam képes. Minden egyes elismerésem azoknak akik még táncolnak meg ugrálnak is rajta!

Yaomomo elment átvenni a korcsolyáját, nekem meg mivel nem volt így muszáj voltam elmenni bérelni egyet. Nagyon sokan voltak ahogy szét néztem. Főleg gyerekek a szüleikkel. Akaratlanul is elkapott a gondolat, hogy nekem lehetséges nem lesz ilyen. Hősként családot alapítani lehet nem a legelőnyösebb, főleg úgy hogy két nőnek rendesen nem is lehet gyereke.

Elhesegetve a rossz gondolataimat indultam meg én is átvenni a korcsolyát. Hisz ez a mi napunk, nehogy már pár kölyök elrontsa azt!

- Nem tudod hogy kell felvenni, ugye? - nevetett ki Yaomomo. Felhúzni a lábamra persze hogy feltudtam, de utána nem akart megmaradni a lábamon, nem tudtam vele mit kezdeni!

Yaomomo csak kuncogva térdelt le, majd csinálta meg nekem.

- Köszönöm... - néztem oldalra hátha nem lesz annyira kínos, bár valószínűleg csak nekem lehetett az.

A jégpálya felé vettük az irányt. Sokan körbe-körbe már mentek kitudja hányadjára, és ebbe belegondolva... szörnyű az hogy mennyire nem mennek nekem a sportok.

- Gyere, Kyoka! - barátnőm szorosan összekulcsolta kezeinket, majd a korláthoz szorosan ragaszkodva nagy nehezen már végre a jegen voltunk. Yaomomo ő már komfortosan állt rajta, míg én remegő lábakkal magamban csak azért imádkoztam hogy ne essek el és vigyenek el a kórházba. - Nem kell félni, fogom a kezed! Először menjünk akkor a korlát mellett, gondolhattam volna hogy nem vagy jártas benne.

Yaomomo szörnyen figyelmesen indult el velem. A kezemet el nem engedve siklottunk a jegen, Nem mondom hogy profi lettem, de már tudok úgy menni hogy nem fogom a korlátot, csak Momo kezét, hah! 

Lehet egyeseknek túl ostoba gondolat az hogy egy sima korcsolyázás romantikus lehet, viszont számomra az volt. Yaomomo-val együtt lenni ott, csodás érzés volt. Vele minden egyes pillanat az.

---

Ugye ez most nem volt 2 hónap?-

Jó, leellenőriztem csak egy hónap és 2 hét volt- komolyra véve a szót. Amikor az utolsó fejezetet írtam, hozzátettem hogy sok rész lesz, jó a lelkiállapotom. Na az akkoriban családi okokból úgy lement a béka segge alá-

Azóta meg már suli van, szörnyen stresszes az egész, maga a visszaszokás is, és még az anyagok sem a legkönnyebbek. Emellett a szabadidőmet nem csak suliba tanulásra szánom, de felvételi előkészítőre is. A felvételi miatt is most nekem ez az időszak nagyon stresszes, de reméljük hamar lemegy ez is.

Sietek visszatérni, hátha több motivációm, energiám és időm is lesz. Pusza nektek, most nem kaptok sajna playlisteket amiket hallgattam, mert az egyenlő a nullával-

(Találtam egy ilyen aranyos fanartot most gyorsan, hát milyen cukik már *-*)