Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

14.rész

-2 évig jártál egyetemre? Akkor miért nem fejezted be? - kérdem kíváncsian miközben arcomat simogatja.

Annyira jól csinálja ezt. Hozzá tudnák szokni. Ilyenkor annyira gyengéd és figyelmes.

-Nem is tudom, valahogy nem illettem oda. Nem éreztem jól magam. Na de mi a helyzet veled? Én tényleg semmit nem tudok rólad. Egyáltalán hány éves vagy?

-19 és pszichólogiát tanulok az egyetemen... - mosolygok rá.

-Miért?

-Hogyan, hogy miért?

-Az emberek 70%, aki pszichológiát tanul, annak valami lelki gondja van, gyerekkori trauma meg hasonlók. Gondolom apád miatt...

-Miért van olyan érzésem, hogy te is pszichológiát tanultál? - kérdem mosolyogva.

-Mert azt tanultam - ölti ki a nyelvét.

-Mondhatni, hogy valami hasonló okok miatt kezdtem ezt tanulni. Mármint lelki fájdalom, vagy ilyesmi. Nem is tudom - ismerem be és arcomon végig folyik pár könnycsepp.

-Mond el.

-És ha nem szeretném? - kérdem vigyorogva és jobban hozzá bújok.

-Nincs választási lehetőséged Sara. Amit akarok azt megkapom - suttogja fülembe és oldalam kezdte simogatni. - Játszunk - dobja fel az ötletet.

-Micsodát? - fordulok az oldalamra, hogy rá tudjak nézni.

-Két igazság egy hazugság. Ne csalj, azt úgy is fogom tudni- nyom egy puszit az orromra.

-Kezd te - nézek mélyen szemébe, mire elgondolkodik.

-Rendben akkor. New Yorkba születtem, szenvedélyem az írás és van egy kis kutyám Zeusz - néz mélyen a szemembe.

-Nem hallottam kutyaugatást szóval a kutyás a hamis - mondom, mire elmosolyodik és megrázza a fejét.

-New York a hamis. Te jössz Sara.

-Szóval, kis koromba kalóz akartam lenni, nem vagyok megelégedve magammal és szeretem az apámat.

-Hát ez elég nehéz. Nem csaltál? - néz rám szigorúan.

-Nem.

-Hát a kalózos dolgot talán elhiszem. Szexi lettél volna szemfedővel. Arrr.. - vigyorog rám. - Szerintem te is olyan lány vagy, aki bármilyen jól is néz ki az soha nem lesz neki elég. Így aztán az apás a hamis állítás - mondja, mire megrázom a fejem.

-Megvagyok magammal elégedve - suttogom ajkára.

-Ennek roppantul örülök, legalább kevesebbszer kell elmondanom, hogy gyönyörű vagy - csókol meg mosolyogva.

-Egész nap az ágyba punnyadtunk. Mutasd meg a kutyusod - mosolygok rá.

-Hát az Elennél van, mivel én nem tudnák rá vigyázni a munkám miatt - kezd el kikelni az ágyból.

Követtem őt. Kimentünk az ebédlőbe.

-Foglalj helyet addig főzök valamit. Mondjuk a spagettit szereted? - néz rám és már fel is teszi a vizet a tésztának.

-Imádom - mosolygok rá.

Amy felkapcsolta a rádiót és a hűtőből kivette a hozzá valókat. Felvette a kis kötényét és felkötötte a haját.

Annyira aranyos volt, így, idézőjeles házi asszonyként. Halkan felnevettem a gondolataimon, mire Amy mosolyogva felém néz.

-Mi olyan vicces Miss Diamond? - nevet most már ő is.

-Mindent gondoltam volna csak azt nem, hogy ilyen házias vagy.

-Elen profi szakácsnő, régebben szakácsként is dolgozott. Így nagyon sok dolgot ellestem tőle még kiskoromba - mondja és épp most szűri le a tésztát.

-Segítsek valamibe? - kérdem mivel tehetetlennek éreztem magam.

-Te is olyan lány vagy aki nem bír megülni a seggén igaz? Csak ülj ott nyugodtan, lazíts, élvezd a zenét és a kilátást - nevet fel és feljebb teszi a hangerőt, majd lassan elkezd táncikálni és néha hátra néz rám.

Elővettem a telefonom és látom, hogy anyutól egy csomó üzenet volt. Felálltam az asztaltól és felhívtam.

-Szia anya baj van?

-Hol vagy Sara? - tér rögtön a lényegre.

-Egy barátomnál.

-Ennek örülök, pár napig még ott tudsz maradni?

-Miért?

-Apád őrjöng, kell egy két nap, hogy lenyugodjon. Te is tudod milyen. Ha esetleg nem maradhatnál nála szólj és kiveszek neked valahol egy szobát vagy nem tudom.

-Megoldom valahogy. Majd hívlak.

-Rendben, vigyázz magamra kincsem. Szeretlek szia - köszön el.

-Én is szeretlek - mondom könnyes szemekkel, majd letettem a telefont.

Vissza ültem az asztalhoz, ahol Amy épp tálalta a még gőzölgő spagettit. Nagyon jó volt az illata. Letette elém, a másikat pedig mellém majd leült és elkezdtünk enni.

-Van hidratáló krémed? - kérdem mikor elfogyasztottuk.

-Igen persze.

-És segítenél bekenni a hátam? - harapok ajkamra és lehajtom a fejem.

-Megtiszteltetés lenne - kezd el vigyorogni és egy csókot nyom az ajkaimra. - Feküdj az ágyra, mire visszaérek - parancsol rám.

Olyan hangnembe mondta, hogy fura bizsergés futott át az egész testemen. Azt hiszem ez bejött.

Felálltam és bementem a szobába. Levettem a hoodiem és hassal az ágyra feküdtem. Hallom, hogy a padló elkezd kissé nyikorogni, mire elmosolyodok. Amy a seggemre ült. Érzem, hogy a hideg krémet rá nyomta a hátamra, mire halkan felsóhajtok. Finoman elkezdte bele dörzsölni a sebekbe, ami nem volt túl kellemes érzés. Halkan felszisszentem.

-Sajnálom - veszi le rögtön a kezét.

-Semmi baj, csak még picit minden csíp ez nem a te hibád, te nagyon jól csinálod - mentegetőzöm rögtön.

Hallom, hogy felkuncog és körmét végig húzza oldalamon, mire kiráz a hideg a jó értelembe.

-Még nagyon fáj? - kérdi és elkezdi nyakam csókolgatni.

-Talán rá tudok feküdni pár percre... - kezdek el vigyorogni.

-Pár perc elég lesz - suttogja és érzem, hogy felemelkedik, mire megfordulok alatta.

Vissza ül csípőmre és elkezdi nyakam csókolgatni közben hasam simogatja, mire az egész testem bele remeg. Felegyenesedik rajtam, mire kérdően rá néztem. Megfogta a krémet és tett a kezébe, majd egy huncut vigyor jelent meg az arcán. Elkezdte a mellem markolászni krémes kezével. A krém jég hideg volt, így mikor hozzá ért Amy forró mellkasomhoz szinte rögtön libabőrös lettem. A lány úgy nézett ki, mintha teljesen megbabonázta volna őt a melleim. Semmire másra nem figyelt, csak a melleimmel játszadozott. Markolgatta, cirógatta majd mikor megunta a mellbimbóm következett, húzta, csavart, mire szinte teljesen megőrültem. Folyamatos nyögések hagyták el a szám és érzem, hogy egyre intenzívebben reagálok az érintéseire.

-Amy - nyögőm a nevét, mire végre szemembe néz. Egy pillanatig elgondolkozik, majd halkan felnevet és leszáll rólam. Kétségbe esetten néztem utána, de ő nem szólt semmit csak a fürdő felé ment. Hátra döntöm a fejem és lehunyom a szemem. Próbálom normalizálni a légzésem. Hallom, hogy megengedte a vizet és pár másodperc után érzem, hogy újra a csípőmre nehezedik.

-Ugye nem gondoltad, hogy ennyivel megúszod? - néz a szemembe és kissé felemelkedik rajtam. Benyúl kettőnk közé és elkezd nadrágon keresztül markolászni. Mélyen szemembe néz majd a nadrágom és a bugyim közé dugja a kezét. - Imádom, hogy ilyen nedves vagy miattam - dörmögi fülembe és csiklómon kezd körözni, mire reflexből hátához kapok.

Pár nap múlva:

-Köszönöm, hogy ennyi ideig itt maradhattam. Figyelj csak Amy, tudom, hogy szerinted ezt már megbeszéltük, de szeretném, ha eljönnél velem egy publikus helyre, randizni - gyakorlom a tükörbe a szöveget nehogy elrontsam. - Ne vágj már ilyen béna fejet, csak randira hívod, nem megkéred a kezét - akadok ki magamon és nagy levegőt veszek. - Csak legyél határozott Sara, szedd össze magad és... - Amy hirtelen benyitott, mire kissé megugrottam.

-Aranyos vagy - nevet fel.

-Tessék?

-Ne vágj már ilyen fejet, csak randira hívod nem megkéred a kezét - próbál utánozni, mire felnevetek és érzem, hogy fejem elvörösödik.

-Amy lenne kedved eljönni velem randizni? Esküszöm nem viszem túlzásba. A leglepukkantabb helyre foglak vinni, ha te ott érzed jól magad. Mármint nem úgy értettem csak érted, ha nem akarsz nagy felhajtást... de mehetünk egy híres étterembe is csak... - hirtelen megcsókolt.

-Ne reagáld túl. Hány embert hívtál eddig randizni? - gondolkodik el.

-Te vagy az első. Voltam már randin, de ott nem én kezdeményeztem.

-Az a titka, hogy legyél határozott és az nélkül beszéld rá, hogy tudna róla. Valahogy így. Sara kedden vagy szerdán szeretnél eljönni velem vacsizni? - mondja vigyorogva és kezét derekamra teszi.

Bólintottam párat és elgondolkodtam.

-Értem, értem. Nos Amy a tengerpartra szeretnél menni randizni vagy valami étterembe? - nézek mélyen a szemébe.

-Lepj meg Sara Diamond - nyom egy csókot az ajkamra.

-Holnap itt vagyok érted este 7-re - mondom, mire halkan felnevet.

-Megy ez neked - csókol meg újra, mire viszonozom.

Elmélyíti a csókunkat és finoman a falnak nyomja a hátam. Elkezdi nyakam csókolgatni, mire lehunyom a szemem.

-El kell mennem Amy, anya már vár - nézek az órára és ahogy az óra egészet mutatott meg is hallottam a dudaszót.

-Tudom, hogy el kell menned. Segítenék rajtad de hát, ezek szerint kénytelen leszel egyedül megoldani - nevet fel és még egy utolsó csókot nyom az ajkaimra.

Kimentem az ajtón és beszálltam a jól ismert autóba. Anya nem szólt semmit csak szomorúan rám mosolygott.

-Szia anya, hogy vagy? - próbálok kommunikálni.

-Szép lány, őt még nem is ismerem - mondja mire kérdően rá néztem.

-Tessék?

-Csak láttam az ablakból és nem ismerős nekem. Szép lány - ismétli újra.

-Igen, az.

-És minek tanul?

-Ömm.. ő már dolgozik.

-Értem és mit? Ügyvéd? Esetleg orvos?

-Nos ő prosti és randira megyek vele - mondom, mire anya feje elvörösödik mérgébe.

Látom, hogy rengeteg dolog kavarog a fejébe, ami érthető, de nem akarok neki hazudni. Azt akarom, hogy tudja az igazat, még ha az igazság nem is túl szép.

Szinte forr a dühtől. Ujjai már elfehéredtek úgy szorította a kormányt. Végül is csak három szót nyögött ki.

-Ezt otthon megbeszéljük - lép a gázra.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro