Reggel Boti mellkasán ébredtem. Felnéztem Botira. Még aludt, de a nyála kifolyt a szájából. Óvatosan próbáltam kimászni mellőle, de leestem az ágyról.
- Mesi, minden oké? - kapta a fel a fejét a puffanásra Boti.
- Igen - mondtam a földön fekve. Lassan felálltam. Boti mosolyogva nézett rám, majd kikelt az ágyból.
- Jobban vagy?
- Igen - öleltem meg. Miután elengedett a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruhámat (rózsaszín póló, szaggatott farmer) utána elmentem a fürdőbe zuhanyozni. Miután végeztem felöltöztem, felvettem a cipőmet, és lementem. Márk és Boti lent beszélgettek.
- Szia, Márk - köszöntem a bátyámnak.
- Szia, jobban vagy?
- Igen, úúú nutellás kenyér? - csillantak fel a szemeim.
- Tökéletes párosítás - nevette el magát Márk. Letett elém egy tányért egy szelet nutellás kenyérrel. Megettem a kenyeret, de a gyomrom nem fogadta jó szívvel az ételt.
- Mindjárt jövök. Megetetnétek Démont? Köszi - a választ meg se várva rohantam fel. A wc-ben kijött aminek jönnie kellett. Mikor kész voltam, kimostam a számat, és lementem. Esküszöm, ha állandóan hányok akkor inkább nem eszek többé!
- Jól vagy? - kérdezte Márk.
- Igen, mehetünk? - néztem Botira. Hezitált egy darabig, de bólintott.
- Szia, Márk - köszöntünk el tőle, majd kimentünk.
- Márk olyan hülyeségeket tud összehordani - ingatta a fejét.
- Miért?
- Azt hitte, hogy... lefeküdtünk és, hogy azért hánysz, mert... esetleg... felcsináltalak - nyögte ki végül. Döbbenten néztem rá.
- Aham - mondtam végül.
- Ugye elmondanád nekem, ha lenne veled valami?
- Mire gondolsz?
- Ha beteg lennél... pl bu...
- Nem vagyok bulémiás, se anorexiás, se semmilyen iás - biztosítottam.
- Rendben, csak féltelek - húzott magához egy csókra.
- Szeretlek - néztem fel rá.
- Én is téged, Mesi - puszilta meg a homlokom utána tovább mentünk. A suliban rögtön felmentünk a saját termünkbe.
- Szia - köszöntek többen is.
- Hali - ültem le a helyemre. Ma egésznap tippeltünk a rádióból szóló zenékre. Á
- Avril Lavigne- Girl friend - mondta mondta Detti.
- Írom - írta Emma. Az utolsó nehezebb volt.
- Ez meg mi a halál? - nézett maga elé összeráncolt szemöldökkel Tivi.
- Beatles- Help me! - felelte mögülem Kolos.
- Beatles?! Csoda lesz, ha ezt valaki tudni fogja - vigyorgott Edu. Ezután leadtuk a kitalált dalok listáját, és hazamentünk készülődni az egy órával később kezdődő karaoke versenyre. Otthon átöltöztem, kifésültem a hajamat, tettem fel egy kis sminket (szempillaspirált és matt rózsaszín rúzst). 55 percig készülődtem (mondjuk háromszor öltöztem át). Mikor kész lettem, lerohantam a lépcsőn.
- Elmentem - rohantam ki. Gyorsan odaértem a sulihoz. Páran még csak akkor mentek be. Követtem őket. Hartay a Jeanne d'Arc szobor mellett pásztázta a diákokat. Végül egy végzős lányt küldött haza a szoknyája miatt. A tesi teremben már minden készen állt a versenyhez. Egyszercsak nagy tömeg gyűlt a duplaszárnyú ajtóhoz. Nem tulajdonítottam ennek nagy figyelmet. Mikor kereken öt óra volt Ricsi lépett fel az ideiglenesen felállított színpadra.
- Sok szeretettel köszöntöm a megjelent diákokat! A karaokera fél hatig lehet jelentkezni addig a két stúdiós szórakoztatnak titeket híres zenékkel. Jó szórakozást! - a lemenetelt tapsvihar követte. Rögtön odamentem jelentkezni. A lapra lefirkantottam a nevemet, és, hogy melyik dalt szeretném elénekelni. A zenék jók voltak. Volt a Despacito, Havana, IDGAF és még sok más. Fél hatkor elkezdődött a karaoke!
- Az első fellépőnk nem más, mint Illés Dóra 10/a - konferálta fel a színpadra az egyik stúdiós Dórit. A lány feltipegett, és valami Lady Gaga számot énekelt... volna, ha lett volna hangja.
- Oké, köszi Dóri. A következő részt vevőnk... Pataki Márk 10/b - erre a suli összes lánya felsikított.
- Márk? De hát... - ebben a pillanatban megláttam Márkot a mankójával felmenni a színpadra. Ennek, hogy volt ennyi esze?! A mikrofont a szája elé emelte, és énekelni kezdte a These days-t. Állati jó hangja volt a tesómnak. Miután végzett hatalmas tapsvihart kapott.
- Ez igen! De lássuk is a következőt. Király Adél 9/a - szólította fel a színpadra Adélt. Egy Cameron Dallas dalt énekelt. Adél után én jöttem. Zara Larsson- Bad boys-t énekeltem.

Márk és Heni voltak a következők. Valami eszméletlenek voltak együtt! Mikor lejöttek rögtön odamentem Márkhoz.
- Úristen, Márk! - öleltem meg..
- Te voltál?
- Mi?
- Te neveztél be minket?
- Nem - ráztam meg a fejem.
- De akkor ki? - gondolkodott hangosan.
- Jössz büfébe? - kérdezte Adél.
- Aha - egyeztem bele. Adéllal átvágtunk az udvaron. A büfénél láttuk Tibi bá't Botival beszélgetni.
- Mesi, jól vagy? - nézett rám Adél.
- Ühüm - bólintottam, de igazából nem éreztem jól magam.
- Tuti? Fal fehér vagy - a tekintete aggodalmat sugárzott. A hangját tompábban hallottam.
- Mesi, mondj már valamit - a látásom homályosodott, majd eltűnt a lábam alól a talaj.

Legközelebb egy kórteremben ébredtem.
- Leesett a vércukor szinted - nézett rám az orvos. Nem mondtam semmit, csak bólintottam, hogy értem. A doki kiment utána belépett anya, apa, Márk és Boti. Nagyokat pislogva néztem rájuk.
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem.
- Elájultál a suliban - nézett rám Boti. Márk csak csendben állt.
- Kicsim... hánytattad magad? - tette fel a kérdést anya.
- Nem! Ti... ti azt hiszitek azt hiszitek, hogy bulémiás vagyok?!
- Miután eszel hánysz...
- Á, és akkor rögtön bulémiás vagyok? Arra nem gondoltatok, hogy a stressz miatt?!
- Mitől lennél stresszes?? - szólalt meg Márk is.
- Talán Szabina miatt?! Te hogy éreznéd magad, ha állandóan azzal piszkálnának hogy leszakadt alattad egy pad?! - néztem Márk szemébe.
- Nem tudom - sóhajtott Márk.
- Miért nem szóltál nekünk? - kérdezte apu.
- Nem akartam, hogy beszéljetek vele mert akkor rosszabb lett volna a helyzet - néztem a takarót.
- Mi lehet annál rosszabb, hogy most itt fekszel? - kérdezte Boti. Nem válaszoltam.
- Baj lenne, ha aludnék? - kérdeztem halkan.
- Nem, aludj jól - mentek ki. Boti bent maradt velem.
- Többet ne ijessz meg minket, jó? - nézett rám bánatosan.
- Rendben, és bocsánat - hunytam le a szemeimet. Elaludtam.

Mai nap úgy összességében 5/-1**: NO COMMENT

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész, és nem akartok kinyírni engem! A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.