Utolsó óránk volt, egy kisebbnek mondott gyakorlatot szerettek volna tartani. Mindenki nyüzsgött már, én pedig arra várva hogy húzzak a koliba hallgattam a beszélgetéseket.

- Biztos ma is elhúzzák. - Ojiro fáradtan sóhajtott fel.

- Szerintetek milyen lesz? - szűrtem ki Ashido hangját. - Én szurkolok, hogy hamar végezzünk, mert még dolgom van...

- Remélem nem lesz nagyon durva, mert eléggé rossz állapotban van most. - utalt képességére Tokoyami.

- Fogadjunk hogy én nyerek! - Kaminari őrültsége egyből eljutott a fülemig, miközben Kirishima és Bakugou társaságában próbálta megfűzni a fiúkat, hogy legalább 1800 yen-ben fogadjanak vele.

- Te is hallottad Jirou? - tette óvatosan kezét vállamra Yaoyorozu. - Sokan tippelnek arra, hogy elhúzódhat. Állítólag a tanév eleje óta szervezik, tehát nem olcsó, vagy könnyű dologról beszélhetünk.

- Lehet ez csak a látszat...én arra tippelnék, hogy a helyszín felállítása volt nehéz. - mutattam egy ott álló buszra. - Nem a közelben lesz, mivel eddig nem volt itt ez még. Valahol más merre állíthatták fel.

- Ezen nem is gondolkoztam! - csillantak fel a lány szemei. - Igazad van, hisz ez egy jó pont erre. Olyan jól megoldottad Jirou!

- Csak egy kicsit gondolkozni kell. - pirultam el.

Ahogy gondoltam, igazam is lett. Aizawa sensei hamar közölte velünk hogy utazunk, de nem sokat. A hely egy olyan tíz percre volt, tehát nyugalom, Yaomomo mellett nem aludtam be és nem dőltem romantikusan a vállára. 

A hely ahova mentünk kívülről egy bevásárló központra emlékeztetett, csak egy kicsit sötétebb volt. Szürkés árnyalata volt, elöl egy két ablakkal meg is szánták, de hátra felé már nem volt. Jó, lehet undorító példa, de ha Kaminari (azért is ő) elereszt egy bűzfelhőt akkor ott döglünk meg benne ameddig a levegő fel nem emészti? Na kösz, nem. Két ablakot tettek volna fel legalább hátra is, egy ablak nem olyan drága! Könyörgöm egy ilyen műanyag fos olyan 8900 yen környékén kezdődik, sőt ha kisebb méretű kell lehet olcsóbb is! Sőt biztos ha nagyon keresgélsz az eldugott kis mama üzletekben biztos van olcsóbb is.

Ablak témát terelve, bevezettek minket a helyiségbe, ami belülről sem mondott többet. Pár átjáró más szobákba, de azon kívül még mindig a szürke szín dominált. 

- Emlékezhettek az év eleji tesztre, vagy mi az. - állt elénk Aizawa. - Volt egy olyan kérdés, hogy mitől, vagy miktől féltek. Nekem nem tetszett az ötlet, de gondolták a többiek hogy ez is egy kihívás nektek. Le kell ezeket győznötök, legalább is azokat amiket megtudtunk valósítani. Nincs kivétel, senkivel sem kegyelmeztünk meg.

- És hogy fog pontosabban történni ez a feladat? - Midoriya kérdő pillantást vetve a tanárra várt a válaszra.

- Miután elindítunk mindent, ki kell jutnotok. Maximum húsz perc áll rendelkezésetekre, ha nem sikerül akkor sincs semmi, legalább tudni fogjuk hogy ezen még dolgozni kell. 

- De ugye nem lesz olyan élethű? - vakargatta tarkóját Ashido, akinek ezek után kíváncsi sem voltam mi lehet a félelme.

- De. - válaszolt a tanár egyértelműen, amire sokan lesokkolódtak.

Én bevallom fogalmam sincs akkor mitől féltem, így nem nagyon izgatott. Lehet azóta már mástól félek, és az is megeshet hogy hazudtam. Próbáltam úgy tekinteni erre mint a többi ilyenre, de még sem bírtam. Az nyugtatott, hogy legalább a többieket végig nézhetem akik előttem lesznek, hisz az is tudomásunkra jutott hogy névsorban megyünk.

Egy megfigyelő terembe vezettek. Nagy monitorok, és végre már hangot is hallhattunk. 

- És nem is jegyeztem meg. - fordult felénk Aizawa. - Kaptok egy segéd tárgyat, amivel meg kell valamit oldanotok. Ez hozzátok fűződik valahogy, az elmúlt hónapokban megfigyeltünk titeket.

- De hát ez perverznek számít! - kezdett el pánikolni Hagakure, akinek így se volt mit félteni láthatatlanul.

- Nem fejeztem be. Ha valakinek több van, váltakozva van. Ezt úgy értsétek, hogy van például Urarakánál az A és B pont. Ez több is lehet. Bármikor bármi, vagy bárki felbukkanhat. Emellett esetleg kellemetlen dolgok is társulhatnak, ha túl gyengének találtuk amit írtál. - tartott szünetet. - Semmi kérdés? Akkor Aoyama, te kezded.

A szobában minden fekete volt. Lassan és magabiztosan belépett a fiú egy...hogy mi...egy kicseszett...csillámporral? Mármint ezen nem kéne röhögnöm, de még is miért? Miért egy doboz csillám? 

- Aoyama félelme az, hogy alá becsülik. Ez nem igazán tűnhet annak, de ezt írta. Állítólag a csillám segít neki ha szét szórja, legalább is azt írta, mert akkor ő is újra ragyog. - vágta fejbe magát Aizawa.

- És említette a kellemetlenséget, mivel ez egy könnyebb feladat ezért használtatni fogják vele e a képességét hogy fájjon a hasa, igazam van? - tette fel a kérdést Yaoyorozu.

- Nem teljesen. Mivel ez túl feltűnő lenne, és már tudja valamennyire uralni a képességét másra gondoltunk. Mielőtt beléptek át kell vennetek a tárgyatokat, aminek érintésére egy kezet is megérintettek. Abba lökéshullámokat tettünk, ami az emberi testbe úgymond időzített kellemetlenséget ad át. Mielőtt jönnétek azzal hogy akkor nem veszitek el a tárgyat, az nem lehetséges. Muszáj elvennetek, és még ha a kézhez sem értek akkor is a szoba nem véletlenül van külön építve.

Én csöndben vártam, és törtem az agyamat. Mi is a félelme az akkori Jirou-nak? Talán félhettem a bohócoktól...vagy a hangos zajoktól! Igen, ez lesz az A pontom, de azután még nem is tudom...

- Jirou, te következel.

Én hirtelen felkapva a fejem azt se tudjam mit tegyek. Nem figyeltem meg a többieket, így nem is fogom teljesen tudni az utat!

- Látom aggódsz, de nem kell. - mosolygott rám Momo. - Jobb mintha olyan bénán jártál volna mint én. Utolsó vagyok szokás szerint. Sok szerencsét!

Biztatása talán elindított bennem valamit. Merészebben léptem be azon az ajtón. Tehát itt van valami kéz...hol az a tárgy?

- Mi van sensei, hol az a kicseszett tárgy? - próbáltam estleg valahogy még kapcsolatot is teremteni valakivel, majd sikeresen pár másodperc múlva egy kéz nyúlt ki. Tanár keze, láttam rajta. És ezek a barmok komolyan mondták hogy megfigyeltek minket...egy kicseszett pengét kaptam, mit akarnak szúrjam le magam miközben a feladatot teljesítem?

A teremnek nem nevezhető helyiségbe léptem. Semmi érdekes...

Minden fekete, ahogy a kamera ezt át is adta. Semmi mást nem látsz, egyedül a sötétséget.

Ahogy gondoltam...hangok...tehát elértem az A pontomat. A többiekhez képest nagyon hamar eljött az én első pontom. Így következtethettem. Nem egy, de nem is csak két pontom lesz. Legalább négynek kell lennie.

A hangok halkultak...még sem ez lenne az A pontom? Valami nincs rendben...fáj...alig hallok valamit...a füleim....vérzettek.

- Mi a szar? - tettem rá óvatosan a kezemet. - Ez csíp...nagyon...fáj...

Tehát az A pont. Ki kell bírnom a B pontig, hogy a képességem legfontosabb részét próbálják elvenni. Gondoltam hogy csak illusztráció, még is szörnyen fájt. Kínzott.

Folyamatosan szedtem a lábaimat ameddig el nem értem a B pontot. Rendbe jöttek a füleim, nem volt gond. 

Egy fal...és ezzel mit érnek? Másszam át, vagy mi? Idióták...

- Szerintem nincs rendben valami a pályámmal... - próbáltam kapcsolatot teremteni.

- Minden teljesen rendben van vele, csak késik egy kicsit. - hallottam meg Aizawa hangját. Tehát ha úgy van tudnak velünk kommunikálni, szuper.

Itt következett be amit vártam az előző pontnál. Hangok. Egyre hangosabban szól valami...zaj...fülsüketítő.

Ezek szó szerint kínzottak! Meddig akarják még hogy túléljem? Vagy a halálba kergetnek? Biztos hangszigetelt falak, értem én tehát olyan maxos hangrőt akarnak, hát oké. 

Durva volt...nagyon fájdalmas. A dobhártyám majd kiszakadt, sikítani tudtam volna. Még is...megnyílt a fal. Beszéltek hozzám. De nem voltam felkészülve hogy ennyire lehallgattak és megfigyeltek volna.

--------

Bum csa! (ez nem tudom mi akart lenni, mindenki felejtse el) Tehát üdvözletem emberek, hogy vagytok? Igen, most nagyon belelendültem az írásba....mivel itthon dögledezem (btw annyi a lényeg hogy majd lerohadnak a vállaim a tegnapi oltásoktól, meg ilyenek..) így gondoltam folytatom ezt is...why not?

Lehet egy kicsit fos rész, de no prob :,D

Pusza van <3