IX. fejezet (Annabelle)
-Viszlát, Annie! Hamarosan visszajövök hozzád, édesem! - köszönt el Cedric.
-Apa, ne menj el! - sírt az alig két éves kislány.
-Muszáj, drágám. Te is tudod, hogy apának fontos dolga akad. De megígérem, hogy visszajövök! Nem lesz semmi baj! Nézd, ez a medál édesanyától van, ez majd megvéd!
De aztán Cedric Cooper sosem került elő. Legalább is élve nem.
******************************************************
Annabelle felébredt a rémálomból. Sok látta már ezeket a jeleneteket, és nagyon élénken emlékezett is az eseményekre. Az apja meg akarta találni a Suttogó Kövek Völgyét, ami egy igen híres hely a zulurik körében. A völgy az Alvilágban található, valaha a Bölcsesség Folyója folyt le oda, de Koner haragudott rá, mert mindenről tudott, mindent kifecsegett. Dühében elpárologtatta a folyót, a cseppjei kövekké szilárdultak, magukban egy-egy kis darabot rejtve az ősi folyó emlékéből. Csak a tiszta szívű emberek képesek szétnyitni a követ, és hozzáférni a belsejében rejlő csepphez. Ha azt megisszák, képesek lesznek a kövek által suttogott próféciák közvetítésére, ám Annabelle édesapja előtt az ősidőkig visszamenőleg szinte senkinek sem sikerült ez. Cedric szentül hitt abban, hogy sikerrel jár. Ám hiába volt nemes a szíve és tiszta a lelke, a teste képtelen volt befogadni a vízcsepp felfoghatatlanul hatalmas varázserejét. A halála előtt elmondott egy próféciát, történetesen a az Igazság Jeléét.
Az, hogy a medál meg fogja védeni, viszont igaz volt. Az anyja szent állatát ábrázoló nyakék valóban elég sokszor segített már rajta.
Néha úgy érezte, a skorpió segít neki döntéseket hozni, kikerülni a veszélyhelyzetből.
Kro ágya felől mocorgás hallatszott.
-Szentséges hindu tehén! Az nem lehet, hogy máris felébredt- dünnyögte.
-Éhes vagyok! - kiabált az istennő.- Mandarint akarok! Cheddar sajtot, fahéjas csigát, és főtt tojást! És zöldséges parízert uborkával! Meg málna is keeell!!
- Ó kenyér! - sóhajtott Annabelle.- Megyek és hozok ennivalót, anya!
-Kocsonya nélkül vissza se gyere! - kiáltott még utána.
-Istenek az égben! Irgalmazzatok!- nyögte kínjában, és az étkező felé vette az irányt, ami egy hatalmas, fedett filagória volt, sok asztallal, és paddal.
Egyik sarkában egy fehérre meszelt kemence, és egy szintén ilyen színű kút foglalt helyet. Mágikus erejük abban rejtett, hogy a kemence olyan ételt varázsolt eléd, amilyet csak akartál, a kútból pedig bármilyen italt merhettél.
Fura mód a kemencében tűz égetett, de az ennivaló sosem égett meg. Volt olyan is, hogy a lángok közül gyümölcsleves került elő, ami csak hidegen finom.
Egy tálcára pakolt néhány ételt Kro számára. Abban biztos volt, hogyha a kívánságlista összes elemét teljesíti, abból hányás lesz, ezért olyan párosítást próbált kitalálni, hogy azt az istennő gyomra is kibírja, és ne is kezdjen hisztérikus sipákolásba.
A mandarin- fahéjas csiga- málna kombót nem ítélte olyan vészesnek, így amellett döntött. Testvéreinek egy doboz kókuszos muffint és egy kancsó karamellás tejet kért. Önmagát egy pohár kakaóval és 3 fánkkal jutalmazta, amiért még mindig van türelme az agyilag teljesen zokni anyjához.
A sátorba visszatérve a testvérei fogadták, akik Kro-t kísérelték meg lekötni, ami koránt sem volt olyan egyszerű. A zakkantsága mellé úgy tűnt, enyhe hiperaktivitás is dukált. Annabelle nagyon remélte, hogy Terence-ék hamar visszaérnek. Ez már a küldetésük második napjának reggele volt.
-Neeeehheeeeheeeemmm! Neeeeem akarom a 101 kiskutyát! A Csingilinget akarom!
-De anya, értsd meg, nincs meg az a tetves Csingiling DVD!- mondta sodrából kissé kijőve Charlie. Hát hiába. A tíz éves kislányokat nem dilimóka istenek pesztrálására tervezték.
-Mit gondolsz, hugi? Néhány Disney mesével majd lekötöd őt?- gondolta magában. - Hé, hoztam kaját!
-Már nem vagyok éhes! Csingilinget akaroookk!
-Meg az anyáddal szórakozz!- szűrte Annabelle a fogai közül.- Jó, anya! Nézd csak, Pán Péter! Abban is van Csingiling!- váltott át egy eggyel türelmesebb hangnembe, és elmormogott egy bocsánatkérő imát Theimisz felé.
-Oookkéé! Csingilingi! Szuper király! Charlie, kapcsold be!
-Jó anya! Csak nyughass már végre!- egyezett bele Charlie.- Menj csak reggelizni Ann. Majd elbírunk vele.
-Biztos ez? Csak mert ha...
-Á-á! Egy fenét! Most szépen elmész reggelizni, és kissé felpörgeted a pocsék szociális életed!
-Ne már! Miért kellett ezt felhoznod?
-Túl késő!- vigyorgott a lány. - Na huss huss! Tessék barátkozni!
-Úgy ám!- kiáltottak utána Charlie vér szerinti öccsei, a 8 éves Dave, és Mikey.
Annabelle belátta, hogy nem érdemes harcba szállnia a vitakirálynő Charlie Sherman-nel. Mindig voltak nyomós érvei és indokai. Szörnyű.
Az étkezőben alig lézengtek, lehetett ott összesen 7-8 táborlakó, míg nyáron, mikor dugig vannak, gyakran 20 fölé emelkedik a létszám. A félistenek az iskolaévet többnyire bentlakásos suliban töltik, vagy kollégisták, és csak hétvégén látni őket. A legidősebb tag, Jay távollétében a 17 éves Bruce McRussel, a texes fiúnál fél évvel fiatalabb. A legkisebb közöttük Lucor lánya, Terence kishúga, a 6 Shelly Wilson. Sötétbarna haj, és okos, zöld szemek, akárcsak a bátyjának. Rajtuk kívül ott volt még Kayla Allison, Traped lánya, a minevrás Cindy Haggerty és Elonnie Blanchet, a noxos Harrison Newman, és a mindig otthon ülő Justin Feather, Naben fia. ⋇
-Jó reggelt, Ann- üdvözölte őt a polipot falatozó Bruce.
-Undi a kajád, ember- morogta Annabelle, és leült egy távolabbi helyre, de az agyából sajnos nem tudta kitörölni az émelyítő szagot.
-Na és aztán!- vágott vissza, hetykén megigazítva a szemüvegét, majd direkt a lány szeme láttára kapott be egy falatot, közben gonoszul vigyorgott.
-Bluh...-nyögött fel Annabelle, és fintorogva elfordult, Kayla és Shelly társaságához.
-Tejence mikoj jön hazsa?- kérdezte izgatottan ugrálva Shelly, ezen mozdulataival kis híján feldöntve gyümölcsös zabpehellyel teli tálkáját.
-Héhéhé! Lassan, csajszi! Még kidöntesz valamit- ültette le Kayla, a táborozók rangidős női tagja.
-Hamarosan hazajön, Shel.Ne aggódj.-mondta Annabelle- Hacsak nem róla szól az a francos prófécia- tette hozzá gondolatban.
-És ha visszajön, biztosan hoz neked valami szépet, igaz Ann?- folytatta Kayla az álmodozást.
-Persze, biztosan...-két csini kis hullát...
-Miiii? Tejence hozs nekem VALAMIT????- visított a lányka, ha lehet, még nagyobbakat ugrálva.
-Hát persze drágám, de szóltam, hogy ülj le- bökte meg az orrát Kayla. Annabellle nem értette, hogy tud ilyen pozitív maradni, egy ilyen válságos, bizonytalan helyzetben. Öt barát ment el, kettőt biztosan nem látnak viszont, és csoda lesz, ha a többiek túlélik az Alvilág kegyetlen veszélyeit, és még időben elhozzák a jelet. Hát ja. Nagyon kecsegtető.
-Annabelle Rose Cooper- hallott meg egy hangot a háta mögül.- Miért nem eszel?
-Hajjj...Charlie, csihadj már, beszélgetek, az is nagy szám.
-Oké, jól van. Leszállok rólad,-mondta, ám mielőtt nővére megkönnyebbülten sóhajthatott volna, befejezte- egy időre.
A környéken ülő Harry, Cindy, El, Bruce, és Justin, de még Kay is hangos nevetésben tört ki. Shelly szegény nem értette, miről maradt le, de azért ő is megeresztett egy gyöngyöző gyermek kacagást.
-Most akkor ki a nővére kinek?- kérdezte Burce, fuldokolva a nevetéstől, mire a hangulat még magasabbra hágott, Charlie a földön gurult kínjában, még Annabelle is bepróbálkozott egy gyengusz kacajjal, de a társaság jó kedve ráragadt, és hamarosan már senki nem tudta, min is kezdtek el nevetni.
-Na, fiatalok!- szólalt meg Naben.- Ha befejeztétek, elpakolni, és tűnés⁕ mindenkinek a dolgára!
-Igenis, kapitány!- mondták szinte teljesen egyszerre.
-Hangosabban!- kiáltott Bruce, "ebből valami nagyon jó lesz" arcot vágva.
-Igenis kapitány!- jött a válasz. Az összes táborlakó tudta, miről van szó.
-Ó! Ki lakik odalenn, kit rejt a víz?- énekelt a szemüveges.
-Spongyabob Kocka!- kapcsolódtak be a táborozók.
-Sárga a színe és lyuk rajta tíz!- folytatta a szöveget Justin.
-Spongyabob nadrág!- így a többiek.
-Kár hogy a levegő csak szobadísz!- dobolt az asztalon Harry.
-Spongyabob Kocka!- a szokásos válasz.
-De az élet eleme csakis a víz!- kapta fel a ritmust Annabelle.
-Spongyabob nadrág!
-Ki ő?- kiabált bele Charlie.
- Kocka nadrág, kocka nadrág, kocka nadrág! Spongyabob Kockanadrág!- kántált mindenki, ahogy a torkán kifért. Naben tikkelő szemmel mérte végig a társaságot.
-Biztos jól vagytok?- kérdezte.
-Nyugalom, bátyám- érintette meg a vállát Íbisz.- Csak gyerekek, és jól érzik magukat- mosolygott a mindig vidám istennő, lila íriszeiben sárgás fény csillogott.
-Ez jó volt- sóhajtott Harry.
A reggeli befejeztével elindultak elvégezni aznapi tevékenységeiket. Charlie, Dave és Mikey Krora felügyeltek, Cindy és El fegyvereket tisztítottak, a fiúk vívást gyakoroltak, Shelly és Annabelle pedig Kaylanak segítettek a konyhakertjében, ahol bizarrabbnál bizarrabb gyógynövények fejlődtek. A Kro-csapat feje azonban nem tudott tökéletesen a palántázásra koncentrálni, gondolatai minduntalan a barátai, és főleg Terence körül kalandoztak. Őszintén remélte, hogy a küldetés sikerrel jár.
⋇Új karakterek
Shelley Wilson:
becenév: Shel, kicsi lány
életkor: 6 év
isteni szülő: Lucor
testvér: Terence
Kayla Allison
becenév: Kay, Nővérke (mivel ért a gyógyításhoz)
életkor: 16 év
isteni szülő: Traped
Cindy Haggerty
becenév: Cin-cin
életkor: 15 év
isteni szülő: Minevra
testvér: Elonnie
Elonnie Blanchet
becenév: El
életkor: 15 év
isteni szülő: Minevra
testvér: Cindy
Harrison Newman:
becenév: Harry, Fizika mester
isteni szülő: Nox
életkor:16 év
testvér: Lucy
Justin Feather
becenév: Jus
életkor: 14 év
isteni szülő: Naben
Dave és Mikey Sherman:
becenév: Davie, Mickey egér
életkor: 8 év
isteni szülő: Kro
testvér: Annabelle, Charlie (apai oldalon is)
Charlie Sherman:
(akivel nem vitázol, ha jót akarsz magadnak)
becenév: Vitakirálynő, Szenyagép (by Annabelle)
életkor:10 év
isteni szülő: Kro
tesvérek: Annabelle, Dave és Mikey (apai oldalon is)
⁕igen, hiába ejted úgy, hogy "tünés", helyesen ű-vel kell írni, mivel a tűnni igéből képeztük
Hamarosan érkezik a folytatás! Addig is kellemes nyarat, mosómedvék!
🦝🦝🦝🦝🦝🦝🦝🦝🦝🦝🦝🦝
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro