Lassan éjfél,de még mindig nem tudtam elaludni. Forgolódok,hol ki,hol betakarózok. Egyre csak az jár a fejemben amit Annabeth mondott. "Ő a FIÚM". Ez mégis mit jelenthet? Mármint,persze csak barátok vagyunk,de akkor is. Eddig egy lány se mondott nekem ilyet. És ha ez nem lenne elég,végig Annabeth jár a fejemben. A mosolya,a szőke haja, az a tipikus nézése amikor valami hülyeséget mondok...Jó,mondjuk azzal már sokszor találkoztam. ARGH! Tuti Aphrodité teszi ezt velem. Annak a nőnek roppant sok a szabadideje. Morogva felkelek és kinyújtózkodom,majd a konyha felé veszem az irányt. Mint egy ninja,úgy közlekedem,illetve próbálok. Útközben belerúgok anya egyik cserepes virágjába,majd nekimegyek a nappali ajtajának. Magamban pedig szitkozódok,hogy a félvéreknek nincs éjjellátó képességük...

Épp egy pohárba készülök tejet önteni,mikor egy fáradt hang majdnem a szívbajt hozza rám.         -Te sem tudsz aludni,Hínáragyú?-kérdi  szemét dörzsölgetve. Odajön a pulthoz, majd felül rá és engem néz.                                                                                                                                                                               - Hát nem.-felelem,miközben fogok egy másik bögrét és abba is öntök tejet. Annabeth mosolyogva rázza a fejét.                                                                                                                                                   -Mondjuk nem is könnyű aludni,ha úgy közlekedsz mint egy rinocérosz.-erre csak kinyújtom a nyelvem mint egy ötéves,és berakom a mikróba a tejeket. Míg azok melegednek,mi csak bámulunk a sötétségbe,amíg eszembe nem jut valami. Gyorsan kiveszem a két tejet a mikróból és az egyiket Annabeth kezébe nyomom.                                                                                                                   -Gyere Észlány,van egy ötletem.-erre megindulok a teraszunk felé,ami nem túl nagy,de pont elég,hogy két ember elférjen. Gyorsan kihozok egy nagy pokrócot,és leterítem a földre,miközben Annabeth engem figyel. Majd kényelembe helyezem magam a földön és megpaskolgatom a mellettem lévő helyet. Erre Annabeth megrázza a fejét és leül mellém. Kezdetben csöndesen iszogatjuk a tejünket és nézzük a csillagokat,amik ugyan alig látszódnak a fényszennyezés miatt,meg a szmogtól,de egy-kettő még látszódik. Nagyot sóhajt,majd lefekszik a földre,kezét a tarkója alá teszi. Én is így teszek. Fekszünk,és beszívjuk a hideg,nyári levegőt.                                      

-Tudod,erről az az éjszaka jut eszembe,amikor elszöktem otthonról. Életem legjobb döntése volt. Soha nem éreztem magamat szabadabbnak.-Nem néz rám,úgy beszél. Végig a csillagokat nézi. Majd folytatja:-Luke és Thália azon az éjszakán a családom lett. Nem volt senkim rajtuk kívül. Nem ismertem egyiküket sem,de jobban megbíztam bennük,mint mondjuk a saját apámba. Nemigazán értettem,hogy mi is vagyok valójában. Szörnyeteg ahogy a nevelőanyám mondta? Vagy egy különleges gyerek?                                                                                                                         -Ugye tudod,hogy nem vagy szörnyeteg? Senki se az. Max Kronosz...-itt felszisszen...persze Luke kényes téma nála és jelenleg Kronosznak segít az Olimposz ledöntésében.                                             --Mármint KRONOSZ,és nem Luke. Ő jó ember.-feleli,és mint ha düht fedeznék fel a hangjában. Persze. Luke-ba szerelmes volt,vagy még talán mindig az. Nem csoda. Luke jóképű a maga módján. Szőke haj,kék szemek. És még az a karcolás is hozzádob ami a szemén keresztül fut. Nem tudom miért,de csalódott leszek. A szívem lassabban és fájdalmasabban dobog. Hirtelen Annabeth csettintgetésére eszmélek fel. Félig felém hajolt,és úgy néz. Szőke hajzuhatag a vállára omlik,aminek citromos szappan illata van. Elpirulok,és próbálok másra koncentrálni.                             -Minden oké,Hínáragyú? Ha akarod bemehetünk,és aludhatunk...-Itt egy kis szünetet tart és jobban elpirulok mire ő is kapcsol és ő is fülig pirul-Mármint KÜLÖN. Nem együtt! KÜLÖN! Khmm-khmm. Erre elnevetem magam,mire Annabeth ad egy vállast és puffogva visszafekszik mellém.                                                                                                                                                                                       -Egyébként maradhatunk még kint,ha akarod. Csak elkalandoztam.-ezek után a gondolatainkba merülünk,míg Annabeth meg nem töri a csendet.                                                                                                 -Tudod,miután a táborba kerültem én voltam a legfiatalabb. Mármint nem csak az Athéné kabinban,hanem úgy alapjáraton az egész táborban. Mr.Kheiron nem akarta,hogy én is edzek a többiekkel,mert félt,hogy komolyabban megsérülök,meg hát el sem bírtam volna a nehéz páncélzatot. Így hát egész nap olvastam,és csak olvastam. Néha Luke meglátogatott az Athéné kabinban,beszélgettünk,nevettünk...Szóval olyanok voltunk mint a testvérek. Egyszer valamiért nagyon szomorú lettem,és elmentem Thália fájához sírni. Csak sírtam és sírtam,amikor Luke jött és megölelt. Azt mondta ne keseregjek,hisz Thália nem erre nevelt. Azt mondta legyek erős,és rúgjam szét az összes szörny seggét.-Látom,hogy elérzékenyült. Bakker,ilyenkor mit kell csinálni?!  Mi a Hádészért nem segít Aphrodité?!

-Tudod...Luke jó ember volt. Most is az a lelke legmélyén. ÉRZEM.-mondja könnyes szemmel. Felülök,majd őt is felültettem és magamhoz ölelem. Annabeth nem zokog,nem is pityerege,szimplán csak sír. Hagyja,hogy a feszültség távozzon a testéből. Némán ülök és finoman simogatom a hátát. Hirtelen eszembe jut,hogy máskor már vigasztaltam már meg. Mikor a szirének felfedték a legféltettebb,legmélyebb vágyát.Hogy a családja újra együtt legyen,és,hogy Luke újra vele legyen. Most döbbenek csak rá,hogy Annabethnek mire van szüksége. Finoman a füléhez hajolok és ezt súgom bele:-Én nem hagylak el. Itt leszek és boldogítani foglak ha tetszik,ha nem,Észlány. Erre elkezd kacagni,és folytatom:-Úgy bizony. Hallgathatod a hülye szóvicceimet,és el kell viselned a hínár szagomat...vagy mit mondtál máma,milyen szagom van?-Döglött hal,te nagyon te-mondja kacagva. Már nem is sír. Felemeli a fejét és pirulva megjegyzi:-A pólód kicsit..vizes lett...Izé. Bocsi                                                                         -Nem gáz,Poszeidón fiaként lételemem a víz.-mondom kacsintva. Erre csak mosolyog és ezt mondja:-Azt hiszem ideje bemenni..Későre jár.-erre csak bólintok és besétálunk a lakásba,ahol érezhetőbben melegebb van,mint kint. Miután elraktam a bögréket,Annabethez megyek,aki a kanapén fekszik.                                                                                                                                                                     -Akkor holnap dumálunk. Jó éjt,Észlány. Aztán meg ne csipkedjenek a pókok álmodban.                 -Percy! Várj.-felül én pedig odahajolok hozzá. Elmosolyodik és legnagyobb meglepetésemre egy puszit nyom az arcomra. Fülig vörösödöm,érzem ahogy ég az arcom. Annabeth rám néz és ezt mondja:-Köszönök mindent!-lefekszik és hátat fordít nekem. 

Aznap este mosolyogva aludtam el.

És vége! Köszönöm,hogy elolvastad ezt a részt is! <3 Remélem tetszett és ha igen,akkor írd meg kommentben :D További szép estét kedves félvérek! A következő részig pedig OlimPUSZI <3 (Hahaha,szóvicc :D )