Életem egyik legszörnyűbb napja volt a mai! De csak sorjában.
Reggel kikeltem az ágyból, majd öltözködni kezdtem. Hamar kész voltam, így megetettem Démont utána kimentem az ajtón. Mátéval kézenfogva indultunk a suliba.

A harmadik szünetben épp a mosdóban voltam amikor, a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Ismeretlen szám volt.
- Igen?
- Jó napot, Pataki Emese Johannát keresem - szólt a készülékbe egy női hang.
- Én vagyok, ki keres?
- Dr. Juhos Adrienn vagyok és az édesapját baleset érte - felelte komolyan.
- Tessék?! - kérdeztem pánikolva.
- Egy autóval karambolozott és egy fiatal férfi hívta a mentőket - mondta, mire én könnyezve hunytam le a szemeimet.
- És azért hívtam önt, mert a bátyját nem értem el, ahogy a volt feleségét sem.
- Melyik kórházban van? - a nő elmondta, majd leraktam. Sokkos állapotban álltam a tükör előtt, majd kimentem. Könnyezve mentem a termünkhöz. Csak a teremben tudtam feldolgozni a hallottakat. A lábaim összecsuklottak alattam és térdre rogyva sírtam el magam.
- Mi a baj, Mesi?! - jött hozzám Máté. Nem tudtam megszólalni, csak megöleltem.
- Sss, semmi baj - simogatta a hátamat. A többiek is aggódva gyűltek körém.
- Mi történt? Miért sírsz? Baj van? - ezek a kérdések záporoztak felém. Mikor már nem sírtam annyira felnéztem rájuk.
- Apát baleset érte - a végére elcsuklott a hangom és újra sírni kezdtem. A lányok is megöleltek. Csengetéskor bejött Tibi bá'.
- Mi történt, Mesi? - kérdezte.
- Az apukáját baleset érte - felelte helyettem Kolos.
- Mi történt Áronnal?! - rémült meg.
- Karambolozott - szipogtam.
- Szólok a nővérednek, hogy sürgősen vigyen el. Pakolj össze! - sürgetett. Eltettem a cuccomat és követtem Tibi bá't.

Könnyezve álltam apu kórterme előtt. Rossz volt úgy látni, hogy különböző csövek álltak ki belőle.
- Minden rendben lesz - tette a vállamra a kézét Nóri. Remélem igaza lesz. Nem szeretném elveszíteni. Legalább őt ne!

A következő rész tartalmából:

- Miért történik ez velem?! Először anya utána Márk most meg apa! Szép lassan mindenki elhagy engem!

- Segíthetek valamiben?
- Kösz, nem.
- Elég letörtnek tűnsz - ült mellém.

- Állj meg! Ne tedd ezt magaddal! - néztem rá kérlelően.
- Hagyj békén, most egyedül akarok lenni! - futott el, majd befordult az utcába. Beletúrtam a hajamba és megfordultam, de egy éles fékezést és egy sikolyt hallottam.

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Nyúzzatok meg, vessetek máglyára, nem érdekel, de muszáj volt az izgalom!!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.