- Szia! - mosolygott rám.

- Szia... - próbáltam halk hangomhoz legalább egy kínos mosolyt is társítani. Vagy két percig csak a földre tudtam figyelni. Kínos csönd, miközben tudtam hogy ő néz.

- Hogy vagy? - törte meg a csendet.

- M-megvagyok, és te? - kaptam fel tekintetemet.

- Mostanában sok a tanulnivaló, de azon kívül semmi extra. - vakarta meg tarkóját.

- Akkor én megyek is... - nyeltem nagyot miután kilépett az ajtóból.

- Jirou! - szólt utánam.

- Mhm? - néztem vissza.

- Ma menjünk el valahová. Például a plázába, mint a nyáron. - csillantak fel szemei. 

Melegség járt át. Persze ott volt az a rideg érzés is, hogy ignorálta a történteket. De ezt minél jobban próbáltam taszítani a gondolataimból. Próbáltam arra gondolni, hopgy ez olyan mint egy randi. Amiből bármi jó kisülhet. 

Végül egy bólintással hagytam ott a mosdót. Kívülről ridegnek tűnhettem, de belül egy fangirl-t szégyeníthettem meg.

- Mi ez a boldogság? - nézett rám Denki miután leültem az asztalhoz.

- Ennyire meglátszik rajtam? - pirultam el.

- Nem, de mivel úgy jöttél be a terembe hogy ugrándoztál, valahogy boldog aurát láttam körülötted. Tudod, olyan kis csillagokat, meg szivárványokat. - nevette el magát a szöszi.

- Ó, fogd már be! - csaptam nyakon.

- Mesélj, mesélj! - pattogott Ashido.

- Csak találkoztam Yaomomo-val... - takargattam az arcomat. - Először ignorálta a történteket, de utána azt mondta, hogy menjünk el a plázába ma...

- Tehát randiztok? - vonta fel a szemöldökét Kirishima.

- Nem, dehogy, ez nem olyan! - magyarázkodtam. - Csak szerintem... tisztázná a dolgokat...

- Biztosan hogy randi. - bólogatott Mina.

- Tutira az. - tette ugyanazt Kaminari is.

- Mindkettőtöket tarkón csaplak. - emeltem fel kezeimet.

*

Szokásosan gyorsan elkészülődtem. Sosem voltam az a lány, aki több órán át öltözködött. Bár ehhez lehet, hogy a stílusomnak is köze van.

A buszon, se a busz felé sem láttam Yaomomo-t, így ő valószínűleg hamarabb ment. Később nem hiszem, mivel valójában elkéstem azt a buszt amit néztem. Akkor értünk vissza a kollégiumba, mielőtt az ment volna, és akkor még őt is láttam. Így már nagy eséllyel csak rám várhatott.

Az utolsó buszmegállóban leszálltam, majd elindultam a pláza felé. Ott volt öt percre a megállóhoz. 

Az emberek csak úgy nyüzsgöttek, alig lehetett elférni tőlük. A tinik bulizni indultak, ameddig az idősebbek pedig bevásárlást tarthattak.

A pláza közepén sem volt ez máshogy, bár itt mindig is sokan voltak belegondolva. Itt jöttem rá, hogy nem is beszéltük meg egy fontos pontot. Hol találkozunk?

Nagy nehezen előszedtem a telefonomat, majd rá mentem Yaomomo számára. Féltem. Egy jó ideje nem hívtam, és eléggé kellemetlenül éreztem magam most emiatt. Minden egyes kicsöngés úgy tűnt, mintha már húsz éve a fülemben sípolna, mely azért eléggé idegesítő tud lenni.

- Jirou! - hallottam hangját mögülem. Reflexből fordultam, mire a lány rám ugrott. A telefont kiejtettem a kezemből, még mindig a földön zúgva hívta a lányt, aki most ölelgetett.

- Y-Yaoyorozu... - arcomon halvány pír jelenhetett meg. Nem tudom hogy tud ezek után is így viselkedni. Mintha csak... tapadósabb lenne, ami bevallom nem zavar még így most.

- Sajnálom, nem szóltam hol keress. - szállt le rólam kuncogva. - Bevallom eléggé hirtelen jött ötletem volt ez az egész, így sikerült végül.

- Semmi baj... - mosolyodtam el.

- Van ötleted merre menjünk? - várta válaszomat. - Persze ha nincs, akkor mehetünk ahova én gondoltam. Csak úgy voltam vele, hogy te nyugodtan választhatsz ha szeretnél valahova menni...

- Nem tudom, nem gondolkoztam. - néztem szét, bármennyire is jól ismerem már ezt a helyet. - Először is szomjas vagyok, menjünk inni valamit.

*

-  Jirou, ez szerinted jó lenne? - mutatott nekem egy ruhát.

- Inkább próbáld fel. - vontam vállat. - Te is hallottad? - figyeltem fel egy érdekes hangra. - Eddig még nem hallottam semmit sem a szörnyű bolti zenéken kívül...

- Hé, azért nem annyira szörnyűek! - nevette el magát. - Egyébként nem, nem hallom...

- Fentről jön... - ellenőriztem le képességemmel. - Szerintem menjünk ki innen, nem tudom mi lehet kint...

- Én hiszek benned, Jirou. - tette vissza a helyére a ruhát. - Először is viszont a boltot is ki kell ürítenünk! - rántott magával.

Mindenkinek szóltunk aki csak ott volt, hogy siessenek ki.  Lehet, hogy felelőtlen volt általunk így, hogy nem ellenőriztük le mi folyik is itt valójában, de Yaomomo hitt nekem, és ennyi elég volt számomra.

- Szerintem meg vagyunk. - bólintott Yaoyorozu lihegve, miután a boltvezetőt is nagy nehezen ki tudtuk küldeni az erősödő hangok után. - Siessü...

A plafon fogta, leszakadt, minket bekerítve. Épp hogy maradt egy kevés helyünk ott, ahol voltunk.

- Kik mások lennének ilyen szerencsétlenek... - vetettem le magam a földre fekvő állapotba.

- J-Jirou, ezt mi is eltudjuk akár tüntetni... - mutatott aggódva az emberiségtől elválasztó "falunkra".

- Küldtem vészhelyzet SMS-t, és amúgy sincs semmi kedvem sem újra emberek közé menni, bevallom... - sóhajtottam fel. - Lehet, hogy hős vagyok, és ez nem vallhatna rám, de nem akarok embereket menteni... Mármint ne érts félre. Alapból még mindig szeretném ezt tenni, de így most, kivagyok mindentől is.

- Megértelek.- ült le mellém.

- Miért teszel úgy, mintha semmi sem történt volna? - meredtem magam elé.

- Jirou...

- Miért kell ignorálnod a tényt?

- Jirou, én...

- Miért nem vallod be magadnak, és miért próbálsz úgy tenni mintha elfelejtetted volna már egyből?

- Kyoka! - emelte fel a hangját. 

A fejemben megszűnt minden. El is felejtettem, hogy ő így hívott eddig. Nem zavart, hogy egyszer sem ejtette ki újra a nevemet. Legalább is a felszínen. Nem figyeltem a belső érzéseimre, nem is tudtam mit éreztem valójában.

- Sajnálom. - vettem mély levegőt pár perc múlva. - Beléd vagyok esve. - suttogtam halkan.

- Belém vagy esve? - kérdezte vissza, mint aki nem tudná.

- Van vele valami baj? - fordítottam felé fejemet.

- Semmi baj sincs vele. - mosolyogva felém fordította ő is fejét.

- Tudod, azt a csókot nem csak viccnek számítottam. Nem olyan barátinak gondoltam. - mondtam amit csak tudtam.

- Ki mondta, hogy én úgy gondoltam vissza rá? - nevette el a végét.

Kínos csönd. Lassan felültem majd a térdeim közé szorítottam arcomat. Kezem oldalt a földet súrolta, kényelmetlenül éreztem magam. Nem csak mert a földön ülni nem a legkényelmesebb, hanem az előbb történt párbeszéd miatt is.

- Hé, Kyoka. - szólalt meg végül a lány. Kezemen óvatos érintést éreztem. Finoman megfogta azt, majd újra szóhoz szeretett volna jutni.

- Tudod, hogy most több ezren féltékenyek lennének rám, ugye? - pirultam el.

- Az lehet.

- És ugye tudod, hogy zavarban vagyok?

- Tudom. - hallottam hangján ahogy mosolyog.

- N-nem kell kényszerből ezt tenned, elengedheted a kezem nyugodtan... lassan szerintem jönnek is ide értünk, mármint érted...  - fordultam felé.

- Szeretlek.

---

Na ki tért vissza? :D

Sziasztok, hellosztok! Új MomoJirou rész, ami már romcsibb lett, igen ide is eljutottunk a 11. rész által. Btw a plafonos cucc eléggé cringe, bevallom nem tudtam hogy fogalmazzam meg. Viszont mindenki képzelje el, hogy ott egy nagy adag cucc leesik és akkor most fhú de beragadtak-

Remélem tetszett a folytatás, próbálok visszarázkódni az írásba lmao

Playlistek amiket hallgattam írás közben: 

https://youtu.be/IyYtu5RU1eA

https://youtu.be/gKOCt3y0O-Q