Péntek:

Bementem a hotelbe, majd a legfelső emeletre mentem. Mikor megláttam a 125-ös szobát megálltam. Kissé megigazítottam magam, erőltettem az arcomra egy mosolyt és bekopogtam.

Az ajtó iszonyúan lassan nyitódott ki, mikor is végre megláttam a szoba tulajdonosát. Bár már egyszer láttam a bárba, ott nem tudtam teljesen megnézni. Egy barna hajú, aranybarna szemű lány nyitott ajtót. Arca teljesen vörös volt és nem nézett rám, csak a földet nézte, mint az nap este. Végig néztem rajta.

Élőben sokkal jobban néz ki, mint a képeken, ha ez lehet. A teste mindenhol feszes volt, egyszerűen gyönyörű. Az arcomon levő kamu mosolyt átvette egy magabiztos, őszinte mosoly. Annyira aranyos volt.

-Miss Diamond? - kérdem, mire lassan rám néz.

-I..igen, én vagyok – dadogja és feje még vörösebb lesz.

-Bemehetek? - támaszkodok azt ajtófélfának, mire kissé jobban kinyitja az ajtót és félre áll az útból.

-Persze, elnézést - suttogja és becsukja az ajtót mögöttem.

Körbe néztem. A szoba hatalmas volt és szép, tiszta. A táskámat a kanapéra dobtam, majd a levetett kabátomat is. Egy fekete bőr ruha volt rajtam, ami nagyon feszült, így szinte semmit nem bízott a fantáziára. A lányra néztem, majd leültem a kanapéra. Még csak rám se néz, viszont én minden mozdulatát figyelem.

Idegesen a hajába túr és végre rám tekint azokkal a csodálatos szemeivel. Nyel egy hatalmasat és végig mér, majd elkapja a tekintetét és a kanapé előtt lévő asztalhoz lép. Felkapta a whiskys üveget és töltött magának egy pohárral, mire halkan felnevetek. Szóval zavarba van, ez jó, tetszik. Még soha egy kuncsaft sem volt tőlem zavarba, kivéve a szűz fiúkat, akik kurva gázok az ágyban. De az, hogy egy ilyen gyönyörű lányt zavarba tudok hozni csupán azzal, hogy itt ülök, nem hazudok nagyon növelte az amúgy sem kicsi egómat. 

-Maga is kér? - kérdi és már töltötte is volna a másik pohárba.

-Munka közben nem iszom – mondom csábosan.

Megnyalta alsó ajkát, majd felhúzta azt és újra töltötte. Felálltam a kanapéról és elindultam felé, de ő lassan hátrált. Csak a szemembe nézett. Annyira ártatlannak tűnt. Nem volt kimondottan nagy szám külsőre, sőt eléggé hétköznapi lány volt. Szép test, cuki pofi... de valami miatt még is más volt mint az eddigi emberek. 

Volt valami a szemébe, amit nem tudok megmagyarázni. Mintha félne, de ugyan akkor vágyakozna is. Olyan volt, mint egy kis antilop, én pedig úgy éreztem magam, mint a nagy oroszlán, aki éppen levadászni készül az áldozatát.

-Szóval én mivel szolgálhatok? - kérdem és megállok tisztes távolba.

-Nos én nem tudom - kezdi el tarkóját masszírozni és felhajtotta a pohár tartalmát, ami a kezébe van.

Közelebb mentem hozzá, ő pedig továbbra is hátrál, de a falnak köszönhetően nem tud tovább menni. Kivettem kezéből a poharat és az ablakpárkányra tettem azt.

A lány nagyon remegett és szigorúan csak a szemembe nézett. Mosolyogva végig simítok az arcán, mire lehunyja a szemét. Annyira puha volt a bőre. Újra kinyitja a szemét, ami szinte ragyog. Lenéztem az ajkára, ő pedig kissé eltátja a sajátjait. Hüvelyk ujjammal megérintettem az ajkát, mire össze rezzent és lehunyta a szemét. Arca kivörösödik és rettentő gyorsan szedi a levegőt. Abba hagytam az ajka cirógatását, mire végre újra kinyitottam hatalmas szemeit. Lassan közelítettem felé. Már szinte éreztem az ajkát az ajkaimon, de mikorra megcsókolhattam volna, elfordította a fejét. Halkan felnevetek és  egyik kezemet a falra teszem, így támasztva magam előtte.

-Ez, ez nekem nem megy – suttogja és ki csúszik a fal és közülem.

Ajkamba harapok és csak nézem őt. Szóval még sem az összes gazdag egy beképzelt picsa? Ez a lány teljesen más. Ő ártatlan, szelíd és vissza fogott. Ami a bátyjáról Robról nem mondható el. Bármennyire is nem akarok, sajnos elég sok kuncsaftra emlékszem, köztük Robert Diamond-ra is. Egy elkényeztetett, beképzelt sznob, aki csak apuci pénzével tud hencegni. Nem értem, hogy különbözhet két testvér ennyire egymástól, mint külsőleg, mint belsőleg. 

-Én...én sajnálom, hogy pazaroltam az idejét. Tessék a pénz - mondja és felém nyújt egy borítékot.

Kivettem azt kezéből és bele néztem. Megszámoltam. A három negyedét visszatettem, a pénz negyedét pedig magamhoz tettem. Visszaadtam neki a borítékot. Mire kérdően rám néz és már épp szólt volna, de én megelőztem.

-Remélem még találkozunk Miss Diamond - mondom és rá kacsintok, majd kimegyek a szobából.

Az autóban végig csak ő járt a fejembe. A mozdulatai, a puha bőre, a telt ajkai, azok a hatalmas barna szemek, amik ártatlanságról árulkodnak.

Miután haza értem vettem egy hideg fürdőt. Muszáj volt magam lehűteni egy kicsit. Régen volt velem olyan, hogy ennyire beindultam volna, ezért most rettentően jól jött ez a hideg zuhany. Nem értettem mi van velem, hogy miért reagáltam így erre a lányra, hisz nem csináltunk semmit.

Miután sikerül lenyugtatnom magam leültem a tv elé és az adók között kapcsolgattam. Minden nap ugyan az újra és újra. Meló, fürdés és a tv előtt sörözés. Már kezd unalmas lenni. Nem is tudom. Mintha megakadtam volna valahol már öt éve és nem mozdulnék se előre, se hátra. Csak úgy vagyok és létezek.

Hallom, hogy a telefonom elkezd csörögni, mire megnézem ki az. Látom, hogy szokás szerint Brenda hív, mire felveszem.

-Na mi volt?

-Semmi.

-Semmi? - hangján azt véltem felfedezni, hogy meg volt lepődve.

-Megakartam csókolni, erre közölte, hogy ezt nem akarja és kifizetett – bár nem akartam, hogy hallatszódjon, de még is picit bosszankodva mondtam. Miért érdekel, hogy nem akart velem lefeküdni? Ez van. Ő baja. Nem tudja milyen fantasztikus dolgokról maradt le. Vajon tetszettem neki? Lehet azért nem akart velem semmit, mert nem vagyok az esete?

-Az ellenállhatatlan Amynek valaki ellenállt? - kacag fel jó ízűen, ezzel kizökkentve a gondolatomból. - Lehet még is csak a mi kis Betty-kénkre kellett volna bíznunk. Két szűz egy ágyban - nevet tovább.

-Kapd be Brenda - mondom röhögve.

-Ne vedd így a szívedre. Volt annyira szép, mint a tv-be? Múltkor sajnos nem volt alkalmam megnézni őt a bárban.

-Sokkal szebb, mint a fotókon és a videókba és annyira ártatlannak tűnt. Szerintem még nem volt senkivel.

-Szóval  szerinted tényleg szűz? Hmm pedig csak viccelődtem. Bejött neked?

-Ugyan már Brenda – forgatom meg a szemeimet.

-Jó, jó, csak kérdeztem. Most mennem kell bevállaltam egy estét abba az új sztriptíz bárba. Majd dumálunk, szia – meg se várja, hogy elköszönjek csak leteszi a telefont.

A táncot én is jobban szeretem. Olyankor olyan hatalmasnak érzem magam. Én uralok, én döntök, hogy kinek adok táncot és kinek nem. Na meg ott van a rúd, a kedvencem. Egyszerűen mikor táncolok rajta nem érdekel, hogy ki néz, nem érdekel, hogy mennyi pénzt adnak érte. Én olyankor teljesen szabadnak érzem magam és kizárok mindenkit, mintha ott sem lennének. Viszont mikor Sara ott volt a bárba ez sem sikerült. Mindig rá terelődött a tekintettem és azt kívántam bárcsak nézne engem...

A gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy a telefon újra elkezdett csörögni. Mi a fene ütött belém. Verd ki őt a fejedből Amy Thor... Lenéztem a telefonomra, Elen hívott, amin csodálkoztam is. Ő nagy ritkán keres ilyenkor.

-Szia Elen.

-Amy drága. Holnap 5-kor ugyan ott Miss Diamonddal. Bele fér a napodba? - kérdi és ha a fülem nem csal, akkor hangjából örömet hallottam és hiába is tagadnám, én is örültem a hírnek. Van valami ebbe a Sarába, ami felkeltette az érdeklődésem és muszáj megtudnom mi az.

-Igen persze.

-Büszke vagyok rád. Biztos nagyon jó voltál, mert szó szerint azt mondta: "A fekete hajú lány, aki ma velem volt." Csak így tovább Amy. Jó éjt.

-Jó éjt - mondom majd leteszem a készüléket.

Fáradtan az ágyba dőltem és a plafont bámultam. Még soha senki nem volt ennyire zavarba tőlem, és még soha senki nem küldött el. Annyira aranyos volt. Hány éves lehet 18? Max 20. Annál több tuti nem. Viszont nem értem őt. Egyik nap elküld, ok nélkül, aztán pedig új időpontot kér? Mit tervez ez a lány? Vajon vonzónak talál? Én miért gondolok ennyit rá? Ő is csak egy sima kuncsaft, aki miután megkapta, amit akart, soha többé nem látom. Igen, ez tuti így lesz. Semmi dráma, csak szex.