Reggel Shawn szexi hangjára keltem. Nem kapcsoltam ki, hanem hagytam, hogy végig menjen a Something big. Shaw-nal együtt énekeltem én is. Közben a szekrényemből elővettem a mai ruhámat. A választásom egy kék felsőre, egy szaggatott farmerre és a fekete magasszárú converse cipőmre esett. Ezután tettem fel egy leheletnyi sminket (szempillaspirál és szájfény), majd lementem megetetni Démont. Márk csinált kaját, de nem várt meg. Gyorsan megettem a szendvicset utána a deszkámmal elmentem a sulihoz. A balhés négyes a suli előtt állt.
- Biztos még otthon készülődik - röhögött Márk. Gondoltam leszek olyan jó húg, hogy ráugrok a bátyám hátára. Fejben úgy nézett ki az elképzelés, hogy Márk megtart, de nem így lett, mert előre dőlt.
- Nem készülődök - feküdtem Márkon.
- Szállj már le rólam azzal a 120 kilóddal!
- Mondja a 200 kilós elefánt - ekkor valaki kirontott az épületből.
- A két Pataki ne fetrengjen a földön!
- Bocsánat, Hartay igazgatóhelyettes asszony, de Johanna ugrott rám!
- Ne nevezz Johannának - csaptam erősen a hátára.
- Auu! - kiáltott fel fájdalmasan a bátyám.
- Ebből mi a tanúság? - villantottam rá egy mosolyt.
- Rendőr előtt padlógáz - felelte Boti.
- Hm... ennek még hasznát vehetem - röhögött Márk. Mikor leszálltam róla odamentem Botihoz, és (mivel suli előtt voltunk) egy puszit nyomtam az arcára, és bementem. A portán mondták, hogy a titkárságon elmehetek a belépőkártyámért, a diákomért és a szekrényem zárjáért. Udvariasan megköszöntem, és bementem.
- Pataki Emese Johanna, ugye nem szándékozol az épületen belül gördeszkázni?!
- Nem igazgatóhelyettes asszony. Ne tessék összehasonlítani a bátyámmal - indultam a titkárságra. Ott megkaptam a holmijaimat. A szekrényem Adélé mellett volt. Épp posztereket tett be. Az egész szekrényben Cameron Dallas poszterek voltak.
- Úristen, mintha Máté nézne vissza rám.
- Kellett egy Cameron alteregónak idejelentkeznie - tépett le egy cellux csíkot.
- Remélem békén fog hagyni - dőltem a szekrényemnek.
- Te milyen képeket fogsz beragasztani?
- A férjemről fogok - vigyorogtam.
- Botiról? - nézett rám.
- Róla is - legyintettem, majd mindketten elnevettük magunkat.
- Komolyra fordítva, Shawniról.
- Hm, majd lehetek koszorús lány?
- Persze! És én?
- Naná, na kész is volnék - tett egy lépést hátra. A végeredmény annyi lett, hogy az egész tömve volt Cameron poszterekkel.
- Kicsit ijesztő - borzongtam meg.
- Mi?
- Az, hogy ennyi Máté néz vissza rám. Kiráz a hideg.
- Nos, ha valaki őrülten szerelmes akkor annak így néz ki a szekrénye - nézett rám. A szekrényembe betettem a deszkámat, de volt benne egy szórólap.

Nyílt szakkörök hete!
Hétfő:
Olvasó kör
Rajz kör
Énekkar
Kosár (lányoknak)
Kedd:
Foci (fiúknak)
Sakk kör
Színjátszó
Szerda:
Kosár (fiúknak)
Konyha kultúra
Fotószakkör
Csütörtök:
Foci (lányoknak)

- Te mire fogsz menni? - kérdeztem Adéltól.
- Majd megnézem a rajz kört meg a fotószakkört. Te?
- Olvasó kör és talán a konyha kultúrát nézem meg.
- Szupi, de nem kéne mennünk?
- Igaz, menjünk be - indultam el.
- Oki - jött utánam Adél. A terembe lépve mindenki bent ült, azaz Tivin kívül mindenki. Mikor Tivi is megjött rögtön Mátéhoz ment. Nem diskuráltak sokáig, mert nem sokkal később megszólalt az óra kezdetét jelentő csengő. Az első óránk nem más volt, mint töri.
- Sziasztok gyerekek az én nevem Kocsis Benedek, és én leszek a történelem tanárotok - mutatkozott be Kocsis. Töri órán ismerkedtünk. A második óránk fizika volt. A tanárunkat Sajgó Sándornak hívják, és első órán fizikai kísérleteket mutatott nekünk. Fizika után Adéllal lementünk a büfébe. Láttam, hogy Márk fantát vett magának.
- Jó napot, egy fantát kérek - mosolyogtam kedvesen a hölgyre.
- Kicsit hasonlítasz a fiúra aki fantát kért.
- Tudom, a bátyám.
- Lehet egy kérésem?
- Persze, mi lenne az?
- A 9/b-be jár a keresztlányom. Kicsit nehezen barátkozik, megtennéd, hogy beszélgetsz vele?
- Persze, hogy hívják?
- Neményi Gabrielle.
- Rendben, de mennem kell tesire. Itt a pénz - tettem le az összeget, és a tesi cuccunkkal rohantunk az öltözőbe. Már a többi lány bent öltözött. A b-sekkel együtt öltöztünk. Volt egy csendes sötét barna hajú lány és három agyon sminkelt világos szőke hajú lány. A három szőke egyfolytában vihogott.
- Mióta vihognak? - suttogtam Emmának.
- Mióta bejöttünk - suttogta vissza.
- Olyan cuki az egyik tizedikes fiú! - olvadozott az egyik.
- Melyikre gondolsz pontosan? - kérdezte a másik.
- A napbarnított világos barna hajú - a leírás alapján csak is a bátyámról lehetett szó.
- Márk? - kérdezte halkan a barna hajú lány.
- Téged meg kikérdezett Gabrielle? - nézett rá grimaszolva a fő vihogó.
- Senki - kötötte be a cipőjét, és kiment. Gyorsan mi is átöltöztünk utána kimentünk az udvarra. Egy rövid szőke hajú nő állt kint síppal és stopperrel a nyakában. Megvártuk a másik három lányt utána bemutatkozott a tanárnő.
- Karádi Ritának hívnak, és én leszek a testnevelés tanárotok! Kezdésnek 10 iskola kör! - fújta meg a sípját. Nekikezdtünk a futásnak. A három plázacica elől futott, mi pedig jóval mögöttük. A fiúk legalább focizhattak.
- Szia - futottam Gabrielle mellett.
- Szia - köszönt halkan.
- Nagyon nehéz velük egy légtérben lenni? - utaltam a vihogó libákra.
- Rettentően. Egésznap csak a suli nagymenőjéről tudnak locsogni. Borzalmas. Márk ennyire helyes, Márk annyira helyes, bleh néha felfordul tőlük a gyomrom.
- Márktól vagy a libáktól?
- Az utóbbi.
- Nálatok a fiúk milyenek?
- Hülyék, de van köztük kedves is. Ilyen például Ábel.
- A fluimucilos?
- Nem - nevette el magát. Ezen én is mosolyogtam. Óra végére egész jól összebarátkoztunk. Az öltözőben a három liba (Szabina, Szimonetta és Barbi) csak a "helyes" fiúkról tudtak beszélni. Már kezdett hányingerem lenni tőlük. Szegény Gabrielle, milyen rémes lehet velük egésznap egy légtérben lenni! Megvártam a lányokat, és a három libát otthagyva együtt hagytuk el az öltözőt.
- Milyen órátok lesz? - kérdezte Detti Gabrielletől.
- Töri, miért?
- Jössz velünk a büfébe? - mosolygott Emma.
- Persze - csillant fel a lány szeme. A cuccunkat betettük a szekrénybe utána lementünk a büfébe. A negyvenes éveiben járó nő mosolyogva konstatálta, hogy a szárnyaink alá vettük a keresztlányát.
- Sziasztok lányok - jött hozzánk Márk.
- Szia, Márk - köszöntünk Adéllal. Emma, Detti és Gabrielle úgy álltak és néztek Márkra, mintha szellemet láttak volna.
- Kösz, Márk! Most miattad leblokkoltak! - szóltam rá.
- Bocsi, hogy ilyen jól nézek ki - vigyorgott.
- És az egódért nem kérsz bocsánatot?
- A mimért? Nekem nincs is egóm!
- Márk, tisztában vagyok vele, hogy van.
- Nincs!
- Rád uszítom Démont.
- Nem kell, sziasztok - ment el a tesóm.
- Lányok - csettintettem előttük.
- Honnan ismered ennyire jól? - kérdezte Detti.
- Úgy, hogy a barátomnak az osztálytársa - feleltem.
- És a bátyja - tette hozzá Adél.
- Tagadom! Semmi közöm ahhoz a hülyéhez! - ezen elnevették magukat. Csengettek így mindenki ment a saját termébe. Nekünk nyelvtan következett. A terembe lépve mindenki bent ült. Csengetéskor belépett az ajtón Nóri. Ő a magyar tanár? Márk tavaly nem valami sárkányról beszélt?
- Sziasztok, Antai-Kelemenné Nórának hívnak, és én leszek a magyar tanárotok - mosolygott Nóri. Az első magyar órán bemutatkoztunk.
- Mesi, Szilveszter és Kolos idejönnétek? A többiek kimehetnek szünetre - a két fiúval odamentünk Nórihoz.
- Ajánlom figyelmetekbe délután az olvasó kört.
- Rendben, köszönjük - indultunk ki. Lepakoltunk a nyelvi előadóban utána kimentünk az udvarra. Kolos olvasott, mi pedig a lányokkal beszélgettünk. Magamon éreztem Boti tekintetét. Mikor felnéztem láttam, hogy Márkot egy kékes szőke hajú lány ölelgeti. A négy szőke liba is velük voltak. Valamin sokan felnevettek. Emma pislogás nélkül nézte az árkádok alatt álló társaságot.
- Emm - lóbáltam meg előtte a kezemet.
- Mi? Igen?
- Kicsit elkalandoztál - mosolygott Detti.
- Upsz - kuncogott Emma.
- Kit néztél? - vonogatta a szemöldökét Gabrielle.
- Senkit - tagadta a szemüveges barátnőnk.
- Biztos az egyik IQ bajnok álmenőt - lapozott egyett Kolos a könyvében.
- Naaa, azért van köztük okos is. Márkot kivéve - tettem hozzá.
- Melyik az okos - nézett fel a könyvéből Kolos.
- Hát, öhm Csongi az értelmes, és Boti is az - gondolkodtam.
- Csak azért mondod, mert a barátod?
- Nem! Mielőtt járni kezdtünk volna akkor is értelmes volt.
- Akkor nagyon jó színész volt előtted - nevette el magát Adél.
- Ahogy Márk is mások előtt - nevettem már én is. Csengetéskor bementünk a nyelvi előadóba. Tibi bá' az első francia órán megengedte, hogy beszélgessünk. Az utolsó óra matek volt. Gyorsan elrepült a nap. Órák után elmentünk megnézni a szakköröket. Kolos és én a könyvtárba mentünk. Úgy tűnt Szilkót nem érdekelte az olvasó kör. A könyvtárba belépve a szemem elé tárult a könyvektől roskadozó polcok. Szószerint roskadoztak. Nóri és még hat gyerek voltak a helyiségben. Utánunk pár perccel kopogtak.
- Elnézést, elkéstem? - kérdezte bátortalanul Gabrielle.
- Ne aggódj, nem késtél el Gabrielle - mosolygott Nóri a lányra.
- Huh - ült mellém Gabrielle.
- Nos, úgy látszik ennyien leszünk tehát kezdjük is. Ha valakinek rosszul mondom a nevét vagy nem tudom azt nézzétek el nekem, mert ez az első napom itt - kezdte Nóri. Érdeklődve figyeltük.
- Arra gondoltam, hogy ismerkedésképp mindenki elmondhatná, hogy mi a kedvenc könyve, és miért az. Kezdhetné mondjuk Gabrielle - nézett a lányra.
- A kedvenc könyvem az A kisherceg, és azért, mert minden egyes olvasás után mást jelent számomra.
- Szép gondolat volt, és tőled nem vártam mást. Bálint?
- Nekem a Az a kedvencem, és azért, mert imádom a horrort.
- Értem. A szőke lány?
- Zita vagyok, és a Minden minden a kedvencem, mert imádom a romantikus könyveket.
- A lányok nagy része romantikus beállítottságú. Mesi?
- Nekem nincs személyesebb kedvencem, mert amit éppen olvasok az a kedvencem, de általában a  könyvekben vannak olyan gondolatok amik engem teljesen megfognak mind tartalmilag, mind értelmileg - fejtettem ki a véleményemet.
- Látszik, hogy anyára ütöttél - mosolyodott el Nóri. Zavartan a fülem mögé tűrtem egy előre lógó barna tincset.
- Kolos?
- Hozzám is több könyv áll közelebb. Átvitt értelemben mindenevő vagyok a könyvek terén. A romantikus könyvektől inkább kíméljenek - felelte Kolos. A szakkör további része jó hangulatban telt. A szakkör végén mindenki kiment.
- Én biztos fogok járni - lelkesedtem.
- Egyetértek - mosolygott Gabrielle.
- Én is - felelte szűkszavúan Kolos. Adél boldogan jött le az emeletről. Tiszta festékes volt a keze és az arca, tehát festett.
- Tuti, hogy fogok rajszakkörre járni! - ugrált Adél.
- Oké - mosolyogtam a vidám barátnőmre. Négyen indultunk ki a suliból.
- Szia, kislányom - köszönt egy kb Nórival egyidős férfi Gabriellenek.
- Szia apu - mosolygott a lány.
- Jó napot - köszöntünk mi is.
- Szervusztok, ti vagytok Gabrielle barátai?
- Igen - mosolyogtunk Adéllal. Kolos csak biccentett.
- Rendben, sziasztok - mentek a kocsijukhoz. Mi hárman elindultunk fel a dombon. Adéllal be nem állt a szánk, Kolos pedig csendben jött mellettünk.
- Oan jó hangja van Cameronnak! - ugrált Adél.
- Shawninak a nyomába se érhet!
- Tudjátok kinek volt jó hangja? John Lennon-nak - felelte Kolos.
- Beatles? Nem szeretnélek megsérteni, de nem az én ízlésem és egyedül anyu szereti őket még mindig - néztem Kolosra.
- Legalább rájuk még emlékszik valaki.
- Cameronra is fognak!
- Meg Shawnira! - cáfoltuk Adéllal.
- Tipikus tini lányok vagytok - mosolyodott el lenézően Kolos.
- De bennünk van egy kis egyediség.
- Igen - bólogatott egyetértően Adél, majd elgondolkodott.
- És mi? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Az, hogy amíg a tipikus tini lányok plázáznak addig mi az igazi barátainkkal vagyunk, és nem faljuk a pasikat - adtam választ.
- Ú tényleg!
- Sziasztok, holnap a suliban - köszöntem el tőlük. Bementem a kapun, majd benyitottam az ajtón. A konyhában a hűtőn volt egy cetli.
Elmentem deszkázni, majd jövök!
Márk
Miután elolvastam kimentem a hátsó kertbe Démonhoz a pórázával.
- Szia, szépségem - guggoltam le hozzá. Vidáman nyalogatta meg az arcomat.
- Megyünk sétálni jó? - erre csak vakkantott. Mosolyogva feltettem a pórázát a nyakörvére, és elindultunk a kapuhoz.
- Gyere meglepjük Márkot - gügyögtem. Elsétáltunk a skate parkba. Távolról láttam, hogy Márk nem volt egyedül. Vele volt Boti és a kékes szőke hajú lány is. Elbújtam az egyik fa mögé. Démon ficánkolt.
- Nyugi, Démon - suttogtam.
- Ez komoly? - nevetett a lány.
- Simán megmondtam neki! - röhögött Márk.
- Azóta Napóleonnak hív engem - tette hozzá Boti.
- Nem kell mindenről tudnia - csitította Márk. Démon kirántotta a pórázt a kezemből, és odafutott hozzájuk.
- Démon, ne! - de már késő volt, mert rá ugrott Márkra, és beleestek egy bokorba.
- Látom megszeretett - röhögött Boti.
- Megérdemelted, Márk - mentem oda.
- Most nem szeretlek! - mondta nekem.
- És? Legalább mások szeretnek - szedtem le róla Démont.
- Ahogy mondod, Mesi. Te iubesc! - csókolt meg hosszasan Boti.
- Milyen tubica? - kérdezte Márk. Hah a nyelvek mestere☺.
- Románul a szeretlek - nézett Márkra Boti miután elváltak az ajkaink.
- Aha - felelte. Mikor kikelt a bokorból távol állt Démontól. Szúrósan mértem végig a kékes szőke hajú lányt.
- Mesi, ő Viki. Viki, ő a húgom Mesi - mutatott be minket egymásnak.
- Szia - köszöntem
- Hali - köszönt Viki is.
- Démont haza kell vinnem. Sziasztok - mondtam.
- Haza kísérlek - indult el Boti.
- Jó - indultunk haza. Mikor már kellő távolságra voltunk tőlük kérdőn Boti felé fordultam.
- Nem kellett volna eljönnöd velem.
- De, mert minden percet veled szeretnék tölteni.
- Ahw - csókoltam meg Botit. Miután elváltak az ajkaink, kézen fogva mentünk haza. A kapuban egy hosszas csók után hazament. Bent levettem a pórázt Démon nyakörvéről, és felmentem a szobámba. Nem bízok Vikiben. Van benne valami... nem is tudom pontosan mi, de nem bízok benne. Démon az ágyamon pihent, én pedig elvettem Márk gitárját, és játszottam rajta egy kicsit.
- Szia, Mesi - köszönt be Márk, de gyorsan kiment. Fura.
- Csak szerintem fura Viki? - kérdeztem Démontól. Érdeklődve nézett rám a szép barna szemeivel, majd vissza tette a fejét a lábaira. Én pedig tovább játszottam. Este lementem vacsizni (Márk látványosan szótlan volt, és keveset evett) utána letusoltam végül befeküdtem Démon mellé az ágyba.

Mai nap 5/5: Egész jó volt. Lett egy új barátnőm☺
Gabrielle 5/5***: Kedves lány
B-s lányok 5/1: Vihogó libák
Viki 5/3: Nem szimpi, de nem csinált semmi negatívat... még

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.