Arra keltem, hogy Amy apró csókokkal halmozza el az egész arcomat. Elmosolyodtam, de továbbra se nyitottam ki a szemem. Kezét nyakamra teszi, mire lassan kinyitom a szemem és vele találtam magam szembe. Halkan felnevet és csípőmre ül.

-Jó reggelt -suttogja ajkamra, mire elfordítom a fejem.

-Reggeli szájszag -mutattok magamra.

-Nem érdekel -megfogja az arcom és számra is nyom egy puszit, majd elkezdi ajkam csókolgatni. Mikor nem viszonoztam, kissé összeszorította az arcom, mire kb úgy nézhettem ki, mint egy hal. Halkan felnevettem és csücsörítettem, mire végre engedett a szorításból és újra csókolgatni kezdte ajkaimat, de most viszonoztam is.

-Jó reggelt -nevetek fel és kezemet csípőjére teszem.

-Így lefárasztottalak tegnap este? -kezdi el nyakam csókolgatni.

-Eléggé, de hozzád soha nem leszek fáradt -suttogom és lassan álla alá nyúlok, hogy visszatérjen hozzám egy csókra.

-Ezt örömmel hallom, mert, ha együtt leszünk naponta minimum 5x igénylem ezt -suttogja és elkezdi hasam alját simogatni.

-Ötször? -kérdem riadtan és szaggatottan kifújom a levegőt.

-Csak reggel, de még ott van a délután és az éjszaka -suttogja ajkamra.

-Jól hangzik -nyögők fel, mikor ujjai elkezdtek bennem dolgozni.

-Ez jobban -nevet fel és céloz az előző hangos nyögésre.

Én is elkezdtem kényeztetni, mire mindketten halkan nyögdécseltünk. Lehunytam a szemem és éreztem, hogy már nem kell sok ahhoz, hogy elmenjek.

-A-a még nem kedvesem –húzza ki belőlem az ujját és felém nyújtja azt. Megfogtam a csuklóját és lassan a számba vettem az ujjait. Elmosolyodik és másik kezét nyakamra vezeti.

-Miért nem hagytad, hogy... –itt abba hagytam a mondatot és érzem, hogy arcom kipirosodik. Mérges voltam rá és olyan rossz érzés volt, hogy éppen az előtt állt le, hogy elélveztem volna, bár minden bizonnyal tervez valamit. Látom a kis sunyi mosolyán.

-Hogy elélvezz? Nos azért kedves, mert az ágyba én irányítok és szerintem még nem érdemelted meg –mosolyog rám és lehajol egy csókra. Kissé szomorúan néztem rá, mire halkan felnevet. – Nem ér bevetni ezt a nézést.

-Pedig ez nagyon megy –nézek rá "kis kutya" szemekkel.

-Így játszunk? Te akartad –kezd el csiklandozni, mire nevetve forgolódtam alatta.

-Jó, jó. Te vagy a főnök -kapkodok levegőt után pár perc után.

-Tudom –csókol meg, majd halkan felnevet és elgondolkodik. - De néha megengedem, hogy te legyél –gurul le rólam, mire rögtön én ültem a csípőjére.

...

-Mit kérsz reggelire? -kérdem és felkapom a köntösöm.

-Téged -kezd el vigyorogni és ő is felkap egy köntöst.

-Csinálok bundás kenyeret -mosolygok rá és már ki is mentem a szobából.

Hallom, hogy elindul a víz, így gondolom ő meg elment zuhanyozni. Mikor kész volt a bundás kenyér, forráztam le 2 kávét és vágtam fel zöldséget a bundás kenyér mellé. Leültem az asztalhoz és vártam Amyt. Pár perc után meg is érkezett. Tátott szájjal néztem rá és szerintem még a nyálam is kicsordult. Ott állt előttem fekete, csipkés fehérneműben és vizes hajjal. Ajkamba haraptam és csak néztem rá. Leült velem szembe. Nem nézett rám, de nagyon jól tudta milyen fejet vághattam mert arcán megjelent egy elégedett mosoly.

-Jó étvágyat Sara -néz végre szemembe.

-Jó étvágyat -suttogom és tekintetem ajkára csúszik.

...

Amy a rádióhoz nyúl és felhangosítja a zenét, mire elmosolyodok. Megfogja kezem és a combjára teszi azt, mire finoman megpaskolom a combját és kezemet ott is hagyom.

-Szökjünk el -fordul hirtelen felém.

-Tessék?

-Csak te meg én. Menjünk. Szökjünk el a világ elől.

-Ez valami vicc? -kérdem, mivel fogalmam sincs, hogy komolyan gondolja, vagy csak szórakozik velem.

-Nem viccelek. Menjünk. Csomagoljunk össze és hagyjuk hátra ezt a szar helyet -néz mélyen szemembe.

-Rendben -mondom vigyorogva.

Magához húz egy gyors csókra.

-Hová szeretnél menni?

-A világ végére, ahol a szivárvány véget ér. Bárhova. A tenger közepére, a sarkvidékre a pingvinekhez. Bárhova csak menjünk -kulcsolja össze az ujjainkat.

-Mi ez a hirtelen szerepváltás? -mosolygok rá. Próbálom titkolni, hogy mennyire bejön ez az ötlet, de szinte lehetetlen volt. Arcomon hatalmas mosoly volt és bele gondoltam milyen jó volna. Csak Amy és én, a világ végén, nyugodtságban, szeretettben. Ahol senki nem szól bele az életünkbe.

-Rég nem ragaszkodtam, így már emberhez Sara. Sikerült elérned azt, amit senkinek. Megolvasztottad a jég szívemet -ennyire komolynak még soha nem hallottam őt, de valami legbelül még sem hagyta, hogy száz százalékosan higgyek neki.

Nem szóltam semmit, csak az útra néztem. Kissé lehajtja a fejét és hangosan felsóhajt szomorúan. Gondolom félt a reakciómtól vagy nem is tudom. Természetesen nem azért nem szóltam mert nem akartam, csak nem jutott semmi okos az eszembe.
Én is régen ragaszkodtam így valakihez. Amikor vele vagyok nem számít más, nem érdekel mit gondolnak az emberek, nem érdekel, ha össze súgnak mögöttünk. Nem számít semmi, ha vele lehetek!

-Lefoglalok 2 jegyet.

-Hova?

-A világ végére Amy, ahol a szivárvány véget ér -mondom, mire hangosan felnevet.- De kéne pár hét, még elintézek pár dolgot.

Beérkeztünk a városba. Amyt nem haza vittem, hanem hozzánk. A kapu előtt megálltam és intettem a kamerába, mire az ajtó magától kinyílt. Amy arca annyira más lett. Mintha zavarná valami. Pedig eddig olyan boldognak tűnt. Behajtottam a garázsba. Kiszálltam a kocsiból és gyorsan kinyitottam az ajtót Amynek. Mosolyogva megfogta a kezem és így mentünk be a házba.

A nappaliba épp Rob ült, az ölébe pedig Meg. Mikor megláttak minket Meg hirtelen lepördült Robról és igy a földre esett. Elkezdett fekvőket csinálni. Össze néztünk Amyvel majd megvontam a vállam ezzel jelezve, hogy nem tudom mi folyik itt.

-Szóval most már jól csinálom a fekvőt? -néz fel Robra Meg.

-Nem mondtam el, de Sara tud rólunk. Tőle kaptam a tippeket. Köszi hugi -kacsint rám Rob vigyorogva.

-És csak most szóltok? Leszakadt a kezem -panaszkodik Meg és feltérdel.

-Jól áll a térdelés -néz Rob Meg-re, mire a lány felállt és elkezdte egy párnával csapkodni.

-Oké ennyit a normális látszat keltésről -vakarom meg a tarkómat kissé idegesen.

Amy elkezdte kezem cirógatni és egy puszit nyomott az arcomra, majd kissé ijedten rám nézett. Gondolom ő sem számított arra, hogy ilyent fog tenni. Robnak pedig ekkor is esett le, hogy kivel áll szembe. Az a fej minden pénzt megért. Rögtön fel is pattant és simán a kanapéra dobta Megie-t, aki elkezdett puffogni, majd felénk indult.

-Robert Diamond -nyújtja a kezét.

-Amy Thor - fogadja el a bátyám kezét. Valami olyan fura volt köztük. Mintha ismerték volna egymást vagy nem is tudom. A levegő megváltozott a szobába. Bát az is lehet, hogy csak én képzeltem be. De Rob és Amy arca is megkeményedett és mintha méregették volna egymást vagy nem is tudom elmagyarázni azt a szituációt. Maggiere néztem és minden bizonnyal neki is feltűnt, hisz rám nézett és megvonta a vállát.

-Amy szeretnék veled négyszemközt beszélgetni -néz komolyan Rob Amyre.

-Te jó ég Rob. Azt hittem ezt csak a fiúknál játszod el ezt -érzem, hogy arcom elkezd égni.

Rob megrázta a fejét ezzel jelezve, hogy nem számít az illető neme, igy is úgy is fog vele beszélgetni pár dologról.
Csak nem tudom őt mivel fogja megfenyegetni. Mivel a fiúkat azzal riasztotta el, hogy ha felcsinálnak levágja a péniszüket. De ez miatt nem kellett volna aggódnia, hisz soha nem feküdtem le egyik barátommal se. Legtöbbször ezért lett vége a kapcsolatnak.

-Mi van itt gyerekek? -hallom meg anya hangját.

-Vendégek -vágjuk rá egyszerre Robbal.

-Barátnők -vágja rá egyszere Amy és Meg, mire össze néztünk Robbal és egyszere kezdtünk el vörösödni.

Azt hiszem ezért mondja mindenki azt nekünk, hogy le se tagadhatnánk egymást. Bár igaz külsőre nem hasonlítunk hisz Rob szőke, kék szemű még én barna hajú és barna szemű. Viszont a viselkedésünk ugyan olyan és szinte folyton ugyan arra gondolunk.

-Tessék? -néz anya össze zavarodva ránk majd a két lányra.