HannaHuszr7-nek

T/N=Te neved

Leo és te mindig is nagyon jóban voltatok.

Mint Afrodité lánya és Héfaisztosz fia rengeteg mindent együtt csináltatok.

Edzések, közös csínyek és bajba is mindig együtt kerültetek.

Most éppen a nimfákat vicceltétek meg, hogy a fák kezdenek korhadni mert nem gondoskodnak eléggé róluk. Hárman el is ájultak.

Most Keirón irodájában ültök és próbáltok azon dolgozni nehogy elnevessétek magatokat.

Az eső kopogott az ablakon és már nagyon mehetnéketek volt.

-Ez már a harmadik alkalom a héten és még csak kedd van!-mondta Keirón és fel alá járkált -Miért kell mindig...-és csak mondta, mondta de Leo közben jelzett neked, hogy nyitva van az ajtó és egy nagy vigyorral megfogta a kezed.

-T/N,háromra?-suttogta

-Háromra.

-Egy...-kezdte

-Kettő...-mondtad te is

-Három!-kiáltottátok egyszerre és kirohantatok az esőbe.

-Fhu, ezért még nagyobb bajba kerülünk-nevettél és megölelted Leo-t.

-Ez így tök romantikus -suttogta viccesen a fiú mire te játékosan rácsaptál a hátára mire ő felnevetett-Miért, nem az?

-Oké,de. Egy kicsit-mosolyogtál

Egy kicsit elhúzódtatok egymástól de épp csak annyira, hogy egymás szemébe tudjatok nézni.

Az eső teljesen eláztatott titeket és Leo haja lelapult de még így is imádnivaló volt.

-Szabad egy táncra?-mosolygott

-Persze.

A fiú óvatosan a derekadra fogott te pedig összekulcsoltad a kezed a nyaka mögött.

Lassan elkezdtetek ringatózni ami az esőben nagyon aranyosan hatott miközben végig egymás szemébe néztetek.

-Mondanom kell valamit -kezdte Leo

-Mi az?-döntötted kicsit oldalra a fejed

-Már egy ideje el akartam mondani, hogy...kedvellek. Nagyon. És nem csak barátilag.-mondta miközben a földet pásztázta.

-Komolyan?-kérdeztél vissza mire bólintott -Azta.

-Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy bármit is mondanod kelljen erre csak...akartam, hogy tudd.

-Nem,nem,nem. Leo, én is kedvellek. Épp eléggé, hogy a barátzónát átlépjük-mosolyogtál

-Mi, tényleg?

-Aha. Igazából elég régóta.

-Istenek, de megkönnyebbültem-sóhajtott fel-Azt gondoltam, hogyha elmondom akkor már nem akarod, hogy barátok legyünk és akkor minden rönkre megy közöttünk és nem lesz olyan jó barátom mint te és...-de egy nagy meglepetéstől elhallgatott.

Megcsókoltad, hogy ne beszéljen annyit.

Először csak elkerekedett a szeme de aztán viszonozta majd egy pár másodperc után elváltatok.

-Nem kell ennyi duma Valdez-mosolyogtál rá

-Ez esetben...-suttogta és vissza hajolt hozzád még egy csókért.

Ez volt a tökéletes pillanat.

Az esőben, a barátból lett szerelmesek.

És senki nem zavarja őket.

-Szeretlek T/N-mondta Leo amikor ismét elhúzódtatok levegőért és a homlokodnak döntötte az övét.

-Én is téged.

Pár másodpercig csak álltak, egymással szemezve amíg valaki(pontosabban valakik) meg nem szakították ezt a momentumot.

-Annabeth, jössz nekem 10 drachmával!-kiabált át Percy az Athéné bungalóba aminek az ablakábol a lány feje látszott ki.

Mind a ketten oda néztetek amikor Percy újra elüvöltötte magát:

-Megláttak! Vissza,vissza!

-Vannak akik sosem változnak-kuncogtál.

A nap hátralévő részét azzal töltöttétek, hogy megszárítkoztok és utána elmeséltétek minden barátotoknak pontosan, hogy is történt ez az egész mert úgy sem hagytak volna nyugodni titeket addig,amíg nem mondotok el nekik mindent, elejétől a végéig.