Másnap reggel szörnyű fejfájással keltem és nem nagyon emlékeztem arra, hogy hogyan jutottam haza. Oldalra fordultam, de Maggie nem volt mellettem, ami elég fura, hisz mindig ő alszik tovább. Az éjjeli szekrényhez nyúltam a telefonomért, de az nem volt ott. 

-Mi a fene? - ülök fel és körbe néztem a szobába. A ruhák szanaszét, rajtam pedig csak melltartó és bugyi van. 

Kiszálltam az ágyból, magamra kaptam a köntösöm és lementem a nappaliba, ahol Rob és Maggie épp valami rajzfilmet néztek. Maggie a bátyám vállára hajtja a fejét, Rob pedig Maggie vállára vezeti a kezét, mire elmosolyodtam.

Mivel Maggiet, már kiskorom óta ismerem, így szinte velem és Robbal együtt nőt fel, ezért ebbe a mozdulatsorba nem volt semmi extra. Bár ha valaki nem ismerné őket, lehet azt hinnék, hogy együtt vannak, hisz nagyon jó a kapcsolatuk és néha olyan mintha flörtölnének egymással, de ez a kettő igazi gavallérnak számított. Maggie imádott flörtölni másokkal akárcsak Rob és mind a kettőjüknek meg is volt hozzá a vonzereje, hogy bárkit felszedjenek akit csak akarnak. 

-Jó reggelt - köszönök, mire hátra fordulnak, gyorsan köszönnek és már folytatják is a tv nézést.

-Mára van valami terved? - kérdi Rob, de még mindig nem néz rám.

-Még nem tudom - ásítok egy hatalmasat.

-Jó reggelt – hallom meg apja reggeli hangját, mire töltöttem egy pohár tejet.

Apa szokás szerint a foteljébe ült és el is kezdte olvasni az aznapi újságot. Oda mentem a bögrét a kezébe nyomtam és egy puszit is adtam az arcára.

-Sara nagyon ügyes voltál - dicsér meg és még az újságot is leteszi. - Nem tudom mivel győzted meg azt az idiótát, de végre hajlandó volt abba hagyni a hisztizését - mondja apa és játékosan összekócolja a hajam.

-Mindent tőled tanultam – mosolygok rá.

-Sara ma még nem láttál fésűt? Hogy nézel ki? - hallom meg anya hangját, mire apával szinte egyszerre forgatjuk meg a szemünket.

-Jaj, anya, ez csak egy kis kóc - igazítom meg a kezemmel a hajamat.

-Miért nem tudsz olyan lenni, mint Rob és Maggie? Nézd meg – mutat feléjük, mire ők kidugják a fejüket a kanapé mögül.

Mikor megláttam halkan felnevettem. Mikor lejöttem Rob haja tökéletesre volt fésülve, viszont most olyan, mint a szénakazal és ugyan ez elmondható Maggieről is. Imádtam őket ezért. Ők tényleg mindig a hátam mögött álltak és segítettek nekem, még az ilyen béna, apró helyzetekbe is. 

-Hova fejlődik ez a mai generáció? - sóhajt egy nagyot anya és már el is ment a konyhába.

-Hogy megy az egyetem? - kérdi apa.

-Elég jól szerencsére - válaszolok gyorsan és egyszerűen.

Apa mindig arra tanított, hogy felesleges a sok beszéd, ha egy-két szóval kitudod magad fejezni. Aki érti az érti, aki nem az meg vessen magára, ahogy ő szokja mondani.

-Sara segíts a konyhába, hogy időbe elkészülődjünk. Rob ti pedig készüljetek el, megyünk a templomba – adja ki anya a parancsokat.

Gyorsan felkötöttem a hajam és bementem a konyhába, de semmi konkrétat nem csináltam, csak zöldségeket pucoltam, de még ebbe is megsérültem, mivel elvágtam az ujjam három helyen is. Sajnos a főzés nem az erősségem, de majd csak bele jövök egyszer.

Mikor kész volt az ebéd, anya elküldött engem készülődni. A vasárnapi templom látogatás nálunk már hagyomány. Mióta az eszemet tudom egy vasárnapot sem hagytunk ki. Volt olyan, hogy kirándultunk Spanyolországba és a gépünk nem szállt fel, mivel vihar volt. A vasárnapot még Spanyolba kellett töltenünk, de anya ott is elvitt minket a templomba még akkor is ha nem értette mit mond a pap. 

Mikor kicsi voltam megkérdeztem tőle, hogy miért kell ennyit imádkozunk Istenhez ha meg sem hallgat minket. Akkor kaptam életem első pofonját. Anya azt mondta soha többé nem akarja meghallani ezt, mert Isten mindig figyel ránk, meghallgat és segít minket mindenbe. 

-Mindenki kész? - kérdi anya és kissé megigazítja apu nyakkendőjét.

-Igen is kapitány...ÓÓÓÓ ki lakik oda lent kit rejt a víz? – kezd el énekelni Maggie, mire Robbal össze néztünk és mindketten ajkunkra haraptunk nehogy hangosan felnevessünk. Látom, hogy Rob feje kezd vörösödni az erőlködés miatt. Anya csúnyán ránk néz. Mindketten nagy levegőt vettünk.

-Igen anya - vágjuk rá egyszerre Robbal.

-Akkor induljunk – mondja, mire Maggie, apa, én és Rob egyszerre indultunk meg.

A fiúk természetesen úriemberek voltak és kiengedtek minket és anyát is, és már indultunk is a templom felé. Amikor beértünk megvetettük a keresztet és mind a megszokott helyünkre sétáltunk. Mikor megérkezett a pap már el is kezdődött a mise.

Miután lement a mise, mind a kijárat felé indultunk. Már épp kiléptem volna az ajtón, mikor anya finoman visszahúzott a templomba.

-Már eltelt az egy hónap, ideje gyónod! - mosolyog rám. - Kint megvárunk - simít végig az arcomon és már ki is ment a templomból.

Nagy levegőt vettem és elindultam a gyóntatószék felé. Mivel láttam, hogy nincs ott senki letérdeltem a kis ablakocska elé.

-Dicsértessék a Jézus Krisztus! - köszöntöm a papot.

-Mindörökké ámen!

-Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen - vetem meg magamon a keresztet.

- „Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől. Ha megvalljuk bűneinket, ő hűséges és igazságos: megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól." Mond csak lányom, miért kerestél fel?

-Vétkeztem atyám - harapok ajkamra.

Soha nem szerettem ezt csinálni. Soha nem értettem, hogy miért kell ezt csinálnom. Folyton anya erőltette és még mindig ugyan ezt csinálja. Ha nemet mondok neki, akkor pedig azzal jön, hogy Isten mindent lát és jobban teszem, ha bevallom a bűneimet mielőtt megbüntet. Mikor először mondtam nemet anyámnak szó szerint a gyóntató szék elé rángatott. Másodszor már egy pofon is járt melle, ezért harmadszor nem mertem ellenszegülni. Szerinte minden ember vétkes, de ha bevalljuk bűneinket talán Isten befogad minket a mennybe, ha az időnk lejárt a földön, ha pedig nem csak magunkat hibáztathatjuk, de mivel Isten állítólag nagyon elnéző férfi, így nincs mitől félnem, amíg elmondom neki a bűneimet.

-Mi a bűnöd lányom?

-Elkövettem a testiség bűnét - hunyom le a szemem.

-Megbántad?

-Nem atyám.

-Szerelmes vagy az illetőbe?

-Nem tudom atyám, ez nagyon bonyolult.

-Lányom, ez nem akkora nagy bűn. Isten azért teremtette a nőt a férfi mellé, hogy szaporodjon, sokasodjon és szeressen – a pap szigorúan csak előre néz.

-Atyám, ha elmondok valamit máshogy fog rám nézni. Mindenki máshogy nézne rám, ha megtudnák... - suttogom sírva.

-Még is mit lányom?

-Azt, hogy egy lánnyal voltam... - pap hosszasan hallgat majd sóhajt egy nagyot. Látom, hogy most nagyon elgondolkodott. - Nem bántam meg Atyám! - mondom mielőtt kérdezné.

-Tudod Isten soha nem követ el hibát. Mindenki úgy tökéletes, ahogy az Úr megteremtette.

-Anyám szerint a melegek a pokol tüzébe fognak égni - mondom szipogva.

-Ez nem igaz - rázza a fejét. - Isten minden gyermekét ugyan annyira szereti, legyen bármilyen beállítottságú. Hisz Ő sokféle bőrszínt is teremtet, de ugyan úgy szereti az összes gyermekét, hisz mind hozzá tartozunk. 

-Még valamit el kell mondanom.

-Hallgatlak lányom!

-Ez a lány, abból él, hogy a testét árulja - mondom, mire látom, hogy a férfi a szája elé kap.

-És te, hogy találkoztál ezzel a lánnyal?

-Én fizettem neki – ismerem be.

-Imádkozni fogok érted lányom. Imádkozni fogok, hogy hosszú, nyugodt és boldog életed legyen és hogy ez a másik lány észhez térjen és abba hagyja a testi bujaságot idegenekkel – suttogja.

-Köszönöm atyám.

-Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!

-Mert örökké szeret minket!

-Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!

-Istennek legyen hála! - mondjuk el a búcsú dicsőítést.

Felálltam a gyóntatószék elől és kimentem a templomból, ahol a többiek már vártak. Gyors letöröltem a könnyeket az arcomról.

-Mindent meggyóntál Sara? - kérdi anya szigorúan.

-Igen - bólintok egy aprót.

Miután haza mentünk leültünk mind ebédelni. Ez elég csendben telt, mivel anya nem szereti, ha az étkezés közben beszélünk. Szerinte nem illő.

-Apa kölcsönkérhetem az autót? - kérdem miközben törölgetem az elmosott tányérokat.

Mivel Maggie és Rob leléptek valahova nélkülem gondoltam beszélek Amyvel, hogy megtudjam, hogy most mi van közöttünk, mivel fogalmam sincs. A tegnapi nap egyszerűen annyira csodálatos volt és olyan jó volt, hogy végre én is vissza tudtam adni Amynek azt a sok élvezetet, amit kaptam tőle.

-Az a tied nem kell kölcsön kérned - húzza meg a sörös üveget, mire kissé megforgattam a szemeimet.

-Hova mész már megint Sara? - jön anya rögtön a konyhába.

-Csak kicsit kitisztítani a fejem – mosolygok rá, mire bólint egy aprót.

Felmentem a szobámba, becsuktam az ajtót maga mögött és rögtön tárcsáztam Elena számát, mivel Amy még mindig nem adta meg az ő számát.

-Jó napot Miss Diamond - köszön bele vidáman Elena.

-Jó napot én...

-Amyt szeretnéd - fejezi be a mondatom és hallom, hogy kinyit egy füzetet. - Ma rá ér 15.00 és 17.45 között. Az úgy megfelel?

-Igen persze. Ugyan abba a hotelbe leszünk.

-Rendben. Jó volt hallani a hangját Miss Diamond, további szép napot!

-Magának is viszlát! - ahogy kimondtam rögtön letette a telefont.