Azóta nem volt rohamom. Emiatt csak áldani tudtam mindent és mindenkit, de főleg Yaomomo-t. Amióta ott volt velem, egyre többször érdeklődik, hogy jól vagyok-e. Már sokszor csak megszokásból jön át hozzám. Bármennyire is elmondom, hogy jól vagyok, szívesen és aggódva tekint át hozzám azzal, hogy "Nézünk egy filmet?" vagy azzal, hogy "Jól vagy?"

Én meg már kérdések nélkül szoktam az elsőbe beleegyezni. Jól esik, hogy velem tölti az idejét. Ameddig tanulhatna, addig inkább későbbre tolja, vagy előtte órákon meg8csinálja. Amellett hogy a legjobb barátnőm, olyan mint egy anyuka akire a gyermekeknek szükségük van, de nekem még mindig a "nagy kiválasztott". Lehet sosem fogok oda állni, hogy szia Yaomomo tetszel, de szívem legmélyén még is csak hozzá fog húzni a szerelem. Maximum meghalok macskás nőként és depresszióba esek, jól hangzik mi? Én lennék az a hős, akire mindenki úgy tekintene mint egy emós hősnek próbálkozó összetört hős. Viszont nem ez a célom. Szeretnék egy boldog és erős hős lenni. Szeretnék gonosztevők ellen harcolni. Szeretnék vele harcolni.

- Jirou akkor ma át jössz? Tudod, szeptember második szombatja van. - mosolygott rám Mina.

- Lehet ma kihagynám. - vontam vállat.

Miről is beszél Ashido? A többi lány találta ki, élén Hagakuréval és Urarakával. Minden hónap második szombatján valamelyik lány szobájában ilyen tipik "csajos bulit" szerveznek. Néha még én is élvezem, bármennyire nem vagyok oda az arcmaszkokért, játékokért. Most nagyon semmi kedvem sem volt, de azért fontolóra vettem.

- Szerintem jól hangzik, hisz amúgy is nyár alatt ilyet nem tartottunk. - rakta össze két kezét Momo. - Szerintem Jirou te is élveznéd, hisz eddig amikre eljöttél azok tetszettek. Jót tenne nekünk egy kis kikapcsolódás. - mosolygott rám azzal az angyali mosollyal.

Persze ezután egyből bele egyeztem. Yaoyorozu szerint jó lesz, miért ne hinnék neki? Egyébként is amiket mondott, mind igaz volt. Élveztem az eddigi ilyeneket. Végül is mind nőkből vagyunk, nem?...

*

- Kyoka akkor jössz? - kopogtatott be Momo az ajtómon.

- Persze, csak még lefürdök. - tettem félre a gitáromat amin eddig gyakoroltam.

- Ha esetleg kéne segíteni szólj. - lépett be lassan az ajtómon mosolyogva.

- Fürödni tudok, abban nem kell. - nevettem el magamat.

- Nem is arra gondoltam! - nevette el magát ő is. - A házikra gondoltam. A tegnapi matekon ahogy láttam eléggé elakadtál annál az anyagnál. Ha kéne korrepetálás... - kúszott pír a lány arcára, ami nekem igen is feltűnt. - Mármint nem úgy értem! Természetesen ezzel nem szeretnélek alá becsülni, hisz elég jó tanuló vagy, csak gondoltam ajánlatot teszek, hátha nem megy az az anyag annyira... - kapta szája elé a kezét. - Azaz nem abban az értelemben hátha, hogy szeretnélek nagyon tanítani, csak ha kéne segítség.

- Esetleg holnap délután megcsinálhatnánk együtt a házit. Egyébként sem nagyon értem. - pedig nem így volt. Pont hogy a házi feladatot értettem, de gondoltam kihasználhatnám az alkalmat. A zavaromban egyébként sem tudtam volna sok minden mást kinyögni, és egyébként is örülnék ha Yaomomo jobban elmagyarázna a tananyagot. 

Miután lefürödtem és felöltöztem pizsamába, már Yaoyorozu kint várva engem indult el velem Ashido szobájába. Ezt a szobát bevallom bírtam, de nekem még így is túl rózsaszín volt...mondjuk Hagakure szobájától így is eltér, nagy a különbség a nagyon pink és kevésbé pink szoba között. (Bár Minától mit vártunk, amikor Pinky a hős neve és ő maga is rózsaszín?)

Mindenki megérkezése után bele is vágtunk a többiek által felírt dolgokba. Yaomomo-nak igaza lett, jót tesz ez a kis kikapcsolódás így. 

- Jirou, szerintem kapcsolhatnál te valami zenét. Jó a stílusod, meg értesz az ilyesmikhez. - nyomta a kezembe Hagakure a telefonját, ami már egy bluetooth-ra rá volt csatlakoztatva. Én kérésének eleget téve bekapcsoltam valami kedvemnek tetsző zenét, és oldalra raktam az eszközt.

- Tehát mindenki elkészült? - nézett körbe boldogan Uraraka. Arcáról a mosoly hamar leolvadt, amikor meglátott. - Jirou, te sem maradhatsz ki a buliból! - nevetve vetődött oda hozzám.

És hogy miért is mondta ezt? Ameddig minden lányon már volt egy arcmaszk, én ott ültem unottan. Nem igazán bírom az ilyen dolgokat, bevallom. Még is sikerült valahogy az arcomra kenniük az ellenkezésem ellenére is. Úgy nézhettem ki, mint valami szörnyű ogre, aki most dagonyázott egy kék színű trutymóban. 

Természetesen hamar eljött az a játék, amit sehonnan nem lehet kihagyni. A felelsz vagy mersz. A körök nagy része unalmasan telt, nem is igazán érdekelt ki mit mond a másiknak. Bár bevallom sokszor egy jót nevettem, és élveztem is. 

- Jirou. - hallottam meg Tsuyu hangját. - Ashido téged pörgetett ki, tehát innentől tudod mit kell tenned.

- Felelek. - küldtem Minának a jelet, hogy mit tegyen. 

- Akkor szaftos kérdés, mivel kezdünk bele merülni. Mi az ideálod? - húzta ravasz mosolyra a száját. Bevallom, egy nagyon nagy tippem van felé. Tudja, hogy ki hogy érez a másik ember iránt. Mintha csak ez valami második képessége lenne, pedig nem így van. Csak alaposan figyelhet meg minket, vagy ilyesmi. A kérdésre visszatérve én szerintem ha éppen ettem, ittam volna kiköptem, vagy akár félrenyeltem volna. Ehelyett csak a tipikus zavarom ült ki az arcomra.

- Hát...ha jól sejtem az ideált külsőre használjál, de ha nem javítsatok ki. - próbáltam egy kicsit kevésbé a lényegre térni, hisz már így is pírban úszott arcom lassan a paradicsom színét vette fel. - Talán a fekete haj...és szem. - fordítottam oldalra a fejemet, hisz csak reménykedni tudtam benne, hogy elég ennyit mondanom, hisz nem szerettem volna hogy lassan felrobbanjon a fejem.

Szerencsémre több kérdés efelé nem érkezett, így nyugodtan folytattuk tovább a játékot.

*

Olyan éjfél körül elkezdhettünk egy filmet, amin mindenki bealudt rajtam kívül. Legalább is én végig ezt hittem, ameddig nem indultam el innivalóért.

- Te sem alszol? - sétált mellém Yaoyorozu.

- Nem igazán vagyok álmos, és a története is tetszik a filmnek. Gondoltam még megvárom a végét. Meg ha egyébként sem vagyok álmos... - mosolyodtam el. Mostanában egyre többet teszem ezt a közelében. Boldogsággal tölt el, ha csak hozzám is szól.

- Én lehet elmegyek majd a szobámba... - vakarta meg a tarkóját. - Arra gondoltam, hogy ott befejezhetnénk. Legalább nyugodtan hagyjuk aludni a többieket. - piszkálta haját az ujjaival.

- Én felőlem benne vagyok. Ha nem zavarok éjszakára.. - nevettem fel kínosan, aminek a hangerejét lentebb vettem inkább, nehogy a többieket felébresszem.

Ahogy megbeszéltük, az úgy is lett. A filmet kikeresve Momo szobájában végig néztük onnantól, ahol félbehagytuk. Legalább is én végig néztem..Yaomomo már a film vége fele álomba merült. Aranyosan szuszogott. Bele sem gondoltam, hogy milyen szerencsés lehetek vele. Hiszen van, akinek az élet nem ad barátokat. Én még is Yaoyorozu Momo legjobb barátnője lehetek, akit ajánlással vettek fel velem ellentétbe a UA-be. 

És én egy ilyen tehetséges lányba tudtam beleszeretni...

------------------------------

Na halika qwp

Igeen, új rész. Mostanában nem tudom mivan velem, de ez a rész sem igazán tetszik nekem. Remélem azért a ti tetszéseteket elnyerte egy kicsit is <3