-Sara? - kérdi Mag és hunyorogva néz rám a sötétbe. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, de már elég későre járhatott, ha ennyire sötét volt nyáron.

-Maggie – mondom szipogva és szorosan megölelem, mikor előtte jártam.

-Hé, nem lesz semmi baj – kezdi el hátam simogatni és pár puszit is nyom a homlokomra.

Igazából csak most jutott el teljesen az agyamig, hogy Amy mit is mondott nekem és nagyon rosszul esett. Még csak esélyt sem adott nekem. Egyszerűen csak kikosarazott engem. Annyira béna, csúnya, idióta, barom vagyok, hogy az egyetlen ember, aki valaha is tetszett ki offolt.

-Mi történt? - kérdi Maggie, mikor kicsit elböktem magamtól ezzel jelezve, hogy kisírtam magam.

-Amy nem akar engem...

-Nincs semmi baj. Lesz majd nála jobb és szebb lány is aki tetszeni fog neked!

-De én őt akarom Mag, még soha életembe senkit nem akartam ennyire.

-Tudom Sara, de sajnos ez a hajó elsüllyedt. Mesélj mi történt?

-Beszélgettünk, szexeltünk aztán lelépett. Még csak ki se tudtam fizetni őt. Szó szerint elviharzott én pedig nem is tudtam, hogy mit mondjak neki – panaszkodok.

-Gyere menjünk be, aludjunk egyet és holnap, nyugodtan újra átbeszéljük ezt - simítja meg az arcomat, mire bólintok egy aprót.

Mikor beléptünk az ajtón, rögtön felkapcsoltam a villanyt és apámmal találtam magam szembe. A feje nagyon vörös volt és csak úgy áradt belőle az alkohol szag.

-Késtetek - mondja mérgesen.

-Mr.Diamond, de hisz csak - kezdi Maggie.

-Csend legyen - ordít a lányra, aki ijedtébe megremeg és kissé összehúzza magát. - Elegem van a folytonos kifogásaidból - mutat apa rá, mire kissé a hátam mögé húzom.

Apa mérgesen rám néz, mire lehajtom a fejem. Szinte biztos voltam benne, hogy most mi fog következni.

-Maggie menj a szobámba... - suttogom, mire a lány kissé habozik, de végül is felmegy az emeletre.

-Kérlek apa...csak egyszeri alkalom volt... - mondom könnyes szemekkel.

-Nem érdekel. Menj a falhoz - üvölti mérgesen.

Lassan elindultam a fal felé. Mikor ott voltam kezemet a falra tettem és a homlokom is neki támasztottam. Lehunytam a szemem és lélegzetem egyre jobban felgyorsul, hisz tudom mi következik.

Apa mióta elkezdett inni egyre gyakrabban teszi ezt, pedig régebben még a széltől is óvott.
Most pedig... ilyenkor szinte rá sem ismerek. Ilyenkor olyan félelmetes, olyan erőszakos. Soha nem merek neki ellent mondani, mert félek a következményektől.

-Vedd le a felsőd - mondja, mire tettem, amit kért. A ruhadarabot a kezembe szorongattam egy ideig majd rá jöttem lehet jobb lesz ha a számba tömöm. A szemeim már most könnybe lábadtak.

A ruhadarabra haraptam és felkészültem a csapásra, ami meg is érkezek. A nadrágja szíjával akkorát csapott a hátamra, hogy az rögtön felszakadt. Érzem ahogy a meleg vér végig folyik rajtam. Akárcsak arcomon pár könnycsepp. Próbálok nem hangot kiadni, mert tudom, hogy akkor a dupláját kapom. 

Újra megismétli, de most nem bírtam ki, halkan felsikoltottam az ütés fájdalma miatt és össze szorítottam szemeimet. 

...

Nem tudom mióta csinálhatja, de már nem bírtam megállni a lábaimon, így a fal előtt térdeltem. Könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de ez nem hatotta meg. Soha nem tudok rá hatni. 

-Mi folyik itt? - hallom meg anya álmos hangját.

Nem mertem felé fordulni. Csak térdeltem a fallal szembe. Testem teljesen remegett és arcomat könnyek áztatták. Nagy nehezen felálltam. Hallottam egy hatalmas csattanást, mire oda kaptam a fejem. Anya volt az, pofon vágta apát, aki az arcához kap rögtön.

-Ha még egyszer hozzá érsz a lányomhoz megöllek. Felfogtad? - ordít anyám és kezét a vállamra teszi és szorosan magához szorít.

Megöleltem és nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás. Anya a hátam próbálta simogatni, kisebb nagyobb sikerrel.

-Én csak jóra akarom tanítani. Nézd meg, hogy néz ki, mint egy kurva. Az a rövid nadrág épp csak eltakarja a picsáját és az a pántos... - mondja apa mérgesen. - Ráadásul késett is és kitudja hol volt - mondja idegesen.

-Csak még egyszer Oliver, csak még egyszer és esküszöm a holttestedet se fogják megtalálni - mondja anya és lekever apának még egy pofont.

Apa mérgesen a konyhába ment és már hallottam is ahogy cuppant a dugo, mikor kihúzta a konyakos üvegből. Anya pedig segített nekem felmenni az emeletre. Az ajtó előtt megálltunk és mélyen szemembe nézett.

-Sajnálom. Mindent sajnálok. Sajnálom, hogy nem mentem hamarabb, sajnálom, amit veled tett - mondja anya sírva. - Nem az első esett volt ugye? - megráztam nemlegesen a fejem, mire még hangosabban kezdett sírni. - Hogy lehettem ekkora hülye, hogy nem láttam? És te miért nem szóltál? - rázz meg kissé. - Mond már - kiált rám, mire kissé megremegek. 

-Féltem, hogy nem hinnél nekem - nézek mélyen a szemébe, mire elenged és elkezdi könnyeit törölgetni. - És féltem attól is, hogy ha apa megtudja, hogy elmondtam akkor...akkor még többször fog ez előfordulni. - kezdem el újra zokogni. 

-Nincs semmi baj. Most már itt vagyok. Többet nem bánthat, nem engedem neki - suttogja fülembe. 

-Tudom. Szeretlek, de most megyek lefürdök aztán megkérem Maggiet, hogy segítsen... - suttogom fáradtan.

-Maggie nagyon jó barát. Ha ő nincs itt nem is tudom mi történ volna veled...- anya nyom egy puszit a homlokomra, én pedig bementem az ajtón.

-Jól vagy? - kérdi Maggie és szomorúan rám néz.

-Lefürdök. Aztán segítenél? - kérdem és hátat fordítok neki, hogy lássa mire gondolok.

-Igen... - mondja bűnbánóan.

-Hé. Nem a te hibád, ne nézz így. Ha te nem vagy kitudja, hogy hányszor fordult volna még elő - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Már régen elkellet volna mondanod az anyádnak vagy Robnak. Már ezerszer kértelek rá, hogy mondjad el.

-Robot ugyan úgy ütötte. 

-Honnan t...

-Láttam edzéseken a hátából egy kevés részt. Sokszor ugyan ilyen sebek voltak raja. 

Amy szemszöge:

Felhívtam Brendát, hogy menjünk el abba a bárba. Bár tudom, hogy én dobtam ki Sarat, de egy kicsit még is reménykedem abba, hogy ma is itt lesz, hogy még újra érezhetem őt, hallhatom őt. Hogy újra nézhetem a gyönyörű szép barna szemeit. Annyira aranyos volt miközben ujjazott, láttam, ahogy zavarba jön tőle és újra beindul. Imádom, hogy mindent le lehet olvasni az arcáról.

-Hol a fenébe jár az agyad? - ordítja túl a zenét Brenda.

-Sarán – mondom őszintén.

-Gyere menjünk ki – int a fejével, mire követem.

Kimentünk a bár elé, ahol rá gyújt, majd felém nyújtja a cigit, amit el is fogadok.

-Jól vagy? A szokásosnál is bambább vagy...

-Nem hiszem, hogy jól vagyok. Valami fura érzés járja át a testem. Nem is tudom, mintha fájna a szívem és... és mintha bármelyik percben elbőghetném magam...

-Mi van bele zúgtál?

-Ugyan már. Kurva vagyok. Nem szeretek senkit csak magam - mondom, mire mindketten felnevetünk.

-Na és ő?

-Nos nem adja fel könnyen. Folyton randira hív...

-Erre te?

-Próbálkozz még Sara Diamond - mondom nevetve.

-Ne várasd túl sokáig. Még a végén feladja - nevet fel.

-Kidobtam őt vagy micsoda....

-Hogy mit csináltál? - ráz meg kissé.

-Ugyan már Brenda, nekem ez úgy se ment volna. Nem tudnék dolgozni, ha vele kavarnék. Hisz az megcsalás volna vagy mi, nem mintha érdekelne engem – mondom szem forgatva.

-Aj Amy, akkora idióta vagy. Bírod őt, ő is bír téged. Mi a fenéért nem próbálod meg? Várjunk csak...te félsz, hogy szerelmes leszel - böki meg a vállam mutató ujjával. 

-Gyere inkább igyunk még - térek ki a válasz elől.

-Élvezitek a showt? – jön oda hozzánk Betty egy bugyiba és melltartóba.

-Mindenhol ott vagy? A kislányoknak ilyenkor már aludniuk kell – néz le Brenda az órájára.

-Nem vagyok k...ah mindegy!

-Várj már. Végeztél mára?

-Igen – fonja össze morcosan a lány mellei előtt a kezeit.

-Bulizz velünk.

-Komolyan? – lepődik meg a lány és rögtön rám néz, mire nevetve bólintok egy aprót.

-Nézzétek csak mim van – húz elő a zsebéből pár színes bogyót B. – Molly – veszi ki hármat a tenyerébe és felénk nyújtja. – Ugyan már ne legyetek uncsik – vesz be egyet és leöblíti azt a vodka narancsával.

-Egészségünkre – veszi el Betty is.

-Hogy mindig bele viszel a rosszba – forgatom meg a szemeimet és én is beveszem.

A zene egyre jobb és a buli egyre színesebb. Betty és Brenda egymáshoz simulva táncolnak, mire felnevetek. Minden olyan laza és én szó szerint lebegek.

-Te sem úszod meg...te sem úszod meg....te sem úszod meg – visszahangzik a fejembe Brenda szavai miközben magához húz. Szó szerint összepréselnek.

-Annyira szépek vagytok – nézek hol az egyik lányra, hol a másikra.

...

Reggel az ágyamba keltem meztelenül. Minden forgott és éreztem, hogy hánynom kell. Elkezdtem a wc felé futni és kiadtam magamból mindent, amit kilehetett.

Mindig is utáltam hányni. Ennél rosszabb nincs a világon. Viszont szerencsére nálam eddig tart a másnap. Ha ki tudom magamból adni akkor a nap többi részébe már semmi bajom.

Visszamentem a hálóba és csak ekkor tűnt fel, hogy Brenda és egy számomra ismeretlen lány szintén meztelenül fekszenek az ágyba. Hol van Betty?

Mi a fene történt? Szinte semmire nem emlékszem. Gyorsan felkaptam egy köntöst és elkezdtem Brendát ébresztgetni.

-Brenda, Brenda ébredj - böködőm a vállát.

-Mi van? - kérdi álmosan és felült.

-Mi a fene történt tegnap? - kérdem és a lány felé nézek, aki mellette békésen alszik.

-Mit keres itt a Diamond csaj? - kérdi és megdörzsöli a szemét.

-Ez nem ő!

-Hátulról teljesen úgy néz ki - néz a hasán fekvő lányra.

Igaza volt, tényleg nagyon hasonlított Sarára. Finoman elkezdtem felrázni a lányt. Nem rögtön csak pár rázás után volt hajlandó felnézni és felénk fordulni.

-Jó reggelt – mondj vigyorogva.

-Szia?! - köszönünk egyszerre Brendával.

-Mi történt este? - térek a tárgyra.

-Nem emlékeztek? Pedig nagyon jól szórakoztunk - az emlék által kipirosodik az arca, majd halkan felnevet. - Nem vagytok semmik lányok. Szerintem még soha életembe nem volt ennyi orgazmusom, mint tegnap este veletek!

-Hol van Betty? – kérdi Brenda mikor neki is leesik, hogy a lány nincs sehol.

-Őt haza vittük. Azt mondta nem szeretne orgiát, viszont a teste nem ezt mondta. De végül, mikorra bele ment volna te azt mondtad menjen haza, mert ez nem kislányoknak való – nevet fel a lány, mire Brenda rögtön a telefonját kezdte keresni.

-Oké, nekem most mennem kell. Majd zárj be Brenda – mondom és felkapok pár cuccot.

A fürdőbe gyorsan átöltöztem, csináltam meleg szendvicset, befaltam és már mentem is Elenhez.

-Jó reggelt - köszönök neki álmosan és helyet foglalok a fotelba.

Kivettem a pénzt és Elen asztalára tettem, aki át számolta és a háromnegyedét visszaadta.

-Nézd ugye tudod, hogy nem kell ezt csinálnod... - néz mélyen szemembe.

-Brendának megint nagy volt a szája igaz? - kérdem unottan.

-Ha tényleg bejön neked Sara akkor kockáztass. Csak lépj le vele.

-Nem akarom azt anya... - nyomom meg az anya szót.