Az ablakon kinézve próbáltam a tanár legalább egy-egy szavára is figyelni, majd megjegyezni. Ez sikeresen nekem nem is ment, majd nagy nehezen a gondolatmeneteimből Kaminari hangja ébresztett ki.

- Nem jössz kajálni, Jirou? - mosolygott jobbján Kirishimával.

- Mhm, de, megyek. - álltam fel.

- Amióta elmentetek Yaoyorozu-val a szülinapját megünnepelni, azóta nem mondtál semmit. - sóhajtott fel.

- Ne is beszélj róla. - fordítottam el a fejemet.

- Utána kerestem, ezeket gay problémáknak hívják az internet szerint! - húzta ki magát büszkén Kirishima, hogy legalább angolról a probléma szót letudta fordítani.

- Egyáltalán miért ti vagytok ketten megint itt velem? - csaptam fejbe magam. - Egy idióta, - céloztam Denkire, - és egy másik idióta, aki egy fokkal értelmesebb. - majd Kirishimára.

- Múltkor te kerestél minket, khm! - duzzogott Kaminari a megnevezésemen.

- Ennyi erővel te hogy haladsz? - néztem a szöszire.

- Huh? - vonta fel szemöldökét. 

- Múltkor eléggé szépen lebuktál. - sóhajtoztam. - Ahogy akkor is mondtam, erre a témára még visszatérünk.

- Tényleg Denki, végre elmondhatnád szépen, hogy ki az aki miatt meleg vagy! - csillantak fel a vörös szemei. - Múltkor az is eléggé megbántott, hogy ilyen úton kellett megtudnom ezt.. - drámaian sóhajtott fel.

- Nem vagyok az! - ordította el magát úgy mindenki előtt a fiú. Mi belőlünk körülbelül egyből kitört a nevetés.

- Miről van szó, miről van szóóó? - pattogott mellénk Ashido. 

- Semmiről, semmiről! - rángatózott, nem a képességétől a fiú.

- Ahj, pedig már azt hittem valami érdekes dolog. - sóhajtott fel a lány. - Majd meséld el Jirou, szívesen meghallgatom! - jött mellém súgdolózva.

- Van kedved velünk ebédelni, Ashido? - kérdezte meg Kirishima.

- Szerinted miért jövök? - húzta oldalra száját. - Ezt kérdezni sem kell! - húzta ki magát büszkén. - Fogadjunk, hogy Kami nem létező szerelmi életéről volt szó! Amiatt jöhetett ennyire zavarba. - súgta, vagy is próbálta azt tenni, hangosabban nekem a pinky.

- Ugyan, ugyan! - terelte a témát újra az áldozat. - Ennyi erővel miért nem beszélünk a te párkapcsolatodról Pinkyke, múltkor valamit nagyon zagyváltál nekem ott össze meg vissza!

- Neked van párod? - kérdően néztem a lányra.

- Már lassan négy hónapja! - vigyorodott el.

- Már csak te vagy ilyen magányos, Jirou. - rázta meg fejét Denki.

- Magad ne hagyd ki, te barom. - nevettem el magam az orrom alatt. Lassan az ebédlőben is ott voltunk, bemenve ültünk le egy üres asztalhoz. - Kirishima is egyedül van, nem igaz?

- Én ahhoz túl férfias vagyok. - nyújtotta ki nyelvét.

- A-amúgy sem kell mindenkinek párkapcsolatban lennie, nem igaz? - húzódtam össze már lassan sírva a kínosságtól, hogy csak nekem nem akar összejönni, mivel mindig elszúrok valamit. Kaminariról meg ne is beszélünk, csak rá kell nézni, és minden összeáll!

- Sokan állnak kapcsolatban az osztályban. - vette elő ebédjét Mina.- Én egyedül annak örülök, hogy nem egy olyannal vagyok együtt, aki ugyanebbe az osztályba jár... - sóhajtott fel. - Az kész káosz lenne számomra!

- Káosz? - vontam fel a szemöldökömet.

- Számomra. - emelte ki újból. - Biztos, hogy lehetnek előnyei, - kezdett el enni, - de én a saját esetemben bajosnak találom. - majd nyelte le az első falatot. - A sok tanulás mellett ugyanazzal lenni akivel együtt vagy nap mint nap, elvonná a figyelmemet!

- Tehát nagyon bajos egy ilyen kapcsolat szerinted? - gondolkoztam el.

- Ashido szerint az. - mosolyodott el Kirishima. - Viszont szerintem sok pontból jó is. Van akire sokszor támaszkodhatsz, és milyen muris már megpróbálni eltitkolni a kapcsolatodat valakivel az egész osztályod előtt! - nevetett fel. - De persze sok veszekedéssel is járhat, és valószínűleg kevésbé stresszes ha mindenki tudja a kapcsolatotokat, szabadok lehettek.

- Szerintem az lenne a legkényelmesebb, ha az ember valaki olyannal járna, aki egy iskolában van vele, de más osztályba, esetleg eggyel lejjebb, feljebb. - osztotta meg Kaminari is gondolatait. 

- Tehát egy Senpai, és Kohai kapcsolatra gondolsz? Az egy kicsit bajos a kisebb szeméből. - kezdte előadni drámai műsorát Ashido. - Amikor a Senpai elballag, szívszakítóan elválasztják őt a hőn szeretett párjától! - sóhajtott fel. - Majd mikor nem lesz már itt az idősebb, elmegy tovább tanulni, ahol egy gonosz, sötét banda fogadja őt, és kényszerítik! - sugárzott a lányból a rossz aura. - Elkezd kábító szerezni, és ront a kapcsolaton! Majd a kisebbiket egyedül megverik, nem lesznek barátai kik megvédenék! - vett fordulatot története. - Majd megjelenik egy másik szereplő, aki megmenti őt! - csillogtak fel szemei.

- Majd ők összejönnek, szakít a másikkal, öngyilkos lesz a volt Senpai, sír egyet a Kohai, majd itt a vége, lett tíz gyerekük, boldogan éltek tovább a megmentővel blah, blah, blah. - rövidítettem le a történetet.

- Ch! - sértődött be amint én fejeztem be a történetet.

- Ez nem egy dráma sorozat, hanem a valóság. - ütögette meg fejét a szöszi. - Én úgy gondoltam, hogy a sima más osztályban lévő kapcsolat egy évfolyamon szerintem tök jó lehet, vagy ha a másik pár máshonnan van. - mosolyodott el.

- Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök. - álltam fel az asztaltól, majd sétáltam ki egyenesen a legközelebbi mosdó egyik fülkéjébe.

Muszáj voltam kijönni. Egyedül elgondolkozni, ahol senki más nem lát. Ahol egyedül lehettem a gondolataimmal, legalább is úgy érezhettem, ahogy előbb leírtam.

A gondolataim csak úgy cikáztak az agyamban. Nem tudtam egy főbb pontot kitapintani, hogy éppen csak az fusson át a fejemben. Minden összemosódott, az egyik állítás után jött a másik, rohant el a harmadik, majd felejtettem el a negyediket.

Mély levegőket véve dőltem neki az ajtónak. Sok minden megvilágosodott bennem. Legalább is, sok olyan dolog, aminek az ellentétje is lehetséges lehet.

Féltettem Yaomomo teljesítményét, hogy az utóbbiak esetleg stresszel voltak-e rá. Vagy ha esetleg folytatnám utamat, púp lennék-e csak a hátán. Egy levakarhatatlan fájdalom, aki csak a rosszat váltja ki a másikból. Felborítanám-e az eddigi életét. Elrontanék-e bármit is a köztünk lévő barátságban.

Van-e köztünk még akármi is?

Nem rontottam-e el ezt a köteléket meggondolatlan cselekedetemmel? 

A levegőt kifújva léptem ki a fülkéből. Az ajtót nyitva hagyva indultam megmosni az arcomat. A víz csobogása megnyugtatott. Mintha már jobban lenyugodtam volna. Vizes arcommal a tükörbe tekintve mosolyodtam el. Értelmetlenül. Csak úgy kedvem támadt mosolyogni. Ha már ez a dolog ingyen van itt számunkra, miért ne tennénk.

A mosdó ajtó kilincsére téve kezemet nyitottam ki azt, majd indultam volna ki. Ha ő nem állt volna ott. Szemtől szembe, az ajtóban. Arcomat halvány pír borította, zavaromban meg sem bírtam szólalni. Helyette csak egymást néztük, sőt már bámultuk.

Yaomomo még is elmosolyodott, a történtek után is.

---

Rawr, gay bitches. Igen, élek! Megint ezt a történetet folytattam, tudom, tudom, jó lenne a többit is, de a Togarakát szeretném most egy kicsit átírni először is, ameddig a Tsuchako-t meg csak úgy nem folytatom, mert nem tudom lol. A Mariri könyvemet meg valamiért nagyon nehéz írni, és mindig nagyon sokági tart a megírása. Valószínűleg ez azért van, mert pont rosszul választottam ki az időt, és félek, ha nem leszek hú a mangához, hülyén jövök ki lol-

Na de erre a történetre visszatérve, remélem tetszett. Szerettem volna egy kicsit kikapcsolódóbb részt, ahol a többi karaktert is belevonom a történetbe, ne csak a két főszereplőnk között dúljon itt a love, meg ilyenek, meg hát ez a rész amúgy sem lett volna olyan romcsi, odáig még sok minden fog történni, mire minden rendesen romcsi lesz.

Mivel mostanában szokásom, most is itt vannak a playlistek, amiket hallgattam az írás közben:

(Ezen elsírtam magam, tehát itt egy ideig csak úgy sírtam, meg egy időben vibeoltam a zenékre, hogy juj, ezt régen de szerettem, de krva jó szám-)

(Még sajna nem tudtam rajta sírni, mert az elején járok- na majd ha a végére érek, akkor nem kellesz félni- i mean abbahagytam a kommentálást.)

Puszállak titeket, sok új animével teli hetet nektek, remélem mindenki félévije jó lett.