Csipogásra lettem figyelmes. Lassan kinyitottam a szemeimet. Egy fehér kórteremben ébredtem fel. Hogy kerültem ide? Körbe néztem. Sehol senki. Megpróbáltam felülni, ami sikerült is. Ekkor valaki bejött az ajtón.
- Úristen, Mesi! - rohant hozzám, hogy megöleljen. Értetlenül öleltem át.
- Mi történt?
- Elütöttelek véletlenül, de szerencsére nem mentem olyan gyorsan, hogy komolyabb bajod legyen csak egy enyhe agyrázkódásod lett - ölelt továbbra is.
- Apával mi van?
- Semmi. Még mindig nem kelt fel.
- Mi lesz, ha nem is fog?
- Ne mondj ilyet! Felfog ébredni! - vigasztalt Márk.
- Remélem. Csak ő maradt nekem - suttogtam az utolsó mondatot. Ekkor egy orvos nyitott be.
- Jó napot, szeretném megvizsgálni a kishölgyet - nézett ránk. Márk elengedett, majd kiment.

°Máté°

- Hogy van?! - mentem Márkhoz.
- Jól van - nézett rám. Megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Apáról van valami hír?
- Nincs - ráztam meg a fejem. Márk fáradtan sóhajtott. Ekkor a doki jött ki Mesitől.
- Hogy van?
- Jól, akár már ma hazamehet - ekkor Márkkal egymásra néztünk. Ugyanarra gondoltunk.
- Nem hiszem, hogy egy darabig haza fog menni - nézett rá Márk.
- Megértem, de azért jó lenne ha hazamenne, mert hiába fiatal kifogja készíteni az állandó aggodalom az édesapja iránt - mondta, majd elment.
- Annyira imádom az ilyen orvosokat - dünnyögte Márk. Erre inkább nem mondtam semmit. Ekkor megcsörrent Márk telefonja.
- Hagyjál békén - nyomta ki a hívást.
- Ki volt az?
- Az anyám - forgatta meg a szemeit.
- Még mindig haragszotok rá?
- Te mit tennél, ha az anyád lelépett volna a gimis szerelmével?!
- Az apám még akkor lelépett amikor anya terhes volt velem - morogtam. Márk ezek után inkább nem mondott semmit.

°Mesi°

Ahogy kiléptem a kórteremből mindkét fiú rám kapta a tekintetét. Máté elindult felém, majd megcsókolt.
- Nem akarlak elveszíteni téged - döntötte a homlokát az enyémnek.
- Én se téged - öleltem meg.
- Jaj, de édesek vagytok! Nem akarok megzavarni semmit, de nem gondolnátok a szerencsétlen nőtlen két gyerekkel hátrahagyott apukára? - zavart meg minket Márk.
- Nem - néztem rá komolyan.
- Kösz - fordította el a fejét. Ekkor csörögni kezdett a telefonom. Anya nevét írta ki. Már fel sem vettem. Kinyomtam és a zsebembe süllyesztettem.
- Anya?
- Igen. De haragszok rá - bámultam a földet. Ekkor három orvos rohant el előttünk. Apa kórterme felé mentek.

Folyt. Köv.

A következő rész tartalmából:

- Ne aggódj, minden rendben lesz! Higgy nekem - nézett mélyen a szemeimbe. Könnyezve bólintottam és szorosan megöleltem.

- Hogy van az apám?! - kérdeztem idegesen az orvostól, amikor kijött apától. Levette a fehér kesztyűjét, majd rám nézett.

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Egy kis szünet után visszatértem! Köszönöm azoknak akik lelket öntöttek belém és felnyitották a szemeimet! Szeretlek titeket!❤
Vajon mi lett Áronnal? A kövi részben kiderül, addig is sziasztok!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.