Ma van az ikrek... vagyis Léna hetedik szülinapja. Szegény Nóriék, nagyon sajnálom őket. Szabiról még mindig semmi hír sincs.
Reggel már valamivel jobban voltam. Lassan felöltöztem utána Démonnal lementünk. Márk ma is lent volt.
- Most szépen leülsz reggelizni - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jó, csak megetetem Démont - vettem kézbe a tápot. Töltöttem Démon tálkájába utána leültem az asztalhoz. Márk tett elém egy tál müzlit. Ettem két kanálnyit a többit sunyiban Démonnak adtam.
- Szia, Márk - rohantam ki az ajtón. Remélem nem vette észre, hogy Démonnak adtam. Senki nem állt kint. Gyorsan bementem a suliba. Rögtön a termünkbe mentem.
- Sziasztok - köszöntem a teremben tartózkodóknak.
- Hali! Kilenckor kezdődik majd a tanár totó - szólt Máté.
- Okés - ültem a helyemre.
- Tessék - nyújtott felém Adél egy ciniminis szeletet.
- Nem kérem, ha nem gond. Egy falat se menne le a torkomon - ráztam meg a fejem.
- Ennyire izgulsz? - kérdezte Detti.
- Igen - részben ez volt az igazság.
- Húzzatok ki! B-seknek belépési tilalom van! - mutatott az ajtóra Edu.
- Ajjj már! Csak megakartuk kérdezni, hogy hogy álltok - nyávogott Szabina.
- Leszarjuk! Húzás kifelé! - szállt be a b-sek kiűzésébe Tivi is. A három grácia hátra dobott hajjal ment ki a termünkből.
- Máté, kérsz csokit? - kérdezte Adél a Cameron hasonmástól.
- Kösz, nem - utasította vissza.

Izgulva mentem a könyvtárba. Máté mellettem tök normálisan lépkedett. A könyvtárba belépve megláttam Henit és Tinát.
- Sziasztok - köszöntem a lányoknak.
- Sziasztok, izgultok? - kérdezte Heni.
- Igen. Nem - mondtuk egyszerre Mátéval. Az előbbi persze én voltam.
- Nem lesz semmi gond - kacsintott Tina.
- Oké - sóhajtottam. Kereken kilenc órakor mindenki elé letettek egy lapot.
- A lapokon minden tanárról vannak információk. Egy igaz kettő hamis. A ti dolgotok annyi, hogy a szerintetek megfelelőt karikázzátok be. Jó munkát - mondta Ricsi. Mindenki hozzákezdett a feladathoz.
- Seres tanárnő robbantotta már fel a sulit? A) igen ; B) nem ; C) talán - olvastam halkan. Máté majdnem elröhögte magát, de megcsíptem így csak felszisszent.
- Nem hiszem - karikáztam be a B választ.
- Oké, a következő Takács tanár úr mit tanít? A) informatikát ; B) Tesit ; C) németet - olvasta fel Máté.
- Németet tanít - suttogtam.
- Biztos?
- Igen, Márk mondott valami ilyesmit - karikáztam be a C választ.
- Rentai tanár úr volt már Angliában? A) igen ; B) nem ; C) kint élt x évig - ez kifogott rajtam, mert halvány lila elképzelésem se volt erről.
- Mivel nyelv tanár valószínű, hogy volt vagy élt kint - gondolkodott Máté.
- Akkor karikázzunk be az A-t - javasoltam.
- Antai-Kelemenné tanárnőnek mikor van a születésnapja? A) 12.29 ; B) 09.16 ; C) 04.10 - ez könnyű.
- C. Április 10 - suttogtam.
- A többi dátum az random? - kérdezte Máté.
- Nem, az első a hawaii-i esküvőjének, a második pedig a polgári esküvőjének a dátuma - magyaráztam.
- Ezt honnan tudod? - döbbent meg.
- Ott voltam mindkettőn - vontam vállat. Máté erre nem tudott mit mondani.
- Fekete tanár úr volt már vb-n? A) igen ; B) nem ; C) igen, de nem látott semmit - ezt nem tudtuk.
- Legyen a B, mert a tanári fizuból nem telt volna rá - mondta Máté. Végül a B választ karikáztam be. A többi tanárról is voltak ám nehéz kérdések. De az utolsó nekem könnyű volt.
- Pósa igazgató úrnak van tetoválása? A) van ; B) nincs ; C) nem tudni - ez nekem könnyű volt.
- Van - suttogtam.
- Kizárt!
- Pedig van! Héberül van a lábára tetoválva a feleségének a neve - feleltem.
- Jó, de ha emiatt rontunk...
- Nem fogunk. Higgy nekem - kacsintottam rá. Máté végül leadta a lapot. Gyorsan visszamentünk a terembe.
- Na, mi volt? - kérdezték többen.
- Voltak könnyűek és nehezek is - adtam kimerítő választ. Ekkor a rádióból elindult a zene.
- Follow the flow- Nem tudja senki - vágtuk rá egyszerre a lányokkal. Emma leírta, mi pedig végig énekeltük. A következő valami rock szerű volt.
- Tankcsapda- Föld és ég - mondta halkan Szilkó. Csodálkozva néztünk rá.
- Mi az? Szeretem a rockot - vont vállat.
- Csúcs - vigyorgott Balu. A többihez néha-néha szóltam hozzá. A nap végén Botival ketten mentünk haza, mert Adélt elvitte az anyukája egy csajos programra. Otthon Botival fel mentünk a szobámba. Anya egy idő után hozott fel nekünk sütit.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Szívesen. Beszélgessetek nyugodtan - ment ki anya.
- Nem eszel? - kérdezte Boti a második süti után.
- Most nem - ráztam meg a fejem. Boti letette a kezében lévő sütit, megtörölte a kezét, és végig simított az arcomon.
- Baj van? - nézett mélyen a szemembe.
- Nincs - hazudtam.
- Biztos? Eddig mindig ettél anyukád sütijéből. Egyszer még az orrod is krémes volt - mosolyodott el az emléken. Arra a napra én is emlékszem. Még a nyáron volt, hogy Márk még itthon volt, és elakarta venni a sütimet, de én gyorsan megettem. Csakhát csupa krém lettem.
- Igen, tudom - válaszoltam végül Botinak.
- Jó, ki vagy te, és mit csináltál az én süti evő barátnőmmel? - fogta meg a kezeimet.
- Semmit, mert én vagyok - néztem rá.
- Nem, nem. Az a Mesi én ismertem az bármikor evett - ezzel Boti nálam érzékeny pontot érintett. A kezeimet kivettem az övéi közül, és hátat fordítottam neki.
- Mesi... - kezdte Boti, de félbe szakítottam.
- Kérlek menj el - suttogtam.
- De...
- Kérlek szépen, Boti - néztem rá könyörgő tekintettel.
- Rendben - állt fel kelletlenül. Az ajtóból még vissza nézett rám, majd kiment. A párnámat átölelve feküdtem.
- Jól van, Mesi mi van veled? - jött be a szobámba Márk.
- Hagyj békén, Márk - motyogtam.
- Nem! Boti mondta, hogy valami nincs rendben veled - ült le az ágyamra.
- De, minden rendben van velem - bizonygattam.
- Nem tudsz átverni, Mesi! Tegnap rosszul voltál, ma meg elküldted Botit. Mi a baj? A suliban van valami?
- Mondtam, hogy semmi bajom! - csattantam fel.
- Jó, de tudod, hogy nekem elmondhatod - próbálkozott újra, de megint megfordultam.
- Ha mégis beszélni támad kedved tudod hol találsz - ment ki a szobámból. Démonnal ketten maradtunk a szobámban. Lassan felültem az ágyon, és lementem.
- Gyere menjünk sétálni - néztem Démonra. Fogtam a pórázt, és rákötöttem a nyakörvére. Lassan sétáltunk.
- Szijjja! - nyávogta magas frekvencián a tizedikes plázacica Dóri. A srác hátulról hasonlított Botira, de őt nem hallottam. Démonnal tovább mentünk, de ő egyszer visszanézett, és morogni kezdett. Hátra néztem, és... Még leírni is fáj, de csókolóztak. Nem reagáltam semmit, csak elrohantam. Démon mellettem futott. Otthon sírva rohantam fel a szobámba.
- Mi a baj, Mesi?? - rontott be Márk. A sírástól nem tudtam beszélni.
- Sss - ült le az ágyam szélére, és a hátamat simogatta. Szorosan átöleltem a bátyámat. Így voltunk addig amíg már csak szipogtam.
- Elmondod? - nézett rám Márk.
- Ne-em - szipogtam.
- Hát jó - sóhajtott, majd kiment a szobámból. Kb tíz percig ültem egymagamban az ágyamon, mikor valaki kopogott. Nem feleltem. Boti jött be.
- Mi a baj? - kérdezte, mire dühösen hozzá vágtam egy párnát.
- Hé, ezt miért kaptam?
- Még van pofád ezt kérdezni?! Te utolsó szemétláda! - üvöltöttem dühösen.
- Mi bajod van?
- Soha többé nem akarlak látni, Király Botond! - sírtam el újra magam. Boti közelebb lépett hozzám, de én ütni kezdtem.
- Nyugodj meg, Mesi! - próbálta lefogni a kezeimet, de nem hagytam magam.
- Hagyjál békén! Tűnj el, és ne keress! Menj vissza Dórikához! - köptem a szavakat. Boti értetlenül nézett rám.
- Mi? Mesi, miről beszélsz?
- Tudod te jól! Menj ki a szobámból! - a lábaim annyira remegtek, hogy a földre estem, és úgy sírtam tovább. Boti át akart ölelni, de hátrébb csúsztam.
- Mesi, ne csináld. Kérlek mondd el, hogy mi a baj - kérte szomorúan.
- Láttalak! Láttalak Dórival!
- Dórival?
- Ne játszd a hülyét! HÚZZ EL - sírtam tovább. Ekkor Márk nyitott be. Mikor meglátott a földön sírni rögtön odajött hozzánk.
- Mi a baj? - kérdezte Márk.
- Arról beszél, hogy látott engem Dórival, meg menjek innen - válaszolt Boti.
- De miért? Mesi, mi a baj?
- Csókolóztak! - erre Márk Botira nézett.
- Ez nem igaz! Végig otthon voltam! Mesi, hinned kell nekem - térdelt elém Boti.
- De hasonlított rád - szipogtam.
- És? De nem én voltam! Esküszöm! - nézett rám szomorúan Boti. Hosszasan hallgattam, majd odabújtam hozzá.
- Sajnálom - suttogtam.
- Semmi baj - simogatta a hátamat. Majd eltolt magától, és megcsókolt.
- Akkor már nem is zavarok - ment ki a szobámból Márk.
- Köszi, tesó - szóltam utána. Boti újra megcsókolt.

Este ettem a vacsorából. Márk láthatólag örült ennek. Azonban nem sokáig maradt bennem, mert vacsora után a wc-ben töltöttem egy kis időt. Mikor végeztem a fürdőben kimostam a számat, fogat mostam utána letusoltam. Fürdés után befeküdtem az ágyba.

Mai nap 5/3: Vegyes volt
Tanár totó 5/4: Volt amit nem tudtunk, de attól jó volt☺
Boti 5/5: Szeretem❤
Vacsora 5/5, 5/1: Finom volt, csak kár, hogy nem maradt meg bennem

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész! Vajon mik lesznek itt? Dóri tényleg Botival volt vagy sem? Mesinek fog javulni az súlyával kapcsolatos érzései? A kövi részekben kiderül.
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.