-A fenébe, a fenébe, a fenébe. Mély levegő Sara, nem tetted meg. Nem tettél semmi rosszat. Te csak tesztelted magad és ennyi. Ez még nem számít bűnnek. Te nem a lányokat szereted. Ez csak egy teszt volt és át mentél, mert Isten egy ilyen akadályt állított az utadba, de te nem tértél le a helyes útról - próbáltam magam ezekkel a szavakkal nyugtatni az autóba, de tudtam, hogy ez nem igaz.

Annyira bejött, annyira tetszett az a csók. Ajka sokkal puhább volt, mint a fiúéké és nem volt erőszakos. Gyengéd volt és kedves, de még is szenvedélyes. Még soha nem volt ilyen jó csókom.

Hova gondolsz Sara Diamond? Biztos mindenkivel ilyen, hisz ez a munkája. Csak verd, ki a fejedből és lépj tovább.

...

Vártam egy húsz percet, hogy véletlenül se fussak össze Amyvel, majd a hotel bárjához mentem. Leültem az egyik fotelba és csak bámultam magam elé. Miért vagyok ilyen elcseszett? Miért engem állít Isten ilyen nehéz döntések elé? Miért bűn az, ami ennyire jó?

A szüleim mindig elvárták tőlem, hogy tökéletes gyerek legyek, hogy szép legyek, hogy jó legyek, hogy szót fogadó legyek, hogy okos legyek és még sok mást is.

Sajnos tudom, hogy ők mit gondolnak a melegekről. Apát még annyira nem is zavarná szerintem, de anya. Ő nagyon utálja a melegeket. Amikor csak szóba kerülnek arról prédikál, hogy mind a pokol tüzébe fognak égni és, hogy mennyire undorító ez a dolog.

Kicsit vicces ez a szitu. Annyira gyűlöli őket, engem pedig annyira szeret. Viszont sajnos ezt nem én választottam. Már elég rég óta tudom, hogy a lányokhoz vonzódom. Egyszerűen a fiúk nem jönnek be. Élvezem a társaságukat, szeretek velük beszélgetni, de ennyi. Én nem tudom egy férfi mellett elképzelni a jövőmet.

Annyira bánt ez a dolog, szinte belülről emészt fel, de én erről nem tehetek. Nem én akartam ezt, ez csak megtörtént.

-Mit hozhatok? - zökkent ki a pincér a gondolat menetemből.

-Egy pohár narancslevet kérnék! - mosolygok a férfire, aki már el is ment.

Elővettem a telefonom és elkezdtem az instát böngészni. Teljesen elvesztem az internet világába, de megzavart az, hogy valaki hívott.

"Anya" jelent meg a kijelzőn, mire rögtön megnyomtam a zöld telefon ikont, ezzel fogadva a hívást.

-Szia kincsem, hogy megy a munka? - kérdi vidáman.

-Elég lassan. Paul nem akar a filmbe szerepelni tovább – mondom fáradtan.

-Add oda a telefont – hallom meg apa hangját.

-Várj, most én beszélek vele - kiált anya, mire kissé elveszem fülemtől a telefont, mivel túl hangos volt az.

-Sara hallasz? - kiállt apa.

-Igen apa, kristály tisztán!

-Üzenem annak a hülye gyereknek, hogy tolja vissza ide a képét, mert már a fél film kész van. Nem szállhat csak így ki – hallom hangján mennyire mérges, amin nem is csodálkozom, az ilyen esetekben érthető.

-Tudom apa, még holnap megpróbálom rá beszélni. Egyre jobban kezd megpuhulni. Ha a kedves szó nem segít a nyakába akasztok egy pert – mondom, mire apa hangosan felnevet.

-Ez az én lányom - annyira büszkének hangzott. Elmosolyodtam, de nem szóltam semmit. - Na de nem is zavarok. Ne maradj fent sokáig kincsem, aztán csak ügyesen - köszönnek el és már le is tették a telefont.

Néha egyetem mellett besegítek apának a cégnél. Ilyenkor papír munkát ad vagy embereket kell toboroznom, hogy támogassák apa filmjeit meg hasonló dolgok.

Ilyent még soha nem csináltam. Mármint még soha senki nem akart kiszállni apa filmjéből csak ez a férfi. És most az a dolgom, hogy így vagy úgy, de meggyőzzem őt, hogy jöjjön vissza.

Amy szemszöge:

Még vagy tíz - tizenöt percig vártam, hátha Sara visszajön, de mikor ezt nem tette meg feladtam és elindultam haza felé. Még soha egy kuncsaftomat sem csókoltam meg, de őt már az első pillanattól kezdve megakartam és most, hogy éreztem édes ajkainak ízét csak még többet akarok. Olyan volt számomra a csókja, mint egy drogfüggőnek a heroin. Még érzem az ajkamon, de már most hiányzik. Mi a fenét csinál velem ez a lány?

Mikor haza értem Elen várt rám a házba Zeusszal a kis kutyámmal együtt. Ahogy beléptem az ajtón, a kutyi felém szaladt és össze vissza ugrált rám. Elmosolyodtam és lehajoltam hozzá, hogy megtudjam simogatni.

-Szia Elen - nézek fel a nőre és tovább kényeztetem a kis dögöt.

-Szia Amy. Ne haragudj, hogy csak így rád törtem. Még mindig ugyan ott tartod a kulcsod – mondja mosolyogva.

-Kérsz valamit? - indulok meg a hűtő felé.

-Sima vizet - még mielőtt kimondta volna már elő is vettem a hűtőből és töltöttem neki egy pohárral, majd leültem mellé a kanapéra.

-Baj van? - kérdem kissé aggódva, mire megrázza a fejét és egy borítékot nyújt felém, amit el is veszek tőle.

Mikor megláttam a címet, ahonnan küldték felálltam és a nappaliba mentem. A borítékot a többi mellé tettem, ami szinte már betakarta az egész asztalt, majd visszamentem Elenhez.

-Nem kerülhetted őt örökre! Lassan két hónap eltelt mióta...

-Tudom csak kell egy kis idő - harapok ajkamra. - Ez minden, amit mondani akartál?

-Sara még holnap a városba lesz és akar veled találkozni. Ugyan abba az időbe és ugyan ott – mondja és feláll mellőlem.

-Ki találsz ugye? - kérdem miközben Zeusszal kezdek játszadozni.

-Igen – ezzel el is hagyta a házamat.

...

Sara szemszöge:

Hallom, hogy valaki kopog, mire rögtön felugrottam a kanapéról és az ajtóhoz szaladtam. Lassan kinyitottam azt és csodálkozva néztem, hogy Amy helyett egy számomra ismeretlen lány állt az ajtóba.

-Jó napot! Segíthetek valamibe? - kérdem felvont szemöldökkel.

-Maga hívott kurvát, szóval ezt nekem kéne kérdeznem - nevet fel, mire érzem, hogy fejem elvörösödik.

Behúztam az ajtón és körbe néztem a folyosón. Szerencsére nem volt ott senki és csak remélni tudom, hogy senki nem is hallotta, amit a nő mondott.

-Valami tévedés történt. Én Amyt hívtam - nézek rá.

-Igen, de van, hogy Amy egy vagy két havonta random lelép egy-két napokra és ilyenkor valakinek helyettesítenie kell őt - mondja lazán és lassan közeledik felém.

-Ömm elnézését, de én nem szeretnék semmit... Tessék a pénze - nyújtom felé az összeget, amit eltesz és mérgesen az ajtó felé megy.

-Hülye picsa – hallom meg miközben becsapja az ajtót.

Lehet, hogy rám unt? Vagy megsértődött rám? Nem csodálkoznék, ha ezt történt volna, hisz szegényt már másodszor küldtem el, de nem direkt én csak... én csak félek a következményektől. Félek, hogy mit fognak gondolni rólam az emberek, hogy megfogom bánni, hogy nem olyan lesz az egész amilyennek elképzeltem. Annyira félek...

Miután a lány mérgesen távozott, az ágyra ültem és elkezdtem össze csomagolni a bőröndömbe. Legalább ez elterelte a gondolataimat Amyről...

Holnap reggel megyek végre haza, hisz Paul a lány távozása után hívott, hogy visszajön apám filmjébe szerencsére. Már nem volt kedvem több napot a hotelba tölteni, folyton csak Amyre emlékeztet és mindenhol az illatát érzem, ami picit beteges ahhoz képest, hogy csak kétszer volt itt. Mikor kész voltam a rakodással, bedőltem az ágyba és elkezdetem a tv-t nézni.

-És akkor üdvözöljük a ma esti vendégünket, Oliver Diamond - kiált a házi gazda, majd hatalmas tapsvihar következett.

Szem forgatva elkapcsolta egy másik adásra. Elkezdtem valamit filmet nézni, még végül bealudtam.