„Apa kórterme felé mentek.”

Rögtön utánuk rohantunk, de kint kellett várnunk. Máté szembe fordított magával.

- Ne aggódj, minden rendben lesz! Higgy nekem - nézett mélyen a szemeimbe. Könnyezve bólintottam és szorosan megöleltem.

Egy órával később kinyílt a kórterem ajtaja.

- Hogy van az apám?! - kérdeztem idegesen az orvostól, amikor kijött apától. Levette a fehér kesztyűjét, majd rám nézett.
- Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni az életét - nézett ránk szomorúan, majd elment. Bennem egy világ omlott össze. Sírva öleltem meg Márkot.
- Add ki! - suttogta Márk elcsukló hangon. A pulcsijába fúrtam a fejemet. Apát is elvesztettem. A szemem sarkából láttam, hogy letakarva tolták ki a kórteremből. Mégjobban elkapott a sírógörcs. Márk is zokogott.
- Menjünk - nézett rám vörös szemekkel a bátyám. Bólintva tettem amit kért. A kórházból kilépve egyenesen Márk kocsija felé tartottunk. Miután beszálltunk először Mátét tettük ki.
- Részvétem - suttogta szomorúan miután elengedtük egymást.
- Köszönöm - nyögtem ki. Visszaültem Márk mellé és elindultunk haza.
- Nem szeretném, hogy egyedül legyél otthon ezért... - nem vártam meg, hogy befejezze, mert félbeszakítottam.
- Szeretnék egyedül lenni.
- De...
- Kérlek, Márk!
- Még kiskorú vagy - ingatta a fejét szomorúan.
- Szépen kérlek! Legalább ezt az egyet tedd meg nekem, hogy egyedül hagysz! - csattantam fel.
- Rendben, ahogy akarod - állt meg a ház előtt. Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Bent rögtön Démon rohant hozzám. Vidáman csaholt, de elmentem mellette. Minden apára emlékeztetett. Ismét csörögni kezdett a telefonom. A nagyi hívott.
- Sajnálom pici szívem - hallottam a sírós hangját a nagyinak. Tudta.
- Miért hagy el engem mindenki?! - sírtam a készülékbe.
- Kicsim, mi itt vagyunk neked, ahogy Márk és Nórika is.
- De annyira fáj!
- Tudom, tudom, hidd el nekem is fáj - sírt.

Miután leraktuk a nagyival a telefont a szobámban ülve sírtam. Démon aggódva figyelt engem. Legalábbis gondolom, hogy aggódott. Miért van ilyen szar életem? Miért?! Először anya ment el utána Márk, most meg apa! Lassan egyedül maradok. Akiket szeretek elhagynak engem. Velem van a baj? Lehet. Az élet igazságtalan!

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Bocsi, hogy ez is depis lett (az elkövetkezendő részek valószínűleg azok lesznek végig😐)... De attól függetlenül próbálok vidámabb részeket írni... időnként...
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.