Lefagyva néztem. Nem tudtam mit mondjak. Yaomomo szemei csillogtak, piros ajkaival mosolygott.

- Hé, Kyoka... - suttogta.

- Yaomomo... - mondtam ugyanabban a stílusban.

- Sosem vallottam még szerelmet. - halkan jöttek ki a szavak a száján. - Ez volt az első. Nekem sokszor mondták, hogy szeretnek... még is, ez volt az első, hogy én mondhattam ki.

- Akkor valami újat tapasztalhattál legalább, nem igaz? - próbáltam el lazulni.

- Ne bánj velem úgy, mintha nem gondolnám komolyan! - emelte fel a hangját, akár csak pár perccel ezelőtt. - Elegem van, hogy nem vesznek komolyan! Elegem van abból, amit rólam beszélnek! Sőt, abból is elegem van, hogy egyesek anélkül viszonyulnak, hogy ismernének! Elegem van, hogy egy kurvának hisznek! - szaladt ki belőle. - Bocsánat. Nem akartam csúnyán beszélni...

- Sosem mondtad, hogy ilyennel bántanának! - kaptam fel a fejem.

- Te sem mondtad egy ideig, hogy pánikbeteg vagy. - csordult ki a könnye.

- Sajnálom...

- Én is sajnálom, Kyoka. - mosolyodott el újra. Napokig tudtam volna nézni. Csak nézni, hogy boldog, semmi mást sem tenni.

- Ugye tudod, hogy mindig is ott voltam, vagyok, és leszek melletted? - húzódtam közelebb hozzá.

- Azért a jövőről ne beszélj így, nem tudhatod milyen lesz. - nevetett fel halkan.

- Akkor szerintem a jövőbe látok. - mosolyodtam el. - Lehet van egy másik képességem is.

- Néha nagyon rossz tud lenni a humorod... - húzódott felém.

Percenként egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Nem mintha olyan sok helyünk lett volna, még is olyan volt, mintha egy örökkévalóság választana el minket.

- Hé, Kyoka... - nyúlt arcomhoz, melyre egyből elpirultam. - H-hogy is mondjam... Meg... meg... - nyelt nagyot. - Megcsókolhatlak? - pirult el a lány a szokottnál durvábban. Most úgy ténylegesen a zavartól pirult el.

Nyeltem egyet. Nem tudtam erre hogy kéne válaszolnom. Végül válasz nélkül történt minden. Yaomomo helyett én tettem meg. Mint egy kapzsi kisgyerek, úgy fontam körbe nyakát, majd húztam magamhoz erősen miközben ajkaink érintkeztek.

Nem igazán csókolóztam azon az esti eseten kívül. Így ügyetlenül mozgattam ajkaimat, remélve hogy mindent jól csinálok.

Végül lassan elváltunk egymástól. Egy ideig nem mertem kinyitni a szemeimet. Úgy nézhettem ki, mint egy kiskutya, aki egy napja nem kapott vizet. Lihegve, és a melegség miatt vörösen, amit nekem akkoriban éppen a zavar okozott.

- Én... - kezdtem volna neki, ha nem hallottam volna hangokat.

- Baj van? - aggódva nézett Yaomomo. Pár másodperc múlva ő maga is rájött mi miatt néztem így. Megérkeztek értünk, megkapták az üzenetem arról hogy bajban vagyunk.

*

- Tehát, azt állítjátok, hogy amikor ti még megpróbáltátok a köveket megmozdítani, akkor nem mozdultak, de ameddigre a hősök oda értek, addigra már mozgathatók voltak, ugye? - nézett ránk az osztályfőnökünk.

- Pontosan! - húzta ki magát Yaomomo. Ha jobban megfigyelted, verejtékkel teli volt az arca.

- És ugye tudjátok, hogy ez egy elég gyenge kifogás, és hazugság? - ásított fel.

- Hát... - nem tudtam mit mondjak. Nem tudtam mit mondani.

- Tudjuk, hogy ez nem hőshöz illő volt! - emelte fel a hangját mellettem a lány. - Tudjuk, hogy mennünk kellett volna, és többet tenni annál, hogy csak simán kiküldjük az embereket. Vállaljuk a felelősséget, azért mert nem harcoltunk! Máskor nem lazsálunk, megígérjük!

- Nem mintha szidásnál többet kaphatnátok az igazgatótól, vagy mástól. - vont vállat Aizawa. - Bevallom nincs is hozzá kedvem, és nem is zavar. Ti még tanulók vagytok, nem kell egyből ugranotok. Még ott áll előttetek sok edzés, meg minden más.

- Nem kell védeni minket, sensei. - szólaltam meg végül. - Három éve képeznek minket, mi még is csak ott üldögéltünk. Valaki életét is veszthette volna, ki tudja, bármikor elő állhat az, hogy nincs aki megmentse hős hiány miatt. Mindenki folyamatosan dolgozik, nem tudnak mindenkire oda figyelni...

- Ebben mondjuk igazad van, örülök hogy így gondolkodsz. - bólintott a férfi.

- Kérem, hogy engem büntessen! - hajoltam meg, majd emeltem fel a hangom. - Én voltam a hibás! Yaoyorozu csak miattam maradt ott velem! Én nem akartam menni azzal, hogy nem szeretnék, mert magánügyek miatt már teljesen ki voltam... Ez nem volt helyes, tudom.

- N-nem csak Kyoka hibája! - Yaoyorozu ugyanazt téve mint én kezdett el magyarázkodni. - Az én hibám is. Bármikor ott hagyhattam volna őt, és mehettem volna akár egyedül is, még is csak ledőltem mellé, mintha nem tudnánk kiszabadulni. Elnézéstkérek érte, a jövőben nem követem el ezt a hibát!

- Mit csinálsz? - suttogtam oda a lánynak.

- Nem akarom, hogy te keveredj bajba, nem csak a te hibád volt! - halkan szólt oda hozzám, miközben mi még mindig meghajolva álltunk a tanár előtt.

- Most elnézzük, elintézem hogy ne legyen belőle nagy vita, bármennyire is fárasztó lesz ez számomra. - köszörülte meg torkát. - Elég a hajolgatásból, álljatok fel normálisan...

- Köszönjük szépen! - kaptuk fel a fejünket egyszerre.

Amint elment az osztályfőnökünk, mi az iskolából egyből mentünk is a kollégiumba.

- Akkor mi most... - próbáltam keresni a megfelelő szavakat. - Úgymond hát hogy is mondjam... együtt vagyunk? - szaladtak ki a számon a gondolataim.

- Nem is tudom, szerintem két csók után ez már egyértelmű, nem? Vagy is, ha csak nincs ellenvetésed. - vont vállat. - Végülis, csak én mondtam ki hogy szeretlek. Nem kaptam rá választ. - ravaszon mosolyodott el a lány mellettem

- Szeretlek, Yaomomo. - csókoltam meg.

Szörnyen szerencsésnek éreztem magam. Az évfolyam, sőt tán az egész iskola legszebb lányáról elmondhattam, hogy a barátnőm. Yaomomo sokaknak tetszik, vagy tetszett. Sokan azért nevezik úgy ahogy, mert irigyek. Nem tartják magukat szépnek mellette.

Akárcsak én. Viszont engem nem zavar. Az én szememben ő a legszebb, így nem is vágyom arra, hogy én lehessek a helyében.

Talán ezt mondják igaz szerelemnek. Bár az én szememben csak egy túl nyálas szerelem, ami az én részemről van és ez amúgy... nagyon fura, és másokra ilyenkor tuti azt mondanám hogy undorító, még is én is ugyanazt teszem.

Mindig is felnéztem Yaomomo-ra, amióta csak láttam őt. Az elején irigy voltam, majd egyre jobban becsültem, és végül az irigységem átalakult valami teljesen mássá. Talán az volt az a pont, hogy beleszerettem. Akkor jöttem rá, hogy sosem voltam irigy valójában. Csak mellette akartam lenni, és vele együtt csinálni mindent olyan tökéletesen, mint ő. Együtt akartam vele lenni. Ez volt valójában mindig is a legfőbb vágyam.

Szerettem volna megtapasztalni mindent vele. Akkoriban nem ismertem fel melyik az igazi irigység, és melyik nem az. Ma más még is, megláttam. Megvilágosultam apró részletekben haladva.

És most, itt áll előttünk az élet. Együtt. Valóra válhat az álmom, szépen lassan megtapasztalunk dolgokat együtt. Együtt leszünk a tökéletes páros hősökként.

Bár ha belegondolok, barátokként is sok mindent együtt tapasztaltunk meg. Vele mertem először lecsúszni egy vízicsúszdán, mellette tapasztaltam meg milyen az, hogy közeledünk az álmunkhoz. Mellette vágtam bele ebbe az egészbe, és mellette kezdtem el gyakorolni a hősök munkáit.

Már várom, hogy több mindent átélhessek vele. Hiszen Yaomomo itt smárol velem, azt mutatva hogy szeret. Azt sugározva, hogy nem enged el, és szeretne minél több mindent átélni velem, velem maradni ameddig csak tud.

Tudtam, hogy miért nevezik kurvának. Gyönyörűen ápolt sötét haja mellett nagy sötét szemeiben el lehetett veszni. Szempillái dúsak, ajkai nagyok, meggypiros árnyalatúak. Az alakja akár egy homokórának, keblei kereken domborodnak. Emellett szörnyen kedves, és a legjobb tanuló. Melyik fiú nem lenne oda érte? Ha tetszett neked egy ilyen fiú, aki oda volt érte, akkor persze hogy még csak ráadás volt a megnevezéshez.

Még is, valójában sosem volt az, ahogy mondták. Miden fiút elutasított, más dolgokat tett előre. Nem is nagyon érdekelte egyikük sem. Szívesen segített akár azoknak is, akik lekurvázták. Máig ezt teszi. Talán ez is egy olyan pont, amiért beleszerettem.

Viszont most egyetlen egy dolog foglalt le csak. Az, hogy Yaomomo meggypiros, nagy ajka az enyém érintette.

---

K

i számolta, hogy hányszor írtam azt, hogy hé, Kyoka- /jk, ne verjetek meg pls

Na hát üdvözletem mindenkinek! Tudom, óriás volt a kihagyásom, viszont a vizsgák, meg minden szar miatt nem volt sok időm, a hétvégéken inkább pihentem. De kárpótlásul egy kicsit hosszabb részt hoztam, meg egy kicsit romantikusabbat is.

Most ahogy vége a sulinak (már csak 10 nap, ámen) a nyári szünet alatt majd egy kicsit aktivizálom magam, és próbálok a többi ff-emhez is írni egy-két részt, nem csak ezt írni folyamatosan.

Remélem tetszett a rész, pusza van <3

Playlistek amiket hallgattam az írás közben: