A mai napon kaptam hideget meleget egyaránt. Pedig milyen jól indult a nap!
Reggel még énekelve vettem ki a mai ruhámat a szekrényből ami egy fekete spagettipántos felsőből, egy farmersortból és egy fekete converse-ből állt. A derekamra felkötöttem egy vékony piros-fekete kockás inget. A hajamat hagytam a vállamra omlani, majd a táskámat és a deszkámat felkapva lementem a konyhába. Adtam Démonnak enni utána reggeli nélkül elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a suli előtt álldogáló fiúknak.
- Nahát, de jó kedve van valakinek - mosolygott Teó.
- Azám - mosolyogtam én is.
- Ennyire szereted a rajzot? - ölelte át a vállam Boti.
- Mi?
- Az lesz az első órátok - ettől a kijelentéstől kicsit elsápadtam.
- Minden oké?
- Rajzzal kezdünk?
- Igen, de mi azzal a gond? - kíváncsiskodott Boti.
- Csupán az, hogy a rajz tudásom egyenlő a mínusz végtelennel - szörnyülködtem.
- Ne legyél ilyen szigorú magaddal. Biztos csodálatosan rajzolsz - puszilt a hajamba Boti. Ekkor röhögést hallottam.
- Oké, Márkot hallom, de ő nincs itt. Megőrültem - jelentettem ki.
- Nem, épp videochatelünk - mutatta a telefonját Csongi.
- Amikor elindultam akkor még aludtál! - néztem Márkra.
- De már nem. Ja, és ne hozzatok szóba előtte semmi rajzzal kapcsolatos dolgot. Anyától örökölte ezt - röhögött ismét Márk.
- Pofa be, Günter!
- Johanna!
- Utállak!
- Szeretsz - erősködött.
- Hülye vagy - forgattam meg a szemeimet, majd elindultam be. A portán felmutattam a belépőkártyámat, és bementem. A suli rádióból épp a There's nothing holding me back szólt. Halkan énekelve mentem fel a terembe.
- Szijjja - ölelt meg Adél.
- Szia - öleltem vissza.
- Naon várom már a rajzot!
- Én nem - dünnyögtem.
- Miért?
- Nincs hozzá tehetségem - vontam vállat.
- Ha gondolod segíthetek - mosolyodott el kedvesen.
- Azért rettentően hálás lennék - mosolyogtam rá. Csengetéskor bejött egy kék hajú tanárnő. Mindenkinek a kék haj a mániája??
- Sziasztok, Hajdú Jankának hívnak, és én leszek az első két évben a rajz, tizenegyedikben az etika és tizenkettedikben a pvo tanárotok - kezdte az órát a tanárnő. Csendben hallgattunk.
- Most megszeretnélek kérni benneteket, hogy hozzátok ki az általános iskolás munkáitokat - csapta össze a tenyerét. Rémülten néztem körbe. Vajon bevenné, hogy fel voltam mentve rajzból? Lassan feltettem a remegő kezeimet.
- Igen? - szólított fel.
- É-én otthon hagytam a rajzaimat - feleltem.
- Rendben, akkor a következő órára behozod megmutatni, jó?
- Jó - bólintottam. Az óra további része úgy telt, hogy én próbáltam észrevétlen lenni. Az óra végén siettünk az öltözőbe.
- Szegény, Márk én annyira sajnálom - nyávogta Szabina. Szemforgatva ültem le az egyik padra átöltözni. Unottan hallgattuk a három plázacicát. Mikor átöltöztünk Karádi kijelentette, hogy tíz suli kör. Mindet becsületesen lefutottuk. Tesi végén mentünk átöltözni, de mikor leültem akkor... szét esett alattam a pad.
- Jézusom, Mesi - segítettek fel aggódva a lányok.
- Jól vagy? - kérdezte Gabrielle.
- Igen, csak egy kicsit bevertem a fenekemet.
- Talán többet kéne mozogni, és akkor nem lett volna ez - húzta gonosz mosolyra a száját Szabina. Gyilkos tekintettel néztem rá. Gyorsan átöltöztünk utána ott hagytuk a három hiénát.
- Ne hallgass rá! Így vagy tökéletes - mosolygott kedvesen Emma.
- Testkép zavara van biztos - folytatta Detti.
- Vagy szimplán egy hülye ribizli - vont vállat Gabrielle. Jól esett a vígasztalásuk. Francián csendben fordítottunk. A szünetben valamilyen furcsa oknál fogva több tekintetet éreztem magamon. Kezd üldözési mániám lenni. Matekon Rácz engem kért meg, hogy vezessem le a házi feladat megoldását. Jó lett☺. A szünetben vettem magamnak egy szendvicset amit a teremben ettem meg. Fizikán Sajgó olyan szárazan adta le az anyagot, hogy Szilkó elaludt. Az irodalom előtti szünetben kimentünk az udvarra.
- Zita? - kérdezte Tony. Szó nélkül mentem tovább.
- Ki az a Zita? - kérdezte Emma.
- Nem tudom - vontam vállat.
- Akkor Cecília?
- Mesi, ez szórakozik? - kérdezte tőlem Adél.
- Mesi! - csettintett a srác.
- Kopj le - mondtam neki, majd az árkádok alá vettem az irányt.
- Mi a baj azzal a sráccal?
- Boti mondta, hogy ne álljak vele szóba. És nekem nem úgy tűnt, mint aki viccelne ilyesmivel.
- Lehet, hogy igazad van - gondolkodott el a hallottakon Adél.
- Sziasztok lányok - köszöntek a fiúk.
- Hali - köszöntünk mi is. Detti, Emma és Gabrielle megszeppenve álltak ott. Emma végig Csongit bámulta.
- Mi a helyzet csajok? - vigyorgott Teó.
- Semmi különös - vontam vállat, de Szabinának meg kellett szólalnia.
- Tényleg semmi különös, csak leszakadt alatta az öltözőben a pad - felelte a lány.
- Hagyd már! Biztos korhadt volt! - kelt a védelmemre Emma.
- Vagy pusztán kövér - nézett végig rajtam lesajnálóan Szabina. Megelégeltem, és bementem az épületbe. A lányok és a balhés négyes tagjai utánam jöttek.
- Mesi, ne is halgass arra az elkényeztetett libára! Te így vagy tökéletes! - állt velem szembe Boti.
- Az a pad meg már öreg volt - tette a kezét a vállamra Detti. Ekkor csengettek.
- Menjetek órára - adott egy puszit a fejemre Boti. Csendben fel mentünk irodalomra. Nóri ma már rendesen tartott órát. Verset elemeztünk. A nap végén semmi kedvem se volt a focihoz, így rögtön hazamentem. Adél és Boti velem tartottak. Otthon felmentünk a szobámba. Megírtuk Adéllal a leckét utána átmentünk Márkhoz.
- Sziasztok, mi volt ma a suliban? - érdeklődött Márk.
- Semmi - vontam vállat.
- Itt a lecke - adta át Boti a tesómnak.
- Kösz, másra se vágytam - dünnyögte, mire a Király testvérek elröhögték magukat. Én nem nevettem.
- Mesélj húgi - váltott komolyra Márk.
- Mit?
- Mi nyomja piciny szívedet? Boti csinált valamit? Mert akkor a szemed előtt nyúzom meg - nézett a legjobb haverjára.
- Hő, én nem csináltam semmit! - védekezett azonnal a barátom.
- Nem Boti volt - mosolyodtam el.
- Akkor? Mondtam már, hogy sajnálom!
- Oké, elfogadom - hagytam rá. Még egy darabig beszélgettünk utána átmentem a szobámba Adéllal. Hagytuk a fiúkat dumálni.
- Remélem nem vetted magadra Szabina megjegyzését.
- Nem, biztos csak a pad volt elkorhadva.
- Ne hallgass azokra a rosszindulatú boszorkákra rendben? - nyújtotta a kisujját.
- Rendben - kapcsoltuk össze a kisujjainkat. Boti és Adél olyan öt óra körül mentek el. Este ugyan lementem vacsizni, de nem sokat ettem. Akaratlanul Szabina megjegyzése járt a fejemben. Talán többet kéne mozogni. Vagy pusztán kövér.
- Nem ízlik? - kérdezte anya. Zavartan ráztam meg a fejem, hogy elhesegessem a gondolataimat.
- Tessék? - néztem rá.
- Nagyon csendben vagy, és csak turkálsz benne.
- Bocsi, csak nincs étvágyam.
- Semmi gond. Akkor elteszem neked későbbre, jó?
- Ha gondolod add oda Démonnak. Nem hiszem, hogy megéheznék - indultam fel a fürdőbe. Gyorsan letusoltam utána bementem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és néztem ki a fejemből.

Mai nap 5/2: Pedig milyen jól indult!
Szabina 5/-1***: Undok dög!
Alakom 5/?: No comment

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész! Vajon mik lesznek itt? Mesi figyelmen kívül hagyja Szabina sértő szavait vagy sem?
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.