- Gondolom azt tudod, hogy sosem voltál szimpatikus nekem. Nem csak azért, mert fiú vagy és az öcsém is az, hanem azért is, mert egy nyápic, elkényeztetett, anyuci-apuci pici fia vagy. Megpróbálod megjátszani magad a családom előtt, mert csak is a pénzünkre fáj a fogad. De nem, én ezt nem fogom hagyni! Nem fogom hagyni, hogy egy undorító alak a Park család részévé váljon! - sziszegte és látszólag annyira felidegesítette magát, hogy kezei is remegni kezdtek.

- Ez nem igaz! Nem vagyok sem nyápic, nem vagyok elkényeztetve sem, a családommal pedig nem állok olyan kapcsolatban, hogy anyuci-apuci pici fia legyek. Arról nem is beszélve, hogy rohadtul teszek a pénzetekre, mert én tényleg szeretem Jimint, ha pedig ezt nem tudod elfogadni, akkor nem tudok mit csinálni veled. - vágtam vissza, mert egyáltalán nem tetszett, hogy ilyen lenézően beszél hozzám. Mintha valami utolsó senki lennék, ő pedig maga lenne az Istennő.

- Hát persze - forgatta meg a szemeit, majd leguggolt elém és mélyen a szemeimbe nézett. - Látom rajtad, hogy hazudsz, ne próbálj meg átverni, Jungkook.

- Nem hazudok fogd már fel. Kezdem azt érezni, hogy a te férjed is pontosan a bújócska játékot kapta, csak gondolom nem éle túl. - vontam meg a vállaimat, viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy orrba fog vágni a puskája végével. - Baszki... - kaptam azonnal az orromhoz, mire két tenyerem szinte azonnal véres lett. Szerintem el is tört az orrom, de ezzel sajnos nem volt sok időm tovább foglalkozni, ugyanis ismét fejbe vágott, egy pillanatra pedig még csillagokat is láttam.

- Te, bunkó, szemét, gerinctelen, tuskó fasz - kiáltotta, majd eldobta a puskát és most már öklével püfölte az arcomat.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora erő van benne, ezért először védekezni sem volt időm, utána viszont már észbe kaptam és felerősödtek az életbemaradásért küzdő ösztöneim. Megragadtam a csuklóját, így sikeresen megmentettem magam egy újabb öklöstől, viszont még ekkor sem adta fel, mert másik kezével is támadni akart. Fejem sajgott, orromból ömlött a vér és sokszor egy-egy pillanatra mindent vörösen láttam, ezért nem volt annyi erőm, hogy lelökjem magamról. Sikítozott, kiabált velem és úgy tűnt, hogy teljesen bekattant, mintha elment volna az esze, de komolyan. Ijesztő volt és hiába tartottam mindig furának, nem gondoltam, hogy ennyire kettyós lenne. Ezek szerint eltaláltam és tényleg ezért szingli még mai napig is Jina. Jimin, mintha egyszer említette volna, hogy nővérének volt valakije, de sosem említette, hogy mi lett vele. Nos, most már egyértelmű, főleg mert konkrétan hiszti rohamot kapott a nő és teljesen bekattant.

Aztán, mikor már nehezemre esett visszafogni őt, hirtelen egy hatalmas robbanásszerű hang lepte el a rejtett folyosót, ami a kis tér miatt vagy hatszor visszhangzott. Azonnal elengedtem Jina csuklóit és a füleimhez szorítottam a tenyereimet, mert mindkét fülem besípolt és egyszerűen elviselhetetlen volt. Jimin nővérének teste elernyedt, én pedig hatalmasra tágult szemekkel bámultam a rajtam elterülő nőt, akinek végre hamarosan a fehér ingemre folyt. Egy kéz nyúlt felém, de annyira meglepődtem, hogy nem egy férfi kéz volt, hogy először csak lelöktem magamról a holttestet és meglestem, hogy mégis ki mentett meg az előbb. Yuvinnal találtam szembe magamat, aki véletlenül az egyik bejárónőt lőtte le helyettem, ezért először most is azt hittem, hogy csupán mellélőtt és én voltam az eredeti célpont. De ekkor ismét felém nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam az ajánlatát, mert szerintem egyedül még felkelni sem lett volna erőm.

- Baszki, jól elbánt veled egy nő - nevette el magát, miután már két lábon álltam és a falnak támaszkodtam.

- Miért lőtted le?

- Mert véget akarok vetni ennek a szarságnak - vonta meg a vállait.

- Megöltem Wooseokot, ugye tudod?

- Wooseok sosem szeretett, ahogy én sem őt. Csak is azért házasodtunk össze, hogy bizonyítsak a Park családnak és ne tagadjanak ki. - eresztett el egy apró mosolyt, majd átnyújtotta nekem Jina puskáját, amit pár perce még az én fejemhez szorított.

- Értem - válaszoltam, majd nyeltem egy hatalmasat és szaggatottan kifújtam egy jó nagy adag levegőt. - Köszönöm.

- Ugyan - vonta meg a vállait. - Jinat amúgy is utáltam, mint a szart. Mondtam is neki, hogyha arra kerül sor, nem mellette fogok kiállni. Na, gyere, menjünk és keressük meg Jimint.

- De Jimin szülei és bátyja még élnek - mondtam, mielőtt még megindultam volna utána.

- És? Mi hárman, ők hárman, nem gáz - válaszolta lazán, mire halkan elmotyogtam egy jól van akkort, majd Jina puskájával a kezemben indultam meg utána.

Végigsétáltunk a folyosón, ami hátborzongatóbb volt, mint az előző alkalmakkor. Nem tudom, hogy miért, pedig most még egyedül sem voltam. Egyszerűen csak elkapott a hányinger és minden porcikám remegni kezdett, amint egyre csak közeledtünk a barna faajtó felé. Nem akartam Jimin szüleivel és bátyjával sem találkozni. Azt szerettem volna, hogy találjuk meg s férjemet és mind a hárman húzzunk el innen jó messzire, mielőtt még valaki meghal. Egymásra pillantottunk, mielőtt még kinyitotta volna az ajtót és mindketten készen álltunk arra, hogy esetleg lőjünk, ha úgy van.

Szerencsére üresen találtuk a folyosót, ezért a lehető leghalkabban osontunk a szoba felé, ahova Yuvin állítása szerint Jimint zárták. Minden másodpercben magunk mögé pillantottam, mert ma már többször is előfordult, hogy esetleg valamelyik Park családtag mögém osont és védtelenül támadt rám. Sikeresen eljutottunk a szobáig, aminek berúgtam az ajtaját és rátaláltunk Jiminre, aki az ágy támlájához volt bilincselve.

- Jungkook? Yuvin? - kérdezte hatalmasra tágult szemekkel. - Mit kerestek itt?

- Jöttünk megmenteni - villantotta ki fogait a nő, majd meglóbálta a bilincs kulcsát, amit minden bizonnyal ellopott Jimin apjától, mert eddig nála volt.

Miután Jimin szabad lett, azonnal odalépett hozzám és nyomott egy hosszú csókot a számra. Megkérdezte, hogy mégis mi történt velem, de én nem mondtam semmit neki, mert úgy voltam vele, hogy nem fontos, erre majd ráérünk visszatérni akkor is, ha már élve kijutottunk ebből a villából. Megbeszéltük, hogy a főbejáraton fogunk távozni és a parkoló felé vesszük az irányt, mert ott úgy sem fognak minket várni. Biztos, hogy a hátsó ajtóknál számítanak rám, ezért sem megyünk arra. Jiminnel összekulcsolt ujjakkal követtük Yuvint, aki magabiztosan sietett a főbejárat felé. Természetesen nem ment ez ilyen egyszerűen, ugyanis amikor bekanyarodtunk a hatalmas barna ajtóhoz, akkor szembetaláltuk magunkat a Park család még élő tagjaival.

Mind a hatan megdermedtünk és egy pillanatig mindenki csak állt és nézte a másikat, utána viszont szinte egyszerre emeltük a magasba a fegyvereinket, hogyha úgy adódik, akkor tüzelni tudjunk. Jimin elém lépett, bár kissé vicces volt a helyzet, mert jóval magasabb voltam nála és kiláttam a feje felett, de aranyosnak találtam a gesztusát, miszerint minden áron meg akart védeni.

- Ugye nem mondott Park Yuvin, hogy még te is Jungkook oldalára állsz? - szólalt meg Jimin apja, mondhatni majdnem kiabálva.

- Nincs olyan, hogy Jungkook oldala. Én csak annyit tudok, hogy teljesen felesleges minden egyes házasságkor kártyát kapni és játszani valamit, mert nem hinném, hogy ebbe az elbaszott családba, bárki is önszántából, csak is a pénz miatt beházasodna. Jungkook tényleg szereti Jimint, ugyanis ha ez nem így lenne, akkor a pajtából nem jött volna vissza a házba, hogy megmentse a férjét, hanem eltakarodott volna innen a saját irháját mentve. Gondolkodjatok már egy kicsit, kérlek! - mondta a fiatal nő, ezzel mindenkit elég rendesen meglepve.

Nem gondoltam volna, hogy Jiminen kívül még létezik értelmes Park a családban, de úgy tűnt, hogy már az elején is csak megjátszotta magát és butának, illetve ügyetlennek akarta magát feltüntetni. Nagyon is okos, illetve rafinált lányról van szó, akinek elege van a hagyományokból, amiket minden egyes házasságnál be kell tartaniuk.

- Meghalt a férjed, Yuvin. Te meg mégis miről beszélsz? - csattant fel Jimin anyja is felháborodottan, miközben ujját a pisztolya ravaszára csúsztatta, ezért reflexszerűen én is azt tettem.

- A férjem, akit sosem szerettem? Azta, nagyon sajnálom, mindjárt megsiratom, de tényleg. - válaszolta cinikusan Jimin unokanővére. - Jiho, őszintén, te szeretted valaha Seolat?

- Igen - válaszolta Jimin bátyja, mire Jimin és Yuvin egyszerre horkantottak fel.

- Akkor azért csaltad folyamatosan a diákjaiddal, igaz? - szólalt meg Jimin, mire összeráncoltam a szemöldökeimet és teljesen ledöbbentem, mert nem gondoltam, hogy Jiho megcsalná Seolat.

- Tessék? - háborodtak fel egyszerre a szülei - hozzáteszem, teljesen érthetően.

- Ez, ez nem igaz! - emelte védekezően mellkasa elé a kezeit. - Komolyan nekik hisztek, amikor ők elárultak titeket és az ellenség oldalán állnak éppen?

Ismét egy hangos durranás zavarta meg Jiho kiakadását, amit még kettő követett. Mire észbe kaptam, Jimin már maga után rángatott ki a házból, én pedig teljes sokkban, kitágult szemekkel követtem őt, mintha csak egy zombi lennék. Yuvin és én egy random fekete kocsi hátuljába ültünk be, Jimin pedig a kormány mögött foglalt helyet, majd már indította is az autót. Kicsit sem törődött azzal, hogy a kapu csukva van, egyszerűen csak áthajtott rajta, kirántva a helyéről.

- Úristen! Nem gondoltam volna, hogy megússzuk! - kiáltotta el magát Yuvin egy hatalmas mosoly kíséretében. - Te jó ég! Az adrenalin most csak úgy tombol a testemben.

- Én is pontosan ezt éreztem, amikor először megöltem valakit - válaszoltam neki, bár én már koránt sem voltam annyira jó kedvemben, mint ő.

- Most hova megyünk? - kérdezte a mellettem ülő nő, mire Jimin csak megvonta a vállait.

- Mit tudom én, csak el ettől a szartól - mondta a villára utalva.

Néma csendben ültünk az elkövetkezendő percekben, viszont egyszer csak egy hatalmas csapódás és puffanás zavarta meg az idilli pillanatot és olyan gyorsan történt minden, hogy akkor tértem csak úgy igazán magamhoz, amikor már megállt az autó. Valaki belénk jött, ennek köszönhetően pedig lesodródtunk az útról, a kocsi pedig felborult. Mindenhol üvegszilánkok voltak, amikor magam mellé pillantottam, Yuvin élettelenül és vérben áztatva feküdt mellettem. Nagy nehezen odanyúltam hozzá, hogy kitapogassam a pulzusát, de sajnos nem éreztem, így nyilvánvalóvá vált, hogy meghalt. Yuvin is meghalt. Csak is Jimin maradt életben a Park családból, de akkor még is ki jött belénk szándékosan?