Visszamentem a szobámba. A telefonom épp csörgött, mire oda szaladtam és felvettem. Maggie volt az. Gyorsan megtöröltem az arcomat, hangosan kifújtam a levegőt és erőt vettem magamon. Maggie mintha csak megérezte volna, hogy most szükségem van rá. Komolyan mondom akárhányszor össze veszek Robbal mindig megérzi még akkor is ha nincs otthon, mint pl most.

-Na mi van csajszi? -szól bele a készülékbe.

-Rob megint fasz -mondom fáradtan.

-Mindent értek. Átmenjek lenyugtatni őt? -kérdi és szinte biztos voltam benne, hogy ajkán ott játszik az a huncut mosoly.

-Fúj Mag -mondom és elkezdek öklendező hangokat kiadni, mire mindketten felnevetünk.

-Most miért? Rob is örülne neki -nevet fel.

-Mondtam már azt csináltok, amit akartok, de engem nem érdekelnek a részletek -mondom nevetve.

-Hát jó akkor most már kimászhatok a szekrényéből. Mielőtt bementél hozzá oda tuszkolt be -forgatja meg a szemeit, mire felnevetek, de mikor kinyílt az ajtó pár másodperc múlva már nem nevettem, mivel ő jött be rajta.

-Te most komolyan itt voltál és még csak be se köszöntél nekem mióta haza jöttem? -kezdtem el pufogni és leteszem a telefont.

-Na, ugyan már. Nem is tudtam, hogy itt vagy. Azt hittem még Amynél vagy -vonja meg a vállát és leült mellém az ágyra.- Rob tényleg farok volt, de szeret téged. Ezt remélem tudod -mondja és megölel.

-Ja el tudom képzelni mennyire szeret. Mikorra kezdtem volna elfelejteni, hogy engem csak befogadtak addigra újra felhozza. Annyira nem fair, hogy ha mérges folyton a fejemhez vágja. Tudja, hogy csak ezzel az egy dolggal tud megbántani és mindig ki is használja -törlöm le a könnyeimet újra, mivel azok folyamatosan folytak az arcomon.

-Bár nem a bátyád, ugyan úgy szeret mintha az volna. Te is tudod, hogy ez így van. Ahány fiút haza hoztál mindet elrémisztette, tipikus báty módra -forgatja meg a szemeit.

-Akkor most nekem kéne téged elijeszteni? -kérdem, mire finoman meglöki a vállam.- Mennyire komoly ez a dolog köztetek? -térek rá a komoly témára, hisz ismerem Maggie-t. Ő nem kapcsolatos típus. Sőt szerintem még nem is volt kapcsolata, maximum pár hetes dolgok, de ott sem volt semmi komoly, mielőtt még az lett volna Mag koppintotta őket. Hogy az ő szavaival éljek, még fiatal a kapcsolathoz, még élni akar és bulizni.

-Hát én bírom őt, ő bír engem. Most csak így vagyunk -magyarázza és sóhajt egyet. Szóval apának tényleg igaza volt. Szó szerint előttem turbékoltak és még csak nem is sejtettem semmit annyira el voltam foglalva a saját dolgaimmal.

-Mióta?

-Kb két hónapja –sóhajt fel hangosan.

-De neked ez nem elég -állapítom meg a nyilvánvalót.

-Hát nem nagyon. Ő az első fiú akinél azt érzem, hogy többet szeretnék, de akárhányszor próbálok erre célozni... Nem tudom Sara, lehet, hogy csak a szexre kellek neki?

-Nem. Dehogy is. Te is tudod, hogy Rob nem olyan. Majd holnap beszélek vele az edzőterembe miután szétrúgtam a seggét -dőlök fáradtan az ágyba, mire Meg követi a példámat.

-És mi van veled és Amyvel?

-Végre igent mondott a randira. Holnap 7-kor megyek érte.

-És hova viszed őt Miss romantika? -húzza fel a szemöldökét Maggie és mellém fekszik, mélyen szemembe néz.

-A tengerpartra megyünk, készítek valami szendvicseket, viszek bort. Majd nézzük a csillagokat és...

-És Amy meg ujjazz a tengerparton.

-Akkora idióta vagy -forgatom meg a szemeimet nevetve.

-Csak kimondom a nyilvánvalót. Még én is teljesen be lennék indulva egy ilyen este után -kezd el vigyorogni, mire magamhoz öleltem és lecsuktam a szemem.

-Inkább aludj Meg -ásítok egy hatalmasat és szinte rögtön be is aludtam.

...

-Meddig fogsz még azzal büntetni, hogy csendben vagy? -kérdi Rob, mire rá néztem, de továbbra sem szóltam. Tudtam, hogy ezt nagyon utálja. Ezt tartja a legutálatosabb dolognak az emberekben, mikor nem mondják ki azt amit gondolnak csak hallgatnak. Ezzel őrületbe lehet kergetni őt. Szenvedjen is még egy kicsit.- Nagyon sajnálom Sara és bár nem vagy a vér szerinti húgom, de mindig is a kis húgom leszel, legyen szó bármiről. A vér nem minden és hülye vagyok, hogy erről folyton megfeledkezem. Te vagy a kis húgocskám és nekem mindig azt lesz a feladatom, hogy vigyázzak rád, pont mint kiskorunkba. Te is a család része vagy. Nélküled mi nem lennénk egy család te vagy a második legszebb és legokosabb a családban, természetesen utánam -kezd el poénkodni, mire nem bírtam tovább és hangosan felnevettem.

-Szóval mi van közötted és Meg között? -kérdem és újra bele ütök a box zsákba, amit Rob tart nekem, kissé hátra lép, majd elismerően bólint egy aprót.

-Ez gyors téma váltás volt, de legalább végre beszélsz és gondolom ezek szerint be is lettél avatva. Nos Meg nagyon szép és okos lány. Bírom őt, nagyon -gondolkodik el és vágyakozva a semmibe mereng.

-Miért nem viszed el randizni? –kérdem lihegve és a zsákba rúgok, mire Rob újra tesz hátra pár lépést a rúgás miatt.

Rob egyébként személyi edzőként dolgozik szabad idejében és ez mellett önvédelmi gyakorlatokat is ad. Rob még a gimis évei alatt, mikor boxolt, kétszer nyerte meg az országos övet. Húsz évesen kapott egy nagyon erős ütést a jobb szemére, így dönteni kellett. Vagy boxol tovább és lehet, hogy elveszíti a látását vagy pedig feladja az egészet és éli tovább az életet. Szerencsére az utóbbit választotta, bár nagyon sokat szomorkodott miatta. Amikor rá ér szinte mindig segít nekem edzeni és tanácsokat ad, sőt néha még étrendet is. Ez mellett box edzéseket is tart, legalább ebbe örömét leli.

-Ez szép rúgás volt -áll vissza a zsák mögé.- Hát nem is tudom. Mi van, ha azt hiszi nagyon tapadós vagyok? A lányok nem bírják a nyálas srácokat -gondolkodik el.

-Biztos forrásból tudom, hogy örülne, ha elhívnád őt. Egyébként pedig nem minden lány szereti a macsókat -mondom és leveszem a kezemen lévő kesztyűt.

-És téged ez nem zavarna? Mármint ő a legjobb barátnőd és úgy érzem, hogy...mármint nem akarom, hogy azt hidd, hogy elveszem tőled vagy valami ilyesmi –kissé elmosolyodtam, hisz tudom, hogy Rob soha nem csinálna direkt rosszat nekem.- Nem mintha Maggie egy tárgy lenne amit elvehetek tőled, de érted...

-Ahogy a te legjobb barátnőd is. Nézd én csak azt akarom, hogy boldogok legyetek, és ha együtt lesztek azok, hát áldásom rátok.

Felkaptam a vizem és elkezdtem inni, közben izzadt homlokom törölgettem. Leültem az egyik zsámolyra. Rob a földre ült velem szembe. Mintha mondani akart volna valamit, de inkább csak lehajtotta a fejét és csendbe maradt. Pontosan tudom, hogy mit csinál, mindig ezt csinálja. Bocsánatot akar kérni csak nem tudja, hogy kezdje. Már kis korunktól ezt csinálta, de hisz már ezerszer bocsánatot kért ma, sőt 10 perccel ezelőtt is.

-Mi van? -kérdem szem forgatva.

-Ne haragudj a tegnapi kirohanásom miatt, de az én kapcsolatom apával nos. Azt hiszem rosszabb, mint a tietek. Ez nem ellened szólt csak rajtad csattant. Tudod apa mindig nagy nyomást helyezett rám már tini korom óta és néha elborul az agyam. Ezért volt jó a box nekem. Ott kiadhattam minden elfojtott dühömet érted?- továbbra is a földet nézi.

-Tudod szereti a tulipánt és az édességet, illetve a tejeskávékat. Remélem ezzel az infóval tudsz mit kezdeni.

-Szóval nem haragszol? -néz lassan rám.

-Mától csak mostoha testvéremként foglak emlegetni semmi bátyus meg hasonló -mondom makacsan, mire újra lehajtja a fejét és elkezdi ujjait tördelni.- Soha nem tudnék haragudni rád igazából- kezdek el vigyorogni.

Feltérdelt és szorosan megölelt. Elkezdtem hátát simogatni, majd a legváratlanabb pillanatba, nem túl erősen a mutató ujjammal megböktem a bordái között, mire össze rezzent és morcosan elengedett. Elkezdtem nevetni, de ő tovább puffogot, ami nagyon vicces volt hisz Rob, már 25 lesz erre úgy hisztizik, mint egy 5 éves kisfiú.

-Lassú vagy!

-Gyere be a ringbe és megmutatom mennyire vagyok lassú –harap az ajkára és megvillantja hófehér fogait, miközben nevet.

-Majd máskor. Ma már kinyírtál így is. Nem érzem a karjaimat.

-Figyu hugi, anya miért telefonált egy bentlakásos táborral? Valami olyanról beszéltek, hogy ott leszoktatnak majd téged a bűnről és, hogy ott biztonságba leszel, mert a gonosz nem tud megkísérteni -mondja Rob, mire érzem, hogy arcom elfehéredik és szemem elkezdett égni a könnyektől. Nem, ezt nem teheti anya. Nem küldhet el csak azért mert meleg vagyok.

-Ez... ez komoly? -kérdem a könnyeimet nyelve.

-Csak viccelek -nevet fel hangosan- Még is milyen bűnt követhetne el Miss tökéletes? -kezd el töprengeni, mire megbököm a vállát, ő pedig feldől és hangosan felnevet.

-Ez nem vicces Rob -törlöm meg a szemeimet.

-Anya csak apának beszélt valami ilyeneket, de apa erősen ellenezte és tudod, hogy az van, amit apa akar –vonja meg a vállát.

-Már 5 óra, elfogok késni -nézek a fali órára és gyorsan az öltöző felé szaladok.

-Honnan? -néz rám értetlenül Rob, aki most tápászkodik fel a földről.

-Randim lesz.

-Mi és nekem erről csak most szólsz? -akad ki.

-Nem fiú, nem kell félned, hogy hülyeséget csinálok -mondom és nevetve visszafordulok.

-Nem fiú? -kérdez és szája tátva marad. Nagyon viccesen nézett ki.

-Nem.

-Ohh szóval ez az a nagy bűn. Legalább jó nő? -kérdi egy perverz vigyorral.

-10/10! -vigyorgok rá és bemegyek az öltözőbe.