Egy hétnél több nem is telt el, én rohantam fel Kaminarihoz a kérdésemmel. 

- Hogy hívj el egy lányt randizni? - toppantam be a szobájába lihegve, miközben az ajtó becsapódását szerintem a többi épületbe is lehetett hallani.

- Biztos hogy ezt tőlem akartad kérdezni? - kelt fel ásítozva az ágyából a fiú, ami meglepő volt, mivel délután fél négy volt, iskola után méghozzá.

- Akkor jobbat kérdezek, hogy mondjam el hogy szeretem? - ültem le kifáradtan gurulós székére. 

- Nem értem miért engem kérdezel, de akkor bevetem bájomat a lányok felé! - igazgatta meg haját.

- Nem azt mondtam hogy mutasd be te idióta, még a végén teljesen eltanulom azt hogy te milyen marhaként kezeled a helyzetet. - oda gurulva mellé csaptam homlokára a fiúnak, aki már valószínűleg bánta hogy nem küldött el a francba az első percbe. Bár nem engedelmeskedtem volna, ha logikusan gondolkozott erre a dologra is juthatott.

- Nem tudom mit vársz tőlem, egy kicsit elszoktam már a lányok randira hívására... - gondolkozott el a fiú.

- Tehát egy térfelen állunk, ugye? - nevettem fel már csak bele is gondolva ebbe.

- Hogy mi? - nézett értelmetlenül a fiú. Pár másodperc múlva már Iidát megszégyenítve rázta a kezét a levegőben elpirul arccal. - Nem vagyok meleg, Jirou ne gondolj erre!

- Kiért, vagy kikért vagy búza? - hajoltam közel az arcába a fiúnak.

- Nem úgy értettem, nyugalom van! - tolta el tenyerével arcomat.

- Akkor majd máskor visszatérünk rá. - forgattam meg szemeimet behisztizve.

- Tehát... - köszörülte meg torkát. - Milyen féle szerelem vallásra gondoltál? A leányzó belsőjét, külsőjét írd le. Esetleg mi a kedvenc étele? Szereti a romantikus dolgokat, vagy horror rajongó? Volt már közös kínos pillanatotok? Mi a szexualitása? Szűz még? - jött furábbnál furább kérdésekkel, miközben a végére már én is vörös lettem.

- Mi, ezt honnan a szarból tudjam? - váltottam paradicsom színre. - Egyébként ne éld bele magad ennyire, tudod hogy Yaomomo-ról van szó!

- Talán kicsit beleéltem magam.. - vakarta tarkóját. - Várjunk egy szerelmi becenév? Vagy esetleg csak kiskori kapcsolatból ered?

- Idióta. - pofoztam fel. - Ne csináld úgy mintha nem is ismernél engem, vagy őt se! Nem vagy te egy kicseszett pszichológus. Jártam azoknál már eleget.. - motyogtam el a végét.

- Szerintem Yaoyorozu nem szeretne senkitől se giccses szerelmi vallást, vagy randit. Bár utóbbi már más, azt későbbre iktatjuk. Attól hogy nem segg nyalós szerelmi vallás lenne, még azért valami romantikusat még is kéne bele iktatni. Legalább is Sero, vagy esetleg Kirishima biztos ezt mondaná.

- Kirishima! - ugrottam fel a helyemről. - Majd beszélünk Kami, ne felejts el írni! - rohantam ki a szobából, egy ötlettel a fejemben. Miért is őt kérdeztem, ha ott van egy okosabb, még is ugyanolyan idióta változata. Ez Kirishima Eijirou, akiről ezt állítom.

Durván kopogtatva hallgattam az utánam topogó Kaminari dumáját, miközben én azt hajtogattam hogy Kirishima biztos jobb megoldást tud.

- Mi van már veled Kirishima? - püföltem ajtaját, amire még a többiek is kijöttek ugyanarról a szintről, bezzeg ő nem volt hajlandó azt a kurva ajtót kinyitni. - Akkor bazmeg.. - halkan megfordulva indultam volna el, mire pont a keresett fiúba botlottam bele.

- Bakugou írta, hogy keresel. - mosolyodott el. - Miben segíthetek, Jirou?

- Hogy dögölnél meg, már fájnak a kezeim az ajtó veréstől! - támadó állásba helyezkedve ütöttem volna le a fiút már, mire inkább csak arra gondolva nyugtattam le magamat, hogy letudom ezt a napot gyorsan, és már mehetek is Yaomomo-hoz. - Hol voltál?

- Ennyire még nem keresett senki sem, de egyébként edzettem! - aktiválva képességét mutatta meg, hogy mennyit is fejlődött.

- Ja, oké ez engem nem érdekel. Nyisd ki azt a kicseszett ajtót, és folytass velem egy hosszú beszélgetést a szerelmi vallomásról, vagy ha nem teszed ezekkel gyűlik meg a bajod! - csavartam köré "csatlakoztatóimat", mire csak Kaminari nyugtatgatott mind kettőnket.

- Előbb kicsit durva voltál Jirou, nem gondolod? - hajolt hozzám Denki.

- Ne mondj ilyet, vagy te is ugyanarra a sorsra kerülsz. - halálára ítélve a fiút kezdtem el feltenni kérdéseimet Kirishima felé. - Tudod szerintem te egy okosabb Kaminari vagy, ezért hozzád jöttem végül. - elektromos barátunk drámaian szívére tette kezét, hogy még pedig ez szíven ütötte. - Hogy mondd el egy lánynak hogy szereted?

- Még csak egy lányt hívtam el régebben általánosban, de nem baj megvannak nagy részben a filmekből az ilyenek. Kiről van szó?

- Yaomomo. - vágtam rá.

- Nem igazán ismerem a lányt, de külső ránézésre megvan mi lenne az ideális szerelem vallás hozzá. Mivel legjobb barátok vagytok, így lehet meglepi majd ez a dolog, de nem igazán tudom. - Kirishima alaposan felvázolva a helyzetet kezdett bele. - Esetleg egy kevésbé puccos, még is hangulatos helyen kéne elmondanod. Valahol ami hozzátok kötődik, és csak ti értelmezitek a helyszínnek a lényegét. Ami mindkettőtök számára fontos. Esetleg mivel énekelsz, és gitározol is, dalba foglalhatnád azt amit elszeretnél mondani.

- Ez...ez valami zseniális Kiri! - csillantak fel szemeim. - M-mármint köszönöm az ajánlatodat Kirishima, jó ötletnek tűnik.

- Én is ugyanezt akartam volna ajánlani. - roskadt össze ülőhelyén Denki.

- Örülök ha segíthetek, hisz osztálytársak vagyunk, meg egyébként is egy jó barátnak tartalak. - kezdett el pakolászni a fiú.

- Egyébként jó tudni, hogy te is sorstárs vagy. - a szobában síri csönd lett, a fiú megállt egy helyben, majd lassan hátra fordult.

- Hah? - vágott értelmetlen arcot.

- Nem egyértelmű? - váltott arc kifejezésem a komolyból egy olyasmire, ami éppen sírt hogy milyen idióták.

- Ne akard megérteni Kirishima, idiótaságokat állít, elvakítja ez a fiatal szereleem! - Kaminari mosolyt erőltetve arcára szerette volna terelni a témát.

- Hát de full búza sorstársaknak nézlek ezek után titeket! - csaptam homlokomra. - Kaminari egy ideje senki lányt nem hívott el, te meg egyedül egyszer általános korodban beszéltál valakivel is! Vagy esetleg szerelem nélküli pártik vagytok?

- Még ilyet... - vágott ideges fejet Kirishima.

- Ugye? Ilyenekkel állít elő! - Kaminari szemében a megoldás kulcsának csillanása volt észre vehető, mely hamar el is tűnt.

- Haver mi az hogy nem mondtad el ezt, hogy meleg vagy? - nézett idegesen a fiúra.

- Hogy mi? - siránkozott már Denki szó szerint, szerette volna valószínűleg hogy végre kinyírjam, csak ne ilyenekkel zaklassák.

- Én is így álltam hozzá! - gúnyosan nyújtottam ki nyelvemet. - Te hamar megtudtad rólam, nekem meg magamtól kell rájönnöm? Szégyen Denki, szégyen!

- Nem mintha nem lett volna egyértelmű a viselkedésed alapján Jirou khm... - színlelt köhögést. - De még mindig nem vagyok az!

Talán lehetett fél tíz este mire visszabattyogtam a szobámba, még addig húztuk egymás agyát. Boldog voltam egész nap, még is olyan volt mintha valamit elfelejtettem volna. Szobámba belépve találtam egy kis cetlit a polcomon.

"Gondoltam átjövök megnézni, de Hagakure mondta hogy a fiúk felé látott. Remélem jól érezted magad egy kicsit baráti körben, és nem csak mellettem. Majd írj hogy mizujs volt! -Yaoyorozu."

Meg is volt mit felejtettem el annyira. Azt hogy meg kell valahogy szerveznem az egészet. Hogy ha esetleg minden jó lesz, akkor emlékezetes legyen, még is semleges. Mert ez a lány az én szemszögemből mindent megérdemel, és még ahogy a könyvekben szokás leírni, a csillagokat is lehoznám neki az égről.

-

I mean, kinda cute rész, kinda cringe, kinda romcsi, kinda vicci. Értelmes vagyok, tudom én azt. Remélem azért tetszett a rész, pusza<3